Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

1987. május 23. Kelet-Magyarország 3 A nyírteleki AGROGÉP szippantója megkapta a Kiváló Áruk Fóruma megkülönböztető jelzést a tavaszi BNV-n. Talált fillérek TÖRTÉNT AZ ESET, hogy az egyik nagy almatermesz- tő gazdaságunk szervező szakembereket hívott meg hűtőtárolója munkájának fe­lülvizsgálatára. Hogy divat­ból tette-e, vagy tényleg élt benne a gyanú: van itt mit ésszerűsíteni, ma is rejtély. Az ügy perrel végződött. Jött ugyanis a szervező, és amikor benyitott a hűtőház­ba, első dolga volt leszerel- letni az ajtó mellől a hőérzé­kelő kapcsolót, és hátul el­helyeztetni a terem végében. Miért? Mert a szegény kap­csoló egy ajtónyitásra átbil­lent és elindította az áram­faló kompresszorokat. Holott a terem hőfoka gyakorlatilag nem is változott. A szervező ezután a szer­ződésnek megfelelően be­nyújtotta igényét a megtaka­rítás előre kialkudott száza; lékára. A cég azonban nem bírta lenyelni, hogy valaki ilyen könnyű munkával jus­son nagyobb összeghez. A pert mégis elbukta. A történet a minap jutott eszembe, amikor az érték­elemzők megyei konferenciá­ján a résztvevők a „helyi vakságról” meséltek hasonló sztorikat. Ebben a betegség­ben valamennyien szenve­dünk, sajnos meglehetősen gyógyíthatatlanul. A kívülről jött azonnal meglátja, az ott levő pedig a fejéhez kap és mond egy csúnyát magának. Az ilyen értékeket nem fel­kutatni majdhogynem bűn, állapították meg az ankéton. Bólogathatunk jóindulatúan, hogy ki más mondja ezt, ha nem ők, akik ebből élnek... Ha azonban végiggondoljuk, mennyi hasznot hoz a tudo­mányos alapon való megta­karítás-felkutatás, jó ha be­látjuk: mai szűkös világunk­ban talált fillérekből sűrűn jöhet össze a forint. Mert mi is van ma? Jelszó a tartalékok feltárása, a költ­ségek lefaragása, és ha vala­ki valamilyen látványos té­telt hoz napvilágra, azt ünne­peljük és példának állítjuk. Anélkül, hogy érdemeit csök­kenteni kívánnánk, tudjunk róla: erre az értékelemző azt mondja, még jó hogy megta­lálta, hiszen majd kiverte a szemét, ö ugyanis a fél év­százados tudományág vala­mennyi kutatási eredményé­nek felsorakoztatásával fésü­li át a teljes gazdálkodási tevékenységet, és kíméletle­nül megtalálja ezt is, a ki­sebbet is, valamennyit. ÉS PÉNZT KÉR ÉRTE. Ez az érdeke, ebből él. Sajnos, a vállalatvezető nem eléggé ér­dekelt az ilyen totális átvi­lágításban. Ha például meg­hallja a bevezetőben ismer­tetett történetet, megborzong: te jó isten, eljön hozzánk, és nekünk is megmutatja két perc alatt: mekkora balfá­cánok vagyunk. Elhessegeti tehát magától a gondolatot, pedig attól még az marad. Aranybánya az értékelemzés, valamint a szervezés, mon­dogatják manapság. Elemez­zük ezt a hasonlatot! Ha van egy színvak bányatulajdonos, az éhenhal a kincsén, mert nem tudja megkülönböztet­ni a kavicsot az aranyrögtől. Ha alkalmaz egy ép látásút, meggazdagszik, de nyilván nem várja el, hogy alkalma­zottja ne részesüljön megfe­lelően a haszonból. Akkor felhőtlen az együttműködé­sük, ha érdekeik ereje meg­egyezik, ez pedig teljes mér­tékben a részesedés mértéké­től függ. AZ ÉRDEM AZÉ LENNE ebben a vitában, aki megmu­tatja ezt a bizonyos közép­utat, és egymáshoz vezeti az érdekelteket. Megyénkben egyelőre fehér holló az érték- elemeztetök alkalmazása, pedig az a bizonyos arany­bánya hasonlat nálunk külö­nösen igaz, van mit feltárni, lenne miből részesedni. A közelmúltban az értékelem­zési. konferencia eevik részt­vevője, a KSH SZÜV megyei számítóközpontja végzett egy ilyen munkát a FEFAG-nak, amelyben a raklapgyártás műveleteit, anyag- és költ­ség-felhasználását vették na­gyító alá. A SZÜV egyébként is mjnden hónap első hétfő­jén klubot szervez a megye érdeklődő vállalati szakem­berei részére. Van tehát már hová menni, ha valaki rá­szánja magát. Nem lenne jó az országban utolsóként csat­lakozni azokhoz, akiknek ér­demük már, hogy felismer­ték érdeküket az értékelem­zésben. Esik Sándor Motorvizsga több helyen Az ügyfél érdekében A megyei közlekedési fel­ügyelet — a munkaidőalap védelmét szem előtt tartva átszervezte a közelmúltban a gépjárművek műszaki vizsgáztatásának rendjét. A motorkerékpárok vizsgázta­tásált ezentúl a Tempó Szö­vetkezet végzi Nyíregyházán a Jég utcán. Nem kell előre bejelentkezni, mindenki ak­kor viheti járművét, amikor számára az a legalkalma­sabb. Minden adminisztrá­ciót itt végeznek, apróbb ja­vításokra is sort kerítenek — minden hétköznap reggel nyolc órától délután kettőig. Mátészalkán, ahol eddig csak vasárnap végeztek mű­szaki vizsgáztatást, szintén változott a helyzet. A mező­gazdasági vontatók és pótko­csik vizsgáztatását a Szamos menti Állami Tangazdaság Móricz Zsigmond utcai tele­pén végzik keddi napokon 13 és 17 óra között. A motor- kerékpárokat pedig a Szat- már Autójavító Kisszövetke­zet intézi, a Ságvári utcán, szerdánként reggel nyolctól délután két óráig. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Közlekedési Felügyelet Nyíregyházán, a Lujza utcai telephelyén hétfőn és szer­dán este fél hétig fogadja az érdeklődőket, sőt szombaton is lehetőséget biztosítanak — nyolc és tizenkettő között — az ügyek intézésére. MA MÉG A VÉDETTSÉG MELEG BURKÁBAN ÉLNEK. AZ OTTHON, AZ ISKOLA, A KOLLÉGI­UM, A FŐISKOLA VILÁGA MEGKÍMÉLTE ŐKET AZ ÖNÁLLÓ DÖNTÉSEKTŐL, A SAJÁT ÉLET SZERVEZÉSÉTŐL, AZ ANYAGIAK BEOSZTÁSÁTÓL. DE ITT AZ IDŐ, HAMAROSAN KEZÜKBEN A DIPLOMA, ÉS elindulnak a katedra felé Margitics Tünde. Vállaji. Magyar—történelem sza­kos tanárjelölt. Munkahe­lye Mérken lesz. Lakása otthon, a szülőknél. Férj­hez kíván menni. Utána nem marad a faluban. Vá­rosba készül. Nem Szálká­ra. Elképzelése Debrecen vagy Hajdúszoboszló. — Nagy reménnyel, de nem félelem nélkül várom azt az időt, amikor az iskolába lé­pek — mint tanár. Csak ma­gyart fogok tanítani, ami roppant nehéz. Ügy vélem, semmi se lehet szebb, mint megtanítani a gyermeket ar­ra, hogy olvasson, hogy szé­pen beszéljen, hogy a szó csodája révén olyan világba is eljusson, ami egyébként zárva marad előtte. Ugyan­akkor azt is megmondom: nem akarok próféta lenni otthon. Követni fogom a férjem, akinek jobb állásle­hetősége kínálkozhat, s ak­kor elmegyek. Nem vitás, jó feltételekkel várnak otthon, 4,5 ezer forint lesz a fizeté­sem, osztályfőnök is leszek. Hogy mégis elvágyom, annak az oka, hogy a falusi élet­mód, életforma nem elégít ki. Tudom, hogy szükség van rám Mérken, de másutt is élhetek a hivatásomnak. A falu ma nekem már túlságo­san zárt közösség, különben is tovább akarok tanulni, egyetemen. Nem tagadom, jogász akartam eredetileg lenni, aztán ide sikerült, de nem bánom. Szabó Dániel. Ököritófül- pösi. Tanító lesz. Hangsú­lyozottan: tanító, aki hittel vallja, hogy ez a legszebb hivatás. Otthon fog taníta­ni, azok között, akik vala­mikor öl tanították. Négy­ezer forintos fcezdö fizetése lesz, s mivel könyvtár szakot is végzett, a népművelő munkába is bekapcsolódik. — Mindig tanítani akar­tam, igaz, tanárnak készül­tem, de a történelemtudásom­mal volt egy kis baj. így let­tem tanító, amit nem hogy nem bántam meg. de kimon­dottan örülök e változásnak. Nem tudok szebbet elképzel­ni, mint a kisgyermeket meg- * tanítani a betűre, a játékra, az énekre, a szépségre. Nem fé­lek a pályakezdéstől, már a gyakorlótanítás alatt meg- éreztem azt a semmihez nem hasonlítható érzést, amit az ad, hogy a pulya belekapasz­kodik az ember ruhájába, s bizalommal csüng rajta. Tu­dom, jól fognak fogadni ott­hon. A munkához van hi­tem, s azt is tudom, hogy a község életébe más módon is bele keil szólnom. Tudom, hogy a felnőttek életvitele se a legjobb, s ha szólamnak hat is, de mondhatom: útid- gítani kell ma a tanítónak. Nem érzem, hogy kevesebb lennék, mint egy tanár. Ha továbbtanulok, az nem azért lesz, hogy más címet kapjak, hanem mert egyre jobban érzem, hogy sok mindent nem tudok még. — Kimondottan örülök an­nak, hogy belekóstoltunk a szociológiába, így tágabb és bővebb körből tudom merí­teni a legszükségesebb infor­mációkat. Ugyanakkor val­lom, hogy otthon kell ismer­ni a legjobban az embereket, a gyermekeket, hiszen ne­kem is az lesz a feladatom, hogy neveljek. Nagyszerű ér­zés, s nagyon várom a diplo­mámat. Albert László debreceni. Kiábrándult a nagyváros­ból. Nem is akar oda visz- szatérni. Törökszentmiklós- ra megy. feleségével együtt. Történelem—orosz szakos. Racionális ember, akiről ha­mar kiderül: nem bízza a véletlenre az életét. — Törökszentmiklóst azért választottuk, mert ott egyből megoldódik a lakáskérdés. Kapunk egy OTP-s lakást, három évig törlesztési türel­mi idővel. Ezalatt be tudunk bútorozkodni, meg tudjuk venni, ami a legfontosabb. Tíz évre írtunk alá, azt tu­Téglahalmok Fehérgyarmaton A múlt évben életbe Ié^ pett szigorú hőtechnikai szabvány komoly gondot je-, lentett a fehérgyarmati tég­lagyárnak is: az eddig jó mi­nőségben gyártott B/30-as falazóblokk nem felelt meg, csak kiegészítőkkel. A fe­hérgyarmati kollektíva új terméket kísérletezett ki. A HB 38-as termékből most már nem tudnak eleget gyár­tani. A 195 dolgozó 3 millió forinttal túlteljesítette . a tervet, a kollektíva így most hatodik alkalommal kapta meg a „Kiváló gyár" címet. A gyár a kikísérletezett új terméket csak a korábbi .tég­lával együtt tudja gyártani — a gyártási technológia ezt követeli. így a B/30-as tégla tízezerszám várja a vevőket a gyárudvaron. A megválto­zott építési követelmények, szokások így radikális vál­tozta tásokat s ürgetnek; melyhez kevés a fehérgyar­matiak ereje, igyekezete. A képen: rakodják az új típu­sú falazóanyagot. (MK) mm ináig azt a pil- ImM lanatot vá­lasztja ki, amikor gondolata­imba merülve az író­asztalnál ülök. Las­san, óvatosan kinyit­ja az ajtót, bedugja a fejecskéjét, körülkém­lel, valóban bent va­gyok-e, aztán hipp- hopp, mellettem te­rem, mint a forgó­szél. Most is éppen papírra akartam vet­ni az első betűt, ami­kor hirtelen hango­kat hallok: — Apuci, mi az a Petting-féle ionizá­ciós manométer? összerezzenek. Elő­ször azt hittem, hogy a macska megint szét­rágott egy lapot a Műszaki Lexikonból, és most hetet-havat összehord, de amikor megfordulok, látom, hogy Anna az. és csí­pőre vágja a kezét. Megpróbálok nyu­galmat erőltetni ma­gamra, és türelmesen magyarázni kezdem: — Azért nem visel a medve kockás nad­rágtartót ... — Én azt kérdez­tem — toppant egyet a lábával —, mi az a Petting-féle ionizáci­ós manométer? csoda azonban csak nem akar előjönni. Lehet, hogy tornaórán hallottam bakugrás közben? Anna dobolászni kezd az ujjaival. — Nos? Adamecx Kálmán: .. /• "" v 'C' •. ' ... v§ < ' Anna kérdez Vagy úgy! Meg­könnyebbülten elmo- solyodok, kényelme­sen hátradőlök a szé­ken, és gyorsan fel­idézem magamban, mit is tanultam az általános iskolában, mivelhogy Anna má­sodikba jár. Határo­zottan emlékszem, hogy a tyúk szárnyas- féle, a 32-es autóbusz végigmegy a Nagy Lajos király útján, és ötből kettő az kivo­nás. Ez a Petting-mi­Még sűrűbbre rán­colom a homlokomat. Mit is mondott, ma­nométer? ... — Azt sem tudod, mi az? — zavarja össze egy türelmetlen hang nagy kínnal-ke- servvel összeszedett gondolataimat. Nem-e? Ebadta-te- ringette! Megbirkóz­tam én már nehezebb dolgokkal is. Azt is tudom, hogyan kell fából vaskarikát, ku­tyából szalonnát és bolhából elefántot csinálni! Most sem fogok szégyent valla­ni! Nagyot sóhajtot­tam, és a térdemre ültettem. — Na, gyere,, el­magyarázom. úgy, hogy neked is bele­férjen abba a butus­ka kobakodba! Szó­val, ez a manométer apró, vörössipkás em­berkék testmagassá­gának meghatározá­sára szolgál... és ... izé ... ecet... ubor­ka ... £ s ekkor ásítva lekászálódott az ölemből, ki­vette a babáját az aktatáskámból, és az ajtóból még vissza­szólt: — Ne fáradj, nagy­jából értem, csak ar­ra voltam kíváncsi, össze lehet-e kapcsol­ni digitális kompu­terrel — és babáját fésülgetve kivonult a szobából. dóm: ha jól fogadnak, ha be tudok illeszkedni, akkor ma­radok tovább is. Oroszt fo­gok tanítani. Jó körülmé­nyek között, s igazán nagy ambícióval. Alkalom van ar­ra is, hogy különórákat ad­junk, s meggyőződésem, hogy a nyelvtanításnak na­gyon nagy jövője van. Ket­ten kilencezer forintot ka­punk havonta. Lehet, hogy nem tűnik túl soknak, de mégis elégedett vagyok. Sza­badok leszünk, mindenkitől függetlenek, csak a magunk erejére támaszkodhatunk. És ez jó. Nagyon szeretném, ha lenne szép gyermekünk, s biztosan megalapozhatnám az életem. Az, hogy Török- szentmiklós 30 ezres város, nem zavar. Se Debrecen, se Nyíregyháza nem alakította ki bennem a nagy település­hez való ragaszkodást. Talán sokkal emberibb lesz ott, ahol még minden áttekint­hető, ahol a tanárnak becsü­lete van. Ezt éreztem akkor, amikor bemutatkozni voltam. — És itt hadd meditáljak el valamiről, amit társaim­mal is sokszor megbeszél­tünk. Tény: ma a nevelő presztízse nem túl nagy. Eb­ben szerepe van annak, hogy rosszul fizetik a tanárt, taní­tót. De hibás ebben sok pe­dagógus is, aki nem mutat olyan példát, ami tekintélyt adna a hivatásnak. Ügy hi­szem, rajtunk, kezdőkön sok múlik, s tehetünk azért, hogy tekintélyét visszaszerezze a katedrán álló. Rezes Erzsébet Hajdú- hadházról indul, hogy Fegy­vernek mellett örménye­sen találja meg a munka­helyét és nyugalmát. Van valami menekülésszerű eb­ben, magánéletének kudar­cától akar szabadulni. És mégis: derűs, csupa biza­kodás. ötezer-háromszáz fo­rintos fizetés várja az 1300 lelkes kis faluban. — Szép fizetéssel indulok, kapok szolgálati lakást és ta­níthatok oroszt és történel­met, Űj iskola, fiatal tantes­tület — tehát minden adott ahhoz, hogy a pályát nagy hittel kezdjem el. Igaz, a fő­iskola sok mindenre megta­nított, de azért úgy vélem, nem készítettek fel bennün­ket arra, hogy mit fog jelen­teni egy kis település, mi az, ami más, mint a városi gya­korlóban, milyen más emberi és közösségi relációk vannak ott, mint akár Hajdúhadhá- zon voltak. Ennek ellenére semmi rossztól nem tartok. Tudom, fogók rajzot, éneket is tanítani. Ez se baj. Csak tudjak valamit adni a gyer­meknek, ez a célom. Kicsit úgy érzem, mintha egy régi tanítónő képében mennék örményesre, akire ott most szükség van. Nem volt köny- nyű idáig eljutni. Közgaz­dásznak készültem, az első két évet itt kényszernek éreztem, s csak akkor jöttem rá, mit jelent tanítani, ami­kor a gyermekkel Olyan kap­csolatba kerültem, amihez hasonlítható érzés nincsen. Nyaranta nyelvtudásomat fogom hasznosítani, leszek idegenvezető, elfoglalom ma­gam, pénzt is keresek. Nem is tagadom, új, tartalmas, szabad és független életet várok örményesen. ★ Szó esett még a tanári sza­badságról, a kísérletezés jo­gáról, az új kipróbálásáról, az álmokról, melyek szeren­csére még ott vannak, élnek bennük. Nem lenne igaz, ha azt mondanék: minden fő­iskolát elhagyó diplomás ilyen indulatokkal készül hi­vatására. E villanásnyi arc­élek ugyanakkor azt mutat­ják: ilyen nemzedék lenne kívánatos a jövőben, amikor is kiváló fejeket kell nevelni, etikus nemzedéket kialakíta­ni a holnap iskolájában. Bürget Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom