Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
1987. május 4. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Sakkozva vetnek a csekei határban Van még esély... Most dől el, milyen lesz az év vége Zab alá tárcsáznak a Rábák A legmegrázóbb panaszt egy idős, tanyán élő asszony adta elő, aki .azon kesergett, hogy már 75 évet megélt, de a házában még sohasem volt villany. ígérem, panaszát megvizsgáljuk és egy újságcikkben külön foglalkozunk ezzel. Lássuk a többi kérdést, javaslatot, panaszt. Kovács Pálné kisvárdai olva- ■ sónk azért háborog, hogy már jóideje a város több utcája olyan, mintha vakond túrta volna fel. Egyik nap az egyik utcát bontják fel, másik nap a másikat. Miért került egyszerre erre sor, várható-e további útlezárás és mikor áll vissza normális mederbe a közlekedés — kérdezi. Szabó László, a Kisvárdai Városi Tanács városgazdálkodási osztályvezetője ezzel kapcsolatosan az alábbiakról tájékoztatott: — Sajnos a várossá válás folyamata olykor ilyen kellemetlenségekkel is jár. Mint az olvasó is észrevette, a Lenin utcát — amely csapadékelvezetés fektetése miatt volt lezárva — a múlt héten már visszaadták a forgalomnak. Pillanatnyilag az Árpád, az Úttörő, a Vasvári és a Madách utcán van útfelbontás. Ezeket az utcákat a gázvezeték elhelyezése miatt bontották fel, s bizonyára az errefelé lakók is megértéssel viselik a néhány hétig tartó kellemetlenséget, hiszen hamarosan a lakásukban is lesz gáz. A közeljövőben további útfelbontások is várhatók. A Szabolcsvezér, a Csá- szy László utca és a Gyár úti lakótelep környékén lesz útszűkület, vagy útlezárás. Ha minden igaz, az útfelbontások szeptemberig befejeződnek. Egy magát megnevezni nem akaró idős asszony telefonált, hogy a déli temetőben — ahol 1954 óta nincs temetkezés — elburjánzott a gaz, s az egykori sírhalmokon juhok legelnek. A közelmúltban valaki felégette a dudvát, most pernyés, üszkös minden. Kérdezi, ki ennek a területnek a gazdája? Kérdésének megpróbáltam utánajárni, de úgy tűnik, nincs a területnek gazdája. A temetkezési vállalathoz nem tartozik, a városi tanácsnak a területtel nincsenek konkrét tervei. Mit is tehetnénk ehhez hozzá. Reméljük, nem sokáig lesz ilyen gazdátlan. . Hol jelölnek ki Nyíregyházán újabb területeket magánerős építkezésre? — kérdezi Hor- nyák Béla. Veress István, a városi tanács főépítésze arról tájékoztatott, hogy a Dimitrov és a Kert utca közötti területen. Most készítik a rendezési tervet, s a napokban tárgyalja majd meg a végrehajtó bizottság. A korábbi tervektől eltérően nem 4—9 szintes házak épülnek majd itt, hanem egy-kétszintes kertes lakások. Egy jósavárosi lakos kérdezi: miért indulnak Jósavárosból bolyokban a buszok (az 5-ös, 7-es, 12-es), aztán utána 15—20 percig nem jön egy sem. A Volán személyforgalmi üzeménél ezzel kapcsolatosan úgy tájékoztattak, hogy mivel a járatok más és más hosszúságú utat tesznek meg és menetidejük is eltérő, ezért egy-egy megállóban valóban előfordul busztorlóBodnár István válaszol dás. Ez elkerülhetetlen. A városi buszjáratok összeállításakor a Volánnak elsőrendű célja az, hogy a MÁV-ál- lomástól induljanak úgy a buszok, hogy a városba utazóknak ne kelljen sokáig várakozniuk. így a nap legtöbb szakában hárompercenként indul valamelyik járat a Petőfi térről a városba. Laczkovszki József az iránt érdeklődött, végeznek-e megyénkben akupunktúrás kezelést? A megyei tanács egészség- ügyi osztályán úgy tájékoztattak, hogy ezt a gyógyászati eljárást hazánkban hivatalosan még nem fogadták el. Ennek ellenére létezik egy országos akupunktúrás társaság, s megyénkben is végez néhány orvos ilyen kezelést. Egy, a közelmúltban Nyíregyházára költözött színházkedvelő olvasónk javasolja, hogy jó lenne, ha a Móricz Zsigmond Színház a műsorról lekerült, nagy sikerű előadásokat olykor újból elővenné. Olvasónk úgy gondolja, másokkal együtt nagyon szívesen nézné meg például a Rezeda Kázmért, vagy a Nem félünk a farkastól című darabot. Javaslatát ezúton tolmácsoljuk a színháznak. Szentiványi Péter örömét fejezte ki, hogy noha megyénkben nincs könyvkiadó, ennek ellenére egyre több a helyi irodalmi, történelmi, vagy egyéb kiadvány. Sajnálatos viszont ♦ írja —, hogy ezeket a könyve* két nagyon nehéz beszerezni, a könyvesboltok csak elvétve árusítják az ilyen megyénkkel foglalkozó könyveket, füzeteket. Több könyvesboltban érdeklődtem, forgalmaznak-e megyei kiadású könyveket. Sajnos, csak Nyíregyházán találtam néhány boltot, ahol árusítják ezeket. A választék viszont itt is szűk. A Kisebb hazánk című antológiát az áfész Krúdy könyvesboltja árusította. Az ünnepi könyvhét szervezői arról tájékoztattak, hogy a könyvhéten egy sátorban az összes beszerezhető szabolcsi kiadványt árusítják majd. A Pedagógiai Műhely Nyíregyházán. a Bethlen Gábor utcai hírlapüzletben vásárolható meg, de a pedagógiai intézettől kapott tájékoztatás szerint szerződést kötöttek a postával, hogy máshol is forgalmazzák majd. Több ifjú és még ifjabb Olvasónk verseket küldött. Sajnos, az alkalmi vers íróit nem tudjuk biztatni. Abból, hogy valaki rímbe faragja gondolatait, élményeit, még nem lesz vers. A költészet sokkal több ennél. Persze, ha valaki saját szórakoztatására farigcsál verseket, ám tegye ... Találtam viszont az egyik levélíró, Bánszki Marianna Béke című versében néhány bíztató sort, amit itt közlünk is. A béke-minden minden ami szép. Béke a felnőtt, a gyermek, / a föld és az ég Béke a nagy, a végtelen ; madarak hasítják szűkös-szüntelen. Kocsonyás (aszpikos) jér- cemellsaláta, csirkemájjal töltött tarisznyalevés, sóstói madárka, párolt rizs, paradicsomkosár. E étel-, illetve ízköltemény diadalmaskodott a napokban a nyírbátori Kakukk étteremben megrendezett versenyen. A megalkotója Kovács Róbert, a KEMÉV sóstói hoteljének szakácsa. Totyakosnak, pocaMintha a tavasz csak kárpótolni akarná az embert, hogy késett. Napok alatt zöldéin ki a mező. A sóska levele már jó arasznyi az árokpartokon, s virágzik a kökény, itt az ideje a kukorica vetésének. A termelőszövetkezetek irodáiban nem is igen találni ilyenkor mást, csak akiket íróasztalhoz köt a munka. A többiek hol is lehetnének másutt, mint kint a mezőkön. Á taraifit óhajtják az idén is A szatmárcsekei termelő- szövetkezet főagronómusát, Tóth Bertalant is úgy kell CB-rádión előkeresni valahol a túristvándi határban. Míg vele bedöcög a terepjáró, Molnár József főkönyvelővel diskurálunk arról, hogy a helybéli növénytermesztők vajon képesek-e majd megKomár József ismételni a tavalyi eredményeiket az idén. Különösen a kukoricájukra lehetnek büszkék, hiszen a hektáronkénti átlaguk meghaladta jóval a nyolc tonnát is, s ez a majd hétszáz hektáros területet tekintve valóban nem mindennapi termést takar. — Nem is a hozamokat, hanem az eredményességet tartom én az igazán komoly teljesítménynek — mondja a főkönyvelő. — Majd tizenhét milliós árbevételre tettünk szert a tengeriből, a költse* gek pedig alig haladták mef a tizenkét millió forintot. A különbözet több mint négy é fél millió... ez már tisz tes nyereségnek mondható. A csekei téesz legfontosabb növényéből az idén is hasonló területet tervez, de hogy az eredményesség aztán hogyan alakul. . .? — Nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket a takosnak képzeltem. Éppen az ellenkezője: cingár. — Valamikor nagyon szerettem enni, ezért lettem szakács — vallja a fiatalember. — De amióta ez a mesterségem, oda a farkasétvágy. Főzés közben eltelek az ételek illatával. Számomra az a legnagyobb öröm, ha a vendégek jóízűen esznek, mi több, dicsérik a főztömet, vaiyi atiagoK — veszi at a szót az időközben megérkezett főmezőgazdász — a múlt esztendő a mi tájunkon, legalább is ha a kukoricát nézzük, kivételes év voit. Az idén úgy jó hetven mázsát várunk hektáronként, s ugye itt ez a tetemes késés. Két- három hetes lemaradásról van szó szerte a megyében. — Semmi esély a jó termésre? — Én optimista vagyok — nevet. Huszonegyedikén kezdtük el a vetést, s ugye ez nyerő szám. Egyébként máig, azaz április 29-ig a tervezett terület kilencven százalékán földbe került a mag. Még mindig bokáig ér a latyak A hiányzó hektárok sem az embereken múltak. Valahol Nagyar határában, szépen gondját viselt mezei úton szalad velünk a terepjáró, mikor egyszercsak sártenger Kőszegi Endre állja utunkat. A nyírségi gazdák panaszkodnak, joggal, hogy a múltkori szél valósámint nemrégen egy miniszter is., Róbert azt mondja, aki nem szeret a konyhában foglalatoskodni, az nem is tud finom ételeket készíteni. S nem elég az ízek semmivel sem pótolható harmóniáját megteremteni. Ahhoz kellemes látványnak is társulnia kell. A rosszul megválasztott és elhelyezett teríték élvezet- romboló. — Nagyrészt a nyírbátori sikeremet is a terítés és a tálalás előnyös esztétikai hatásának tulajdonítom — folytatja Kovács Róbert. — Gyakran hallom: baj van a magyar konyhával — vetem közbe. gos nomoKvinart Kavart náluk, itt meg sok helyen még mindig bokáig ér a latyak. A gépek se tudtak megbirkózni vele. — Lyukasan vetünk. Az ilyen vizes foltokat kihagyjuk. várjuk a szelet, a napot, hogy szikkadjon a föld, s visszatérhessünk. Varjú Sándor és Balogh Gábor mondja ezt, miután lekászálódnak a nagy Rábák fülkéjéből, s visszanéznek a mai nap munkájára, ők ugyan tárcsáznak, de látják, hogy a társaknak, akik valóban vetnek, hogyan kell sakkozni. hogy nyáron senki se mondhassa majd meg, hol, mikor vetettek. Nagy baj még nincs. Egy dűlővel odébb néhány napja vetették el a zabot, már szemet gyönyörködtetően sorol. Szereti ezt a kötött, nyirkos tall aj t. Nagyar alatt zab alá tárcsáznak, Szatmárcseke határában tengerit vetnek. Olyan ,,öreg motorosok", mint Komor József és Kőszegi Endre is nyeregbe szálltak, akik egyébként már a téesz ipari ágazatában. kényelmesebb helyen dolgoznak, de most szükség van rájuk. — Harminc év után csak visszahúzta a szívük? — Szóltak a vezetők, hogy be kéne segíteni. Mondhattunk volna nemet? Hajrá a nyereségért A fiatalabbakkal - együtt természetesen vállalták az éjszakai műszakot is. Igaz, megfizetik őket, de elsősorban nem a pénz vonzotta őket. Szakmai önbecsülés is van a világon. Ne mondja senki, hogy miattuk volt kevés a csekei, nagyari, ist- vándi tag jövedelme. A termelőszövetkezet nyereségterve egyébként duplája a tavalyinak. Hogy sikerül-e teljesíteni, jórészt most dől el. a tavasz derekán. Ezért is igyekszik mindenki, ha már a természet oly későn ébredt. Balogh Géza — A magyar konyhában csak a magyar szakáccsal van baj — addig, ameddig nem szakít a „mindent jó zsírosán" — szemlélettel. Jellemző, hogy a versenyen aszpikos előételt csak én készítettem. Robi felesége is szakács, majdan a fiát is annak szeretné adni. — Otthon a feleségem főz — újságolja. — Legjobban a paprikás, hivatalos nevén serpenyős burgonyát szeretem. Abból három tányérral is megeszek. Az asszony akármilyen jól főz, gyakran kritizálom. A maximalizmus az otthoni asztalnál sem hagy el. (csgy) Diadal, sóstói madárkával m urnánkban minden WW ötödik állampolgár nyugdíjas. Önmagában már ez is indokolja, hogy a legfelsőbb pártós állami testületek súlyának megfelelően foglalkozzanak e réteg életkörülményeivel. Ezt tette a közelmúlt napokban a Központi Bizottság is, amikor — más fontos kérdések mellett — behatóan vizsgálta nyugdíjrendszerünk eredményeit, a fejlődéssel együtt járó feszültségeit, a megoldás lehetséges útjait. Napjainkban már a nemzeti jövedelem 11 százalékát — tehát minden megtermelt 100 forintból 11 forintot — fordítunk azoknak az ellátására, akik évtizedek nehéz munkájával szereztek jogot maguknak a nyugdíjra, illetőleg azoknak, akik g munka során megrokkantak, vagy akik mellől kidőlt a kenyérkeréső, családfenntartó. Lehetőségeihez mérten államunk igyekezett humánusan oldani az elmúlt ét'tizedek során a nyugdíjellátásban mutatkozó feszültségeket. Őszintén meg kell azonban mondanunk, hogy ez a törekvés nem hozott megnyugtató sikert. Különösen igaz ez az utóbbi évekre, amikor megnehezültek gazdasági körülményeink, nem tudtuk elérni kitűzött céljainkat a termelésben, s emiatt természetszerűleg nem a kívánt mértékben nőtt a nemzeti jövedelem. Nyugdíjakról lévén szó, ide sokszorosan igaz az a tétel, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Nem mindegy ugyanis, milyen nagyságú nemzeti jövedelemnek a 11 százalékát költhetjük nyugdíjra: a kevesebb jövedelemből értelemszerűen csak kisebb nyugdíjakra futja. Ezért is fontos, hogy új növekedési pályára tudjuk állítani gazdaságunkat, hogy olyan megoldást találjunk a nyugdíjrendszer stabilitására, amely biztonságos fedezetet is ad a megérett problémák, feszültségek feloldására. Születőben van egy új nyugdíjrendszer, amelynek körvonalairól tárgyalt az elmúlt napokban a Központi Bizottság azzal a céllal, hogy az elképzeléseket széles körű társadalmi vitára bocsátja. Szóbeszéd tárgya napjainkban sokfelé a nyugdíjkorhatár tervezett felemelése épp úgy, mint az, sürgősen tennünk kell azért: sikerüljön megőrizni a jövőben a nyugdijak reálértékét, megelőzni azt, hogy az áremelések miatt ne kerüljenek egyre rosszabb helyzetbe a nyugdíjasok. Szükségesnek látszik az igazságtalanul alacsony nyugdíjak felemelése, a szembeötlő óriási különbségek közelítése. Eközben módot kell teremteni arra is, hogy rugalmasabb legyen az új nyugdíjrendszer, legyen választási lehetősége az állampolgárnak, ha korábban akar nyugdíjba menni, avagy ha a korhatár után is dolgozni szeretne. Nagyobb társadalmi igazságosság elérése a cél, és az, hogy munkával, reálisabb közteherviseléssel mielőbb sikerüljön megteremteni a változó nyugdíjrendszer anyagi alapját. Konkrét döntések az év hátralévő részében várhatók. A. S. SZERKESZTŐI O O O O O O O O Nyugdíj Az ízek küllője
