Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-21 / 118. szám
1987. május 21. Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET Van mit félteni Városvédők Egykori tanárunk, Kádár Tihamér, aki élthalt Nyíregyházáért, számtalanszor megállította az újságírókat az utcán, a téren és háborgott, örült, javasolt, tippeket adott, mit írjon meg az újság, hogy szebb, otthonosabb legyen a szűkebb pátria. Aztán megtörtént, hogy magánlevélben „szerkesztett” velünk együtt, mert egy pillanatig sem hagyta nyugodni ami rossz, amin változtatni kell, vagy ha valamilyen városi érték veszélybe került, de nem rejtette véka alá örömét sem. Csak egyet kért: ő maradjon a névtelenség homályában. * Sajnos már nincs az élők sorában, mégis az ő alakja rajzolódik ki előttem, miközben olvasom a leendő „Nyíregyházi Városvédő Egyesület” alapszabály-tervezetének második paragrafusát: „Az egyesület tömöríti mindazokat, akik készek önzetlenül tevékenykedni a város építészeti és természeti értékeinek védelmében, a település szépítésében és fejlesztésében." A kiszakított vasdísz... Nemrég restaurált és gyorsan tönkretett kapubejárat a Rákóczi u. 4. szám alatt Aztán egy másik lokálpatriótára gondolok, a belvárosban dolgozó, közismert órás kisiparosra, aki a minap mutatta, mire képes az emberi felelőtlenség. Ugyanis sok városlakó örömére a közelmúlt években eredeti állapotára formázták a Rákóczi utca elején az egykori Vesszős étterem épületét — a vendéglátó vállalat központját —, s a boltíves kapubejárat fölött míves vasdíszt helyeztek el. Hát ezt szakították ki falastól, hogy a teherautó beférjen a kapun ... Talán az eddig elmondottak is igazolják: Nyíregyházán is létjogosultsága van egy olyan egyesületnek, amely egyszerre törődik a város értékeivel, szépségeivel és a maga módján védi is azokat. Persze nem új dologról van szó, hiszen már évek óta tudjuk, hogy a televízióban a Ráday Mihály által kezdeményezett sorozat milyen társadalmi egyetértésre, támogatásra talált, s hogy milyen tisztes eredményeket tud felmutatni. Azt is tudjuk, hogy a városvédők kezdeményezése egyesületi mozgalommá szélesült, s hogy ma már létezik a Hazafias Népfront. Országos Tanácsa mellett a Város- és Községvédő -szépítő Egyesületek Szövetsége is. Jóllehet az egyesületek a népfrontmozgalom keretében működnek, de valójában önállóan dolgoznak, ami azt jelenti, hogy alapszabályuk van, önálló jogi személyként jogokat szerezhetnek, kötelességeket vállalhatnak, tagdíjjal teremthetnek anyagi alapot, saját számlájuk van. Jóra, szépre, nemesre... És mi a helyzet Nyíregyházán? A kérdés azért is indokolt, mert a magyar városhálózat — amely több mint száztíz települést foglal magába — felében működik városvédő és -szépítő egyesület, némelyütt már 3—4 éves múltra is visszatekinthet. Szabolcs- Szatmárban ilyen csupán egy van: Mátészalkán. Igaz, Nyíregyházán ilyen egyesület nélkül eddig is sokat tettek a városlakók a település fejlesztéséért, szépítéséért az elmúlt években — gondoljunk csak az Együtt Nyíregyházáért mozgalom szép sikereire, tömegeket mozgósító erejére, vagy a múlt értékeit mentők buzgalmára! Mégis örültek az illetékesek, amikor a már említett Szövetség is lépett és megkereste azokat a városokat — köztük Nyíregyházát —, ahol még nem működik ilyen egyesület, s ahol megérett a helyzet a városközösségben szétszórtan jelentkező erők, tisztességes szándékok, a ten- niakarás szervezett összefogására. Valójában ez a megkeresés pezsdítette fel az elmúlt év végén a Nyíregyházi Városvédő Egyesület megalakításának előkészületeit. Tekintettel arra, hogy a Hazafias Népfront eddig is alapvetően a lakóterületekre koncentrálta figyelmét, indokolt volt, hogy Nyíregyházán is a népfront legyen a városvédők egyesülete megalakításának, fő patrónusa. Előkészítő bizottságot hoztak létre, amely kidolgozta az elmúlt hetekben, hónapokban a leendő egyesület alapszabály-tervezetét. Ezt a városi tanács vb igazgatási osztálya kedvezően véleményezte és már előzetesen hozzájárult az egyesület létrehozásához. Elég egy pillantást vetni az említett alapszabály-tervezetre, hogy az ember nyomban felfedezze: a népfront segítségével itt most a jóra, a szépre, a nemesre vágyók felé fordulnak, azokhoz, akik — mint lelkes lokál- patrióták — nemcsak felháborodni, hanem tenni is akarnak és tudnak a városért. Egyebek között — ha létrejön az egyesület — céljai megvalósítása érdekében például részt vesz a várost érintő, hosszú távú fejlesztési és rendezési tervek kialakításában, azokról valós társadalmi vitákat szervez, s ha szükséges, következetesen kezdeményezi az elképzelések módosítását. De nemcsak ezt teszi, hanem a megismertetésen túl közreműködik a célok megvalósításában, a lakosság mozgósításában. Vagy tovább: a városvédők részt vesznek Nyíregyháza építészeti, településszerkezeti és természeti értékeinek feltárásában. Lehetőségük nyílik egyes épületek állami védelem alá helyezésére. Ám nemcsak egyes épületek sorsát, hanem az egész környezet állapotát is folyamatosan figyelemmel kíséri, felléphet a település környezete és tisztasága védelmében. Adományokat, felajánlásokat, különböző anyagi eszközöket is átvehet majd állami szervektől, vállalatoktól, egyes állampolgároktól, gondoskodik azok célszerű felhasználásáról. Várják a jelzéseket Nyíregyházán is lesz majd bőven teendője az egyesületnek, hiszen a már említett példákon túl is gyakorta lehetünk tanúi annak, hogy a kapkodás, a rohammunka és a lelketlenség miként tüntet el értékes "homlokzatokat, vagy hogy a szűk üzleti célok túlhangsúlyozása hogyan változtat ízléstelenné egy-egy portálcsere alkalmával tetszetős épületeket. Bár utóbb ritkábban, de még mindig bosszankodnak egyesek a tatarozások során túlságosan szürke, vagy indokolatlanul harsogó színek, s főleg ezek ellentmondásossága miatt. De lehet majd jelezni, javasolni a sóstói erdő, a fürdő érdekében, vagy akkor is, ha túlzott iszaposodás észlelhető, netán valahol a vandalizmus megfosztja a zöld lombtól, s kopárrá teszi az utcát. A tervek szerint még az első fél évben — feltehetően június elején — sor kerül a Nyíregyházi Városvédő Egyesület hivatalos megalakulására. Annyi már biztos, hogy három szakosztály létrehozását tervezik: az egyik a városfejlesztés kérdéseivel foglalkozik, a másik városvédő célokat lát el, míg a harmadik a városszépítő teendőkkel, tehát a közvetlen környezettel foglalkozik. Emellett amennyiben igény lesz rá, Tnint az az Örökösföldön már mutatkozik, külön csoportok is alakulhatnak az egyesület keretein beiül Külön figyelmet fordítanak a középiskolások megnyerésére. Amennyiben az egyesületet alapító közgyűlés jóváhagyja az alapszabályt, ez azt is jelenti, hogy a város védésére szövetkezők önként vállalt tagdíjat fizetnek, természetesen a kereseti viszonyoknak megfelelő mértékben, melyben a nyugdíjasok, a diákok természetesen kedvezr ményt élveznek. A népfront égisze alatt Az előkészület „főhadiszállása"' a Hazafias Népfront városi bizottsága (Irodaház, I. e. 111. Telefon: 14-537.) Akik hallottak az előkészületekről, azok közül már sokan kopogtattak a városi népfrontbizottság ajtaján, mondván, örülnek a kezdeményezésnek, szeretnének részt venni az egyesület munkájában. Akik ilyen szervezett formában szeretnének még nagyobb hasznára lenni szülővárosuknak, lakókörzetüknek, ugyanitt kell érdeklődniük a Nyíregyházi Városvédő Egyesület megalakítása, céljai, lehetőségei további részleteiről, s itt nyilatkozhatnak, hogy tagjai szeretnének lenni a hamarosan megalakuló egyesületnek. Június után is a Hazafias Népfront városi bizottsága ad „fedelet” az egyesület társadalmi tisztségviselőinek, az ügyintézéssel foglalkozóknak, ezzel is kinyilvánítván eltökélt szándékát, hogy a mozgalom keretében saját lehetőségeivel is segíteni akarja a nyíregyházi városvédők sikeres bemutatkozását. Angyal Sándor Európai a híre Telep a Sóstón Tizennyolc évvel ezelőtt. 1970-ben született az elhatározás, hogy más tájakhoz, városokhoz hasonlóan a megyeszékhelyhez tartozó Sóstófürdőn új képzőművészeti alkotótábor jöjjön létre. Nyilvánvaló volt, hogy a festői környezet, a Krúdy által is oly szépen megénekelt évszázados tölgyfaerdő és a fürdőzésre is alkalmas hely kiválónak bizonyül majd egy művésztelep számára. Az alkotótábort eleve azzal a céllal hozták létre, hogy nem csupán a megyénkben élő, innen elszármazott, vagyi ide kötődő művészek legyenek a vendégei néhány hétre, hanem hogy nemzetközi művésztelep váljék belőle; hogy ezzel is erősítsük a nemzetek közötti barátságot, szűkebb hazánk jó hírét külföldre is eljuttassuk, s hogy ezzel is újabb barátokat szerezzünk megyénknek és városunknak. Nyíregyháza, a fogadó város — mint ahogy Kovács Gyula művészettörténész írja —, „felelősséggel vállalta a fejlett városhoz illő, gondokkal is járó feladatot, hogy a területéhez tartozó nemzetközi művésztelep gazdája és működtetője legyen”. A tábor alapítói között ott találjuk a Szabolcsban élő művészek többségét, Berecz Andrást, Horváth Jánost, Huszár Istvánt, Kerülő Ferencet, Lakatos Józsefet és Pál Gyulát. Ök voltak azok, akik az alkotásra kiválóan alkalmas feltételeken túl barátságot is kínáltak a városunkba látogató művészeknek. A művésztelepen született számos alkotás — melynek egy részét a vendéglátásért cserébe hagyták itt a művészek — bizonyítja a jó ötlet sikerét és eredményességét. A művésztelep "életében 1977-ben változás, kedvező fordulat, mondhatni frissülés következett be. A FIDEM (az Éremművészek Nemzetközi Szövetsége) abban az évben Magyar- országon rendezte meg kongresszusát, ezért a megyénkbe kerülő Tóth Sándor szobrász- művész ötletére kísérletképpen akkor főleg szobrász- és éremművészeket hívtak meg Sóstóra, hogy ezzel is hozzájáruljanak a FIDEM sikeréhez. Az akkori tábor, amely — valljuk be — korántsem tudott minden feltételt bizosítani az érmezéshez, nagyon kedvező szakmai visszhangot kapott. Sőt! Az itt vendégeskedő művészek azzal a kéréssel fordultak a városhoz, hogy legyen ez a telep állandó jelleggel nemzetközi éremművész alkotótelep. Az illetékesek a kérés teljesítésén valószínűleg nem sokat gondolkodtak, hiszen ilyen még nem volt Magyarországon, sőt Közép-Európában sem. így a következő évben, 1978-ban már kizárólag szobrászművészeket hívtak meg Nyíregyházára. A művésztelepnek akkor még nem volt állandó helye, a művészek előbb a Szeréna-lakban, majd a régi úttörőtáborban vendégeskedtek. A nagyobb baj viszont az volt, hogy az elkészített gipszmintákat Budapestre kellett vinni, az egyetlen állami öntödébe, hogy bronzba öntsék őket. Adolf Havelka, az idei alkotótelep Prágából érkezett vendége elmondta: tíz év alatt annyit változott a telep, hogy rá sem lehet ismerni. Igaz, ő maga nem, csak a felesége járt itt akkor, de az ő leírásából és elbeszéléséből jól megismerte Sóstót. Az, hogy most minden technikai feltétel színvonalas vendéglátással párosul, igen rangos, Európa- szerte híres művészteleppé avatta ezt a tábort — tette még hozzá. A művésztelep töretlen ívű jó híre Tóth Sándor mellett sokat köszönhet Győrfi Sándor szobrászművésznek, az alkotótábor művészeti vezetőjének. Ő az éremművészeti alkotótábor megalakulása óta — egy-két évet leszámítva — állandó vendége, vagy egyik vezetője a telepnek. Győrfi Sándor nevéhez egy újból felelevenített, általa ki kísérletezett öntési eljárás fűződik. A speciális öntés lényege az, hogy a megolvasztott bronzot nem homokformába öntik, hanem az úgynevezett viaszelvezetéses öntési eljárással alakítják ki. Ez az öntési technológia új technikai lehetőségeket biztosít a művésznek, aki így „csorbítatlanul képes visszaadni a felszabadult érzésekből született formák frisseségét"’. A formaalakítás módozatai ezáltal új távlatokat kaptak, s nem túlzás talán: a sóstói művésztelepnek is érdemei vannak abban, hogy az egész magyar éremművészet és kisplasztika megújult, új lendületet kapott hazánkban. A sóstói művésztelep ma már minden feltételt biztosit a művészeknek. Pankotai István. a művészeket 1980 óta vendégül látó új úttörőtábor vezetője kalauzol végig az alkotótáboron. Most akár 40—50 kiló bronzot is meg lehet egyszerre olvasztani az új öntőműhelyben. Két szárító villamoskamra, gépek sora és kulturált alkotó pavilonok teszik lehetővé a szebbnél szebb érmek készítését. Olyan alkotómunka folyik itt, mint a reneszánsz korban — mondja Győrfi Sándor. A művész maga végzi végig az alkotó folyamatot, még az öntővilla nyelét is megfoghatja. S ennek óriási varázsa van. Ezáltal a művésznek az eddiginél is személyesebb kapcsolata lesz a szobrokkal és érmekkel. A régi mesterek tanultak meg ennyi mindent, amennyit most itt lehet. A nyíregyházi művésztelep ennek köszönhetően példa lett. Több szocialista országban, sőt Angliában és az NSZK-ban ennek mintájára létesítettek időközben hasonló éremművészeti tábort. Vonzó tehát a sóstói tábor, egyre többen szeretnének ide ellátogatni. Évente általában 8—10 művészt látnak itt vendégül, s eddig 12 ország száznál is több művésze töltött itt néhány hetet, s ihlette őket a környezet alkotásra. Elsősorban a környező szocialista országokból érkeznek ide a művészek, de vietnami, sőt az idén mongol szobrász is felkeresi az alkotótábort. Angol, svéd, finn, norvég és NSZK- beli szobrász is járt már itt. Természetesen a magyar művészek színe- java is eljutott ide. A telep szívesen visszatérő vendége például Bakos Ildikó, Ligeti Erika, Szabó Gábor, Szabó Iván és Ráqz Edit. Részben a sóstói művésztelep létének köszönhető, hogy felnőtt a megyében egy új szobrásznemzedék. Balogh Géza, Nagy Lajos, Sebestyén Sándor művészete bizonyára nehezebben bontakozott volna ki az itt biztosított lehetőségek nélkül. Említettük: a művészek a vendéglátásért cserébe névjegyként legalább két-három itt készített alkotásukat — de nem ritka az sem, hogy ennek többszörösét — itthagyják a városnak. így az eltelt tíz év alatt olyan gyűjtemény jött létre, amely Közép-Európában kuriózumnak számít. Az éremtár, amely ma már 750 darab alkotással dicsekedhet, nívós gyűjtemény. Végleges elhelyezését viszont még nem sikerült megoldani, mivel egyelőre a sóstói kultúrpark kiállítótermében helyezték el, amely télen például zárva van. (A várostól való távolsága sem túl csábító a közönség számára.) Végleges helye talán a most épülő városi képtárban lesz, de addig még több akadálynak kell elhárulnia. Mindenesetre biztató, hogy a színvonalas gyűjteménynek méltó helyet igyekeznek keresni. Megoldatlan viszont a művésztelep első időszakából Összegyűjtött képanyag bemutatása, mert ez jelenleg a múzeum raktárában van, és csak alkalmi kiállításokon kerül elő. Ügy véljük, hogy a művésztelep bemutatását szolgáló állandó kiállításról nem maradhat el a festészet és a grafika sem. Még egy észrevétel: a nálunk vendégeskedő művészeknek sokkal több élő kapcsolata lehetne az itt élő lakossággal és művészetkedvelőkkel. Tizenegyedik alkalommal rendezik meg idén május 5. és június 13. között Sóstón a Nemzetközi Éremművészeti Alkotótelepet. Az idén, a sok jelentkezőre • való tekintettel az előző évekhez képest több vendéget fogadtak. Lengyelországból, az NDK-ból, Svédországból, a Szovjetunióból, Bulgáriából és Mongóliából tizenhármán látogattak el hozzánk, hogy megismerjék városunkat, megyénket, és megfelelő tárgyi feltételek mel-. lett alkossanak és fáradozzanak egy közös műhely létrehozásán. Bodnár István Dicsérik Keleten, Nyugaton. Kitűnő ötlet és következetes megvalósítás: újra „munkában’ a sóstói nemzetközi éremművész alkotótelep
