Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-19 / 116. szám

1987. május 19. Kelet-Magyarország 3 A ma kára a holnap gondja Veszélyben a környezel MEGHÖKKENTŐ volt az az előadás, melyet Csen- gerben tartott dr. Kiss Győ­ző, az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hiva­tal főelőadója. Kiderült eb­ből, hogy a környezetkár évente a nemzeti jövedelem 4,5—5 százaléka, de a nem­zeti jövedelem 1—1,5 szá­zalékának felhasználásá­val már elkerülhető lenne. Megtudhattuk, hogy a kör­nyezetvédelemre fordított összegek nem jelennek meg az árban, így a termelők érdekeltsége kicsi. Még mindig nem mindenütt vé­geznek környezetvédelmi hatásfokvizsgálatot egy-egy beruházás előtt, így aztán későn derülnek ki gyakor­ta visszafordíthatatlan fo-> lyamatok, s' költséggel nem követhető károk. De megtudhattuk azt is: a levegőkárok évente több mint 15 milliárdnyi kiadást eredményeznek, ez megje­lenik az egészségügynél, de jószerével minden tárcánál. Vannak közlekedési csomó­pontok, ahol a légszennye­zés a megengedett százszo­rosa. De mind több veszélyt rejt a vastag műanyag bél. melybe húsárut töltenek, mert a zsír a műanyagból káros anyagot old ki; las­san lejár a farostlemezek ideje, mert a ragasztóanya­gok káros volta be bizonyo­sodott. De veszélyes az^ avarégetés is, hiszen ebbe az avarba ma már mű­anyagok is kerülnek, s a pöliuretán égéskor ciánt bocsát ki, ami rákkeltő. Ha­sonlóan veszélyes a szemét égetése is. főleg lakott te­rületen . . . Mint látható, ma a kör­nyezetvédelem kérdései mindenkit érintenek. Éppen ezért új fogalom is párosul a védelemhez: a környezet- gazdálkodás. Mert gazdál­kodni kell a meglévő nyers­anyaggal. de gazdasági kér­dés az is, hogy a jövőre nézve ne idézzünk elő jó­vátehetetlen és horribilis pénzeket követelő károkat. Jogos tehát az az igény, hogy a társadalom legyen aktív, rendelkezzék olyan szemlélettel, mely képes sú­lyával és felelősségével hal­ni. Az előadó és a vitában szólók ezt követően arról szóltak: a sok nagy és glo­bális gond mellett termé­szetesen megfelelő súlyúak a helyi problémák is. Kép­letesen szólva: míg a hajó nagy vitorlájának kifeszí­tésével van elfoglalva a ka­pitány, addig se szabad hagyni, hogy a hajótesten lévő apró lyukakon befoly­jék a víz. mert mire fel­húzzák a vitorlát, nem lesz hajó. MEGOLDANDÓ GOND Nyíregyházán és Kállósem- jénben az ELEKTERFÉM szennyezésének megszün­tetése: döntésre vár az a társulás is, mely 19 ipari és 22 mezőgazdasági egységet tömörít a veszélyes hulladé­kok átmeneti tájolására. De probléma a sertéstelepek hígtrágyájának ügye, a ne­hézfémszennyezés, a só­szennyezés, a felszín alatti vizeket veszélyeztető csa­tornázatlanság, a fehér- gyarmati KÉV aszfalttelepe, az ALKALOIDA mérgező hulladékainak tökéletes megsemmisítése. Szóltak a vitában a tsz-ek vegysze­reinek helyzetéről, a vegy­szeres fóliák megsemmisí­téséről is. Csupán jelzések ezek. lényegesen több a baj, jóllehet Szabolcs-Szatmár még a relatíve tiszta me­gyék közé tartozik. De med­dig? — tették fel a kérdést. A megyei tanács elnökhe­lyettese azt szögezte le: egyetlen olyan üzem letele­pedését sem engedélyezik, mely olyan technológiát hozna, ami veszélyt jelent! SAJNOS, AZ OKTH ED­DIG a megyéből beadott pályázatokra nem válaszolt, holott ez olyan pénzeket je­lenthet, melyek alapul szol­gálhatnak a hatékony kör­nyezetvédelemhez. tgéret hangzott el az OKTH fő­osztályvezetője részéről: a megye nem marad ki, fele­lősen gondol a hivatal az itteni problémákra. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy nem marad tennivaló bőven. Az ipari üzemek, tsz-ek és a magánosok ré­szére változatlanul feladat, hogy saját világukat óvják, hiszen a ma kára a holnap hatványozottan jelentkező konfliktusait rejti magában. Bürget Lajos Nyereményük: honismereti tábor — Nagyon becsülöm ezeket a fiúkat — mondja szemtől szembe a dicséretet Gazda Sándor tanár a nyíregyházi 110-es intézetben. — Rend­kívüli a küzdőképességük. Az utolsó pillanatig foggal-kö­römmel „harcoltak”, nem adták fel nehéz helyzetben sem . . . Természetes szemérmes­séggel, de azért a jogos büszkeségtől átfényesedett tekintettel fogadják a minő­sítést a fiúk, akik megsze­rezték az első helyet a szak- középiskolák és szakmunkás- tanulók megyei honismereti vetélkedőjén a szakmunkás- tanuló kategóriában: Csikós Sándor, Móré Sándor és Var­ga István. (A másik kategó­riában harmadik helyen vég­zett a 110-es szakközépiskola csapata: Gurzó Miklós, Kis László, Lengyel György — felkészítő tanáruk Tuza Pál- né.) Nyilván az első kérdések között vetődik fel: hogyan kerültek ilyen szoros kapcso­latba a történelemmel, hely- történettel, hiszen leendő szakmájukhoz egyik téma­körnek sincs sok köze. Móré és Varga bádogosnak tanul, Csikós vízműkezelőnek. — Mi Varga Istvánnal pad­társak vagyunk — magyaráz­za Móré Sándor. — Úgy va­gyunk, mint két testvér. Mindketten hoztuk a törté­nelem iránti érdeklődést az általános iskolából, jól meg­értjük egymást, és már ko­rábban is vettünk részt ve­télkedőn. Tavaly Kisvárdán a megyei második helyet ér­tük el .. Az általános történelmi ér­deklődés mindhármuk egyik jellemző tulajdonsága, amel­lett kíváncsiak a szűkebb ha­za történetére, az itt élF és élő emberek életkörülménye­ire. sorsára. Varga István hangos meditációjával száz­ezer esztendőket átívelő fo­lyamatokat tesz meg. azt ku­tatva, vajon milyen is lesz a múltunkra felépülő elképzelt jövő? — Sokszor gondolkodom erről — fejti ki véleményét. — Ahogy nekünk megalapoz­ták az őseink a jelent, úgy alapozzuk meg mi a jövőt. Szerintem nélkülözhetetlen, hogy megismerjük szűkebb környezetünk múltját, törté­netét. És azon is gondolko­dom, milyen korban élnék a legszívesebben? Arra a kö­vetkeztetésre jutottam: ez az időpont, a mostani éppen megfelel... Árad szavaiból az erő. a lendület, a mindent megis­merés vágya. Ez adta az ih­letet ahhoz, hogy belevágja­nak ebbe a vetélkedőbe, el­mélyülve megyénk múltjában, történetében. Könyveken rág­ták magukat keresztül, for­H lapcsánkától Krúdyig avagy mit kell tudni a bádogosnak a szűkebb hazáról Móré Sándor gatták szorgalmasan a szak- irodalmat, és a felkészülés közben újabb és újabb él­ményekben, meglepetésekben volt részük. Móré Sándor például arra bukkant egy könyvben, hogy a Sóstót nem mindig hívták így, azelőtt lg-, rice volt a neve, amit sóstói létére ő sem tudott eddig. Varga István a régi tirpákok életében talált különös. megT lepő szokásokat, amelyeket eddig kevésbé ismert. Példá­ul a téli—nyári szállásukról. Csikós Sándornak a párt­székház statikai-szerkezeti építészeti megoldása szerzett meglepetést, ahogyan a fel­sőbb szintek az alsóbbakat „tartják". Csikós Sándor E néhány példa is illuszt­rálja. milyen sokszínű, sok­oldalú ismereteket kértek tő­lük számon a megyei verse­nyen, ahol videoprogram, dia. film, versrészletek fel­olvasása váltakozott. Egy fel­adat arra biztatta őket, hogy idegenvezetőként kalauzolja­nak egy képzeletbeli csopor­tot. Még a konyhaművészeti jártasságukat is próbára tet­ték, jelképesen él kellett ké­szíteniük két tájjellegű ételt, lapcsánkát sütni és gombódás paszulyt főzni. Az irodalmi sétán Bessenyei Györgytől Kölcseyn, Móriczön, Krúdyn át napjainkig követték nagy­jaink életművét, közben-köz- ben bemutatva Tiszacsécse, Szabolcs stb. nevezetes he­lyeit. — És tudjátok, mikor ér- zitek majd meg igazán ezek­nek az ismereteknek a hasz­nát? — teszi fel a kérdést a fiúknak Gazda Sándor tanár. — Ha majd viszitek a gye­reketeket a nyakatokban, és ti mutathatjátok meg ezeket a „búvó örökségeket” ... Mindhárman most tesznek szakmunkásvizsgát, nyáron egyhetes honismereti táboro­záson vesznek részt — ezt nyerték az eiső díjként — és azt tervezik, hogy nem hagy­ják abba a tanulást, mind­hárman nagy terveket dédel­getnek. Baraksó Erzsébet Forinton vett milliók Tetté érik a jé gondolat Még csak születőben van, de már van neve a gyermek­nek. TAGE. Mire meghono­sodik a mindennapi szóhasz­nálatban, mindenki tudja majd, hogy a Tisza-menti Agrár Gazdaságok Egyesü­letéről van szó. A Tiszántú­lon nem ez az első fecske. Közeli szomszédságban több mint öt éve létezik az ÉME, az Észak-Hajdúsági Mezőgaz­dasági Egyesület és dél-béké­si DÉTE is ehhez hasonló. Hogy mi a funkciójuk és mit csinálnak, arról Morovszki Györggyel, a tiszavasvári Munka Tsz elnökével beszél­gettünk. A gazdasági egyesületek célja és feladata, hogy egy térségben az üzemek koope­rációja szervezettebb és ha­tékonyabb legyen. Ez megva­lósulhat az anyagi és szelle­mi erők koncentrációjával. Régen érlelődő gondolat ez a Tisza-könyök térségében, de mielőtt léptek volna, jártak tapasztalatcserén a már em­lített két egyesületnél. Amit láttak és hallottak az meg­győzően hatott. Ha Hajdúban és Békésben eredményes a A halász a meggyfák alatt buj­kál, ássa a kiskertet. Az ud­varon mindenütt javításra váró varsák, szákok, hálók, varsaka­rók. Kilenc körül jár az idő, nem csoda hát, ha Stefán Ferenc türel­metlen. Ilyenkor már javában haza­felé tart, de most, hogy üzentünk neki, csak később indul a vízre. — Na, csak hogy itt vagytok! — támasztja az ásót az egyik meggyfá­nak. Hosszú bőrkötényt csap a hóna alá, meg egy jó erős evezőt. — Mehetünk. Innen, a tímári dombokról mesz- szire látni. Távol, nyugaton a Zemp­léni-hegyek kéklenek, idébb meg a Bodrogköz öreg fái. A dombok alatt, szinte a lábunk előtt pedig a csodá­kat rejtő folyó... a TISZA. Így, csupa nagy betűvel. Stefán Feri itt született, itt nőtt fel a partján, ez adja a kenyerét, még sem tud betelni vele negyven­négy év múltán se. Mindennap lát­nia kell. Hány éve is, hogy ismerjük egy­mást? Húsz, vagy annál is több ta­lán ...? E sorok írója még süvölvény volt, mikor apja vendéget hozott egyszer. Magas, szőke, jó kötésű le­gényt, Stefán Ferit. Gépkezelő volt az építőbrigádban. Hatalmas beton­oszlopokat emlegetett daruskocsijá­val, s alig várta, hogy esteledjen. Előszedte végtelen hosszú véghor­gait, intett nekem, a vízhordónak, s irány a Tisza, a Szamos, mikor me­lyik mellé vezényelték a brigádot. Nem volt ott csónak ... maga úszott be horgaival. Hajnalban csak össze kellett szedni a sok márnát, süllőt, kecsegét. — Itt vagyunk, ez a tanyám — állunk meg egy kis nyárfaerdő szé­lén tot, szabályos távolságokban tisztá­sok. Most a meredek, zempléni ol­dalon sorakozik a varsák többsége, de ha nagy a viz, csak nálunk lehet letűzni őket. Ezért tisztította ki a halász a hazai partot, hiszen a bok­rok közé lehetetlen betenni a szer­számot __________________________________________________________ ba nézzük, üres, legfeljebb néhány dévér vergődik benne. Lapos part következik, átevezünk hát a másik oldalra. Innen lopták el a múltkor hét varsáját, máig se tud­ja, hogy kik voltak. Magas, szakadt part, vízbe csúszott fűzfák, lassú, té­tova viz. _r— Itt lesz hal — mondja Feri. Gyönyörű, kék farkú süllőt emel ki a hálóból, s visszacsusszantja a vízbe. — Ne sajnáld — nevet —. majd a nyáron ... Tudom persze, hogy tilalom van most rá, de hol van még a nyár .. . s mikor jön az én horgomra? Elhúzták már a delet, kint a par­ton, a tanya előtt nézzük a zsák­mányt. Néhány ponty, három csuka, rengeteg keszeg, kárász. Délután már a rakamazi, nyíregyházi boltok­ban lesznek. A túloldalt megszólal egy fülemü­le, egy kidőlt fűzfán ülve hallgatjuk. Csendesen mondja a halász: — Hajnalban, ha hallanád ... Ezért nem adnám én a halászatot semmi­ért. L ábunk alatt ficánkolnak a ha­lak, pihenünk még egy da­rabig. Szellőrózsa meg bor­bálafű nyit a fák alatt, dongók rep­kednek fölöttük. És a halász már a holnap hajnalra gondol. Mikor vízre szállhat újból, mikor köszöntik őt megint a fülemülék. Balogh Géza kooperációnak ez az új mód­ja. Szabolcsban is az lehet. Az előkészítő munka ápri­lis 8-án érkezett ahhoz a fá­zishoz, hogy nyolc gazdaság már az együttműködés konk­rét alapjairól és a lehetősé­gekről tárgyalt. A TAGE-nak nyolc tagja lesz: a tiszavas­vári három tsz, a tiszalöki tsz és állami gazdaság, to­vábbá a tiszaeszlári, a tisza- dadai, tiszadobi termelőszö­vetkezetek. Elvi megállapo­dás sok mindenben történt. Megegyeztek például a va­gyoni hozzájárulásban. Az egyesületi tagok évente a szántóként hasznosított te­rületük után (gyümölcsös is) hektáronként 250 forintot fi­zetnek majd a közös alapba. A közös alap jövedelmező és célszerű felhasználásának tág tere lesz. Megoldhatják egy-egy gazdaság állatte­nyésztéssel kapcsolatos gond­ját, de vásárolhatnak olyan gépeket, eszközöket is, amely­re mindenkinek szüksége van, viszont az a mód, hogy külön-külön mindenki meg­vegye a gépet, már pazarlás. Az együttműködésben gyor­sabbá válik az információ- csere, állandósulhat a gép- kölcsönzés, más szóval sok szálból fonódik az egyre erő­sebb kötelék. A megállapodás megtör­tént, hátra vannak az elis­mertetéssel járó formalitá­sok és 1988-tól működik a szervezet. Milyen eredménye­ket várnak? Morovszki György példával él, arról be­szél, ami remélhető. — Közel azonos termelő­alapokkal rendelkeznek a térség gazdaságai, de nem azonosak, az eredmények. A differenciákat nehéz és hosz- szadalmas munka megszün­tetni, de ha közelítenek egy­máshoz az eredmények, nö­vekszik a jövedelmezőség, a nyereség. Az elmúlt évben 50 millió volt a nyolc gazda­ság nyeresége. Valamivel több, mint 6 millió forintos átlag. Tízmillió forintos át­lag indokolt és elérhető. .Ha ez megvalósul -az együttmű­ködéssel, és miért ne való­sulna meg, akkor a TAGE létrehozása nem volt hiába­való. Seres Ernő Varga István Hosszu, szürkére vénült csónakot iimbál a víz, kint a parton javítás- ■a váró halászszerszámok. A csónak- notort még nem gyújtjuk be, tőlünk túsz méternyire is van egy varsa, idáig felevezünk. Megnézhetnénk )isszajövet is, de a vadászláz ... Feri tihúzza az egyik karót, felemeli a ,versét". No hiszen, kezdhettük >olna az elején is ... mert az bizony ires, mint a koldus tarisznyája. Nem is vacakolunk tovább, felbőg i motor, megyünk szemben a folyás­ul. Majd lefelé csorogván nézzük el a varsákot. Lesz vele dolgunk, tiszen félszáznyi bújik meg a bok- ■ek mellett, a meredek partok alatt jelőlük, úgy számoljuk, négy óra núlva érünk vissza. A nagy berregésben nemigen hal­am egymás hangját, jobbára néze­lődünk. Az innenső, szabolcsi olda- ön sűrű bokrok szegélyezik a par­Már Szabolcs alatt járunk, a kis falu házai fent ■ csücsülnek a nagy dombokon. Kanyarodik a csónak, el­hallgat a motor. Eddig tart a mi bi­rodalmunk. — Innentől már a vöm felségte­rülete következik — int Balsa felé Feri, s szégyenkezem, hogy csak most tudom meg, nemcsak veje, de uno­kája is van már. — Én beszéltem rá i fiút, hogy jöjjön a Tiszára. Annyit keres majd, mint gépészként. Látod, én is otthagytam a gépkezelőséget... bár hamarabb tettem volna. Az első varsa meghozza a kedvün­ket, gyönyörű, jó háromkilós nyur- japonty les belőle ránk, meg tucat­nyi pohos kárász. Visszaszúrjuk a karókat, nézzük sorra a többit. Űjabb ponty, igaz, kisebb az előbbinél, ká­rászok, keszegek. Sebaj, lesz vevő arra is. Jó kedvünk akkor sem csök­ken, mikor a tizedik varsát is hiá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom