Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-16 / 114. szám
Egy filmbemutató elé* LÁTOGATÓBAK TÁVOL AFRIKÁTÓL Legszívesebben az oroszlánt is ő játszotta volna... A Sydney Pollack által rendezett színes, látványos amerikai szuperprodukció 7 „nagy” Oscar-díj nyertese. A széles sodrású, romantikus, irodalmi ihletésű mű Karen Blixen dán bárónő emlékiratai alapján készült. Maga a film: egy hatalmas tájkép. A sok ezer fekete bőrű statiszta, a rengeteg vadállat, a bizarr garden par- ty-jelenetek és az első világháború végét követő groteszk győzelmi díszszemlék ellenére csendes, visszafogott film, amelyet gigászi tájon forgattak. Sydney Pollack ebbe a tájba apró részletekig valósághűen helyezi bele azt a- gyarmati társadalmat, amelyben Karén Blixen a férfiakhoz fűződő bonyolult kapcsolatait megéli. A „Távol Afrikától'' voltaképpen Karen Blixen (filmbeli megszemélyesítője Me-, ryl Streep) és Denys Finch Hation (alakítója Robert Redford) gyönyörűséges, régimódi szerelmi románca. Mindketten kitűnő nevelést kaptak, arisztokraták, s mindketten úgv viselkednek egymással az őserdőben, mint nagyszüleik a szalonjaikban. A férj, Bror von Blixen svéd báró (Klaus-Maria Brandauer alakítja) iszik, vadászik, kétes hírű nőügyei vannak és adósságai, no meg várbaja. Néhány év múltán elhagyja feleségét, s az asz- szonynak ettől kezdve egyedül kell megbirkóznia az ültetvény irányításával. Meryl Streep még soha nem forgatott égyüt sem Robert Redforddal, sem Sydney Pollackkal, ennek ellenére a debütálása igen jól sikerült. A kétszeres Oscar-díjas színésznőt a magyar közönség a Sophie választása című filmben láthatta. Világhírűvé 1979-ben vált a „Holocaust” című filmben nyújtott alakításával, s ma Hollywood leg• A filmet május 21-től 27-ig vetítik a nyíregyházi Krúdy moziban. jobban fizetett színésznője. Robert Redfordot a magyar közönségnek nemigen kell bemutatni. Ismerik a Nagy balhé, a Keselyű három napja, a Mezítláb a parkban, az Üldözés című filmekből. Ö Sydney Pollack már-már fetisizált színésze, hisz eddig öt közös filmet készítettek. A nemcsak jóképű, hanem rendkívül tehetséges színész 1979 óta rendezéssel is foglalkozik és nem is sikertelenül. Már első filmje, az „Egy egészen hétköznapi család" •eímű lélektani története is milliókat hozott és négy Os- car-díjat nyert. Az osztrák Klaus-Maria Brandauer nálunk ismertté és népszerűvé Szabó István Oscar-díjas filmjében, a Me- fisztóban nyújtott alakítása révén vált, de láthattuk a Redl ezredes című filmben is. A „Távol Afrikától” Blixen bárójának kiváló megformálásáért elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Os- car-díjat. Sydney Pollack rendező neve szintén ismert nézőink számára. Sikerei többek között az „Ilyenek voltunk’’, a „Lovakat lelövik, ugye?", a „Keselyű három napja", az „Aranyoskám" fémjelzik. Sydney Pollack olyan rendező, aki legszívesebben mindent maga csinálna a filmben. Maryl Streep szerint még az oroszlánt is ő játszotta volna, ha teheti, de ő szenvedett meg minden apró hibát is. A kávécserjék például a forgatáskor éppen nem virágoztak, így aeroso- los borotvahabból kiszórt százezernyi pöttyel kellett megfelelő állapotba hozni őket egyetlen beállításhoz. Néha egy egész hetet kellett várni, míg a kiszemelt bivalycsordákat, zebrákat vagy gazellákat sikerült képre venni, mivel Kenya természet- védelmi törvényei tiltják a vadállatok terelését. Akik ismerik Pollack munkásságát, egyenes irányú fejlődést tapasztalhatnak a rendező sajátos, romantikus- idealista stílusában. Most pedig megengedhette magának, hogy túlszárnyalja saját, csodálatra méltó szakmai tudását, létrehozva az utóbbi évek egyedülállóan legnagyobb romantikus tablóját. Az Oscar-díjak, az Arany Glóbusz-díj, a Dávid, a Berlinale legjobb filmje cím, s a nyugati sikerlisták élére kerülés is bizonyítja, hogy a filmművészet oly régi adósságát törlesztette e film, mely évtizedek óta váratott magára. Bézi Lászlóné Strasbourg — Párizs — Géni — New York. Az utazást, a világjárást, néhány száz évvel ezelőtt, a kereskedők és a szinte különcnek tartott gazdag emberek engedhették meg maguknak (emlékezzünk csak Széchenyi utazásaira) — költséges volta miatt. Akik egész életüket ennek szentelték, mint Körösi Csorna Sándor és a *öb- bi kutató, bizony a bejárt országok lakossága vendégszeretetét vették igénybe. A gépi nagyipar modernizálta a gazdaságot, és ez az életmód megváltozását is magával hozta. Angliából kiindulva megszületett a turizmus, mely tömegeket mozgatott meg és rohamosan elterjedt a világ országaiban. Annyira tartós és állandó „szenvedély” lett, hogy külön gazdasági ággá alakult, speciális szervezetei jöttek létre. Addig ismeretlen települések, vidékek váltak hirtelen világhírűvé. Felfedezték a tengerpartokat, a hegyeket és a különleges szépségű természeti tájakat, jelenségeket. Fogalommá vált a Riviéra, az Alpok, az amerikai földrészen Florida, a nemzeti parkok (Yellowstone, Yosemite) és Hawaii. Az utazáshoz elsősorban útlevélre volt szükség. A Jósa András Múzeumban megtalálható néhány „Passeport” — ezek segítségével kövessük végig Somogyi István orvos utazásait. 1885-ben született a Bihar megyei Álmosdon, 1904-ben érettségizett a Kolozsvári Református Kollégiumban. Orvosi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten kezdi meg, majd külföldön folytatja az akkori szokás szerint. Ekkor, 1908-ban kapta meg első útlevelét „őfelsége első Ferencz József” nevében, egyéves időtartamra, egész Európára szóló érvényességgel. Híres egyetemeket keresett fel, így járt Strasbourg- ban, Párizsban, Géniben. Francia emlék a Chamonix-t a környező hgyeket (köztük a Mont Blanc-t) a gleccsereket bemutató prospektus. A szakszerű felvételek a jég felszínformáló munkáját vizsgáló tudósok igényeit is kielégítik. Hazatérve, 1910-ben kapja meg diplomáját a Budapesti Egyetemen, majd 1911-től 1939Az óceánjáró menükártyája Zarándokút a New York-i Kossuthszoborhoz Az óceánjárón kiadott egyik menükártyán a következő olvasható — ezt kínálták vacsorára: „angol káposzta leves, lazac roston, bécsi szeletek, Long Island-sült kácsák, kalarábe püre, káposzta párolva, főt és sült burgonya, burgonya saláta, angol almás rétes, szilva compot, fagylalt, ananász, narancs, zsemlye, tea, kávé, fehér bor.” Ilyen menü mellett talán még a tengeribetegség is elviselhetőbb volt. Avagy éppen ellenkezőleg? ... ig Nagykállóban dolgozik az Állami Ideggyógyintézetben. 1949-től idegszakorvos Nyíregyházán, végül Békéscsabára kerül, ahol a MÁV körzeti orvosa lett. Í927-ben, már főorvosként Olaszországot és Ausztriát járta be, útlevelét a „Magyar Királyság” nevében kapta, az alispán! hivatal állította ki. 1928-ban nagy útra szánta el magát, az Amerikai Egyesült Államokat kereste fel. Az utazást a „Magyar Nemzeti Kossuth Zarándok Bizottság” szervezte, a New Yorkban leleplezett Kossuth-szobor avatásán vett részt. Az óceánon a White Star Line társaság Olympic óriáshajóján keltek át, mely Cherbourgból Indult. Néhány szép kivitelű menükártya emlékeztet erre. A New Yorkot bemutató prospektusban a világvárossá váló metropolis minden jellegzetességét megtalálhatjuk. A hatalmas épületek, hidak nyomasztóan hatnak a kisebb méretekhez szokott európaiakra. Ezeket az okmányokat, dokumentumokat a Jósa András Múzeumban láthatja a múzeumlátogató közönség. R. Z. Sortűz a gyomokra Egy mákgubó, benne az A betűvel. Kevés ember van, akinek ne jutna eszébe róla a tiszavasvári gyár, az Alkaloida, Kabay, és az általa kidolgozott eljárás, amellyel ma is morfint vonnak ki a mákból. A gyógyszer- gyártásról híres cég azonban termelési értékének felét ma már növényvédő szerekből hozza. A felhasználó szakközvéleményen kívül ez a tevékenységük — legalábbis az előzőkhöz hasonló mértékben — nem ismert. Aki azonban hallotta már a Thimet talajfertőtlenítőt, a Gramoxon és Region totális gyomirtószer és a finomabban ható Fusilade nevét, az elismeréssel gondol az Alkaloidára. A tizenhét esztendővel ezelőtt indult gyomirtószer-előállítás kezdete óta ennél a részlegnél dolgozik dr. Litkei László, aki Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetemen szerzett vegyészdiplomát, csoportjának, amely növényvédőszer-kutatással és -fejlesztéssel foglalkozik, tagja néhány agrármérnök is. Simon Endre négy éve tagja a teamnek, növényvédő szakmérnöki diplomája tette lehetővé, hogy bekapcsolódhasson négy évvel ezelőtt a csoport tevékenységébe. A hatalmas gyár gőzölgő, sziszegő csövei között meglehetősen eldugott helyen található a két szakember munkahelye, az épület pedig, enyhén szólva, nincs arányban azzal a másfél milliárdos forgalommal, ami az itt kezdődött munka eredményeként nap- vilógot'lát. Ez a tény azonban láthatóan egy cseppet sem zavar itt senkit. — Épül már nemsokára az az új tömb. ahol majd a munkát folytatjuk — invitál a a helyszínt megtekinteni Litkei László. — Igaz, hogy még nem sok minden látható. — Tényleg: úgyszólván semmi, vagyis egy nagyarányú bontás helyen jókora üres rész. Ezen nincs mit megtárgyalni, inkább a gyomirtószerek „nevezéktanát” boncolgatjuk sétánk közben. Simon Endre talán amatőr szófejtő lehet, mindenesetre magyarázatot ad néhány önmagában semmit nem jelentő betűhalmazra. — Igaz, hogy semmi köze a szakmánkhoz, de jó tudni, hogy a Maripent például egy hasonló nevű leány nevének felhasználásával ötlötték ki. A Fusilade esetében már más a helyzet. Fjuziléidnek ejti az angol, és azt jelenti, hogy sortűz. Sortűz a gyomokra. Ez már mindenesetre ötletesebb és bizonyos reklámszempontokat is magában hordozó név. Kár, hogy mi nem követjük az elnevezési metódust. A nevek azonban egyelőre csak jönnek a termékkel együtt. A kezdetekről Litkei László: — Az egyik korai szerünk a Gomex volt, amely hatásában hasonlított az ICl nevű angol cég két szeréhez. Velük azonban megegyeztünk, és az ő szerüket formázzuk, vagyis behozzuk a hatóanyagot és ellátjuk kiegészítő adalékokkal. Saját fejlesztés a Thimet hordozó anyaga, amelyet a szántóföldi növénytermesztésben nagyon elterjed- ten alkalmaznak. Az önálló fejlesztéshez illusztrációnak a Glialka esetét meséli el a csoportvezető. Az Alkaloida ezt a gyomirtószert saját eljárás alapján készíti. — Ezt is gyártják más országok, az eredeti szer a ROUNDUP volt. A Glialkát ismerhetik a laikusok is, mert ez irtja a tarackot, meg a nádat, amely egyébként kimeríthetetlenül újrahajt a kapálás után. Ma már ott tartunk, hogy por alakban formázzuk, így sokkal könnyebb vele bánni. Sőt! Mivel a környezetvédelem az egyik legfontosabb szempontunk, nagyon takarékos kijuttatási technológiát is kidolgoztunk. Olyan berendezéseket szeretnénk, és a prototípusa már megvan, ami a szükséges dózist rákeni a levélre, ahonnan felszívódik és nincs elsodró- dás. Eddig lehetetlen volt például árokparton, vagy a csatornák rézsűjében alkalmazni, mert élő vizet nem szabad vele szennyezni. így azonban fel lehet használni. Ki hogyan használja? A szaktanácsadó agrármérnök feladata a szakpropaganda. Simon Endrét ott látni minden tanácskozáson, bemutatón, ahol összegyűlnek a potenciális felhasználók. — Szeretünk benne lenni a köztudatban, így nagyon ápoljuk kapcsolatainkat a termelési rendszerekkel, amelyek taggazdaságaik ajánlati listájára felveszik szereinket, így juthatunk nagyobb üzletekhez. Nem megy persze ennyire egyszerűen. Szerencsére a gyár melletti hathektáros kísérleti telepen nagyban megmutathatjuk, mit tudnak gyártmányaink. Az Alkaloidának különben — az országban egyedülálló módon — saját mezőgazdasági termelési rendszere van, Dr. Litkei László és Simon Endre amey a máktermelést hangolja össze az arra ajánlkozó gazdaságokban, nem utolsósorban saját érdekében. A szakpropaganda természetesen — hogy stílusosak legyünk — a vegytiszta reklámot kém nélkülözi. Nézegetjük a szórólapokat, amelyek színesek és nagyon agitativak. Simon Endre megmutat néhány előzetes vázlatot a jövő prospektusaiból hevenyészett tollrajzban. Születésüket a csoport „agyrohama" előzte meg, így nem hiányzik belőle sem az ötlet, sem a szakma, sem a találékonyság. Nincs könnyű dolguk, ismerve o gazdag külföldi konkurensek csillogó-villogó és ötleteket is sortűzként bevető reklámanyagait. A szép reklámfotókon gyakran szándékosan nagyon régi dolgok láthatók. Ilyen rafinált fogás lehetne annak a matuzsálem korú Ganz-generátornak a felhasználása is, amelyet a gyár múzeumában eredeti állapotában őriztek meg. Abból az alkalomból tértünk be hozzá a gyári séta végén, hogy egy pillantást vessünk a kísérletekre, amelyek itt műanyag poharakban lévő növénykéken folynak — jobb hely híján. Nem titkolt nosztalgiával simogatják meg vendéglátóim a míves kivitelű masinát, amely talán még kettejüknél is vénebb. — Hiába, tudtak a régiek — sóhajt Litkei László. — De azért nekünk sem kell szégyenkeznünk. — Aztán elmond néhány dolgot egy vadonatúj szerről, amely aztán tényleg nem hasonlít egyre sem a világon meglévők közül — Van egy Frigocur nevű újdonságunk... Simon Endre gyorsan „szófejt”: — Frigó: hideg, cur: kúra... Azért nem árt, ha az európai nyelveken sejtik miről van szó. Sajnos a magyar csak nekünk beszédes. — ... szóval a Frigocur, — folytatja kollégája — jókora fagyállóságra teszi képessé a gyümölcsfákat. Ennek a hatóanyaga hasonlít azokhoz a fákban is meglévő anyagokhoz, amelyek segítik felkészíteni a geszt szöveteit a télre. A kísérletekben nagyon szép eredményeket értünk el, olyan kondícióba hoztuk a kezelt fákat, hogy azzal sokkal jobb állapotban vészelték át a telet, mint anélkül. Sajnos a legutóbbi néhány tél „nagyszerű körülményeket teremtett alkalmasságuk bebizonyítására. — A baj az — szól közbe ismét Simon Endre —, hogy a növényvédő szerek világforgalmában a regulátorok alig hat százalékot tesznek ki. Hát igen, végül is a trópusokon például alig lehet haszna... Ez a végén tett kitérő mégis alkalmas arra, hogy illusztrálja: az Alkaloida riövényvédőszer-ágazat a maga több mint egymilliárdos forgalmával, ami a teljes mdgyar kereskedelem tíz százaléka, nagyon fontos tényező mezőgazdaságunk ellátásában. Tervezett fejlesztéseik, tartalmas nemzetközi kapcsolataik, felhalmozott szellemi tőkéjük mind-mind garanciát jelentenek arra, hogy ama nevezetes mákgubóról ne csak egészségünk jusson eszünkbe, hanem egészséges és bőséges mindennapi kenyerünk is. Esik Sándor Jelenet a filmből
