Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

* 1987. május 18. Hétvégi interjú Fitos Sándor alezredessel kultúránkról Fitos Sándor alezredes (53 éves) a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági és köz­lekedési osztályának vezetője. Életpályája változatos, de 32 éve folyamatosan a belügyi szolgálóhoz köti. Tanulmányai során a deb­receni gépipari technikumot a repülőtiszti főiskola követte, ám az 56-os események módosították az eredeti elképzeléseit: a kar­hatalom kötelékébe szólították. Nem sokkal később a repülős pályát végleg feladva fia­tal tisztként a megyei rendőr-főkapitánysá­gon kezdett dolgozni, ahol módja volt min­den fontosabb részterületet megismerni, a bűnügyi nyomozástól a személyzeti munká­ig. Közel két évtizede lát el különböző szin­tű vezetői beosztásokat, jelenlegi munkakö­rében négy esztendeje dolgozik. Családos, felesége szintén belügyi dolgozó. A Köszönöm, hogy elvállalta a beszélge­tést. Először két személyes kérdést sze­retnék feltenni. Önnek mióta van jo­gosítványa, és mi volt a legmegdöbben­tőbb élménye a közlekedéssel kapcso­latban? — 1953-tól van vezetői engedélyem és azóta rendszeresen vezetek is, főként sze­mélykocsiit. A legmeglepőbb élmény egy it­tas vezetőhöz kötődik: 2,7—2,8 ezrelék vér- alkoholt mutattak ki nála, ami lényegében részegséget jelent. (0,8 ezrelék felett már eljárás és komoly büntetés jár az alkohol- fogyasztást követő gépjárművezetésért). Amikor az eljáró rendőr megkérdezte, ho­gyan képzelte a vezetést, azt magyarázta: gyalog már nem tudott menni, azért ült ko­csiba. Anekdotaként hangzik, de sajnos tra­gédia is lehetett volna belőile ... ^ Nyilván nem általános az ilyen súlyos eset. Mégis, mennyire jellemző, meny­nyire veszélyes Szabolcs-Szatmárban az ittas járművezetés? — Az országos átlagnál rosszabb helyen vagyunk, nagyon komoly gondokat okoz. Ta­valy a balesetek egynegyedében az ittasság is szerepet játszott az egyéb szabályszegések mellett. Az egy év alatt bevont közel 1200 vezetői engedély háromnegyedét ittasság mi­att kellett páncélszekrénybe zárni. Komoly gond, hogy a közvélemény sem ítéli el, tu­lajdonképpen bocsánatos bűnnek tartja, leg­feljebb vagánykodásnak tekinti, ha valaki szeszes ital fogyasztása után vezet. £ Talán nem elég szigorú a büntetés, vagy nem jó a propaganda? Tudjuk, számos gazdagabb, és nagyobb mérték­ben, régebben motorizált országban az ittas vezetés miatt automatikusan hosz- szú időre elveszik a jogosítványt, mi több, elkobozzák az ittasan vezetett jár­művet. Kevesebb is a probléma... — A szakirodalomból mi is ismerjük eze­ket a szankciókat. Meglehetősen vegyes a vélemény arról, hogy helyesek-e vagy sem. Minden országnak a maga sajátosságaira kell alkalmazni jogszabályait. Nálunk is sok a változás. Ha összegekről van szó, 25— 30 ezer forintos büntetések mostanában ná­lunk is előfordulnak. Ez esetenként megkö­zelítheti egy használt kiskocsi árát, illetve az átlagjövedelmekhez mérten igen tekin­télyes összeg. Bizonyos szigorítások egyre jellemzőbbek: a vezetői engedély bevonásá­nak időtartama mindinkább közelít a jog­szabályban megfogalmazott felső határhoz, hasonló tendencia figyelhető meg a bírsá­goknál is. Mind ritkábban alkalmazza a ha­tóság a mérlegelés lehetőségét, ha tehát egy bizonyos esetben bevon ható a jogosítvány, akkor be is vonják. A Lehet, hogy túl sötét lett beszélgeté- w sünk induló képe, holott a motor, az autó éppen életünk megkönnyítését szolgálja, és egyre általánosabb. Tulaj­donképpen mennyi gépjármű van a mi megyénkben, s elvben hányán ülhetnek autó, motor kormányához? — Várhatóan ez óv végére 120 ezer gép­jármű lesz Szabolcs-Szatmárban, 80 száza­lékban magánkézben. Ezenkívül még 50—60 ezer segédmotorkerékpárt, illetve lassú jár­művet számítunk. Gépjárművezetői engedé­lye mintegy 140 ezer személynek van a me­gyében. A gépjárművek száma évenként mintegy öt-hat ezerrel növekszik, s ennél valamivel több új jogosítványt adunk ki. Így tehát a közlekedés résztvevői sokan van­nak, minden rétegből, minden korosztályból, mindkét nemből. ^ Gyakran hallani olyan véleményt, hogy túl könnyen lehet nálunk vezetői enge­délyhez jutni, sok az agresszív vezető, útjainkon kevés az egymás iránti meg­értés. Gyakorta tapasztalható, hogy aki pénzszerzésre használja járművét (pél­dául a magántaxisok egy része) kímé­letlenül és veszélyesen hajt. A kismo­torral száguldó gyerekektől már-már félni kell. Mi erről az Ön véleménye? — Több részre kell osztani a választ. Két­ségtelen, előnyös lenne, ha az új vezetői en­gedély megszerzése előtt a jelölt jobban fel­készülne, többet vezetne, hátrányos tulaj­donságait vizsgálnák, azokra felhívnák fi­gyelmét, netán súlyos esetekben ki is zár­nák a jogosítványszerzés lehetőségéből. Ilyen alapvető kérdésekben azonban csak az ér­vényben lévő jogszabályok alapján lehet el­járni, változtatni pedig csak igen alapos in­dokok alapján szabad. Más a helyzet a gya­korlatias kérdésekkel. A közvélemény meg­lehetős ellenszenvvel figyeli az agresszív járművezetőket tapasztalataink szerint füg­getlenül attól, hogy az illető taxis vagy hi­vatásos, netán magánautós.) Sajnos gond az általánosítás is, hiszen mindegyik rétegben vannak szabálytisztelő, kitűnő partnerek, és kikapcsolásra érettek is. A helyzetet persze mi sem nézzük tétlenül, s ha (hangsúlyozom, csupán példáiképpen) a taxisokról beszélünk, elmondhatom: durva szabályszegés tetten­érésénél nem elégszünk meg a büntetéssel. Értesítjük a tanács illetékes felügyeleti osz­tályát, ahol ismétlődés esetén visszavonhat­ják a működési engedélyt. A kismotoros csa­patok elleni hatásosabb fellépésekhez meg­született a jogszabályi alap: újabban ezek yezetői igazolványát is be lehet vonni — ér­demes lesz figyelni erre az érintetteknek. ^ Morál, fegyelem, egyéniség — említik ezeket a kifejezéseket a közlekedés résztvevőivel kapcsolatban. Vajon miért? — Részben éppen az előbbiekben már ki­fejtettek miatt. Sakkal jobb partnerkapcso­latra volna szükség az utakon. Jobban kel­lene figyelni egymásra, sőt segíteni egymás­nak a különböző közlekedési szituációk kul­turált megoldásában. — Külön téma lehet­ne a manapság divatos „frontérzékenység”. Mert .oda mindenesetre már eljutottunk, hogy „hű, de frontos vagyok”, ám addig már kevesen, hogy akkor mit kell tenni. A legkevesebb, hogy az ember bekalkulálja a vezetésbe a saját típusát. Legalább tudja és vegye figyelembe, hogy ingerlékeny, fáradé­kony, stb., és próbáljon eszerint alkalmaz­kodni ... Nem nagy dolgok ezek, csak éppen figyelni kell rájuk. És tudomásul venni, hogy az úton társak vagyunk, s igen kevés autón van megkülönböztető jelzés, a sok tízezernyi azonos jogokkal megy — bármi­lyen nehéz is ezt némelyeknek elfogadni. ^ Ilyen kérdések egyáltalán hol kerülhet­nek szóba járművezetők körében? — A közlekedésbiztonsági tanács, az Autó­klub fórumain, különböző továbbképzése­ken. Sajnos ezekből kevés van, és kevesen fordítanak gondot ilyesmire. Pedig érdemes lenne az ismereteket felfrissíteni. Ez olyan­kor válik nyilvánvalóvá, amikor például egy évek óta teherkocsival járó vezető autóbusz­ra akarja kiegészíttetni vezetői engedélyét. Nagyon sokan „elvéreznek” a vizsgán, jó- néhányan nem is egyszer. És csak csodál­koznak, hogy elemi szituációkat rosszul ol­danak meg. Pedig évtizedek óta vezetnek. Vajon hogyan ? És mi van akkor, ha isme­retlen városba, külföldre mennek, ahol ke­vés-a megszokott hely rutinja? ^ Évek óta gyakorlat, hogy tavaszi és őszi fokozott ellenőrzési akciókat szervez­nek. Az idei első éppen most ért véget. Milyen tapasztalataik voltak? — Ezek az akciók a megelőzést, a forga­lom átállásának segítését célozzák, hiszen tavasszal előkerülnek a télre leállított mo­torok, autók, indul a „telkes forgalom”. Mű­szakilag és pszichológiailag is át kell állni egy újabb ritmusra. Azzal, hogy akcióin­kat jó előre bejelentjük, propagáljuk, azt szeretnénk bizonyítani, hogy nem a bünte­tés, hanem a segítségnyújtás a fő célunk. Áprilisiban közel 24 ezer ellenőrzést tartot­tunk a megyében — mintegy két és félezer közreműködő (rendőr, önkéntes rendőr, a honvédség, az autófelügyelet, a tanácsok szakemberei) bevonásával. Kiszűrtünk 190 ittas vezetőt, műszaki hibásnak találtunk több, mint másfélezer gépjárművet. Sok volt a fekete fuvar, de szép számmal talál­tunk érvénytelen forgalmi engedélyeket, vezetői igazolványokat is. Számunkra azon­ban nem ez a lényeg, hanem az, hogy a köz­lekedés általános rendjében sikerült előbbre jutni. Ezért szeretnénk kérni, hogy az ilyen­fajta akciókat, igazoltatásokat a gépjármű- vezetők ne tekintsék indokolatlan zaklatás­nak. ^ Milyen ma Szabolcs-Szatmár közlekedé­si helyzete; csökken vagy nő a balese­tek száma? — A megítéléshez néhány számot min­denképpen meg kell ismerni. Tavaly 12 790 balesetet jegyzett a statisztika, pontosabban ennyi esetben igényeltek pénzt a gépjármű­vezetők a biztosítótól. Ami lényegesebb: 784 balesetnél voltak sérültek, és 84-nél egy vagy több halálos áldozat is. A számok je­lentősek, a mögöttük lévő családi tragédiák egyenként is súlyosak. Az adatokban mégis van jó hír: tíz évet figyelembe véve 1986- ban volt a legkevesebb, személyi sérüléssel járó baleset megyénkben. Többszörösen meg­dőlt az a tévhit is, hogy a több jármű au­tomatikusan több balesethez vezet. Egy év­tizede, 1976-ban a gépjárművek száma a mostaninak fele volt, mégis 969 sérüléssel járó balesetet regisztráltunk. Mindemellett riasztó adat, hogy e tíz esztendő alatt ezren haltak meg megyénkben a közutakon ... ^ Van-e valamilyen általános jellemzője a közlekedési baleseteknek? — Legfeljebb az, hogy soha nem lehet tudni, mi lesz a „végeredmény” egy baleset­nél — tehát a megelőzés mindennél fonto­sabb. Meglepő ugyanis, hogy adott esetben egy totálkáros, teljesen összetört kocsiból kis sérüléssel jutnak ki az utasok, máskor alig látszik a járművön a baleset nyoma, mégis van egy vagy több áldozat. Balesettel ha- zárdírozni nem lehet. Ami szintén igen erős hangsúlyt kíván: hosszú évek átlagában szá­molva a sérültek 50—60 százaléka a baleset kialakulásában teljesen vétlennek tekinthe­tő! Változtak-e az utóbbi években a főbb ^ kiváltó okok? — Lényegében nem. Vezet a gyorshajtás, aminél ki kell emelni, hogy „relatív gyors­hajtás”. Tehát nem feltétlen 100, 120-as tempót jelent, hanem a forgalmi viszonyok­hoz képest nagy a sebesség. Ez 80 vagy ép­pen 40 kilométer/óra is lehet. Sok baleset történik szabálytalan kanyarodás, előzés, irányváltás miatt. A tilos helyen történő át­haladás (közlekedési lámpa, vasúti átjáró piros jelzése) szintén sokszor szerepel a sta­tisztikában. Arányuk miatt legtöbb esetben személykocsiról van szó, de felfigyeltünk ar­ra is, hogy megszaporodtak a tehergépkocsi­val okozott balesetek: vezetőik visszaélnek avval, hogy erős a motorjuk, magasan ül­nek, járművük tömegenergiája is nagy, így szinte eltapossák a kisebbeket. ^ Mit tesznek Önök, ha már kevés a szép szó? — A trafipaxos autó mellett gyakrabban alkalmazzuk a motoros fényképezőgépeket, amelyek sorozatfotót készítenek, így bizo­nyítható a tilos jelzésen történő áthaladás, a szabálytalan sávváltás, előzés. Sűrítjük az akciókat, hogy hatásosabban szűrhessük ki az erőszakos, durva szabálysértőket. Több lesz a szomszéd megyék apparátusával kö­zösen szervezett, összehangolt akció, s mint már szó volt róla, szigorodik az elbírálás, növekszik a büntetési tétel. ^ Mindezek a járművekre, járművezetők­re vonatkoznak. De mi van a közleke­dés harmadik tényezőjével, az úttal, amelynek minősége az utóbbi években ugyancsak romlott? — A balesetveszélyes helyekre felhívjuk a figyelmet, jelezzük az illetékes tanácsoknak, illetve a közúti igazgatóságnak. Balesetnél rögzítjük a közrejátszó pályahibát — ennek következményei lehetnek kártérítések, jára­dékok is, bár ilyenmiről ritkán beszélünk a nyilvánosság előtt. ^ Megszaporodott a hozzánk látogató, vagy csak megyénkén keresztül utazó külföldiek száma. Milyen hatással van ez a közlekedésre? — Számottevő gond még nincs. Egyedüli negatív tapasztalatunk, hogy lengyel vendé­geink jelentős része Lvovon és Ungváron át nagyon hosszú út után, gyakran túl fárad­tan érkezik hozzánk, így vezetése zaklatott, bizonytalan, balesetveszélyes. Ezen nehéz se­gíteni, viszont nagyon jó, ha tudjuk és szá­mítunk rá. ^ Végül mire hívná fel a figyelmet, mint legidőszerűbbre? — Hamarosan kezdődik a vakáció, min­denütt ott lesznek a gyerekek. Rájuk akkor is nagyobb figyelmet kell fordítani, ha szü­leik kézét fogják ... Marik Sándor ... bölcsek azok az embe­rek, akik úgy vélik, hogy gondjainkra-bajainkra or­vosságot az érzelmi meg­újulás adhat, a meglévő ideálok alkalmatlanok a jö­vőteremtésre, mert csak a jelen — múlt és lehetőség nélküli — jelképei. Sokan hajtják készséges örömmel a mai bálvány rabigájába a fejüket, nap­paluk és éjszakai álmuk is őérte van — fáradságos, megalázó robot az egész életük, vajon mivégre? Hogy eggyel több autó parkoljon a ház előtt...? Nemrég egy nyugdíj előtt álló korú férfiember­rel beszélgettem. Háza, gyü­mölcsöskertje, kocsija és motorja van. Lelke és teste már évek óta pihenésért ki- áltozik, de ő dolgozik látás­tól vakulásig, mint szegény­paraszt ősei. Miért? — kér­deztem tőle. Készségesen, gyorsan felelt: „Mert akár- hová nézek, mindenkitől azt látom, hogy a pénzt haj- hássza. Én miért legyek más, ha ők ilyenek? Má­sok kényszerítenek anyagi­asságra'.” A bálvány silánysága ri­asztó képet mutat, mert benne a kor divatjaként a magánpolgár jelleg jelenik meg, holott az ember első­sorban társadalmi lény, mert épp ezáltal ember! Hogy is írt a Hemingway- regény mottójául választott sorok szerzője, John Donne ugyanerről? „Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens egy ré­sze, a szárazföld egy da­rabja ... minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiség­gel; ezért hát sose kérdezd, leiért szól a harang: érted szól.” A lélekharang egyre sű­rűbben kondül, ifjak, ere­jük teljében levők hullnak porba a méltatlan csatame­zön. Mit hagynak maguk után? Érzéketlen, hideg tár­gyakat, aminek megszerzé­séért a legnagyobb árat kell fizetniük. Alig pár napja találkoztam egy fiatal öz­vegyaszonnyal. Krisztusi kort megérő férjét hirtelen ragadta el a halál. „Tu­dod ... — mondta zokog­va — inkább sohase lett volna manzárdos házunk, Tisza-parti telkünk, motor­csónakunk! Zolinak még használni sem volt ide­je...!” Szavai az élőket intik. Itt az ideje tehát jól meg­szemlélni a bálványt és ösz- szevetni távoli céljainkkal. Ugyanazt parancsolja-e, amire szükségünk van, er­kölcsi mivolta mutatja-e a társadalmi forma szükség- szerű erkölcsét, avagy an­nak csak torz tükörképe? Számtalan a megválaszolan­dó kérdés! Az idő pedig sürget, gyorsan közelít a harmadik évezred, nem mindegy, hogy a ma gyer­mekei milyen értékeket, eszményeket mentenek át a jövőbe, a galaktikus űrha­jók kora a pusztító lézer- fegyverek vagy a béke ko­ra lesz-e... Korunk nagy gondja ilyenformán azonos a láng­ban elemésztődő és a láng­ból újjászülető Tűzmadár legendájával. A szép tollú fácánálakban megjelenő Főnix az ember lehetőségé­nek "és lényegének örök mí­toszát jelképezi: koronként meg kell halnia, hogy ősi, de új testben újjászülethes­sen. A csodálatos énekű madár ugyanis ahol feltű­nik, békét, harmóniát hoz a népnek. Valaha ember volt ő is a mítoszok előtti időben, és ember lesz ak­kor, ha már nem lesz szük­ség Tűzmadár létére. Tiidom, mi ezt már nem fogjuk megérni, de a jövő nemzedéke a mi gondola­tainkon nevelkedik, a mi bálvány hitünkből táplálko­zik. Mindegy-e, hogy milyen bálványokat faragunk ki nekik? KM HÉTVÉGI melléklet o

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom