Kelet-Magyarország, 1987. május (44. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-16 / 114. szám

1987. május 16. Kelet-Magyarország 3 Változó falukép: korszerű, új lakások Nyírcsászáriban. (E. E. felv.) Kedvezmények idősnek, fiatalnak, családnak GYORSÍT A MÁV Vezessen gőzmozdonyt! Mint árrpl szerdán hírt ad­tunk. sajtótájékoztatót tartot­tak kedden Budapesten a MÁV vezetői. Ismertették az újságírókkal a május 31-én életbe lépő új menetrend mó­dosításait a mostanihoz ké­pest, valamint azokat a vál­toztatásokat, melyekkel az utazás feltételeit és az utaz­tatás hatékonyságát kívánja javítani a vállalat. — Céljaink elérése érdeké­ben a jövőben jobban fogunk igazodni az igényekhez — mondta dr, Várszegi Gyula vezérigazgató, majd arról be­szélt, hogy a MÁV üzletpoli­tikájának kialakítása során felülvizsgálta korábbi ked­vezményeit. felmérte az uta­sok igényeit, a Vasút lehető­ségeit. Az új bevezetendő kedvezményekkel elsősorban a fiatalok,. az idősek, és a nagycsaládosok utazásait szándékoznak olcsóbbá tenni. így ingyen utazhatnak a három vagy több 18 éven alu­li gyermeket nevelő családok, húsz százalékkal a rokkant- és korkedvezményes nyugdí­jasok, a 26. életévüket még be nem töltött fiatalok, a két 18 éven aluli gyermeket kí­sérő égy vagy két felnőtt, va­lamint az 55 évnél idősebb nők és á 60 évnél idősebb fér­fiak, a Balaton partján júni­us 1: és augusztus 31-e között utazók és a tíz alkalomra úgynevezett füzet jegyet vál­tók. Harminchárom illetve 50 százalékos kedvezményben részesülnek az országos vagy regiamális rendezvények láto­gatói;. 20—70 százalékosban a turistabérletet vásárlók. A SZQT-beutaltak 100 forintért olyan két hétig érvényes bér­letet válthatnak, mellyel 100 kilométeres körzetben vonat­tal kirándulhatnak. A csopor­tosan utazóknak pedig — lét­számtól függően — 20—33, il­letve 50 százalékkal keveseb­bet kell fizetni a jegyért. Az e kedvezmények hatá­sára várhatóan növekvő szá­mú utazóközönség minden bi­zonnyal kellemesebben fog vonatozni, mint eddig. Hiszen nagyobb gondot fordítanak ez­után a MÁV munkatársai az utastájékoztatásra és a sze­mélykocsik tisztítására — év végéig Nyíregyházán és Za­laegerszegen két új modern kocsimosó áll szolgálatba. Nem csupán képletesen, szó szerint is gyorsít a MÁV: cé­lul tűzték ki, hogy óránként 70 kilométer fölé emelik a belföldi expressz- és gyors­vonatok átlagos utazási se­bességét! Bővülnek a vállalat más irányú szolgáltatásai is: szá­mos állomáson kerékpár köl­csönzésére nyílik lehetőség, külön megrendelés alapján különleges, mozgássérültek számára készült kocsikat és nosztalgiavonatokat közle­kedtetnek. Régi gyermekkori álma teljesülhet sokaknak, ha az erre kijelölt állomásokon gőzmozdony vezetésére je­lentkeznek majd, hisz né­hány száz forint ellenében .maguk kezelhetik a masinát. (Erre jelenleg csupán Eszter­gomban van alkalom.) Végül egy rossz hír a do­hányosoknak: csökken a do­hányzókocsik és -fülkék szá­ma a vonatokon. Csak ennyi bosszúság érje őket! (Cz. G.) Szocializmus, önigazgatás, reform Gyermeknek is, öregnek is Egészségünk megérzése Május, az egészségnevelés hónapja Nyírbátorban és a környező falvakban. A ren­dezvénysorozat ezúttal is olyan problémákat vesz na­gyító alá, amelyeik a lakosság egészségének megőrzésében játszanak kiemelkedő szere­pet. Szó lesz a keringési megbetegedésekről, a szív és érrendszeri problémákról, a daganatos megbetegedések­ről. Előadások hangzanak el a mind gyakoribbá váló ne­urózisról, a családokat, embereket tönkretevő alko­holizmusról is. Az életmód­nak kiemelkedő szerepe van a betegségek kialakulásában, az egészség romlásában. Ezért is foglalkozik vele több előadás is, különös hangsúlyt adva a megelőzésnek. Egészségnevelő előadások­ra az üzemekben is sor kerül. A növényolajgyár, a cipő­gyár, valamint a Csepel fú­rógépgyár dolgozói munka­helyükön hallhatnak a fenti témákról. Az előadók eljut­nak a környező települések­re, az öregek napközi ottho­naiba is. Utóbbi helyeken az életkori sajátosságokat figye- gy elem be véve olyan témák­ról szólnak majd, amelyek az idős embereket életkorúk­nál fogva is foglalkoztatják. Az általános iskolákban tar­tott rendezvények filmvetí­téssel. vetélkedőkkel is kibő­vülnek. A szülőknek tartott előadások a korszerű táplál­kozás, a személyi higiéné kérdéseit is feszegetik. K. É. ■anldugult a kád, és a víz JK elárasztotta az egész fürdőszobát, ezért Ag­nieszka és Adam hívtak egy szerelőt. A szerelő ki is jött. — Mindjárt meglátjuk, hol a baj! — bemászott a kád alá, valamit kopácsolt, és na­gyokat fújtatott. — No! — és kimászott. — Kész! Bezsebelte a járandóságát, és elment. Most már rendesen lefolyt a víz, csak éppen a kád kez­dett el mozogni. Adam leguggolt, és felhá­borodva kiabálta: — A gazfickó! Leszerelte a lábait... Mit volt mit tenni, hívni kellett egy másik mestert. Ki is jött nyomban. Bemászott a kád alá, Ag­nieszka és Adam pedig árgus szemekkel figyelték. Elmesélték neki, hogyan jártak, és addig nem enged­Mesterek ték távozni, amíg alaposan át nem vizsgálták a fürdő­szobát. A mester jókedvűen vihogott, és szívélyes búcsút vett. Kedves, kulturált em­ber! A biztonság kedvéért újból körülnéztek a fürdő­szobában: Minden a helyén volt. Az előszobában érte őket a meglepetés. — Leszerelte a gázkonvek­tort! — jajdult fel Adam. Kénytelenek voltak megint hívni valakit. Agnieszka most már egész idő alatt a mester sarkában járt, Adam pedig föl-alá sé­tált a lakásban, és állandó felügyelete alatt tartotta az egész berendezést. Azért, hogy megmagyarázza furcsa viselkedését a szerelőnek, tö- viről-hegyire elmesélte neki az egész históriát. — Ja, kérem! — csóválta meg a fejét a mester. — Ilye­nek az emberek! Mit lehet tenni? Föltette az új gázkonvek­tort, köszönt és elment. Adam azért, hogy megbi­zonyosodjék róla, válóban minden rendben van-e, még egyszer tüzetesen végigtapo­gatta az előszobát, a fürdő­szobát, a vécét, a konyhát és a két szobát. — No végre! — szakadt fel belőle a megkönnyebbü­lés. — Nincs semmi baj! Semmit sem vitt el. Agniesz­ka, hallod, semmi sem hi­ányzik! Agnieszka, hol vagy? Agnieszka!!! D. B. címmel és Berecz Jánosnak, a Központi Bi­zottság titkárának ajánlósoraival jelent meg a szegedi országos elméleti tanácsko­zás rövid tartalmi összefoglalója. A Kos­suth Könyvkiadó jóvoltából napjainkban már több ezer példányban eljutott me­gyénkbe is, és a korábban megjelent do­kumentumokkal (előadói beszéd, korrefe­rátumok,. és az öt szekcióbán folyt vitaösz- szefoglalóival) együtt gyakorlatilag a ta­nácskozás teljes anyaga’ hozzáférhetővé váll. így az elkövetkező hetekben mód nyí- -lik arra. hogy a'párttagság és a lakosság jeléntős rétegei részletesen is megismer­kedhessenek a tanácskozáson szóba került elméleti, politikai kérdésekkel és válaszok­kal. A társadalomtudományok kutatói, a tár­sadalmi és politikai élet képviselői és pro­pagandisták lényegében ugyanazokról a problémákról folytatták Szegeden eszme­cserét, amelyek bármely politizáló közös­ségben már régóta beszédtémák és kérdé­sek. Hogyan ítélhető meg helyzetünk? Mi­lyen lépéseket és változtatásokat kell ten­nünk annak érdekében, hogy szocialista társadalmunk hatékonyabban működjön? Azzal, hogy a jellegében elméleti-tudo­mányos tanácskozás a közgondokkal és a mindennapi élet kérdéseivel őszintén szem­benézett, nemcsak nagyfokú gyakorlati ér­zékről tett tanúbizonyságot, hanem igazol­ta gondjaink marxista megközelítésének és a reális valóságismeretnek a szükségessé­gét is. Nyilvánvaló, hogy nem lehet a ha­zai szocialista fejlődés általános összefüg­géseit áttekinteni, távlatokat felvázolni anélkül, hogy megkerülnénk szorító napi gondjainkat, de fordítva is igaz: a gazda­sági, szociális gondjaink és feszültségeink sem oldhatók meg a szocialista építés ta­pasztalatainak összesítése és tennivalóink elméleti végiggondolása nélkül. A bevezető előadás külön is hangsúlyoz­za, hogy a tanácskozás célja nem kész és teljes igazságok, kinyilatkoztatások kihirde­tése volt. „Közös gondolkozás, valós és ki­tartó munka azért, hogy mind többet is­merjünk meg valóságunk és fejlődésünk összefüggéseiből.” A tanácskozás alapgon­dolata volt a szocializmusról való gondol­kozás realizmusának erősítése, az elmélet és a mái magyar valóság kapcsolatának közelítése. Annak az alapvető kérdés­nek a végiggondolása, hogy milyen úton- módon képes társadalmunk a megújulás­ra, miként lehetséges az előrelépés és fej­lődés a mai nemzetközi és hazai körül­mények szorítása közepette. Felvetődhet a kérdés: a mostani helyzet alkalmas-e a szocialista fejlődés elméleti kérdéseinek tisztázására? Nem lenne jobb várni nyugodtabb időkre, amikor kevesebb a gondunk és kevésbé zaklatott körülöt­tünk a világ? A nemzetközi és hazai szo­cialista építés története azt bizonyítja hogy valójában ilyen időszak soha sem állt rendelkezésünkre. Ezért egy időben kell társadalmunknak a jelentős változásokat felvállalni, azokat megtervezni, elméleti és politikai következményeit is számbavenni. Egyszerre kell tehát vállalni mind az el­méleti, mind a gyakorlati megújulást, még­hozzá olyan körülmények között, amikor a kibontakozás nemcsak életünk egy-egy szektorát érinti, hanem a társadalom min­den területének összehangolt erőfeszítését követeli. Mai helyzetünket találóan jellem­zi a bevezető előadás gondolata: „Megha­tározó szerepe van a szocializmus fejlő­désében annak, hogy a szükséges minősé­gi megújulások idejében és tudatosan va­lósuljanak meg ... Időnként azonban szük­ségszerűvé válik a kialakult ellentmondá­sok komplex, átfogó rendszerbe történő megoldása ...” Nem nehéz belátni, napja­inkra ez jellemző: a magyar társadalom je­lentős változások előtt áll, amely kihat mindnyájunk életére. Reálisabb szocializmusfelfogást sürget ál­talános társadalmi követelményként, tö­megméretekben tőlünk az idő, amely szo­cializmusfelfogásnak fontos része a gyors, az alkotó és cselekvő alkalmazkodás és a folyamatos megújulás. Ezt támasztja alá a múlt, a hazai szocialista fejlődés törté­nelmi tapasztalata is, amelyről részletesen szólt Huszár István előadása, taglalva a nemzetközi összefüggéseket és azok szere­pét a magyar társadalom fejlődésében. Az elmélet és gyakorlat egységének és megújítása szükségességének gondolata alapkövetelményként jelenik meg a továb­bi szekciók munkájában is. Berend T. Iván Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista építés magyar gyakorlatában című korreferátumát azzal a problémafelvetéssel kezdi, hogy az elmé­let nem áll készen alkalmazásra várva, az csakis a gyakorlatból bontható ki. Ugyan­akkor — szerinte — „A gyakorlati folya­matok elvi elemzése pedig időről időre nél­külözhetetlen, hogy megállapíthassuk és tudatosítsuk: pragmatikus lépéseinkből va­jon épült, épül-e általánosítható elmélet, ideológiailag is megfogalmazható követ­keztetés.” Kulcsár Kálmán Társadalomkép és tár­sadalmi folyamatok a nyolcvanas években című előadásában arra a következtetésre jut, hogy mivel a magyar társadalom min­den makrojellegű mutatójában különbö­zik négy évtized ezelőtti helyzetétől „Nap­jaink problémái a korábban kialakult szer­vezetrendszerben, a régi politikai-irányítá­si és igazgatási módszerekkel nem oldha­tók meg”. Végkövetkeztetése: „... társa­dalmunk folyamatai a nyolcvanas években eljutottak odáig, hogy megfogalmazzuk a kérdést: a reform — amely már eddig sem csak a gazdaság területén értelmeztetett — vagy áthatja társadalmunk minden szférá­ját, vagy pedig a gazdaság területén sem tud válaszolni a világ (kihíváséra.” Lakos Sándor, a politikai rendszer ha­tékonyságának növelését elemezte. Kimu­tatja a párt, az állam és a gazdaság kap­csolatrendszerének új követelményeit és hangsúlyozza, hogy a párttagság részvétele és bevonása a társadalompolitikai dönté­sek előkészítésébe elengedhetetlen feltétele á párt és a politikai rendszer korszerű­sítésének. A fejlődés iránya az önkormány­zat, amely több mint az önállóság növelé­se és más is mint a decentralizálás. A társadalmi folyamatok, tudati viszo­nyok, társadalompolitikai szekció ülésén Benke Valéria előadásából hadd emeljem ki azt a nagyon is aktuális témakört: ho­gyan lehetséges a modern szocialista áru­gazdaság és a közösségi értékek összekap­csolása. A vita összefoglalójából pedig az alábbi gondolatot: „Változtatást igényelnek — tudniillik a felszólalók — azon a gya­korlaton, hogy részintézkedések sorozatá­nak előkészítése folyik anélkül, hogy az egyes akciók közötti összefüggéseket, egy­másra hatásukat, valamint a társadalom életére gyakorolt együttes hatásukat meg­felelően felmérnék, összehangolnák, rend­szerbe vizsgálnák ... Számos hozzászóló sürgetően vetette fel, hogy pártunknak ha­laszthatatlan feladata egy átfogó, jövőbe mutató, mozgósító erejű társadalompoliti­kai koncepció kimunkálása.” E meglehetősen önkényes kiemelések is jelzik, hogy a tanácskozás bátran vállalta történelmi múltunk tapasztalatainak ösz- szegzését és a társadalmi-gazdasági feszült­ségeinkkel való szembenézést. Vállalta a különböző nézetek közelítését abban a felfogásban, hogy társadalmunknak egy olyan átfogó reformra van szüksége, amely az egész magyar nép érdekeit szolgálja vi­lágos és konkrét célokkal, vállalható ter­hekkel. Nem nehéz megtalálni azokat az érint­kezési pontokat sem, amelyek a tanácsko­zást összekötik pártunk programjával, a XIII. kongresszus és a Központi Bizottság 1986. novemberi határozatának céljaival. Az összefoglaló egy fejezetének címe így hangzik: A megújuló párt a folyamatok élén. Ez történelmi igazság is, egyben olyan követelményrendszer, amelynek tartalmát minden párttestületben és alapszervezetben végig kell gondolni. A tanácskozás külön értéke, hogy a kü­lönböző társadalomtudományi megközelíté­sek, politikai és ideológiai törekvések sok­oldalúan kapcsolódnak egymáshoz mind helyzetünk feltárásában, mind a szocialis­ta fejlődés fő kérdésénék megítélésében. Itt csak jelezni lehet, hogy olyan kifeje­zéseknek a tartalma, mint folytonosság — szakítás — megújulás, a szocialista vállal­kozás és piac, a társadalmi modernizáció, szerves reform, társadalmi pluralizmus, ön­igazgatás és nyilvánosság — mind társa­dalomtudományi, mind politikai tekintet­ben közeledett egymáshoz és gazdagodott. Természetesen attól, hogy e fogalmak a társtudományokból „átkerülnek” a publi­cisztikába, vagy a köznapi politikai szó- használatba, önmagában még jelentős vál­tozást nem várhatunk. Minden attól függ, hogy ezeknek milyen értelmezést és való­ságtartalmat adunk a mindennapok gon­dolkozásában és gyakorlatában. Rajtunk múlik, hogy a kifejezések csupán címsza­vak maradnak, vagy reálfolyamatok lesz­nék. A tanácskozás szelleme, gondolkodás- módja, az elhangzott észrevételek, az egymáshoz közelítő, de sokszor a részle­tekben eltérő nézetek még világosabbá te­szik, hogy a XIII. kongresszus határozatai­ért sokkal következetesebben kell dolgozni. Meg kell teremteni gazdasági és társadal­mi céljaink feltételrendszerét. És e felté­telék között kapjon kiemelkedő szerepet az eszmei, politikai tisztánlátás, a napi felada­tok és a társadalmi mozgás fő irányai­nak és távlatainak belátása. A szegedi tanácskozás gondolataival va­ló beható ismerkedés megyénkben is hoz­zájárul ahhoz, ami a tanácskozás eredeti célja volt: a felelős, bátor marxista gon­dolkodáshoz, egész tevékenységünk meg­újításához. Ekler György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom