Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-25 / 97. szám
19«7. április 25. ^ IM HÉTVÉGI MELLÉKLET langusztavadászat lakatlan szigeten Világjáró szabolcsiak Egzotikus tájakra eljutni, messze földön élő emberekkel ismeretséget kötni, bebarangolni a soha nem látott tájakat — ki ne dédelgetne ilyen álmokat magában? Utazó nép a magyar, tartja a mondás és nem véletlenül, hisz évente többen utaznak külföldre, mint ahányan az országban élnek, vagyis szép számmal akadnak honfitársaink, akik egy esztendőben többször is útra kelnek. Közülük kerestünk meg hármat. Ök tavaly meghódították a világ távoli vidékeit. Afrikai útikönyveket forgatott már gyermekkorában Csók István. Az ismert festő nevét viselő fiatalember hamar kitűnt társai közül a földrajz, a történelem, az utazás iránti érdeklődésével. Nagy szerelme, Afrika helyett tavaly egy kubai társasutazásra fizetett be. Nem is keveset, a három hét 39 ezer forintjába került. A Tiszántúli Gázszerelő és Szolgáltató Vállalat gázkészülékszerelője, műszaki ellenőr, nagy szorgalommal készült az utazásra. — Vettem egy spanyol útiszótárt, hogy a legfontosabb dolgokban megértessem magam. Átolvastam egy-két útleírást Kubáról. November végén vágtunk neki a hosz- szú útnak. Itt már javában fagyott, dmikor indultunk. A havannai repülőtéren 33 fokos melegben szálltunk ki a gépből és szinte azonnal meg- fürödtünk a Karib-tenger hullámaiban. Az óceán vize 27 fokos volt. Mivel tapasztalt utazó vagyok, gondoltam a későbbi útibeszámolókra, ezért naponta feljegyzést készítettem, mit láttunk. Lapos kis könyvet forgat, s ragyog az arca egy-egv esemény felidézésekor. — Nagyon tetszett a Kubában honos királypálma, a svédasztalt kínáló luxusszálloda, amelyben a fehér márvány és a piros plüss az uralkodó szín és úszómedence található a sokadik emelet tetején. Izgalmas volt a langusztavadászat, amelyet egy lakatlan szigeten szerveztek nekünk vendéglátóink. De ami a jegyzetekből kimaradt: amerikai milliomosnak vagy arab olajsejknek éreztem magam, olyan'csodás ellátásban volt részünk. A gyümölcsök közt banán, narancs, kókusz, mangó és még ki tudná felsorolni, mi minden kínálta magát. A sütemények ízei magával ragadtak. A három hét alatt naponta 2—3 órát aludtam, sajnáltam többet ellopni az éjszakából. Legközelebb családi utat terveznek, amint megszületik Noémi és Tímea testvére, a Csók család mihamarabb közös kirándulásra indul. A cél egyelőre ismeretlen, de gyerekkori álmát, az afrikai utazást még nem adta fel . . . Idős asszony nyit ajtót a csengetésre. Nyugdíjas, — mondja, s már eszembe villan, talán itt sem jó helyen kopogtatok. A. E.-né megnyugtat, hogyne, ő szokott utazgatni. Tavaly épp egy Szicília—Málta-körúton vett részt. — Nézze, mióta nyugdíjas vagyok, jobban ráérek. Az uram tíz éve elhalt, nincs kire költeni a pénzt. Nem iszom, nem dohányzom, nem kávézom, egyetlen szenvedélyem az utazás. Arra teszek félre a nyugdíjból. Megnéztem már a világnak sok országát, de nem győzök betelni a látnivalókkal. Mindig déli országokat választok, nagyon szeretem a meleget. Az ízületeimnek pedig kifejezetten jót tesz a Földközitenger éghajlata. Az idős asszony tavaly szeptemberben ült fel a repülőre. ö sem ment az ismeretlen tájra felkészülés nélkül. Passuth László Medúzafej című műve Máltával ismertette meg, elolvasta Caravaggio élettörténetét, hisz a festményeit most az életben is megcsodálhatta. — Szicíliában a népszokások egy részét mi is láthattuk. A temperamentumos tánc, a szívhez szóló ének, a szép ruhák tetszettek. A ka- tedrálisok erőt, nyugalmat, pompát, vagy ennek az érzését adták az idegennek. Európában kevés országot lehetne sorolni, ahol nem járt Kövesdi Katalin. Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Bulgária után Törökországba, a francia—olasz— spanyol Riviérára, Lichten- steinbe. Svájcba, Ausztriába, az NSZK-ba utazott. Más tájak megismerésének igényét még apja szerettette meg vele: ő ugyanis MÁV-felügye- lőként rengeteget utazott. A család láthatta, hogy az apa havonta átrándul az osztrák nagynénihez, akinek a férje Károly király szárnysegédjeként szolgált. Mozdonyablakból ismerte meg az utazás semmivel sem pótolható szépségét a kislány. Elvégezte az ország leghíresebb ápolónőképzőjét, a Vámos Hona intézetben tanulta a szakmát, majd a Gellért-fürdő kórházában lett főnővérhelyettes. Nemrégiben jött haza Nyíregyházára. Tavaly novemberben kubai körutazáson vett részt. Az őszi. téli hideg után lenyűgözte a kubai klíma. Alig vette észre az idő múlását, elröppent a 11 nap. — Azt keresem egy-egy utazás alkalmával, amit itthon nem láthatok. Így például a krokodilfarm igazi érdekességnek számít, csakúgy, mint a havannai óváros. Megnéztük a Hemingway- házat. Kuba másik ismert városában. Guamában és Trinidadban jártunk. Ez utóbbi szintén város, nem pedig a latin-amerikai kis köztársaság. Tóth Kornélia „Egy előmenetelre való ember" A Vág völgyéből Kisvárdára Szabolcs vármegye törvényszéke a jobbágyot visszaítélte A Vág völgye Szlovákiának egyik legvonzóbb tája. Különösen, amint a Kis- és Nagy-Fátra öleléséből kiszabadulva kissé megnyugszik, hogy erőt gyűjtsön Övár és Sztrecsnó sziklafalának a megostromlására. 1600 táján a bedegi Nyá- ry család birtoka volt itt jó néhány falu. Krepelány például arra emlékeztet, hogy mikor Nyáry Pált, Eger főkapitányát Bessenyey Györ- gyék megkötözve átadták a szultánnak, á mezőkeresztesi csata alatt Nyáry úgy szabadult, hogy török őrének ígérte és adta egy másik faluval. Lejjebb. Szucsányban eskette össze Pázmány Péter Várday Katának Kisvárdán született lányát. Nyáry Krisztinát és Esterházy Miklóst. Akkoriban, a XVII. század elején nagyon szegény volt ez a vidék. Túróc vármegyében ezért nem is volt szokás, hogy a szökött jobbágyot visszaköveteljék, nem volt értelme, mert a föld kevés volt, s az is alig termett. Ezt egy 1652-es vármegyei irat így fejezi ki: ..Túróc vármegyében . . . szabad az helynek változtatása az jobbágyoknak, ha az helyet nem szereti, vagy akármi okból változtatni akarja kiváltképpen, ha előmenetelre való ember és oly szűk helyben helyeztetett, avagy az elei helyeztettek, ahol nem élhet, sok atyafi is lévén. azok is csaknem koldulással élnek az nagy szükségnek miatta.” Történt pedig, hogy Szucsányban jártában Nyáry Miklósnak feltűnt „szucsányi helytartó jobbágyának" (bí- rájának) „majd gyermekkorban" levő, „előmenetelre való" fia, név szerint Pulis János. Nyáry Miklós elvitte a i kis legényt — Diósgyőr vá- I ra az övé volt — s „taníttat- | ta Miskolcon csizmadiaságra és megszeretvén munkáját I szegény üdvezült Nyáry Ist- j vánné (Telegdy Annaj, így I hozatott volt el erővel Kisváráéban.’’ Ez a vallomástevő azon- | ban az erőszakot említve kissé összezavarja a dolgokat, vágj’ a jegyző nem tudott elég gyorsan írni. Valójában úgy történt, hogy kitaníttatás után Pulis János egy évig Kisvárdán dolgozott fizetésre. Ekkor már Csizmadia János a neve, s Kisvárdán meg is házasodott. Az év leteltével azután „feleségestül haza szállott az maga házában", ugyanis Szucsányban „az telekbűi kezét nem vette ki.” Nyáry István azonban a felesége kedvéért utána ment, vagy küldött és Nyáry Miklós tudta és engedélye nélkül magával vitte. Már egy mérföldre, a vízeséséről híres Suttóig. pontosabban a faluba vezető elágazásig jutottak, mikor Nyáry Miklós emberei utolérték őket, s Pulis Jánost visszavitték. Visszavitték, de azután csak kiegyeztek valamiképpen — testvérek voltak, — akár a szabad jobbágyköltözés miatt, akár megegyezés alapján, s ismét elindultak Kisvárdára. Ez körülbelül 1634-ben történhetett, s attól kezdve Pulis, azaz Csizmadia János „itt lakott Váráéban, de itt nem úgy lakott, mint jobbágy, az- minthogy (Nyáry Istvánná) fizetett is neki." Több közvetlen adattal, nem rendelkezünk a szakmájának erről a mesteréről, csak annyit, hogy érte 1652- ben pereskedésre került sor. Nváry Miklós özvegye, alsó- lindvai Bánífy Judit asszonj' 18 év után visszakéri egykori jobbágyát. Csizmadia Jánost Kisvárdáról a harmadik testvér, Krisztina fiának, Esterházy Ferencnek a gyámjától. A hivatalos felszólítást „a Kisvárda vára előtt lévő szigetben április 12-én” 1652-ben végezték el. Az Esterházyak udvarbírája, Kel- niczky László deák nyilvánvalóan ellenmondott. Ami talán arra mutat, hogy mesterünk a várban, az udvari nép közt lakott. Telegdy Anna, Nyáry István, Nyáry Miklós ekkor már nem voltak életben. Szabolcs vármegye törvényszéke Nyáry Miklósnénak visszaítélte az egykori szucsányi jobbágyot. Koroknay Gyula Dr. Harmat László és Zatykó Imre Szent gyümölcs itt a téli alma. Ha eddig nem is mondta senki, de úgy igaz, sok ezren élnek az almatermesztés bűvkörében és a gyümölcstermesztés sikerére alapozzák mindennapi boldogulásukat és jövőjüket. Édes és keserű az alma. Édes mindaddig, amíg olyan jövedelmet ad, hogy abból házakat építenek, kocsikat vásárolnak, felru- házkodnak, egyszóval élnek és jól élnek a ikertészkedők. Keserű az alma, ha sok vele a gond, ha növekszik a termelési költség, ha csökken a jövedelmezőség, ha idegőrlő a szüret, a szállítás, a göngyölegellátás, az átadás és átvétel szervezetlensége. Szabolcs-Szatmárban 28 ezer hektárnyi a télialma-termő terület és 1986-ban 658 ezer tonna gyümölcs termett. Most jó, javuló az alma pozíciója. Viszonylag jó áron ment el az export, az ipari almának is nagyobb lett a becsülete. A korábbi fakivágók dühe csillapodott, helyébe lépett a józanabb ítélet, amely a jövő útját azzal a megfontolással kutatja, hogy milyen legyen a rekonstrukció, a fajtaösszetétel, miként boldogíthatja a megyét továbbra is a téli alma. A téli alma termesztésének itt sok a szakértője, de van néhány jeles kutató is, akik nemcsak mesteri, de tudományos szinten is foglalkoznak az almával. A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Vállalat újfehértói állomása látszatra alig különbözik más, nagy kiterjedésű gyümölcsöskerttől. A látszat azonban mint annyiszor, most is csal, hiszen amíg egy nagyüzemben az almafák rendeltetése kizárólag csak a termelés, addig Újfehértón minden egyes gyümölcsfa termésén kívül hasznosítható adatokat is szolgáltat. Unikuma is van a kertnek. Újfehértón található az ország almafa- „múzeuma”, az a biológiai génbank, amely több mint ezer almafafajta alakját, ízét és színét őrzi a mának és a jövőnek. A kutatókkal, dr. Harmat Lászlóval, az ál-' lomás vezetőjével és Zatykó Imre tudományos osztályvezetővel mindenekelőtt a ma legaktuálisabb kérdésekről beszélgettünk. Abból Indulunk ki: mert kemény volt a tél, a gyümölcsösök tavaszi fejtrágyázását javasolták néhány üzemnek. Miért? A magyarázat hosszú, de a lényege tömören is közérthető. A fagyok által sanyargatott fák rügyeit segíteni kell a regenerálódásban. A nitrogén a talajban hamar oldódik, gyorsan jut el a rügyekhez, a rügy kivirágzik és almát hoz. A nitrogén azt a rügyet támogatja, amely hamar kihajt, amelynek életképességei a legjobbak. A továbbiakban úgy tűnik, már erősen szakmai és szakszerű a beszélgetés. Közérthetőségét ez nem csökkenti. Dr. Harmat László azt fejtegeti, hogy miért van szükség arra, hogy a kutató jelen legyen a nagyüzemi termesztésben. — Az almatermesztésnek van technológiája, de ez a mindig egységes technológia csak minimális mértékben találkozik az optimummal. Ahány fa, annyi változat, és ahány .gyümölcs, annyiféle. A technológiának min-f. denkor ehhez kell igazodni. A körülményeknek, a tárgyévnek megfelelően alakított eljárás a jó. Mi mindig az újszerű helyzethez igyekszünk alkalmazkodni. A helyzet mindig új. Ebből eredően kerül feledésbe néhány korábban alkalmazott módszer, avagy tökéletesedik a termesztési technológia. Zatykó Imre például arról a metszési módról beszél, amelyet a téli időszakban a gazdáknak előadásokon és bemutatókon ismertetett. — Olyan hasonlattal éltem, amit mindenki megért. Adva van négy ember, aki moziba akar menni, de csak annyi pénzük van, amely két mozijegy megváltására elég. Mit csinálhatnak? Vagy senki sem nézi meg a filmet, Vagy kiválasztják azt a két személyt, akik megkapják a jegyet. A metszésre alkalmazva a példát, úgy kell dolgozni, hogy a termő rügy annyi legyen, amennyi nem terheli túl a fákat, más szóval, a termőképességnek megfelelő mennyiségű és minőségű alma legyen. Az almafákon sok a virágkezdemény, ha ennek felét levesszük, még akkor is marad elég ahhoz, hogy elegendő gyümölcs beérjen. A kutatás széles skálán történik. A tapasztalatok is ennek megfelelőek. Voltak korszakok és ezeknek olyan tapasztalatai, amelyekről jobb megfeledkezni. Megfizettük például a nagy adagú műtrágyázásnak az árát a húsbarnulással, a lombsanyargató permetezést viszont a fák sínylették meg. Ma mások a gondok. A fajtaváltás, a tárolhatóság növelése, a minőségi gyümölcstermesztés feltételeinek a megteremtése a mindennapi program. — A feladatok közül bármelyiket választjuk is, egyik sem egyszerű. Itt van például a fajtaváltás. A piac igénye, a jonatán tárolhatóságának gondja lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy a váltást szorgalmazzuk, hogy erről beszéljünk. Nem arról van szó, hogy a jonatánt kell leváltani. A választékot szükséges bővíteni, javítani. Mi jöhet szóba? A golden, a starking, az idared és néhány jonatánváltozat. Itt csak a javaslat fogalmazódhat meg. Végeredményben a piac és a fajtaminősítő tanács ítél. Az állomás kutatói — minden területnek van témafelelőse — viszont a fajtaváltáshoz kidolgozzák a kiválasztott fajta potenciáját legjobban hasznosító technológiát. Az újfehértói kutatóbázison a fő lecke az almakutatás, de ez nem azt jelenti, hogy más gyümölccsel nem foglalkoznak. A 280 hektár területből jelenleg 220 hektár a gyümölcsös, ebből 155 hektár a téli alma, 35 hektár az alma fajtagyűjtemény, de van meggy, szilva, körte és bogyós gyümölcs. — Az almatermesztés, a gazdálkodási követelményekben nálunk is olyan, mint más üzemekben. Eredményt kell felmutatni. Ez a fő eltartója a tevékenységünknek. Jövedelemnövelő a szaktanácsadói szolgálat, erre vonatkozó szerződésünk már 23 gazdasággal van. A szaktanácsadói szolgálatot igénybe vevők száma évről évre gyarapszik. Van állami támogatás is, amelyért meghatározott kutatásokat kell végezni. Pályázat útján elnyert feladat is ad munkát a kutatóknak. Ilyen pályázat most a starkingültet- vények termésfokozó technológiájának a kidolgozása. A kutatás, a tudományos munka türelemjáték. Aki ezzel jegyzi el magát, az legyen felkészülve a hosszan tartó feladatokra. Azt viszont illetlenség lenne megkérdezni Harmat Lászlótól vagy Zatykó Imrétől, hogy szeretik-e a munkájukat. Különben a fel nem tett kérdésre is választ ad a szenvedélyesség, ahogyan az almáról és az almával kapcsolatos dolgokról beszélnek. Inkább a jonatánról essen szó — mondják — mintsem szubjektív dolgokról. De mégis, hogyan lettek a gyümölcstermesztés kutatói? — Nálam a helyzet szülte — mondja Harmat László. — Békésben. Orosházán születtem, Nagyecseden nőttem fel, Mátészalkán és Fehérgyarmaton volt kertészképző iskola, ott ingyen lehetett tanulni. Volt egy jó képességű, lelkes tanárom Inántsy Ferenc. 5 indított a pályán. Végeztem kertészeti középiskolát, egyetemet, aztán 10 évig dolgoztam a debreceni kertészeti vállalatnál. A pallagi kísérleti telepen főként a köszmétetermesztés kérdéseivel foglalkoztam. Itt tizenhárom éve az alma a témám. Zatykó Imre a gyümölcstermesztés alapjait szüleitől örökségként kapta. Szülei kertészek voltak. Budapesten született, lakott Pomázon és a kertészeti egj’etem elvégzése után Újfehértón kötött ki. — Itt vagyok 1961 óta. Azt hiszem, hogy az itt eltöltött negyedszázad sok mindent megmagyaráz. Kertészkedésben az édesapám volt a legfőbb tanítóm. De tanultam másoktól is. Hozzánk nemcsak a megyéből, de az országból is sokan látogatnak el. Gyakoriak a külföldi vendégek. Kicseréljük a tapasztalatokat, mi elmondjuk, amit tudunk és ehhez a vendégek hozzáteszik a saját véleményüket. Tanítva tanulunk, úg.v is mondhatom valahogy, így gömbölyödik a tudás. A kertészkedés tudománya sok forrásból ■táplálkozik. Az újfehértói kert csak a bázis. Harmat László és Zatykó Imre idejének jó részét kint a területen, az almatermesztők között tölti. Sok az olyan rendezvény, ahol ök tartanak előadást, avagj’ gyakorlati bemutatón igazolják egy-egy új eljárás, követendő technológia létjogosultságát, hasznát. A kutatók a termelők körében szívesen látott vendégek. Sok olyan kérdésre kérnek és kapnak választ, amely a mindennapi munkában könnyít a gondokon. Szabolcs-Szatmárban most virágoznak az almafák. Nemcsak a kertészeknek, de az átutazóknak is gyönyörű látvány. De. hogy ehhez mi minden jó és gond rakódik, azt csak kevesen tudják. Seres Ernő LÁTOGATÓBAN Az alma kutatói
