Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-28 / 99. szám
1987. április 28. Kelet-Magyarország 3 Á dobogós hely kulisszatitkai — Senki sem számított arra, hogy ők lesznek az elsők. Ők maguk talán a legkevésbé — tájékoztatott Kurinszkyné Szaniszló Viktória, a nyíregyházi Váci Mihály művelődési ház népművelője, A mezőgazdaság szocialista kultúrája elnevezésű brigádvetélkedő szervezője. — Elődöntőn nem is vettek részt, mert a körzetükből csak egy jelentkező volt rajtuk kívül, a területin kezdték, majd megnyerték a megyei döntőt. Jöttek, látlak, győztek ... fontosságát. Ez utóbbi plakátra egy lombos fa került, mellette egy gyárkéménnyel, amelynek füstje fokozatosan pusztítja az élő természetet. Győztek. Megkérnek, írjam meg: nyereményük egy részét az 1. számú óvodának ajándékozzák. Nem a Lenin brigád az egyetlen a Munka tsz-ben, amely hasonló, vetélkedőn elért sikerrel büszkélkedhet. Ismertek a tiszavasvári brigádok: több termelési-szakmai vetélkedőről hoztak el dobogós helyet körzeti, vagy országos „mérkőzésről”, például a hústermeléssel, kukoricával, búzával kapcsolatos versenyekről, vagy legutóbb a Szerencsi Cukorgyár vetélkedőjéről. Mégis valamennyire kitűnik közülük a Lenin brigád, hiszen ők a vetélkedőben az általános műveltség bővítését tűzték ki célul. Érdeke ez a munkaadónak is, amint arról Márton János főkönyvelő beszámolt. A vezetőség nem szívesen támogatja a géemkázást, arra törekszik, hogy a dolgozók ne kényszerüljenek bérkiegészi- tő mellékfoglalkozásra, hanem a fő munkaidejükben keressék meg a megélhetéshez szükséges anyagiakat. Ez egyelőre biztosítottnak is látszik. így a munkásoknak tna- rad erejük és idejük szakmai és általános műveltségük fejlesztésére. Mindezt az eddigieknél- jobban kívánják a jövőben támogatni: az irodaházban klubszobát és könyvtárat alákítanak ki, ahol a szakkönyvek mellett megtalálhatják majd a dolgozók a folyóiratokat és a szépirodalVeress Sándor eseményeket kísértük figyelemmel, á fiatalok pedig arra; vállalkoztak, hogy irodalomból és történelemből felkészülnek. Veress Sándornak jutott Magyarország története a századfordulótól az első háború kitöréséig, Sajti Gábornak Váci Mihály életműve, illetve a költői pályáról megjelent fontosabb tanulmányok feldolgozása, Markóczi János az irodalmi, Gönczi IAszló a történelmi témakörök kidolgozásába segített be. Óhatatlan, hogy beszélgetésünkben ne terelődnék a szó mai rohanó világunk pénzhajhászó szokásaira, amelyben ritka „fehér holló” az olyan munkásember, aki szabad idejében ne a családi kassza kiegészítésével törődne, hanem éppenséggel verseket olvas. Hallottunk olyan termelőszövetkezeti brigádokról is e vetélkedő szervezése közben, amelyeknek tagjai azért nem jelentkeztek, noha korábban sikeresen szerepeltek, mert környezetükben kinevetik őket e „fölöslegesnek” titulált idő- pocsékolás miatt, hiszen az idő alatt is géemkázhatnának. Vajon a Virág brigád szorgoskodásához mit szóltak a munkatársak? Virág András — Nemigen vették észre, hogy mi vetélkedőre készültünk — mondja a brigádvezető —, mindenki otthon, ahogy tudott, úgy készült. Én például hajnal fél 4-kor is felkeltem, hogy elővegyem az újságot, amivel elmaradtam... — Én meg éjfélekig olvastam, tanultam — teszi hozzá Veress Sándor. — Bizony, néha kellemetlen volt, merthogy 3 éves a gyerek, és hiába küldtem el, mert dolgom van, egy perc múlva már megint ott volt. Jobb lett volna vele játszani, de hát ha már elvállaltam... Utólag persze most már jó érzés: érdemes volt annyit bújni a könyvet. Gondoltak a felkészülés közben arra is, hogy fogadnak szaktanárokat, saját zsebből fizetik az óradíjat, csakhogy „le ne égjenek” a nagy nyilvánosság előtt, de hamar kiderült, erre nem lesz szükség, maguk is boldogulnak. — Valami olyasmi történt velem, amire nem számítottam — idézi fel a versolvasás élményét Sajti Gábor. — Azelőtt csak olyan könyveket olvastam, ami könnyű szórakozás, kalandos történetek, ifjúsági kötetek. Váci Mihály költeményei szerettették meg velem az értékesebb irodalmat, és számomra nem ért véget az olvasás a vetélkedővel. Most Jókait szeretem . . . Persze, akármilyen komoly volt is a tét, az egész felkészülés és a vetélkedő alait nem hagyta el az egymást ugrató jókedv a társaságot, és a töbibeknek is részük volt olyan élményekben, mint amiről Sajti beszélt. Meg persze voltak olyan rettegett kérdések, amelyeket nem szívesen húztak volna ki a döntőn. — Attól féltem — mondja Veress Sándor —, mi lesz, ha megkérdezik, mi van Bejrútban? Tán még ők se tudják, akik ott egymásra lövöldöznek. De szerencsére elkerültem ... A brigádvezetőnek a TOT- kongresszus jegyzőkönyvének áttanulmányozása okozott álmatlan éjszakákat. Ha ezt a szót meghallja: vetélkedő, azonnal arra a háromszáz valahány oldalra gondol. A fiataloknak nagy élmény marad, hogy kitűnhettek „művészi” képességeikkel, a megyei döntő egyik feladataként rajzolniuk kellett, hogyan képzelik el plakáton a világbéke népszerűsítését, illetve a környezetvédelem A tiszavasvári Munka Tsz Lenin szocialista brigádjáról van szó, amelynek képviseletében a versenyző ötszemélyes csapat kiváló szereplésével az élen végzett. A tsz gépműhelyének dolgozói, mezőgazdasági gépszerelők, illetve autószerelők, akiknek kézfogásából már az első pillanatban kiderül; nem a könyvek forgatásához szoktak hozzá, sokkal inkább ismerői annak, milyen a munka „boldogabbik” vége. Hogyan is született az ötlet, hogy „próba-szerencse”, benevezzenek erre a vetélkedőre? Jött a papír, a felhívás a nyíregyházi művelődési házból, és nem kallódott el, mint másutt sajnos előfordult, hanem az illetékesekhez került, és a közvetlen munkahelyi vezető. Papmuch János, a „műhelyfőnök” is lelkesen biztatta őket, vágjanak bele. — A két „öreg” mellé választottunk három fiatalt — magyarázza Virágh András brigádvezető. — Mi ketten vállaltuk a szövetkezetpolitikai témakört, hiszen ebben már bőséges a tapasztalatunk, meg a napi politikai Sajti Gábor mat is. Jó volt hallani olyan munkahelyi vezető véleményét, aki fontosnak tartja a munkások művelődését, mert annak haszna a munkában is meg fog térülni. Baraksó Erzsébet ISMÉT DIVAT AZ ALMATELEPÍTÉS. A Szamos menti Állami Tangazdaság fehér- gyarmati kerülete hűtőházában 200 ezer forint értékű gyümölcsfaoltványt tárolnak. A fűrészporban tartott őszi- és kajszibarack-, meggy-, szilva- és köríeoltványok mellett a Gloster 69 és az Idared almafajták (a régi zamat, de jobb szövetszerkezet és szállíthatóság) is keresettek. A hűtőházi tárolással visszafogták az oltványok fejlődését, igazodva a megkésett tavaszhoz. Az árusítás a hét végén is zavartalan volt. (m. k.) „Egy kalapból osztozunk...“ — Ügy érezzük, most maximálisan elégedett mindenki a béremeléssel. Nálunk, a vasbetonszerelő brigádban 35-en vagyunk és háromforintos órabéremelés jutott egy emberre. Persze különbséget kellett tenni a dolgozók között. Egyszer számított az eltelt idő, a besorolás, de leginkább, hogy milyen szorgalma van. Aki mindezt higgadtan sorolja: Bodnár László, a Kelet-magyarországi Állami Építőipari Vállalat előregyártó főüzemének egyik szakszervezeti bizalmija. Éppen a záhonyi műtrágyatárházhoz hajlít betonacélt, figyeli a rajz méreteit, pontosan dolgozik. Majdnem az alapítástól a vállalat dolgozója, saját munkáján leméri a változásokat. Kigazdálkodták — Tavaly mélyponton volt •a vállalat, ezt is tudtuk. Bizony nagy agitációt kellett végezni, hogy talpon maradjunk, azt a 16 millió forintos veszteséget ki kellett gazdálkodni. Az idén a szakszervezeti bizalmiak az éves teljesítés elfogadásáról, a tervekről viszont már kedvező tájékoztatást kaptak. Fecskék mm eg jöttek a lyM fecskék. Jó hír ez, miközben izmosodik a tavasz, virít az erdei ibolya, sárgul a gólyahír és a leveles-barkás szomorúfűz kajla ágairól cserebogarakat ráz le a kamasz. — Ezen sok van1. Fiúk ide gyertek! Itt sok a cserebogár! A fecske mintha mi sem töfténne körülötte, a fészkére száll. A régen rakott sárbugyor peremébe kapaszkodik a madár és mintegy elszánt, hozzáértő építőmester nézi, vizsgálja megtalált otthonát. A fészek most nem hibádzik. Veréb nem telelt benne, a fagy sem okozott kárt, mégis javítanak. Az ember meg figyel és szól: — Hová szállsz? Talán a Sóstóra? Ott van víz és sár. Megy az ember is. A tó körül tényleg ott a rengeteg madár és él már az erdő is. A fák aljnövénye megbolygatta az avart, dárdákat döf a fényre a gyöngyvirág és a tarack. A bodza leveledzik. Élmény az ilyen és jó, hogy jött a fecske. De jött a vihar is. A sóstói kisállomás mellett a forgószél tövestül kicsavarta és a földre döntötte az évszázados olajfát, öten nézik és mondja az egyik: — Ez sem szemetel többet. A másik viszont sajnálja a fát. Hazáig sajnálja, de aztán elfelejti az egészet. Ablakába néz, oda, ahol már laknak, fecskék tanyáznak. Végtelenül újul a biológiai lánc. (seres) — Nekem is az éjszakába is belenyúlt otthon, amíg vé- gigtanulmányoztam a tervet. Mert ha már megválasztottak a társaim, akkor tenni is kell értük. Felszólalok, ha valami nem tetszik, ha nem látok tisztán egy intézkedést. Azért azt is elmondom, ha jót tapasztalok, ha van minek örülni. így örülhetett a szőkébb kollektíván belül annak, hogy az idén már negyedszer nyerték el a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Elégedetten állapítja meg, hogy a műhelyben a gépesítéssel, a szociális ellátás javításával mindenkinek könnyebb a munkavégzés. Rajtunk is múlik... — Azt is látni kell, hogy egy kalapból osztozunk — vonatkozik ez a vállalatra, a brigádra is. Ezért csak el kell mondani annak, aki nem úgy dolgozik: „Komám, próbálj csak beállni a sorba!” A prémiumrendszerünk is olyan, amelyben figyelembe vesszük, ki hogyan dolgozik. A főnök egyezteti velem is a véleményét. Nem mindegy, ha valaki ezer forintot kap a jó munkájáért, a másik meg nem visz haza többletet. Egyébként jó kollektíva a miénk, jó a szervezés, az irányítás is hozzá. Tudjuk, hogy rajtunk is múlik a vállalati terv teljesítése. Amit most leszűrtek a KEMÉV-nél: a tízszázalékos béremelés alapjait a tavalyi és az idei jó munkával lehet megteremteni. Ehhez adott esetben szükséges a nagyobb szigor is. Erről egy vélemény: Csak az átlaghoz? — Amit megtermelünk, a brigádban marad. Az a lényeg, hogy kevesebb létszámmal is megoldjuk a feladatot. Azokat a „hígító” embereket, akik csak az átlaghoz kellettek, hogy egy jó szakmunkást megfizessünk, most már akár el lehet küldeni — fogalmazza meg a főművezető, Putnoki László. L. B. Szép szó N em becsülhet igazán más népeket, aki saját hazáját nem szereti. És nem szeretheti hazáját, akinek a szülőföld csupán elvont racionalitás. A szülőföld, a gyermekkort, a szülőket, a tanítókat, a rokonokat jelentő otthon, akiktől emberséget, tisztességet és küzdeni tudást lehet tanulni. Jó éve jelent meg a „Szülőhelyük Szabolcs- Szatmár” című megyei kötet, amelynek szereplői innen indultak és többnyire sikeres emberek, ök vallottak e tájról, akiket többnyire a fényes szelek szárnyain repített tova az élet. E kötet vallomásai szolgáltak alapul a Furkó Zoltán, Iván Pál és Tóth Károly alkotta tévéstáb országjáró vállalkozása első darabjának. A Szép szó — Látogatóban Szabolcs- Szatmárban című műsor vendégei — szereplői között megyénkből elszármazott neves politikust, írót találunk, akik helyi szakemberekkel és művelődési miniszterünkkel együtt vallottak rendkívül szimpatikusán e táj gazdagsága, irodalma, kultúrája, népművészete, néprajza értékeiről. A szűk óra arra is elegendő volt, hogy Bárány Frigyes, Módi Szabó Gábor és Szigeti András briliáns tolmácsolásában életre keltsék egykori és mai íróink munkáit, mutassák meg az itt élők számára is rendkívül élvezetes módon tájaink szépségét, szóljanak a jelen gondjairól, a holnap céljairól. A líraian szép műsor elsőrendű erénye, hogy az országnak ízelítőt adott legtávolabbi tájegysége múltjából, jelenéből, ugyanakkor nekünk, itt küzdőknek is bizonyította: szorgalmunknak, fáradozásunknak értelmet ad munkánk sok gyümölcse, s bár nehezebben megszerzettek, sokszor megszenvedettek javaink, de épp ezért értékesebbek. Munkára nevelés A munkára nevelés helyzete a megye általános iskoláiban címmel rendez beszélgetést április 29-én délután 2 órakor Nyíregyházán a Megyei Pedagógiai Intézet amelyre a megye általános iskoláiból mintegy hetver igazgatót és nevelőt várnak. Jenek, láttak, győztek
