Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1987. április 11. e KM HÉTVÉGI MELLÉKLET FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK HÁROM A HARMINCKETTŐBŐL Hol laknak a diákok? Kollégiumnézőben a megyeszékhelyen Minden negyedik középiskolás kollégis- reit. Vannak olyanok, amelyek ugyan régi ta a megyénkben. Harminckét diákottho- épületben kaptak helyet, de a diákok ezek- nunk van, nagy részük modern, jól felsze- ben is jól érezhetik magukat. Egyik ilyen a nyíregyházi „nagybessenyei”. Az épület eredetileg az egyházé volt, imaház működött benne. A felszabadulás után NÉKOSZ- isiá'k kaptak itt helyet, azó­ta is diákotthon. Százan egy teremben A száz diáknak otthont adó kollégiumban jelenleg 99 fiú . lakik. Kiss János igazgató mutatja a hálóter­meket: kissé ridegek a fém­vázas emeletes ágyak, de ka­tonás rend van mindenütt, pedig a legnagyobb hálóban harmincán alszanak. A négy hálóterem mellett egyetlen hatalmas helyiség szolgál tnulóként. Hogyan tud itt egyszerre, egymás za­varása nélkül közel száz diák tanulni? Kísérőm megnyug­tat: így lehet a gyerekeket igazán fegyelemre szoktatni. A termet nemrég hozták helyre, ugyanis a mennyeze­ten lévő eredeti gipszstufckók már nagyon rossz állapotban voltak. Bekukkantunk még a „vi­zesblokkba”, amelynek álla­pota ma még kívánnivalót hagy maga után. Ebben az évben tervezik a mosdók teljes csempézését. Van még egy melegítőkonyha, amely­ből háló lesz, ha megoldják majd, hogy a kollégisták a 3-as iskolában étkezhesse­nek. Mivel a diákoknak .havon­ta egy hétvégét a kollégium­ban kell tölteni — ez a „töm­bösített hétvége” — gondos­kodni kell a szórakozási le­hetőségekről. Néhány hete szereztek be két színes tévét, de ezt a célt szolgálja a mel­léképületben lévő könyvtár és klub is. ...és a Béla utcán Ha a „nagy’1 ilyen, milyen lehet a Béla utcai ;>ÍSbes- senyei”? -Egyelőre kívülről níim szép. Az épület lábazatát most fogják újra vakolni, az udvar a tatarozás miatt ren­dezetlen, a kerítés festésre vár. De bent itt is teljes a rend. A hetvenágyas kollé­giumban jelenleg hatvanöt fiú lakik. Az épületben haj­dan egy borkereskedő élt, a borpince ma ebédlő és kony­ha, ahol úgy hallottam, na­gyon ízletesen főznek. Van itt is klubszoba, két tanuló­Borpince volt — ma ebédlő helyiség, betegszoba. A leg­nagyobb háló huszonnégy ágyas, a gyerekek szekrényei a változatosság kedvéért a sötét folyosón állnak. A két régi után lássuk a város legmodernebbjét, a közgazdasági szakközépis­kola Városmajor utcai kol­légiumát. Életkora: mindösz- sze öt hónap. Kétszázkét he­lyén csak 186 lakója van — lányok és fiúk vegyesen. Zsenge kora ellenére már kezdenek megmutatkozni a hibák, itt-ott repedezik a fal, az ebédlő laposteteje télen beázott. Baj van az ajtóki­lincsekkel is, sorra cserélik le őket. Szép és modern, szépséghibával Hogy milyen helyiségek vannak a tágas, világos épü­letben, azt felsorolni is ne­héz. Például betegszoba és diétás konyha, zeneszóba, fogadószoba, élelmiszertáro­ló, szárító-vasaló és tiszto­gató helyiségek. A hálószo­bák nevelési szempontból a legideálisabbak, nyolcágya­sak. Emeletes ágyak helyett itt heverökön alszanak a di­ákok, a szekrények is a szo­bákban állnak. Íróasztal is van bent, az erre érdemesek tanári felügyelet nélkül ta­nulhatnak a szobájukban. Minden szép, modern, de akad néhány kisebb szépség­hiba. A hatalmas ebédlőn kívül nincs egy olyan na­gyobb helyiség, ahol tanács­kozni lehetne, és kevés a ta­nulóhelyiség. Egyik-másik mosdó nagyon szűk, rányílik az ajtó a mosdókagylóra és baj van a szennyvízelveze­téssel — ezt sajnos érezni is lehet. Nincs sportpálya, de ezit idővel pótolni fogják. Ezek ellenére az igazgatónő, dr. Bácskái Istvánná nem panaszkodhat, hogy szünidő­ben az épület kihasználatlan marad: már nemcsak a tava­szi, Hanem az egész nyári szünidőre is kiadták a kol­légiumot. Bartha Andrea A nevük: FOLT Zenekarhistória némi szabolcsi vonatkozással FOLT — így hívják őket, így nevezték el magu­kat, kedves ötlet­tel utalva „gazdá­jukra”, a Fóti Gyermekvárosra. Ahhoz képest, hogy mindössze hároméves a ze­nekar, gyorsan jött a siker. Ma már várják őket mindenfelé, Tisza- vasváritól Sopro­nig. (Nein vélet­len e két város említése. Március végén — fellépti díjukat felajánlva a nemes célra — részt vettek me­gyénk legfiatalabb városában az út­törőtábor létesíté­sét elősegítő se­gélykoncerten. Es­te tizenegy tájban indulhattak vissza Fótra, de másnap reggel már újra buszra száll­tak: Sopronban várták őket.) Rangot jelent az is, hogy a Pepita-Bravo szerkesztőség önálló kislemezen jelenteste meg tavaly két dalukat, és az SP-t hiába keresnénk már a boltokban. Egy zenekritikus minden bizonnyal megpró­bálná őket besorolni valami­lyen műfajba, de én nem vállalkozhatom erre a fel­adatra. Egy azonban biztos: a nagy létszámú FOLT nem fölöslegesen áll ilyen sok tag­ból. A dobos, a kongás, a bil­lentyűsök, gitárosok értik a dolgukat, s mindehhez jön a fő erősség, az ének. Kitűnő hangú szólóénekesek, harmo­nikus, szépen csengő vokál. Akár be is fejezhetném itt az írást, ha elsősorban a pro­dukcióról akarnék szólni. A FOLT azonban több egy szokványos zenekarnál. Már a színpadról is hívükké sze- gődtettek, de a két fellépés között, és a koncertek után ve­lük töltött idő az, ami miatt remélhetőleg nem szószapo­rítás a további néhány sor. Sokan és sokszor emlegetik az igazi közösségek lélekszo­morító hiányát — nekik (ne­künk) valami ilyesmi lehet a vágyunk, mint a FOLT. És most felejtsük el, hogy egy zenekarról van szó! Lehetne sportegyesület, turistaszak­osztály, KISZ-alapszervezet és sorolhanám még mi min­den. Ez az együvé tartozás, jókedv, segítőkészség, amit közöttük-velük éreztem, ez teszi a valódi közösséget. A zenekarvezető pedagógus (fizikus!) Székely István a munkatársaiból és a gyer­mekvárosi lányokból-fiúkból állítja össze — a dolog ter­mészeténél fogva — évente változó összetételű együttest. A heti három próba, a fel­lépések, utazások aztán ész­revétlenül valóban EGYÜT­TESSÉ alakítják őket. Aki valamelyest is ismeri az ál­lami gondozottak életét, az tudja, hogy náluk különösen fontos, hogy tartozzanak va­lahová. A FOLT srácai sem vérteződhetnek fel teljesen a majdani önálló életre, de hoay jóval nagyobb az esé­lyük a talpon maradásra, az nem lehet kétséges. Sok-sok hasonló csapatra, pedagógus­ra lenne még szükségük. És végül egy kis szabolcsi vonatkozás: az ügyes kezű dobos, Balogh Berci Fényes- litkéről származik, Varga Jóska pedig (az egyik gitá­ros) a lelkemre kötötte, ad­jam át az üdvözletét berke- szi nevelőjének, Lázár Péter­nek, aki zenélni (is) tanítot­ta ... (pd) J ames Brown, a soulze- ne koronázatlan kirá­lya mondta, hogy a rockzene 75 százalékban üz­let, és csak 25 százalékban művészet. A híres amerikai énekes február 26-án Buda­pesten is fellépett. Pályafu­tása önmagában is kiválóan szemlélteti a rockzene ne­gyedszázados fejlődésének hátterében bekövetkezett vál­tozásokat. Akárcsak József Attila, a kis James is a vasúti pálya mentén, a vagonokból kihullott szén begyűjtésével töltötte ifjú éveinek egy ré­szét, hogy roppant szegény­ségben élő családjának le­gyen télen tüzelni valója. A nagy James, a szupersztár énekes a georgiai bérlakás­ból New York legelőkelőbb negyedébe háromszintes vil­lalakásba költözött. A külö­nös gonddal nyírt fűben J. B. monogram olvasható, a garázsban pedig méregdrága Cadillac pihen. A főnök ellá­tásáról és védelméről test­őrök, titkárok, sofőrök gon­doskodnak. Pop-pénzügyek M ár megint feltalálták a spanyolviaszt, fintorog Viktor, az ifjú értelmisé­gi, s mutatja a hírt: Az új felvételi rend szerint a szó­beli vizsga napján minden pá­lyázó kézhez kapja kijavított írásbeli dolgozatát, s erre ész­revételt tehet. Épp ideje, mor­mogja ... Csóró kis vidéki gyerekként jelent meg annak idején a nagy múltú egyetem jogi fakultásán. Csak magára számíthat! Erre — naiv gyerek — még büszke is volt. Megtiltotta, hogy bárki is próbáljon szólni egy szót az ér­dekében. A tesztlapokat viszonylag jól oldotta meg, s a nagy, átfogó, történelmi témájú dolgozattal is szerencséje volt. A lehetséges témák egyikét szinte teljesen az ő érdeklődési körére szabták. Beugrottak a tények, fogalmazni pedig mindig is tudott — ez még akár jeles is lehet, nyugtázta elégedetten, aihikor letette s tol­lat. Később megerősítette ebbéli hitében régi barátnője, aki szin­tén hasonló rendszerben, ugyan­azokat a csomópontokat érintve építette fel dolgozatát. A szóbelire újból átvette az összes tételt, aztán felvette kis érettségiző öltönyét. Nem igazán lelkesedett a kihúzott feladato­kért, de azért mindkettőn tisz­tességgel túljutott. ' Ebből még minden lehet, reménykedett, kü­lönösen, amikor a felvételi bi­zottság tagjai hosszan faggatták napi politikai ismereteiről, ér­deklődési köréről. Biztató moso­lyok közepette távozott. Két hét sem telt bele, s meg­tanulta egy életre, hogy ne higy- gyen a még oly biztató moso­lyoknak sem. Nagy borítékot hozott a postás, benne a bizo­„Sajnálattal értesítjük, hogy...“ Vastag boríték nyítványa, s a papír: sajnálattal értesítjük, hogy . .. Ezt még be­vette volna — ha nehezen is — a gyomra, de amikor legjobban sikerült dolgozatának jegye he­lyén egy szép, ovális, nagy nulla szerepelt, akkor összetört benne valami. (A másik három jegy megfelelt várakozásainak.) Akkor miért foglalkoztak vele annyit a szóbelin, miért nem mondták meg, hogy semmi esé­lye? A nulla mellett kaphatott volna két ötöst a szóbelin, akkor sem érte volna el a szükséges ponthatárt! Mi történhetett? Eny- iiyire hülye lenne? Akkor feles­leges tovább kísérleteznie .. . Másnap azt is megtudta, hogy barátnőjének a-hasonló rendsze­rű dolgozata ötös lett — tényleg nem irigyelte tőle, de a zavara csak tovább fokozódott. Elkese­redésében írt egy levelet annak az oktatónak, akinek emlékezett a nevére az előkészítő tanfo­lyamról. Magyarázzák meg, mi történt, mit rontott el ennyire,' hogy legközelebb ki tudja javí­tani. Választ persze nem kapott. Két hét múlva már vasutas volt. Tulajdonképpen élvezte is ezt az időszakot, mi több: azóta is állítja, senkinek nem volna haszontalan az egyetem, főiskola előtt egy munkás esztendő. A tüske viszont Sfenne maradt. Má­sodik felvételijére készülőben már reálisabban gondolkodott. Hajlandó volt elfogadni egy olyan protekció elintézését, hogy ha eléri -a felvételhez szükséges minimális ponthatárt, akkor az egyformák közül ne ő essen ki. Másodszorra nem tudott annyit tanulni, hiszen az éjszakai mű­szakok alaposan elfárasztották, ráadásul szabadságot sem kapott a felkészülésre. Nagyobb volt vi­szont a rutinja. Az alsó pontha­tárt alaposan felülmúlva jutott be az egyetemre. Ma is azzal hi­tegeti magát, hogy így nem is volt szüksége a „szocialista .ösz- szeköttetésre”. (Igaz, rákérdezni nem mert.. .) ■mfavek teltek el, Viktor azóta ■4 már jó ideje ismét ke­1 1 nyérkeresővé lépett elő, az egyetemen tisztesség­gel vette az akadályokat — akár el is felejthette volna az arcul- csapást. A nagy lebukások ide­jén azért kaján vigyor jelent meg a képén, s eszébe jutott, hogy izgulhatnak még most is néhányan, akik pedig nem jutot­tak a vádlottak padjára a felvé­teli machinációk miatt. S bár lát­szólag cinikusan fogadja a hírt az új felvételi rend bevezetésé­ről, a lelke mélyén tiszta az örö­me. Ilyen spanyolviaszra azért lenne még szükség az élet né­hány területén — teszi hozzá. De ez már más téma. Papp Dénes Bob Dylan Hamlet váránál, Helsingörben. A rockszínpadok hátteré­ben valami hasonló folyamat játszódott le világszerte. Szá­momra Bob Dylan példája volt a legszemléletesebb. Öt éve Londonban azért gyűlt össze 20 ezer ember az egyik koncertcsarnokban, hogy élő­ben is hallhassa a két lábon járó istent, a forradalmár énekest. Szupershow-t látott az összesereglett nagyérdemű, tökéletes kivitelben hallhatta az egykori lázadó és lázító dalokat, a milliókat érő szu­pertechnika kiválóan vizs­gázott. .Csak egyetlen dolog hiányzott a dalokból, a régi tűz. Hazafelé menet az egyik metróállomáson azután ezt is megkaptuk. Szakadt zenész- csavargó játszotta gitáron és szájharmonikán a régi Dylan- slágeteket. Tökéletesen, azzal a bizonyos tűzzel. Gyűltek is a pennyk a kalapjába. Kicsiben, de nálunk is va­lami hasonló folyamat zajlott le a popfronton. Azzal a kü­lönbséggel'; hogy nálunk szin­te senkinek nem sikerült úgy meggazdagodnia, mint James Brownnak, vagy az angol­szász világpiacon árusító töb­bi nagymenőnek. De azért a mi sztárjaink is felköltöztek Buda előkelőbb domboldalai­ra... Biztatóan nézhetnénk a jö­vőbe. ha csak enn>; változott volna az elmúlt év alatt. Minden a kultúra a. — nem áru voltának újraértékelésé­vel, a nyereségérdekeltség kulturális szférára való kiter­jesztésével kezdődött. Időben legalábbis ehhez a ponthoz lehet kötni az egykori önki­fejező és ígéretes jövővel ke­csegtető ifjúsági zene teljes elüzletiesedését. E szemlélet­nek lett élső áldozata a kul­túra perifériáján elhelyezke­dő rockzene. Azt kell játszani a rockze­nében, ami kell a tömegek­nek — így hangzik az új ide­ológia, amely inkább a meg­gazdagodásé, mint a zenéé. Hiszen aki telibe találja a közízlést, az akár egyetlen év alatt is megszedheti magát, s ez a vezérelve a vállalkozói mentalitásnak. S ez a magya­rázata annak, hogy miért a legsekélyebb ízlést kielégítő 3+2 nevű együttes a sztár je­lenleg, és nem az a Szörényi Levente, aki pedig minden magyarok legnagyobb rock­zenésze, énekese, szerzője, az István a király megalkotója, aki ezt követő szólólemezével akkorát bukott, mint még ta­lán soha senki ebben a szak­mában. A piaci értékítélethez az állami szervek is alkalmaz­kodnak. A magyar rockzene megteremtésében ugyancsak nagy érdemeket szerzett Presser Gábor és együtte­se, az LGT tavaly mindösz- sze egyetlen alkalommal tu­dott színpadra lé'pni, a hámo­zott luftballonokat eregető .tingli-tangli zenekarokat pe­dig nem akarják leengedni a színpadról a szervezők. A hanglemezgyár is átrendezte a sorait, s ma már nyíltan vállalja, hogy csak azoknak a lemezeit adja ki, akiket nagy példányszámban lehet eladni, így azután a kísérletezők, az előőrs, oz úttörők és a régi értékek hordozói tartósan le­mez nélkül, megnyilvánulási forma nélkül maradnak. A rockzenében a művészi színvonalat is megközelítő értékes áramlatok erőteljesen visszahúzódtak, ezzel arányo­san a képviselőik is elvesz­tették a talajt a lábuk alól. Hosszú éveken át azon si­ránkozott a magyar rock­szakma, hogy távolodunk a világszínvonaltól. Most leg­alább büszkék lehetünk rá, hogy valamiben megelőztük az amerikaiakat. Nálunk már a 100 százalékos üzlet felé kö­zeledik a rockzene ... Cz. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom