Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-11 / 86. szám

1987. április 11. Kelet-Magyarország 3 Szenzor E ' rtekezletek unalo­mig ismételgetett mondata évek óta: a Szabolcs-Szatmárba te­lepült iparvállalatok eny­hén szólva nem a legkor­szerűbb .technikát hozták ide: azok a Kimustrált gé­pek utaztak le Pestről a Nyírségbe, Szatmárba, amelyek szinte a nullára amortizálódtak. Nem cso­da tehát, ha itt kisebb a hatékonyság, kevesebbet keres a munkás. Ugyancsak meglepő ezek után a DUNACOOP Gaz­dasági Társaság fejlesztési főmérnökével beszélgetni, aki olyan telepítésről szól, amely ismeretlen nemcsak nálunk, hanem a környező szocialista orszá­gokban is. Olyan technika és technológia meghonosí­tásáról van szó, ahol az űrkutatás eredményeit is hasznosítják, ahol a lézer­technika természetes, ahol olyan magas színvonalú szenzorok készülnek, ame­lyek ma még Nyugat- Európában sem kaphatók. Mindjárt érthetővé vá­lik mit is jelent ez a szen­zor, a majdan itt készülő érzékelő, ha figyelembe vesszük, hogy napjaink­ban minden ezer közül körülbelül tíz gyerek szív- rendellenességgel szüle­tik, s a pontos diagnózis megállapítása nagy fájdal­mat okozó katéterrel le­hetséges. A szenzorok al­kalmasak lesznek majd a fájdalmas beavatkozás ki­küszöbölésére. Mondott más példát is: az epevezetékben nem azért képződik kő, mert az epe elhatározza, hogy most követ fog termelni, hanem mert az epevezeték perdsztatikus mozgásirá­nya megváltozik és ez kö­vet képez. Ha ez a válto­zás mérhetővé válik, ak­kor idegi alapon is lehet gyógyítani, tehát nem lesz szükség műtéti be­avatkozásra. Persze ehhez is érzékelő, szenzor kell és még felsorolni is lehe­tetlen : az élet milyen te­rületein lesz egyre nélkü­lözhetetlenebb ez a mű­szer. M ezőgazdászok a ta­núi, milyen gondot okoz a legegysze­rűbb folyamat, a kukori­cavetés, mert a vetőgép végighúzza a barázdát, be- lehullatja a magot, de a föld ott szárad ki a leg­hamarabb. Ha szenzorok­kal látják el a vetőgépet, az belövi majd a földbe a magot, és a kiszáradás ve­szélye megszűnik. A tex­tilüzemektől az orvostudo­mányig, a vetéstől az űr­kutatásig sehol nem nél­külözhetik majd a szen­zorokat, az automatizálás legalapvető eszközeit. Ezek itt készülnek majd Sza­bolcsban, pontosabban Mátészalkán. Es ha a kül­földiek előzetes érdeklő­dése dollárokban is mér­hetővé válik, akkor az unalomig ismételgetett mondatokat talán ritkáb­ban halljuk az avuló tech­nikáról meg a gyengébb keresetről. Balogh József Bővül a kukapark Lehetőségeihez mérten igyekszik javítani a megye- székhely szemétszállításának gondjain a Nyíregyházi Köz­terület-fenntartó Vállalat. Márciusban egy 18 köbméter befogadó képességű szemét- gyűjtő kocsival és egy 8 köb­méteressel bővítette kuka­parkját a vállalat. Így most 15 kukakocsival rendelkezik. A bővítéssel rendszereseb­bé válik a szemétszállítás el­sősorban az új, nagy lakóne­gyedekben „vetik” be az új szerzeményt. Egy éve hat Commodore számítógépet kapott a nyíregyháza-borbányai 10-cs általános isko­la. Most szakköri foglalkozásokon sajátítják el a gyerekek a kezelést, programozást. A jö­vő tanévben a hetedik-nyolcadikosok fakultatív órákon sajátíthatják el az ismereteket, (cs) Szárnyakat lehet adni « Személyre szabott prémium Az már régen nyilvánvaló, hogy az anyagi ösztönzéssel szárnyakat lehet adni a teljesítménynek, a minőség pedig osztályokat emelkedhet, mégsem sikerült még olyan bérezé­si rendszert kitalálni, amely ezt a két legfontosabb muta­tót harmonikusan egyeztetné. Márpedig egy rossz premizá­lási rendszernél néha még a semmilyen is jobb. Éppen ezért nagyon sok gazdasági szervezetnél az el­múlt esztendők az útkeresés jegyében teltek. Születtek jobb és kevésbé jó megoldá­sok, biztosan ma még csak egyet tudunk: ami egy he­lyen bevált, másutt nem biz­tos, hogy hasonló sikerrel vizsgázna. Talán az elv ... De nézzük, hogyan ösztönöznek a gávavencsellői Szabadság Termelőszövetkezetben ? Á cser* gyorsabb — Az ágazati önelszámo- lásái rendet már öt évvel ez­előtt bevezettük — tekinti át az előzményeket Nagy Zol­tán elnökhelyettes. — Ez be­vált és meg is tartottuk, si­keresen alkalmazzuk. Siker­telen kísérletünk a premizá­. lásban a gépműhelyben volt. Teljesítménybérezéssel pró­bálkoztunk. Növekedett is a tempó, még a minőséggel sem lett volna baj, de arány­talanul megnövekedett az anyagfelhasználás. Világos: a csere gyorsabb, mint egy alig hibás alkatrészt büty- kölgetni. A közelmúlt külön pénzeit egy összegben tűzték ki vala­mely munkaművelet sikeres elvégzésére. Ilyen például a vetés, amelynek végeztével — amennyiben hiánytalanul kelt és minden rendben volt vele — egy bizonyos összeget eloszthattak egymás között a munkában részt vevők. Ez a módszer még ma is széles körben elterjedt, Gávaven- csellőn a Szabadságban azon­ban ezen is túlléptek. Smid János elnök: — Kétségtelenül hajtotta az embereket a prémium és ez a minőségi munkára is nagyon ösztönzött. De nem mindenkit egyformán. Az idén bevezetett módszertől még többet várunk. Mostan­tól kezdve nem az lesz a hajtóerő, hogy megkapja-e a prém, mot vagy sem. A fi­zetést sem érezheti bizton­ságban senki. Húsz százalé­kot ugyanis mozgóbérré vál­toztattunk. Egy ilyen lépés megtétele cseppet sem egyszerű. Az emberek, a tagság eddig leg­alább az alapmunkadíját biz­tonságban tudhatta, történ­jék bármi a termelőszövetke­zetben. A kérdésnek azonban van egy másik oldala: arra a húsz százalékra senkinek sem fáj a foga, és aki a ki­tűzött feladatot úgy, ahogy várják, teljesíti, annak nincs is veszélyben. Ettől eddig büntetlenül el lehetett térni. Ezentúl nem. Senkinek. El­nöktől egyszerű tagig min­denkit beleértve. Nincs két egyforma — Nincs két egyforma mozgóbér és prémiumfeltétel a termelőszövetkezetben, hi­szen az alapbér is más és más — ismertet néhány rész­letet az elnök. — Mert mon­danom sem kell, hogy a prémium azért megmaradt. A belépő azonban az alap teljesítése. A veszteség így dupla lehet. Árnyaltuk azon­ban a premizálást. Vegyük például Bodnár Tibor nö­vénytermesztési önállóágazat- vezetőt. A tervből indulunk ki. Száz százalék árbevétel­nél már nincs veszélyben a mozgóbére, sőt jövedelme 5 százalékának megfelelő pré­miumra is jogosult, két-két százalék pluszra még egy- egy százalékot kap, a hozam- emelkedéseknél is emelkedik a prémiuma, egy százalék költségemelkedés Viszont két százalékot visz. Az ágazat munkadíj-felhasználásának egyszázalékos emelkedése 3 százalék büntetést jelent a vezetőjének. A bizonylatok hanyag vezetése két száza­lékot, ha lopásra, vagy ron­gálásra derül fény, 10 száza­lékot, a tűz- és munkavédel­mi szabályzat megsértése 20 százalékot visz. Elég bonyolult lehet követ­ni, elkészíteni sem lehetett könnyű ezt a szabályzatot. Akit érint, mindenesetre be­téve tudja minden passzu­sát. Ha minden bejön, akkor a húsz százalék mozgóbér mellett további harmincöt százalékot jelent a prémium. És ha ezek a feltételek telje­sülnek, akkor nyilván nyere­séges a gazdálkodás, tehát nyereségrészesedés is tekin­télyes lehet. Mind együtt az elérhető jövedelemnek több mint fele. Mivel az értékelés negyedévente megtörténik, nagyobb a hajtóerő, az év vége ugyanis elég távol van a munka dandárját jelentő tavasztól, nyártól. A termelőszövetkezet fő­vezetőivel beszélgettünk, nem hagyhattuk ki tehát a — Tavaly, amikor még nem volt mozgóbér, csak pré­mium, a gazdaság legfonto­sabb beruházásának befeje­zése volt az egyedüli kritéri­um. Egy burgonyahámozó gépsort helyeztünk üzembe, í amely nagyon sok gondunkat megoldott, ezeket most nem részletezem. Sikerült, még­sem vettük fel a teljes össze­get. Van ugyanis egy ténye­ző, amely megfogja a ke­zünket. Bizonyos bérszínvo­nalat nem léphetünk át a je­lenlegi szabályozási rend­szerben. Ha felvettük volna, mások nem juthattak volna hozzá szintén megérdemelt prémiumukhoz. Ami pedig az idei ügyeket illeti? A mozgó­bér szisztéma ránk is érvé­nyes, és nekünk „ugrik” a legnagyobb pénz, ha a tervek nem úgy jönnek, ahogy el­képzeltük, lévén legmaga­sabb a fizetésünk. Széthúzták tehát azt a ská­lát a gávavencsellői Szabad­ságban, amin játszani lehet. Rossz a szókép. Ez ugyanis nem játék. Ekkora összegek­ben már nem csak a nyere­ség, hanem fájó veszteség is rejlik. Itt tartunk tehát ma, 1987 elején az anyagi ösz­tönzésben. Esik Sándor 4 kutyán már így első ránézésre is látszott, hogy nem akárki. Pu­ha nyakörv feszült rajta, s vékony, nikkelezett lánccal kötötte ki gazdája a bolt előtt. Zsemlefoltos bundája szögletesre volt nyírva, akár egy élősövény, s dere­kát kávébarna mellény védte a hidegtől. Szóval ott álldogált a bolt előtt, amikor feltűnt a sarkot^ egy vékony horpa- szú, hosszú lábú korcs. Óvatosán körülnézett, s meglátta távoli rokonát a kis lajbiban. Egy darabig téblábolt még, majd köze­lebb araszolt, hisz úgy il­lik, köszönísé sz ember a rokonát, még ha annak fel is vitte isten a dolgát. Mint aki jégen lépked, lassan, megfontolva közele­dett, s mintha halványan mosolygott is volna. A ro­kon azonban tudomást se vett róla, hűvösen az ég al­ját nézte. A korcs tétován lecsü­csült, várta a másik arcán Változó világ — HEJ, MENNYIT VÁL­TOZOTT A VILÁG! — só­hajtott a minap valaki egy társaságban, mikor az or­szág gazdasági gondjai, meg a munkaerő-átcsoportosí­tások szükségessége került szóba. — Valamikor egy­szerű volt. Ki volt írva a gyárak bejáratánál: Építsd a szocializmust — termelj többet! És a legtöbbet tel­jesítők lettek a legmegbe­csültebb emberek. Most meg, bizony olyanokról is kiderülhet, hogy kárt okoz­nak a népgazdaságnak, akik személy szerint kivá­lóan végzik a munkájukat. Elég, ha olyan vállalatok­nál dolgoznak, amelyek csak állami támogatással képesek létezni, így önhibá­jukon kívül kivesznek ab­ból a bizonyos nagy kalap­ból, amelyből mindannyian élünk. Szöget ütött a fejemben az eszmefuttatás, s napokig nem tudtam szabadulni tő­le. Ügy tetszik, ellentmon­dás keletkezett az egyes ember és a társadalom kö­zött, Az előbbi szeretné tisztességes munkával gya­rapítani önmagát és a tár­sadalmat, mégsem minden­ki képes gyarapítani az or­szágot, aki a fenti módon gondolkodik. Bonyolult lett a világ? Igen, közel sem olyan, mint mondjuk az öt­venes-hatvanas években, mikor minden egyértelmű­nek és világosnak tűnt. Az emberek akkor szentül hit­ték, hogyha a maguk helyén a legjobb képességeik sze­rint teszik, amit kell, egy­kettőre felépítenek egy új, emberarcú világot. Azóta megtanultuk, nem- ilyen egyszerű megteremteni ezt az új világot. Üj és új prob­lémák adódtak s adódnak máig. Nem elég szolgai mó­don végrehajtani a kapott feladatot, el kell gondol­kodni, nem lehetne-e éssze­rűbben; nem elég minél többet csinálni, minél job­ban kell, satöbbi, satöbbi... Az új nehézségekkel csak új gondolkodással lehet szembenézni. Ez már-már közhely, amit mindenki hallhatott számtalanszor. De vajon elégszer-e ahhoz, hogy igazán eltűnődjünk azon, mit is jelent? Mert hangoztatni gyűléseken, le­írni dokumentumokba könnyű, alkálmazni annál kevésbé. Már csak azért is, mert magunkon kell kezde­ni. S ugye, míg másokat kell noszogatni, addig rend­ben is van, de amikor ró­lunk van szó ... KICSIT ÜGY VAGYUNK EZZEL MINDANNYIAN, mint a viccbéli katona­újonc, aki azzal hőbörög: mindenkit lelő a csatában, s amikor az anyja aggódva megjegyzi, azért nem árt, ha ő is vigyáz magára, el­képedve megkérdezi: neki mi oka lehetne félelemre? Vagyis hajiunk rá, hogy el­ismerjük szabályok, szük­ségszerűségek jogosságát, de eszünkbe -se jut. hogy azok ránk is- vonatkozhat­nak. Pedig e nélkül nem megy. A jobbító szándék­hoz — ha igazi —-hozzátar­tozik az önjobtíítás igénye, csakúgy a kritikához az ön­kritika. Gazdasági gondja­ink elemezgetése során oda már 'eljutottunk, hogy — olykor kíméletlenül kri­tizálunk másokat. Arról azonban vajmi keveset le­het hallani, hogy szemé­lyek, vagy szervezetek ke­ményen ítélkeznének ön­maguk felett. Lehet ezen csodálkozni? Automatiku­san elvárható mindenkitől, hogy kiteregesse tulajdon szennyesét, kiváltképp; ha eredményeket is szép szám­mal tud felmutatni? Mégis vannak, akiktől igen, Akik nem térhetnek nyugodt lelkiismeréttel nyugovóra esténként, mert hallgatá­suknak nagyobb ára lehet, mint szókimondásuknak. Valahol ez is része annak az új gondolkodásmódnak, amiről annyi szó esik mos­tanság. Ámde az önkritika is kevés, ha - nem kísérik nyugtalan, . jobbító gondo­latok. IJisz az önkritika is lehet póz, gondok elkendő­zésének eszköze, igazi meg­oldások gátja. -i _ VISSZATÉRVE AZ IDÉ­ZETT BESZÉLGETÉSRE: bizony nem könnyű az agy­nak és még nehezebb ■ a szívnek felfogni azokat a változásokat, melyeket nap­nap után megélünk. Kivált­képp, -ha. hozzávesszük, hogy megértsük azonos életmódunk megváltozásá­nak kényszerével. Hogy a szavakat — amelyek iga­zát fenntartás nélkül oszt­juk —, mint láthatatlan erőket, be kell engednünk köz- és magánéletünkbe — éppen köz- és magánéle­tünk jövője érdekében. Ez pedig felelősség és érettség dolga. Czine Gáspár az üdvözlő örömet. De az csak az eget bámulta. így telt el néhány perc, mikor a vékony horpaszú észre­vette a mellényes mögött a vasárnapi ételmaradékkal megtömött kukát. Tekin­tetével mereven a másik szemébe akaszkodott, s fél­oldalazva megindult az élés­kamra felé. Már készült két lábra állni, mikor a mellé­ny esben — levetkőzve min­den jólneveltséget, elfeledve uZ otthoni tálacskáját — megszólalt az őii parancs: „A koncot pedig ne hagyd:’’ Két ugrással a korcs mel­lett termett, s rávetette magát. De a lánc ... ! Észrevette azt a másik is. Előbb csak morgott, csak hergelte a mellényest, aztán lassan megindult. Körbe, körbe. A nyírott bundás teljbsen elfeledte, akinek lánc van a nyakában, ne ugráljon, tajtékozva vetet­te magát utána. De az csak rótta, rótta a köröket. Aztán elfogyott a lánc. Ott állt a támadó egy vas­rúdhoz kötözve ... Akkor vetette rá magát a korcs. Nyakon ragadta, rázta, cibálta... A gazda lélekszakadva érkezett. Tajtékzott a dühtől. Hátul­ról a támadóba rúgott, majd amikor az hátrébb húzódott, remegve szorított egy papírzsebkendőt a ku­tyája megszabdalt fülére. Aztán fenyegetőzve elmen­ték. 4 korcs tisztes távol­ságból nézte, ahogy kocsiba szállnak, s visszaügeteii 0 felborult kukához. Enni kezuSlt, majd gondolt egy nagyot. Odament, ahol az előbb még az ellenfél kocsija par­kolt. S feieiuSlte egyik lá­bát ... B. G. kérdést: mik az ő mozgóbér - feltételeik. Széthúztak a skálát Itt tartunk ma, 87 elején Gávavencsellőn Kutyák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom