Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-04 / 80. szám
VÁCI MIHÁLYHazatérés Boldog, ki hazára lelt, s hazatalált, kinek a honban otthon is sugárzik — világban van hazája, hazában népe, a népben rokona, rokon közt igaz testvér, családjában szerelme, szerelmében társa, ki emberség oltára, fókusza a világnak. Ifjúságom gyalogútjai ráncolják tenyered. Sorsodban a kor szigorú képletei égő nagy rózsákként már sírva megszólalnak. Élő sebként örökké vallomásra ihletsz, s a fájdalom minden kombinációit tanítod életed tisztán írt jegyeivel. Ügy fekszem eléd, térded átölelve, mint minden ösvény hízelgő folytatása. Megjöttem — küszöb elé út, megtaposva, kilincsre fáradt kéz, lehajtok, megérkeztem, mélyről szivárgó szó a szájra, elhoztam részleteim gazdagságát, hogy végösszegét kimondd. — A világnyi ősz roppant termését betakarítottam — idegyűjtve eléd, hogy kiválogasd a gazdagságból a magot, amelyre szüksége lesz a tavasznak. Mezey István rajza Jelképeink történetéről ÁLLAMCÍMERÜNK A címerek használata a Frank borod álomban Nagy Károly császár idejében kezdődött s onnan terjedt el egész Európába. A címerek magyarországi megjelenése idején a XII— XIII. század fordulóján a király volt az államhatalom megtestesítője, a kormányzás gyakorlója. Csak a királynak lehetett címere, s minthogy az uralkodónak, mint államfőnek a kiemelt szerepe később, az államfogalom kialakulása után is megmaradt, ő viselte az ország koronáját, címere is azonos maradt az ország felség- jelvényével. A majdan államcímerré fejlődő magyar királyi címer legkorábban megjelenő eleme, a kettős kiereszt — kisebb megszakításokkal — mintegy háromnegyed évezreden át szerepéi hazai címertörténetünkben. Állami címerünk másik a XX. századig élő eleme a vörössel és ezüsttel többször vágott pajzsmező Imre király uralkodása alatt tűnik fel. Első, időponthoz köthető előfordulása egy 1202-ben kelt királyi oklevél arany függőpe- csótjén (bulláján) található. A kettős kereszt legkorábbi ábrázolásainkon talapzat nélkül, lebegve figyelhető meg. Első talapzata a félkörív vonal hármas megtörése révén kialakult gótikus stílusú lóhereív, amely a XIII. század vége felé először V. István király, majd néhány királyné pénzein jelentkezett. A kettős kereszt megjelenése után hamarosan szokássá lett a tövéhez nyílt, leveles koronát helyezni. (A legkorábban II. András pénzein fordul elő.) Ennék a szerepeltetése a középkorban még ingadozott, később a korona állandósult. A hármas halom szimbolikája megjelenése idején rendkívül egyszerű volt, mindössze azt a talajt, talapzatot jelképezte, amelyen a kereszt nyugodott. A XVI. század elejére a vörös-ezüst vágásokhoz, majd mintegy másíél évszázaddal ezt követően a hármas hegyhez is érdekes magyarázat kezd kapcsolódná, miszerint az államcímer az országot mint területet, illetve ennek részeit, alkotó elemeit szimbolizálja. Címerünk pajzsa fölé a XIV. század óta helyeztek nyílt leveles koronát. Ez egyre gyakrabban szerepelt, majd — először Zsigmond király idején — zárt koV-onává alakult. Rudolf óta (1576—1608) már csak zárt koronával találkozunk, s meghonosodott az a szókás, hogy az országcímer pajzsát a magyar királyi korona (Szent Korona) fedi. A királyi hatalmat jelképezte. Magyarország királyai hosz- szabb-rövidebb időn át számos szomszédos tartományra is kiterjesztették uralmukat. Uralmi igényüket azzal hangsúlyozták, hogy a „hűbéres” tartományok uralkodói címét is használták, címerüket pedig felvették pecsétjükre. így alakult ki az ország — legnagyobb részt igénycímereket tartalmazó — nagycímere. Különböző megfontolásokból alkalmazni kezdték az országcímernek egy olyan változatát is, amely a „kapcsolt részek” és „melléktartományük” címereinek csak egy részét ábrázolta. Kialakult a középcímer. Nagyon tanulságos, hogy 1848-ban éppen a Kossuth Lajos vezette Pénzügyminisztériumban alkották meg a magyar középcímernek azt a változatát, amely kizárólag az akkor ténylegesen Magyarországhoz tartozó területeket szimbolizálta. Kossuth neve azonban másutt is feltűnik államcímerünk történetében: róla nevezték el hazánk korona nélküli kiscímerél. 1918. november 28-án, a királyság megszüntetése után, ismét a Kossuth-címer lépett életbe. A tanácshatalmat megdöntő ellenforradalom a „király nélküli királyság” jelképéül az 1848-as (koronás) kis- cimient választotta. 1938-tól azonban — főleg a katonai alakulatok zászlain — emellett sor került az 1915-ös egyesített (magyar közép) címer felélesztésére is. A második világháború végén a német segítséggel hatalomra kerülő Szálas! és hungarista mozgalma a koronás kiscímert választotta jelvényéül, de alája H betűt és nyilaskeresatet helyezett. Nem sokáig használhatták, a szovjet hadsereg győzelmei csakhamar véget vetettek uralmuknak. Az 1946. február 1-jén kikiáltott köztársaság 1848— 1849. politikai örökségéhez és az 1918—1919-es hagyományokhoz nyúlt vissza, amikor a Kossuth-címert (koranátlan kiscímert) vette használatba. 1949. augusztus 20-án lépett életbe a Magyar Népköztársaság alkotmánya, amely új címert is adott az országnak. Ez a címer más szocialista országbeli címerek mintájára készült, hazánk szocialista jellegét valóban hangsúlyozottan juttatja kifejezésre, de ugyanakkor nem fejezte ki kellő súllyal hazánk magyar voltát (csak egy vékony háromszínű szalag utalt erre) s nem követte a történelmi hagyományokat sem. Ezért népszerűtlen volt, amelyet az emberek nem éreztek magukénak. A Kossuth-címer rövid idejű újabb felélesztése után 1957- ben került sor a jelenleg is érvényes államcímerünk megalkotására. Államcímerünkön a pajzstartóként alkalmazott búzakalászok a parasztságot, a sisakdíszként szereplő ötágú vörös csillag az ország szocialista jellegét és egyben a munkásosztályt is szimbolizálják. A szocialista átalakulásra, forradalmi hagyományokra és az internacionalizmusra utal a baloldali búzakalászt átfogó vörös szalag is. Az 1957-ben született címer ugyanakkor nem hanyagolja el nemzeti sajátságainkat, hagyományainkat: a címerpaj- zson ott szereplő vágások az ősi á'ilameímer vörössel és ezüsttel hétszer vágott jobb mezőjének, a pajzs mázai pedig a Kossuth-címer három mázának a folytatói. Orosz Szilárd Kondor Lajos rajz: KONSZTANTYIN VANSENKIN: Ezre b — Hogy is van ez tulajdonkén Sóhajt bajtársam egy nagyot. Időm sem volt még visszanézi S negyven év máris ithagyott — Hogy-hogy nem volt? A lö\ Füttyét, a kiégett teret A földön az emberiségnek Feledni soha nem lehet. Látni kell folyton, mit fedett i Ólomvihar, hóförgeteg. A láb előre visz bár, mindegye Hátrapillognak a szemek. __________________________________________ BENJÁMIN LÁSZLÓ: Látomás, 1944 Ember, ló fut tébolyultan, maradéka vert seregnek, sínek az égnek merednek, vas-vércse vijjogva repked, gépágyúk sűrűn vakkannak, emberek, halnak, rokkannak, egy halott: szájában rágatlan kenyérke, más halott: elfutott alóla lába, térde. Hasoncsúszni kellene, túl-élni szaglászva jó irányt — parázs a föld pereme mind a négy égtáj iránt. Ember, ló fut tébolyultan. maradéka vert seregnek, eledele kóbor ebnek — s mind a tébolyult futásban, okádó felfordulásban, a vasúti töltés mellett, véghetetlen lassúsággal egy paraszt szánt, két ökörrel, fehér hajú, fehér bajszú, maga a pogány öregisten — nem isten: maga az ember! Egy paraszt szánt, két ökörrel, hatalmasan öregen, halhatatlanul. Óh, emberiség, öreg, örök-élő! Szeress meg, mondj fiadnak. F eltételezésem, b esi, a Fékét partján 146 k hosszúságban elhúzó nyörű fürdőváros „szók”, „Lé” jelenté szóból származik, m Lukjanovicsnak, a n Puskin Intézet szír tanárának is tetszett A Szocsi szó, toc: osogó hangalakjával vízcsobogást, a tenge mainak sziklákhoz v pódását, kövér vís csöpögését, hegyi csörgedezését idézi bennünk. A tél hid* létének útjába álló tos (kaukázusi bérce megbújó Abház í köztársaság, a matuzs a világ legöregebb e nek hazája közelében lő város híres, kén! nes, klóros, nátriumai vizének, a macesztár lalító hatást tutajdo: Mi ugyan, az a húsz — budapesti, Nógrád Borsod, Csongrád, í Békés és Szabolcs-! megyei — orosz szaké ákik a Gorkij Nyelvis MSZBT és a Volán jóvoltából tizenkét na töttünk Szocsiban és kén, nem ittunk be szűk két hét elteltéve frissebbeknek, fiata nak éreztük magunk Herében „szent ősele A tengert, amely h hol ólomszünke, hol á en zöld, csak éppen n vének megfelelő színi ÜNNEPI MELLÉKLET Reich Károly rajza
