Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
1987. április 1. Kelet-Magyarország 3 Forrás JEGYZETEK Élelmiszeriparunk • •• rr • jovoje Trappista Rakamazról Á Tiszatej 30 milliós beruházása — A sajtkészítés a tejfeldolgozás mesterfoka — mondja Márföldi István, a rakamazi Tiszatej Társulás vezetője. — A szín, az alak, a lyukak száma, nagysága, eloszlása, az anyag konzisztenciája ... Mind olyan minőségi fokmérő, amely eldönti: lesz-e belőle egyáltalán bolti áru — vagy meg kell ömleszteni és újból feldolgozni. Megtudtuk tőle mindezt annak ellenére, hogy a társulás eddig még nem érlelt sajtot, sőt a megyébe a messzi Zalából hozzák a trappistát. De már nem sokáig. E szmecsere, egymással ütköző vélemények egy asztalnál a miniszterhelyettessel. Papócsi László, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nevében érdeklődött a megyei élelmiszeripari vállalatok, feldolgozó üzemek igazgatóitól, különböző szakembereitől. Képviseltette a tanácskozáson magát a hús-, a gabona- és baromfiipar, a zöldség-gyümölcs feldolgozással foglalkozó vállalatok, üzemek, tsz-ek vezetői. Nemcsak beszéltek a kooperáció okos kihasználásának fontosságáról, hanem gyakorolták is. Ha úgy tetszik, üzleteket kötöttek egymással, ott helyben! így egyezkedett egymással Kovács István, a Szabolcs-Szatmár megyei Zöldért Vállalat igazgatója és Leitner István a Ságvári Tsz elnöke almaügyben. A prognosztizálással foglalkozott Rudi Béla, a Nyírség Konzervipari Vállalat vezér- igazgatója. Utána Tamás Imre, az idén önállóvá vált Szabolcsi Húsipari Vállalat igazgatója, az első bíztató lépésekről adott tájékoztatást. A miniszterhelyettes elmondta: ezt a találkozást azért kezdeményezték, mert nem csupán kíváncsiak e táj és az itt lévő élelmiszeripari üzemek gondjaira, elképzeléseikre, hanem azok megoldásában cselekvőén részt is kívánnak venni! Ilyen kulcsszavak jellemezték a beszélgetést: feldolgozottság növelése; minőség; ízek; kulturált csomagolás; piacorientáltság. Kiderült az azonos hullámhosszon gondolkozó vezetők szavaiból: szűkösek a lehetőségek, s amelyek vannak, azokat észszerűen kell kihasználni. Növelni minden területen a termékek feldolgozottsági fokát, ezeknek piacot keresni, tetszetős csomagolással megjelenni, új ízeket felfedezni és „betáplálni’-. Valójában az a lényeg, amit e szempontból Papócsi miniszterhelyettes hangsúlyozott: „A feladat, hogy megvizsgáljuk, hogyan tudjuk közösen értékesebbé tenni Szabolcs-Szatmár termékeit.” Jó példákat hallhatott e kezdeményezésekről. Makrai László, a Szabolcs-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója a durum búzaliszt gyártására, tésztakészítő üzem lehetőségére, búzacsíra „gyártására” hívta fel a figyelmet. A Szabolcsi Húsipari Vállalat igazgatója az élőállatexport kérdéseivel, s a korszerű, hamarosan felavatásra kerülő üzem lehetőségeinek kihasználásával foglalkozott. Szóba kerültek az égető gondok is, amelyek a jövőben jelentkeznek, de már most szorítanak Szabolcsban. Ezek sorában első helyen említették a hűtőházak „lerobbant” állapotát. Alternatív feldolgozottságra van szükség a különböző külpiaci igények szerint az áruk értékesítésénél. Ebben azonban kiemelt szerepe van a kereskedelemnek. S bizonyára igaza van a miniszterhelyettesnek. amikor hangsúlyozta: vegyen részt az értékek növelésében is a kereskedelem, s ne „előkelő” idegenként szemlélje azt. Farkas Kálmán — Amikor létrehoztuk ezt a társulást, az a felismerés vezetett bennünket, hogy a pénz a feldolgozáson van — tekinti át röviden az előzményeket Héry László a rakamazi Győzelem Tsz elnöke. — 1983-ban, amikor a termelő- szövetkezetek életében általános volt a mélypont, a feldolgozó vállalatok szinte kivétel nélkül nagy nyereséggel zártak. Megéri nekik A tímári Béke, a gávaven- csellői Szabadság Tsz, és a rakamazi áfész, valamint a Győzelem Termelőszövetkezet fogott össze és a megyei tejipar sem zárkózott el az együttműködéstől. Az eredmény 60 ezer ember napi ellátása a környéken — kivétel volt a kemény áru, vagyis a sajt,, ezen kívül szinte mindent gyártottak, vagy ha nem, vállalták a terítését miután átvették a tejipartól. A tavalyi évre szállt ki a nyíregyházi cég, de helyébe lépett a Hajdú megyei. Biztosan nem véletlenül, ha még erről a távolságról is megérte nekik. Január óta azonban visszatértek az eredeti felállásra, időközben gyarapodtak a tiszalöki tsz-szel. Mi lehet a haszon egy hatóságilag rögzített árú ter— Egyszerűen nevetséges, hogy te MINDIG eltéveszted az utat — kezdte a szemrehányást a feleségem. — Hogyhogy mindig? — kérdeztem nyugodtan. — Hát nem emlékszel, tavaly is meddig kerestük a sportüzletet? liliillB! — De végül csak megtaláltuk! Két héttel ezelőtt meghívást kaptam a főnököm születésnapjára rendezett murira. — Hogy te MINDIG magamra hagysz éjszakára... — kezdte a feleségem. — Ugyan, mikor hagytalak magadra éjszakára? Egyetlenegyszer fordult elő, amikor tavaly az áradáskor nem lehetett megközelíteni a házunkat. — Drágám, te MINDIG túlzói! mék gyártásán — gyanakodhatnánk. Amíg átadják egy külső cégnek, addig szinte semmi. Ezért kelt életre ez a társulás. A költségekből ugyanis nagyon sokat lehet lefaragni és az már tiszta nyereség. Vegyük például a szállítási távolságokat. A telep maga a rakamazi tsz tehenészetével egy helyen van. A tímáriaké innen két kilométer, a gávavencsellői pedig kilenc. Aztán a minőség. Itt a tehén tőgyétől egyenesen a kádakba megy a tej és senki máséval nem keveredik. A baktériumok száma nagyságrendekkel kisebb. A különbséget megérzi, aki ezt a tejet megkóstolja. Egy szó mint száz, a társulásban részt vevők megtalálták a számításukat. A tőkearányos nyereség 17,8 százalék, amit semmi mással nem lehet elérni a tejen. Kiegészítő kapacitás Bővíteni azonban lehet az üzletet. Erről ismét Héry László: r— Szükség van valami kiegészítő kapacitásra. A tejiparnak könnyebb a helyzete, mert ami aznap nem kél el, abból tejpor lesz. Nekünk Ez már sok volt. Csordultig telt a pohár, tennem kellett valamit. Két nap múlva behajtottam az udvarunkra egy kisteherautóval ... — Úristen, mi ez?! — szaladt ki a vér a feleségem arcából, amikor benyitott, s meglátta a szőnyegen a hatalmas cigar ettahamu-hegyet. — Szerelmem — mondtam —, ez ezernégyszázharminc- kilenc font cigarettahamu. Hajszálpontosan . kiszámítottam, hogy ennyinek kell lennie a szőnyegen, ha MINDIG odahamuztam. Néhány pillanatig némán nézett rám, majd mintha derengett volna neki valami, csöndesen megkérdezte: — összetakaríthatom? Gondoltam, ezzel örökre vége a MINDIG-korszaknak. Hl éhány napig rendben is #■# ment minden. Tegnap este azonban szakadó esőben kellett hazagyalogolnom a buszmegállóból. Alighogy betettem a lábam, már-' is zengett a ház: — Miért jössz be MINDIG sáros cipővel a házba?! azonban nincs ilyen berendezésünk, és a mi mennyiségeinkre nem is lenne gazdaságos. Marad tehát a sajtgyártás. Ebbe vágunk most bele. A harmincmillió forintos beruházás egy hónapon belül megkezdődik és a tervek szerint jövőre megkezdik a sajtérlelést. A Tsz-tej Egyesülés amelynek tagja a társulás, már megvásárolta a technológiai berendezést, tehát semmi sem akadályozza az elképzelések valóra válását. A gazdaságossági számítások alapja megint csak a szállítási költség volt. A Zalából idehozott évi hatszáz tonna sajt szállításának fedezetét a megyei tejipari vállalat kifizette, tehát ez tisztán itt marad. Eleinte ugyan nem érlelnek többet 400 tonnánál, de a cél a megye teljes ellátása, sőt Borsod-Abaúj-Zemplén közel eső részeié is. Még néhány apró titok a sajtról Márföldi Istvántól: — Egyelőre csak a trappistába vágunk bele, mert annak nem túl bonyolult a gyártása, de természetesen az a célunk, hogy márkásabb termék is felkerüljön gyárt - mánylistánkra. Szeretnénk majdan teljesen egyéni ízekkel is jelentkezni. Nem a minden áron kitűnni vágyás vezérel bennünket, hanem bizonyos haszonszempontok is. Ezeknek lehet ugyanis egyúttal egyéni az ára. Tejtermékeken a rögzített ár miatt alig lehet többet elérni 50 fillér nyereségnél literenként. De például a Budatej a Leo jégkrémmel két forint nyereséghez jut. A sajt nyeresége egyébként a tejtermékek között az átlagot képviseli. Egész évben csörgedez További megszívlelendő szempont — és ez már ismét a tsz-elnöké — hogy egész évben folyamatos a bevétel. Legjobb beruházás volt az elmúlt esztendőkben: nem felvenni hitelt. Egy szerencsétlen szám, a 13+1 indokolta ezt. Ennyi volt ugyanis a hitelkamat és még hozzá a kezelési költség. Ha tehát van valami jövedelemforrás, amely egész évben csörgedez, akkor nem kell hitelt felvenni és nyögni a súlyos kamatokat. Ami a totóban a határtalan öröm lehetősége, az a rakamazi tsz-nek például két éve 13 millió kamatot és ugyanannyi törlesztést jelentett. Igaz, azóta csökkent, de csak egy százalékot a kamat. Az állandó bevételi forrás teszi lehetővé, hogy most van miből a beruházásokra költeni. A fogyasztók pedig mérlegre tehetik majd, hogy van- e akkora különbség a rakamazi trappista és a zalai között, mint amennyire a Tiszatej és a tejipar teje különbözik egymástól. Csik Sándor O lvasni jó — szívesen és gyakran hangoztatott mondat ez, amikor az olvasás hasznára, élményt adó varázsára akarjuk felhívni a gyermekek és a felnőttek figyelmét. A tv, rádió, videó és számítógép korában egyre nehezebbé válik azok erőfeszítése, akik továbbra is makacsul hirdetik az olvasásra nevelés szükségességét. Pedig az olvasás nyújtotta élményeket nem pótolhatja a tv vagy a film. Gyermek és felnőtt fantáziája sokkal inkább szárnyakat kap olvasás közben, midőn megpróbálja képpé alakítani az olvasottakat, maga elé képzelni a főhőst minden jó és rossz tulajdonságával, egész környezetével együtt. Az olvasó beleélheti magát a főhős szerepébe, átéli sorsát. Dicséretre méltó vállalkozása a könyvtárnak a gyermekkönyvhét, melynek során mintegy száz rendezvényt szerveznek áprilisban; írókat, költőket hívnak meg, hogy személyes varázsukkal hassanak a fiatalokra, a felnövekvő olvasó nemzedékre. Külön öröm, hogy ezt a gyermekeknek rendezik, mert sajnos az utóbbi időben megfogyatkozott az olvasási kedv és az olvasók száma. A naphosszat tv előtt ülő gyermekeknek nem marad idejük az olvasásra, pedig az változatlanul fontos lesz a továbbtanulás és az önképzés szempontjából is, hisz a tudomány és technika gyors fejlődésével egy-egy szakma nyolc-tíz év alatt elavul, s ahhoz, hogy bárki lépést tartson e gyors fejlődéssel, szükség lesz az állandó tanulásra, rendszeres olvasásra. A tudás forrása a jövő évszázad elején is az olvasás marad. Olvasson tehát a gyermek minél többet, mert nemcsak élményt ad. hanem mint a tudósok is megállapították, az agyat és a gondolkodást is fejleszti, emellett a szókincs gyarapításának és a kifejezőkészség fejlesztésének továbbra is a legfontosabb feltétele az olvasás lesz. Bodnár István Legyen foganatja S okszor elhangzik: a tanácskozás nyílt, őszinte volt, kendőzetlenül tárta fel a gondokat, s a beszámoló önkritikusan vizsgálta a munkát. Egy csokorravalót gyűjtöttem össze azokból a véleményekből, amelyek különböző pártfórumokon hangzottak el. Íme: „Vonják felelősségre a hanyag vezetőket is, a munka el nem végzéséért.” P-nek bizonyos tapasztalatai lehetnek, ha ezt nyílt fórumon szóvá tette élelmezésipari üzemükben. Egy másik figyelmeztetés: „Olyan alkatrészeket vásárolnak a vállalatnál, amelyekre nincs szükség, csak az elfekvő készletet növeli. Vannak olyan fődarabok, amelyeket viszont kise-, lejteznek, holott felújítva még hasznosítható lenne. Sok a pazarlás.” Érdemes megszívlelni és megvizsgálni mi van mögötte. Egy fiatal termelésirányító a tanulók oktatási körülményeinek javítását sürgette. Más így szólt: „A nyugdíjas párttagokat senki sem látogatja, pedig egy béna is van közöttük. Több törődést érdemel az ember." — Igaza van. „Hallottam, hogy a normát ismét rendezni fogják. Kérem, a valóságot mérjék fel, s csak abban az esetben módosítsák, ha indokolt.” Rosz- szul informálták K. elvtársat. Nem kerül sor normafelmérésre. Ez pletyka volt. Egy asszony: „Sérelmezem, hogy év végén nem vájt a vezetők között egy sem, aki egy köszöntő szóval elismerte volna a munkánkat.” „Erre az évre a vezetőknek is személyre szóló feladatokat kell meghatározni, s ezeket .következetesen számonkérni" — így egy szakmunkás. „Vezetőinkről szeretném elmondani: jó lenne, ha megtanulnának köszönni. Az igazgató előre köszön, de mások nem” — hangzott el a konfekcióüzemben. „A jó szóért sok mindenre képesek az emberek. En J. elvtárs kérelmére a kemény, csúszós úton is kivittem az árut, pedig nem tudtam, hogyan érkezek haza.” Ahol ezek a megjegyzések, javaslatok elhangzottak, minősítik a légkört, a vállalati kollektíva érettségét. És még valamit: ezeken a helyeken minden bizonnyal nem „tartanak be”, nem raknak tüskét azoknak, akik kitárták szívüket, s ami a szívükön volt, meg is mondták. Csak az a kérdés: lesz-e foganatja? Mert ez a lényeg. És ha jó irányban változik valami, ha a negatív jelenségek csökkennek, s hatékonyabbá válik a pártvezetés munkája, akkor mondható el igazán: a pártfórum hasznos volt. F. K. jmjm ikor házasságunk má- IwE sodik évében egyszer véletlenül leejtettem a szőnyegre egy csipetnyi cigarettahamut, a feleségem megkérdezte: — Drágám, miért hamuzol MINDIG a szőnyegre? Ez már MINDIG így lesz?! Hamarosan az is kiderült, hogy MINDIG nyitva hagyom a fürdőszobában a vízcsapot, MINDIG otthon hagyom a kulcsom, MINDIG úgy vezetek, hogy nem figyelem az utat és még sorolhatnám a főbenjáró vétkeket. Az bezzeg nem derült ki, hogy MINDIG hazaadom a fizetésem, MINDIG kifizetem a lakbért, MINDIG elvégzem a bevásárlást és születés- meg névnapjára MINDIG ölszámra viszem neki a virágot. Nemrég elmentünk meglátogatni egy régi barátomat, aki ezeknek az átkozott új lakótelepeknek az egyikében lakik, ahol úgy hasonlítanak egymásra a házak, akárcsak a lakóik. Sajnos, a címet otthon hagytam és tízpercnyi bolyongás után az a gyanúm támadt, hogy eltévedtünk. Irány Kuba Kubai exportra és belföldre készítenek MBK 35 típusú légkalapácsokat a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: Hlavati Gyula a légkalapácsokat festi. (Farkas Zoltán felvétele) Az Üvegtechnikai Társulás nyírszőlőst üzemében exportra gyártanak laboratóriumi eszközöket. (jl) Új ötletet „érlelnek” ’ - 1
