Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-18 / 92. szám
1987. április 18.. Q Q rieth Katalinnál % 'ETT, A SZE- TÁRSASÁG MŰVÉSZETI ALAPJÁ- FÖISKOLÁN nak. KÉPGRAFIKUS.' tíz éve i* VÉS GYA- MINDEN MEGYEI TÁRLATON taní^ 198-a Részt vesz. a tavalyi téli iR NÉPKÖZ- TÁRLAT EGYIK DÍJAZOTTJA. bizonytalanság, lebegés. Mozgalmas csend. Sűrűség. Világon kívüli álomvilág.) — A macska az ármánysá- got, démonit, a félelmetest, a kiszámíthatatlanságot jelenti nekem. Édesapám, aki gyermekkoromban sokat mesélt az akikor még elérhetetlen utazások helyett, sokszor egzotikus világot varázsolt a szobánkba. Féltem is, de szerettem hallgatni. Édesapám, Németh Béla szintén rajztanár volt, festészeti akadémiát végzett. A mesék képzeletröptető birodalma mellett apámtól a művészetek iránti tiszteletet és alázatot is megismertem. Tanuljunk meg egészen kis dolgoknak is örülni — mondogatta. (Telhetetlen igyekezet. Két madár, két hatalmas tojásra igyekszik rátelepedni. A madarak veréb, a tojások pedig griffméretűek. A madarak ennek ellenére mégis birtokolni szeretnék a tojásokat. A telhetetlen, szánalmas madárkák számára a képen az egész világ megszerezni való tojássá vált. A felhők, a bokrok is tojás formájúak. Korunk személyiségromboló betegsége a kapzsiság képi megjelenítése. Telhetetlen igyekezet. Szánalmas, ijesztő önzés.) — Apámtól tehát megtanultam az apró kis örömök mindennapi boldogságát. Ha telhetetlen lennék, akkor boldogtalan lennék, örülni tudok, ha marad egy kis szabadidőm, s .kimehetek a zöldbe, ha tiszta levegőt szippanthatok, vagy ha este elcsitul a család, csend van és odaülhetek rajzaim fölé. Ha kisüt a nap, az már mindennek a teteje. Képeimen a tojás általában az értéket szimbolizálja. Az értéket számomra az emberek közötti kapcsolatok jelentik. A megértés például vagy szeretet. Az ilyen értékek sajnos devalválódtak. Nem becsülik őket. A pénzzel megvásárolható örömökért hajszolják magukat az emberek, szeretnék maguknak az egész világot megszerezni. ( Sűrű gondolatok. A képen egy női portré fedezhető fel, s egy madár, amelyik éppen kirepül a képen belüli képből. Egy illúzió, amely szertefoszlott.) — A remények természetesen nagyobbak nálunk. Nagyobbak, megfoghatatlanok. S ez nem is nagyon baj. Képzeletre, vágyakra, szabadságra minden embernek szüksége van. Ezen a képen pszichológus barátnőmet örökítettem meg. A pszichológia azért érdekel, mert a magam módján az emberi kapcsolatok értékrendszerét és jelenségeit igyekszem földeríteni és megjeleníteni. A természeti kép ürügy arra, hogy az emberi kapcsolatokról szóljak. A madár, ami nagyon sok képemen megtalálható, a szabadságot, az elvágyódást jelenti nekem. (Kövek beszélnek. Kövek egy másik világból. Amorfok, szabálytalan alakúak. Megfoghatatlanok. Súlyosak és mégis lebegni tudnak. Kommunikálnak egymással a maguk titokzatos nyelvén és módján. Kövek zuhanás vagy lebegés közben. Átváltozás előtt vagy után. Kövek, amelyeknek titkuk van.) — Művész férjemmel az együttélés abból a szempontból, hogy mindketten alkotunk, jó is meg rossz is. Állandóan ott a kritika. A hirtelen jött segítségért nem mindig vagyok hálás. Néha talán tovább kellene szenvednem, dolgoznom azért, hogy megoldjam alkotói problémáimat. Persze jó, ha a férjem időben szól, ha rosszul csinálok valamit. A család egyébként nagy-nagy öröm nekem. Azt hiszem, megvan a magam hangja. Képeim bármilyen furcsán hangzik is, egyszerűbbek és ugyanakkor bonyolultabbak, mint korábban. Az tud egyszerűen festeni, aki tud bonyolultabb is lenni. Csodálom, ha egy művész egyszerű vonalakkal meg tudja rajzolni azt, ami a dolgok mögött is ott van. Sajátos, senkivel sem összetéveszthető H. Németh Katalin művészete, önálló világ. A kínlódó, a boldogságot kereső és olykor megközelítő ember világa. Képei modernek, már-már szürrealisták, a természeti környezet alig felismerhető. De a művész az elvonatkoztatásban csak addig megy el, amíg a kép még érthető marad. Érdemes elidőzni talányos rajzai előtt. A rajzok korunk tükrei is egyben. Korunké, amely tele van ellentmondásokkal, kínlódással. De a kék madár még mindig repülni szeretne. Bodnár István Telhetetlen igyekezet Pogány képzetek folyóirat me- hol publikáltok? ■re megindult rország rénd- lis melléklete Margócsy Jó- lsében . Rövid sereg új költő tt be, köztük • Attila, Badak elsősorban a katársai írtak, skben Soltész Barna novel- i attak különö- iz újság olva- rszágos híme- ärna szerzett, könyvével. A én egy megyei zaton tűnt fel neve, akinek önálló kötete Az irodalmi pezsgése, az- évek közepén inek első ko- i Mihály szü- évfordulóján külés volt. Er- ira a megyei Hsában jelent elől” című ángy új generá- t. De ez már jainkba! A nicaeai zsinat (i. sz. 325) rendelte el, hogy húsvét ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) után következő holdtölte utáni vasárnap legyen. Az ünnep időtartama változó volt. Az 1092-es szabolcsi zsinat határozata szerint 4 napig tartott a húsvét, a 17. sz. elején ezt 3 napra csökkentették, csak a 18. században lett 2 napos a húsvéti ünnep. A húsvéti ünnepkör szokásainak sok eleme egyházi eredetű, de ezek az egyházi szokások is többnyire régebbi és általánosan elterjedt „pogány” képzetekhez kapcsolódnak, így könnyen érthető, hogy az egyházi liturgiából visszakerültek a népi gyakorlatba, mint pl. a tűz-, viz-, házszentelés. A húsvéti szokások másik rétege a természet megújhodásához kapcsolódik, természetvarázsló jellegű, ilyen az öntözködés és a húsvéti tojáshoz kapcsolódó hiedelmek. A húsvéti szertartások ré- ■ sze volt az étel megszentélé- se. A húsvét vasárnapján megszentelt ételekhez számtalan szokás, hiedelem fűződött, a szentelt étel maradékait mágikus tárgyként használták. A szentelt sonka csontját kiakasztották a gyümölcsfára, hogy sokat teremjen. Egyes vidékeken a húsvéti étel morzsáját megőrdzA zsinat szerint 4 napig tartott a húsvét Húsvéti locsolkodás Ki gondolná, hogy az egész ország területén általánosan ismert húsvét hétfői locsolózásban sok évszázad előtti tavaszi termékenység-varázsló szokás emléke él tovább. A húsvét a tavaszi ünnepkör legjelentősebb, a kereszténység legnagyobb ünnepe. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt, a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Ez az egyházi év mozgó ünnepeinek középpontja. Ezt a napol előzi meg 7 héttel farsang vasárnapja és követi 50 nap múlva a pünkösd. A húsvéti ünnepkör virágvasárnaptól (húsvét előtti vasárnap) fehér vasárnapig tart, azaz húsvét vasárnapot követő vasárnapig. ték, s nyáron a verebek kártevése ellen kereszt alakjában meghintették vele a gabonaföldeket. Voltak olyan területek, ahol 1—1 szentelt tojást ketten ettek még, hogy ha eltévednek jusson eszükbe, kivel ették a húsvéti szentelt tojást. Ha lehet, ágyban — lucskossá Sok helyen szokás volt húsvét napján vagy nagyszombat éjjelén a határkerülés a jó termés biztosítása, a rossz idő elkerülése érdekében. A húsvéti ünnepkörön belül húsvét hétfő a locsolkodás napja, amelyet vízbevető, vízbehányó hétfőnek is neveztek. Ma már ezt az elnevezést nem nagyon ismerik, de köszöntő vers megőrizte emlékét: „ ... Vízöntő hétfőn buzognak már a források ...”, utalva ezzel egyben a locsolkodás legrégebbi formáira, a vízzel való öntözésre. A legelterjedtebb szokások közé tartozik ma is a húsvét hétfői öntözés. A locsolkodás- nak meghatározott sorrendje volt, a legónysorba nem tartozó fiúk először anyjukat, majd a leánytestvérekei locsolták meg, ezután a keresztanyjukat, majd a többi rokon és a szomszédok következtek. A legények csapatban jártak és már korán reggel elkezdték az öntözést, hogy a lányokat még lehetőleg az ágyban lucskossá öntözzék, ha ez nem sikerült, akkor a kútnál zúdították meg őket vízzel. Délután volt a tojásszedés ideje, elmentek minden lányhoz, akit meglocsoltak. Ez a szokás kb. az 1920-as évekig élt, a vízzel való öntözést mindinkább felváltotta a szagos víz, majd a kölni víz. A locsolkodáshoz hozzátartoztak a köszöntő versek is, amelyek kis eltérésekkel országosan ismertek és nem népi eredetűek. Más népeknél, így a szlovákoknál, cseheknél, a különböző germán népeknél öntözés helyett vesszővel való csapkodást találunk termékenységvarázsló célzattal. Tojáshéj, jégverés ellen A húsvéti szokásokban fontos szerepet tölt be a hímes tojás, amely több rétegű jelentéssel bír. A húsvéti tojás az egyházi szimbolika szerint sírjából feltámadó Krisztust jelképezi és a XII. század óta hivatalosan is egyházi áldásban részesül. A tojás díszítését és kultikus felhasználását nem a kereszténység kezdeményezte, az egyház egy korábbi gyakorlat kereszténnyé télelére törekedett. A megszentelt tojás termékenység-varázsló erővel bír, azt 'bizonyítják azok az esetek, amikor a szentelt tojást az elsőnek szántott barázdákba teszik, vagy beássák a szántóföld végébe. A tojás oltalmazó, gonoszűző erejét szentelmény voltának tulajdonították, amikor szentelt tojás héjával szórták tele az utat, hogy a gonoszokat távol tartsák, másutt villám- csapás, jégverés ellen használták. (A hímes tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és Nyugat- Európában csak kisebb területeken van gyakorlatban.) A húsvéti tojás díszítésének legelterjedtebb módja Magyarországon a batikolás. Pálcára erősített tollcsévét, fémcsövecskét mártogatnak forró méhviaszba, ezzel írták rá a mintát a nyers vagy főtt tojás felületére, majd festékben áztatták vagy főzték. A tojás díszítése történhetett még karcolással, savval való írással, patkolással. A batikolás primitívebb formája volt a levélrátétes díszítés. A tojásírás a századfordúlón a lányok feladatai közé tartozott, fokmérője volt a leány ügyességének, ízlésének. A karcolást és főleg a patkolást férfiak végezték. A gyermekek megajándékozása (a tojásokat, édességet hozó nyuszival) újabb eredetű városi szokás, amely német földről került hozzánk. Szabó Sarolta Műteremlátogatóban
