Kelet-Magyarország, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-17 / 91. szám
1987. április 17. Kelet-Magyarország 3 rr Oslápi barangolás Minden évszakban szép, de ilyenkor tavasszal máshoz alig hasonlítható a bátorligeti ősláp. A szigorúan védett terület, melynek őri- zője, gondozója és értője Baráth Károly, ilyenkor lassan és óvatosan tárulkozik ki az előtt, aki bedo- csáttatást nyer. Mert van abbán valami: olyan ez, mint egy darab Éden, mely őrzi a szépet, a természet egyensúlyát, s olyan értékek foglalata, melyek 20 ezer év üzenetét hordozzák. Ritka virágok, apró, kis füvek, jégkori emléket idéző növények, csodás fák, növényi társulások késztetnek ámulatra. Aki átkel a bü- rün, s látja maga alatt az őslápot, a pallóról lelépve süppedő gyepre lép, s ilyenkor az esők után szinte úgy érzi, inog alatta, játszik alatta a föld. A Salamon pecsétje még nem virít. A tüdővirág igen, s szerényen búvik az ibolya Is. A mocsári gólyahír itthon van, s virágvasárnapi, húsvéti üdvözletét küld a fűz barkája, a mogyoró barkája. A gyöngyvirág kar'dlevele éppenhogy törekszik kifelé, a tölgyön még ott a múlt évi levél rozsdakoszorúja, a nyír ágain, mint sejtelmes zöld fátyol, bontakozik a levél. Őz sétál kényelmesen, nem fenyegetetten a réten át, aztán valahonnan különös harkály röppen, hogy bukómozgásával ámulatba ejtsen. A levegő hűvös, hidegebb, mint a környéken. Különleges a mikroklíma. Így maradt ilyennek, szépnek és érintetlennek a bátorligeti ősláp. Kérdezhetné valaki: miért kell erről ennyit mondani? Végtére zárt világ, hová csak ritkán és csak különös engedéllyel jut a földi halandó. A tudós, a botanikus, a kutató világa Talán azért, mert csoda van a birtokunkban. Mai világunkban, amikor oly gyakorta mérünk mindent a pénzzel, elfeledjük: tájaink, megmaradt rejtett világaink semmivel nem mérhető kincset őriznek, s e kincs őrzését ma ránk bízták. Jó lenne, szép lenne, ha büszkék lennénk Bátorligetre, a Nyírestóra, a Bábtavára, a Bockerekre, a tunyogi Holt- Szamosra, a védett természeti kincsekre. Életünkből ezt is látni kell. Mikor kísérőmtől, a bátorligeti ősláp tudós erdészétől. Baráth Károlytól búcsúzom, az jut az eszembe: mondhatnék őt kincstárnoknak is. S milyen furcsa: kicsit tőlünk védi, s nagyon nekünk védi. (bürget) Vallomás T erhes dolog kinyílt virágnak lenni. Ész- reveszem én azt magán, Ilike. Szemb'eötlő, ahogy körbedongják magát a férfiak. És én tudom: ez nem a pincérnőknek kijáró kötelező udvarlás. Nem bizony. Persze, akinek ilyen méze van, mint magácská- nak, arra a herék is rászállnak. Látja, én csak egy szürke dolgozó vagyok. Abból a fajtából, aki másokra keres, másokért gürcöl. De sajnos, a sors olyan feleségekkel vert meg, akik nem tudták becsülni az én önzetlen túlvállalásaimat. Ebbe fogok beleőszülni. Tekintsen a hajamra, már fehér tincsek vannak benne. De hát az ember olyan, mint a sütőtök, akkor érik be igazán, ha megcsípi a dér. Ilike! Én magáért mindent .feláldoznék. Feláldoznám a munkámat. Otthagynám a céget. Ne legyen számomra semmi kötelező, r------------------csak maga. Magáért mindent felszámolnék. Felszámolnám az albérletemet. Áthurcolkodnék a maga lakásába. A tenyeremen hordanám, maga pedig hordaná nekem az ebédet. De nem is kéne. Hisz, itt ülnék mindig az étteremben, csakhogy nézhessem, csodálhassam, csakhogy a közelében lehessek. Néha-néha letenne az asztalomra egy-egy sört, kis harapnivalót. Ilyenkor egymásra néznénk, mint két olyan ember, akik nem maiak már, akik megszenvedtek ezért a kis boldogságért. Zárórakor hazatérnénk ... Szabadnapokon kirándulgatnánk ... t átja Ilike, ilyen vagyok én. Ilyen az én bolond szívem, az én természetem. Szolgálni a másikat, rajongva szeretni. Érte élni. érte áldozni... Hát ilyen vagyok én. (sztancs) Tavaszi divat Gyulatanyáról A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Tangazdaság gyulatanyai varrodájában divatos termékek készülnek. A környező tanyákról és településekről több mint harmincán járnak be a Divat Ruházati Vállalattal közösen működtetett üzembe. Skolnyik Zsuzsa szívesen vállalkozott arra, hogy bemutassa az általuk készített divatos blézert, mely rövidesen a belföldi piacira kerül. (m. k.) Óvatosabban a béremeléssel Előre nem fizetnek Ilyentájt, a tavasz derekán a munkahelyek nagy részén foglalkoztatja az emberek többségét: milyen vastagon fog majd a vezetők ceruzája, hány százalékos béremelést hagynak jóvá. Látványos növekedésre ugyan igencsak kevés helyen van lehetőség, de a legtöbben úgy tartják, pénz az a néhány százalék is. Fehérgyarmaton, az Asztalos- és Vasipari Szövetkezetben a béremelés mikéntje, mértéke nem okozott különös gondot: ugyanis szóba sem került a másutt oly nagy várakozás megelőzte döntés. Mégsem morgolódnak. Megégették a kezüket — A múlt évi eredmény alapján az érdekeltségi alap terhére most a napokban osztottunk szét több mint egymillió forintot — adja a furcsa helyzetre a magyarázatot a szövetkezet elnöke, Kalydy Béla. — Ez durván egyhavi keresetnek felel meg. A szövetkezet a múlt évben tért át az egyéni keresettömeg szerinti javadalmazásra, s akkor bizony megégették a kezüket. Ez gyakorlatilag nem szab fel§ő határt a kereset növelésének, ám jelentősebb ráfizetés nélkül maximum tízszázalékos emelés éri meg. A gyarmatiak tavaly ilyenkor hatszázalékos „béremelést" kaptak, s a keresetek a különféle címen —melyek mögött azért munka volt — kifizetett összegekkel tizenkét százalékra rúgtak az esztendő végére. S két százalék miatt másfél millió forint pluszadó sújtotta őket! — Ezért döntöttünk úgy, hogy megvárjuk az esztendő első kilenc hónapját — folytatja az elnök. — Az idén egy forint keresetnövekményhez a nyereségből kettőt kell letennünk az asztalra, de még nem tudhatjuk, mit hoz a jövő. Előre tehát nem fizethetünk. Viszont, ha a megfelelő nyereség rendelkezésünkre áll, természetesen kinyitjuk a pénztárt. Éves szinten egyébként átlagosan öt százalék körüli növekményt tervezünk. Az ipari szövetkezetben dolgozók — legalábbis a környékbeli lehetőségeket figyelembe véve — még a viszonylag jobban dotáltak közé tartoznak, hiszen az éves átlagkereset itt eléri a hatvanezer forintot. Az üzem tavaly a 120 millió forintos termelés mellett tizenhétmilliós nyereségre tett szert, ez Utóbbi az idén megközelíti a húszmilliót. Érzékelhető növekedésre ennek ellenére — legalábbis az év első felében — sem számíthatnak. Pluszt ad a szakcsoport Igaz, a pluszmunka vállalásával alaposan megfejelhetik a hivatalos munkaidőben összegyűjthető forintokat. Ez pedig a szakcsoportok adta lehetőség. A szóródás persze nagy itt is, az átlag húsz- és negyvenezer forinttal egészítheti ki a jövedelmét évente, de van olyan dolgozójuk is, aki százezret kasszírozott így be tavaly. — Az emberek többségében automatikusan megfogalmazódik a kérdés: nem kell-e attól tartania a szövetkezet vezetőinek, hogy a főmunkaidőben az esti, meg a hétvégi dologra készülnek az emberek — fogad a faipari ágazat vezetője. Kocsis Béla. — Én erre azt szoktam felelni, bennünket azért mégiscsak ez a szövetkezet tart el. A termelésnek, a nyereségnek a zömét'a főmunkaidőben produkáljuk. ha nem így lenne, be kellene zárni az üzemeket. Ahogy az asztalosüzem dolgozói fogalmazzák, nem hiányozna a szakcsoport, a hétvégi munka senkinek ... ha a főmunkaidőben annyit kereshetnének, amennyiből normálisan meg lehetne élni. Dehát mit tehetnének, másutt is hasonló cipőben''jár- nak. A szövetkezetben jelenleg öt szakcsoport működik, a fizikai állományból szinte kivétel nélkül mindenki tagja valamelyiknek. Maga a nagyobb közösség kétszeresen is jól jár azok létével. A megrendelések zöme nem egyenletesen érkezik, a nagyobb áradásokat a szakcsoportok vezetik le, s közben tisztes bevételhez, nyereséghez is juttatják a kollektívát. S amikor e kis közösségeknek annak idején szabad utat engedélyeztek, az a nem is titkolt szándék vezérelte a lámpát zöldre állító vezetőket, hogy ily módon is jobban kössék a dolgozókat» a szövetkezethez. Dollár a tollért A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalat az idei gyors ütemű hústermelés növelése mellett jelentős erőket fordít az úgynevezett kiegészítő ágazatokra is. Ennek egyik központja a Nyíregyházán működő tolifelvásárló telep, amit Kelemén Tibor irányít igen sikeresen esztendők ótg. ,'JVUptegy , háromszáz felvásárló dolgozik a" nyíregyházi; telep körzetében, s ezek 'használt; tollát vesznek meg, illetve adnak át a begyűjtő telepen. A nyíregyházi központban a felvásárolt alapanyagot tisztítják, osztályozzák és különböző termékeket készítenek belőle. Kelemen Tibor telepvezető elmondta, hogy különösen nagy érdeklődés mutatkozik az utóbbi időben termékeik iránt a nyugati országokban. Ezt bizonyítja a vállalat központjának legutóbbi értékelése. is, amely szerint az első negyedévben mintegy másfél millió dollár értékű tollat vásároltak fel Nyíregyházán, illetve a körzetben. Ebből az igényeknek megfelelően párnákat, illetve paplant készítettek, aminek rendkívül nagy a kereslete. Elsősorban az NSZK-ba, Japánba, Svájcba és az Egyesült Államokba exA róka két bőre Különös fintora a véletlennek. Kálmánházán a község egyik végén valaki rókafogásból, a falu másik végén pedig másvalaki a ravaszdi állat tenyésztéséből akar hasznot hyzni. Kíváncsiak voltunk, hogyan lehet a rókáról két bőrt... Egy, a lapunkban megjelent apróhirdetés nyomán indultunk el Kálmánházára, vajon miféle szerkentyű lehet az Kékrókák Kálmánházán eladásra kínált rókacsapda. Nos, Boda Ferenc géplakatos „csinálmányáról” van szó. Mint elmondta, a község határában van egy kis telke, amit mostanában gyakran kerülgetnek « rókák. Eszébe jutott, hogv agyapjával — aki vadász alt —— hogyan is fogtak ró! ‘ Gondolkozni kezdett, m • zott egy gyárilag készített csapdát, aztán kispekulálta, hogy fabrikál ő annál különben is. — A róka ravasz állat — mondja. Ha csapdába kerül, képes elrágni a beszorult lábát, hogy kiszabaduljon. Én olyan csapdát készítettem, ami az állatot a csali fogyasztása közben úgy ragadja nyakon, hogy abból az ki nem menekül. Gondoltam a tanyasi emberek talán vesznek majd néhányat tőlem, csináltam is néhányat és az újságban is meghirdettem. Faggatom, mennyibe kerül a csapda. Győzköd, csak hobbi ez, és az árát sem hajlandó elárulni. Ursuly Lászlónak éppen ellenkezőleg, nem a róka pusztítása, hanem a tenyésztése a hobbija. Persze nem az afféle kóbor csirketolvaj állaté, hanem a nemes kékrókáé. Tizenegy darabot tart, magas vaslemezekkel körbezárt ketrecekben. Kilenc nőstény és két kan. Vigyázni kell őket, hiszen drága, nemes állatok. Először nyesteket akart tenyészteni, de valahogy nem jött össze a dolog. A kékrókák tenyésztését ajánlották helyette. Az is jó pénzt hoz — mondták. Az állatokat a szakcsoport tagjainak a vételi árukért bármikor tovább lehet adni', ám ha kisróka szülétik, az már tiszta nyereségnek számít. Ügy néz ki, hogy valamennyi nőstény anyai örömök elé néz, s ha minden igaz, májusban már meg is születnek a kis prémesek. Ursuly László mosolygós fiatalember. A rókákat is megkedvelte. — Már messziről megismernek, ha jövök — mondja. — Várnak, örülnek nekem. Ha idegen látogatót hozok, idegesek. Olyanok, mint a kutyák. Az állatoknak a környékbeliek eleinte nem nagyon örültek, mondták, büdösek. De úgy látom, hogy már megbarátkoztak velük. Bizakodó természetű ember Ursuly László, csak egy bánata van. Megszökött az egyik nőstény. Gazdája nagyon reméli, hogy nem fog a Boda-féle csapdába kerülni. (bodnár) Szintet tartani — Én tudom, hogy hajna- lonta, meg a hétvégeken megkeresett százezer forint nem kis pénz. de elhihetik, nem adják ingyen — mondja Márton Zoltán, akinek ugyan csoportvezető a titulusa, de ugyanúgy fúr-farag mindenkor, mint a társai. — Nekünk munka minden reggel felébredni, S én még nem is pa- naszkodhatom. hiszen helybéli vagyok, de el tudják képzelni, micsoda erőfeszítést kíván a pluszmunka attól az uszkai. rozsályi társunktól, akinek hajnali háromkor kell ébrednie, hogy jusson ideje az utazás mellett a pénzkeresetre is? Már-már elcsépelt közhely: szűkös időket élünk. Olyan éveket, amikor mind nehezebb előteremteni a forintokat, hog}' életünk megszokott szintjét tartani tudjuk. A gyarmatiak sincsenek rózsá- sabb helyzetben, csak a lehetőségük nagyobb, mint jó néhány helyen. A szigorodó szabályzók ellenére. Balogh Géza portáltak az első negyedévben nagyobb mennyiséget a két kiváló minőségű termékből. V (sz. 1.) Régi és új. 35 tanácsi kiuta- lású és 40 OTP-s lakást adnak át az idén a kisvárdai Felszabadulás lakótelepen.
