Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-26 / 72. szám
2 Kelet-Magyarország—Nyíregyházi Élet 1987. március 26. Táppénzre ír az üzemorvos Rehabilitációs gondok Ki tanyája ez a gazos? Csak véget ér egyszer ez a maratoni télutó és elérkezik április, a kerti munkák ideje. Nyíregyháza környékén — egy ilyen nagy városhoz illően — ezernyi tanya, hétvégi telek, „birtok” élénkül meg. Hol bevallottan pénzszerzés céljából, hol csak kikapcsolódás gyanánt, hol pedig mindkettő okán benépesülnek a kertek — már ahol. Szerencsére a túlnyomó többség alig várja, hogy ismét paradicsommá varázsolja ezt a kis földdarabot, mégis vannak olyanok, akik — eltérő okból persze — parlagon hagyják, pontosabban ebek harmincadjára azt, — ami nemzeti ikincs. Törvény írja elő ugyanis, hogy minden talpalatnyi földet meg kell művelni. Felszántatlan és bevetetlen még a saját tulajdonát sem hagyhatja senki. És hogy megteszi-e vagy' sem, azt határszemlén ellenőrzi május havában a városi tanács, a földhivatallal karöltve. Minden egyes kerítésen benéznek, és ha elhanyagolt állapotokat látnak, felteszik a kérdést: ki tanyája ez a gazos? Nincs mentség a hanyagságra A Nyíregyházi Városi Tanács termelésellátás-felügyeleti osztálya mezőgazdasági csoportvezetője Döme Istvánná: — Nem hagyunk ki egyetlen részt sem a megyeszékhely egyébként meglehetősen kiterjedt határában. Visszük magunkkal a térképet és a helyrajzi szám alapján azonosítjuk a hanyag tulajdonosokat. Ez a munka — tekintettel a kerti részek szétaprózott voltára — minden esztendőben megtart vagy két hétig. Ezt követően felszólítást írunk az érintetteknek, majd újabb, de már célzott szemlén megvizsgáljuk, eleget tettek-e a felhívásunknak. Sajnos minden esztendőben akad néhány tulajdonos, aki semmilyen szóra nem hajolva, gázosán és megműveletlenül hagyja tulajdonát. Ezzel kapcsolatban nem árt egy kis kitérőként megismerni az ide vonatkozó rendelkezést. A földet, mint nemzeti kincset (miként a bevezetőben is említettük) semmilyen indokkal nem lehet megműveletlenül hagyni. A tanács illetékesének szavai szerint még az sem mentesül a kötelezettség alól, aki mondjuk hajlott kora miatt képtelen erre. Lehetősége van ugyanis haszonbérbe adásra — például. Vannak ugyanakkor kimenthető helyzetek, ha valaki váratlanul kórházba kerül, vagy egyéb igazolható közbejött akadály „forog fenn”, de ezeket nagyon szigorúan mérlegelik. Ennek ellenére mégis fennakad a rostán minden tavasszal néhány tulajdonos. Elsőrendű a köz java — Évente mintegy 2—3 hektárra tehető az a terület, mintegy 5—6 állampolgár tulajdonában, amivel kapcsolatban eljárást kell indítanunk — folytatja tájékoztatását Döme Istvánná. — Ezek okai szerteágazóak. Előfordul, hogy öröklés folytán nem tisztázódnak időben a tulajdonviszonyok, ami ta- lán-talán menthető lenne, de olyan is van, hogy az újdonsült telekbérlőnek elpárolog a kedve a gazdálkodástól. Nem marad más hátra, mint a kártérítés nélküli állami tulajdonba vétel. Ez utóbbi kifejezésnél egy kicsit elidőzünk. Nem elkobzásról van szó, mert azt büntetésből rendelik el. Itt inkább a köz javára való cselekvés az irányadó, mert annak az az érdeke, hogy a föld teremjen. Mi több, még abban az esztendőben. Ennek persze van néhány akadálya, mindenekelőtt a pontos eljárási rend betartása. A felszólítás nem teljesítése után megy ki a határozat az előbb magyarázott jogcselekményről, amely után még 30 napig fellebbezni lehet. A címzettek zöme ilyenkor elszánja magát valami „álföldművelésre", ez lehet tárcsázás, vagy ehhez hasonló és hozzáteszi, hogy kései káposztát akar majd palántázni. Nem akarunk senkinek tippet adni, ezt a legkevésbé. A földhivatal szakemberei ugyanis nem dőlnek be. Valóságos hasznosítás szükségeltetik. Ha ez nem megy, akkor oda a földtulajdon. Kísérjük figyelemmel, hogy mi lesz a sorsa az ilyen kerteknek. — A hasznosítási kényszer még az idő alatt sem szünetel, amíg az eljárás folyik. Az ilyen területet arra alkalmas állampolgároknak tartós használatra bérbe adjuk. Természetesen olyannak, akiről feltételezhető, hogy gondosabb lesz, mint az előző gazda. Szerencsére igénylő akad. Minden évben élénkebb a földművelési kedv. A baj csak az, hogy a jobb földek már gazdára találtak. Milyenek a „jobb” földek? Erre az elavulóban lévő aranykorona mértéke többé-keGazos (gazdátlan?) telek a Simái út környékén. vésbé felvilágosítást ad, mégsem ez az irányadó. A városi polgár szeretné, ha olyan kertecskéhez jutna, amely közel van Nyíregyházához. Legalább kövesút mellett helyezkedne el, esetleg a buszmegálló közelében. Ha pedig villany és víz is van ... de ne folytassuk. Tavaly például Sóstóhegyen osztottak ki tucatnyi hektárt kétszáz ölével évi négyszáz forintért. A sok jelentkező között alig lehetett igazságot tenni. Mégis mára már jó néhányan szabadulni szeretnének az egyébként tényleg gyenge homoktól. Tizenöt-tizenhat kilométeren belül alig van kiadható föld. Legalábbis a tanács rendelkezésében. Ebből szeretnének ugyanis a legtöbben. Van ugyan néha a városon belül is, ezt azonban öt évnél hosszabb időre nemigen adják oda és az ára is megvan, két forint négyzetméterenként. — Állami tulajdonban a város különböző pontjain körülbelül 100 hektár van, — tér vissza a májusi határszemléhez Döme Ist- vánné. — Ide mindenképpen nekünk kell kimennünk, és ez nem kevesebb mint 500 helyszín. A város teljes területét a növény- védelmi és agrokémiai állomás, valamint a földhivatal ellenőrzi. Nem kis figyelemmel, hadd tegyem hozzá. A mezőrendészet megsértése ugyanis fontos népgazdasági érdekéket sodor veszélybe. Gondoljunk csak az amerikai fehér szövőlepkére. Ha valaki elmulasztja a védekezést, zárlat alá kerülhet az egész város és megállhat az almaexport. Szerencsére azt kell mondjam, a renitenskedők vannak kisebbségben. Akik keresik a földet... Öttjártunkkor is csengett a telefon és éppen ilyen ügyben érdeklődött egy nyíregyházi, Barzó Györgyné, az Arany János utcáról. Kérése hasonlított ahhoz az álombélihez, aminek ismérveit az előbb soroltuk fel. Döméné válasza nem nagyon derítette jókedvre, hiszen csak azokat a kerteket tudta ajánlani, amelyek messzebb esnek. Neki és másoknak azonban nem ez az egyetlen lehetőségük ahhoz, hogy valamilyen módon hozzájussanak egv darab megművelhető földterülethez. A sóstóhégvi Vörös Csillag Termelőszövetkezet — igaz, hogy szintén nem a város szívében — százhektár-számra szabadul meg nagyüzemi módon jövedelmezően nem művelhető tábláitól. Az ő területeik nagy része laza homoktalaj, amit nemrég még rozzsal hasznosítottak, de aikad közöttük másmilyen is. mivelhogy elég tarka a talajtani térképük. Éppen az erdő aljában, a Sóstón láttam magam is egészen mélyfekvésű táblákat, amelyeken esős években a vadkacsa is megfordul. A bérlők és bérelni szándékozók a magánforgalomban is hozzájuthatnak földhöz, ezek azonban összehasonlíthatatlanul drágábbak. A város termelőszövetkezetei elviselhető áron adnak bérbe mind több földet és mind hosszabb időre. Valamennyi szektorban bővült a szerződésben kiköthető bérleti idő. a tanácsiban és a szövetkezetiben egyaránt. Előbb tizenöt év volt,, ami talán gyümölcsös telepítésénél rövid időnek szá-- mit, később emelkedett, most nincs is felső hatóra. Lehet száz év is? — kérdeztük befejezésül Döme Istvánnétól. — Elvileg ... Példa azonban nem volt még rá, hogy ötventől hosszabbra szerződést kössenek. Ma ez a legelfogadottabb. A tanács mindenképpen ösztönözni szeretné a földek jövedelmező használatát, ezért szerez érvényt nagyon szigorúan a tavaszi határszemlén a földhasználati törvénynek. A hetedik ötéves tervben évi három százalékkal kell növekedni a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének. Ha ez teljesül, valamennyien hasznát látjuk. Ehhez azonban megművelt kertek kellenek. Ésik Sándor Ezentúl a főfoglalkozású üzemorvosok kizárólagos joga a vállalatnál dolgozó járóbetegek táppénzre vétele. A módosítás indokolt. Az üzemorvos ugyanis nem csak páciense betegségét, de közvetlen munkakörülményeit is ismeri, s ő az. aki az adott munkahelyen más, a dolgozó állapotának megfelelő munkát javasolhat táppénzrevétel helyett. A döntés egyik célja a táppénzes fegyelem szigorítása. A statisztikai adatok ugyanis egyre riasztóbbak. 1985-ben például 9,9 milliárd forintot fizetett ki táppénz címén az Országos Társadalombiztosítási Igazgatóság. Az országos tendenciák, a táppénzes napok számának folyamatos növekedése megyénket sem kerülte el. Bár, amint azt dr. Virágh Anikó üzemi szakfelügyelő főorvostól megtudtuk, a VI. ötéves tervben igen komoly lépést tettünk az üzemorvoslás területén. A megyén belül Nyíregyházán legjobb a helyzet, hiszen itt csaknem minden olyan üzemben működik üzemi rendelő, amelyben megvannak az ehhez szükséges feltételek. Utóbbiakról szólva joggal állítható, hogy az üzemi rendelők felszereltsége a legmagasabb igényeket is kielégíti. Még azt is megkockáztathatjuk — tette hozzá a főorvos — néhol jobbak, mint az állami rendelők. A megyeszékhelyen 14 főállású és 35 rész- állású üzemorvos dolgozik. Közülük önálló táppénzrevételi joggal 18 üzemben rendelkeznek. Az új táppénzes rendelet Nyíregyházán nem jelent különösebb változást, hiszen az általa szabott feltételek eddig is megvoltak. A rendelet értelmében azonban felül kell vizsgálni a táppénzre vehetők körét, s ez a felmérés a továbbiakban a gondozáshoz, a rehabilitációhoz is segítséget nyújt majd. A táppénz egy adott betegség gyógyulásának idejére szól. Arról is beszélni kell azonban, hogy mind több azoknak a száma, akiknek betegsége állandósul, munkaképességük megváltozik, s ezért eredeti munkakörükben nem alkalmazhatók tovább. A munkahelyi rehabilitáció ezeknek az embereknek sorsáról gondoskodik. A tendencia e téren is igen elgondolkodtató. Mind többen vannak ugyanis azok, akik nem is igen akarnak gyó- gyultnak látszani, hiszen érdekeik ezzel lényegesen ellentétesek. Ha munkahelyükön nem találnak számukra megfelelő munkát, megkezdődik leszázalékolásuk. Ha annak mértéke eléri az előírásban foglaltakat, rendszeres szociális segélyben, illetve rokkantsági nyugdíjban részesülnek. Ez eddig rendjén is volna. A baj csak az, hogy a járadék folyósításának megkezdése után sokan új munkát keresnek maguknak. így egy jövedelem helyett kettőt kapnak kézhez havonta. A munkáltatóknak eddig nem volt érdeke a folyamat megállítása. A jövőben már az lesz. Az elkövetkezőkben ugyanis a szociálpolitika egyire nagyobb terhét az üzemek, vállalatok viselik. Ez év januárjától a munkáltatók kötelesek a megváltozott munkaképességű dolgo7 zókat alkalmazni. Ahol ezt nem teszik meg. a ’87 januárjában létesített központi Rehabilitációs Alapba meghatározott összeget fizetnek be. Az így összegyűlt pénzből létesülnek később azok a munkahelyek, amelyekben a rehabilitációs munkára alkalmas dolgozók juthatnak kenyérkeresethez. A szabályok a befizetés mértékét is előírják. A harminc főnél több embert foglalkoztató munkahelyeknek annyi megváltozott munkaképességű dolgozót kell foglalkoztatniuk, hogy azoknak száma elérje a foglalkoztatottak összlétszámúnak 3 százalékát. Ha ezt nem teszik, minden „hiányzó”, megváltozott munkaképességű dolgozó után évente 2500 forintot kell befizetniük a Rehabilitációs Alap számlájára. Ha viszont az előírtnál -több megváltozott munkaképességű ember dolgozik a cégnél, ők kapnak az államtól támogatást. Az új rendelet a dolgozót és a munkáltatót egyaránt érdekeltté teszi abban, hogy a megváltozott munkaképességű dolgozó továbbra is aktív maradjon — mondja Füzesséry Ilona, a Volán főfoglalkozású üzemi szakorvosa, egyben a városi rehabilitációs bizottság elnöke. A szabályok, tiltások persze önmagukban vajmi keveset érnek. Az érdekeltség megteremtése ennél jóval hatásosabb lehet. A rendelet erről is gondoskodik. Előírja, hogy a megváltozott munkaképességűek bére a korábbi, táppénzalapul szolgáló bérük nyolcvan százaléka, bányászoknál pedig 90 százaléka legyen. A régi gyakorlatban a megbetegedett dolgozó portás vagy éjjeliőr lehetett. Ennek azonban vége. A rendelkezésnek az az egyik legnagyobb előnye, hogy nem a dolgozót „igazítja" a munkához, hanem képességeinek megfelelő lehetőséget keres számára — mondja Füzesséry doktornő, aki a rehabilitációs eljárás folyamatával is megismertet. A bizottság tagjainak sorába ezentúl a társadalombiztosítási igazgatóság, a KÖJÁL, valamint a munkavédelmi felügyelőség képviselői is beletartoznak. Ezeken a megbeszéléseken dől el, tudnak-e a dolgozók állapotának megfelelő munkakört ajánlani, vagy sem. Ha az utóbbi eset következik be, gyakorlatilag befejeződik a rehabilitációs eljárás. Sajnos, az ellenkezőjére sokkal többször akad példa. A legnagyobb gond az, hogy a rehabilitációs bizottságok előtt megjelenők 90 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. Nehezíti a helyzetet, hogy ugyanakkor a rehabilitációs munkahelyek többségükben szakképzettséghez kötöttek. Nyíregyházán ez idő szerint nincs kifejezetten rehabilitációs üzem, vannak azonban olyan vállalatok, amelyekben a megváltozott munkaképességűek számára teremtettek munkalehetőséget. A Nyírségi Nyomdában 105 megváltozott munkaképességű dolgozót alkalmaznak. Egy részüket adminisztratív munkakörben, köny- nyebb fizikai munkában, illetve csökkentett munkaidejű takarításban foglalkoztatják, minden esetben gondosan ügyelve arra, hogy valamennyien képzettségüknek és egészségi állapotuknak megfelelő munkát kapjanak. A lehetőségek végesek. Pillanatnyilag a nyomdában mindössze tíz hasonló jellegű munkahely vár még gazdára. A Szabolcs Cipőgyárban közel 30-an dolgoznak rehabilitációs munkahelyeken. A debreceni Piremont cég 32 főt kölesei üzemében, 22-t pedig Nyíregyházán foglalkoztat. Alkalmazottainak 70 százaléka mozgássérült, 30 százaléka csökkent munkaképességű dolgozó. A Tempó Szövetkezet terveiben korábban szerepelt a megváltozott munkaképességűek számára kialakítandó munkahely, megvalósulásáról azonban nem tudnak az illetékesek. Pedig munkahelyre egyre nagyobb szükség van. A nyíregyházi rehabilitációs bizottság legnagyobb gondja ugyanis a megfelelő munkahelyek hiánya. Bizonyára ez is oka annak, hogy az elmúlt esztendőben vizsgált 154 ügyből mindössze kettőnél tudták a dolgozó sorsát megnyugtatóan elrendezni. Eny- nyien vállalták el a számukra felkínált munkalehetőséget. A többieket különböző fokozatú rokkanttá nyilvánították, ök a továbbiakban egészségi állapotuknak, rokkantságuk mértékének megfelelő rendszeres járadékot kapnak. Az elmúlt évben Csepelen úgynevezett átképző tanfolyamot indítottak, amelyen a megváltozott munkaképességű dolgozók bentlakásos formában tanulhatnak új mesterséget. Nyíregyházán mindössze egyetlen ember vállalta, hogy megtanul egy olyan szakmát, amelyben továbbra is aktív munkára képes. A rendelet épp e cél érdekében született. Arra ösztönöz, hogy az emberek ne járadékból élő rokkantak, hanem aktív dolgozók akarjanak lenni. Kovács Éva Minden igényt kielégít: orvosi rendelő a konzervgyárban. El is vehetik...
