Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-11 / 59. szám

1987. március 11. Kelet-Magyarország 3 Fiatat kutatók, fejlesztők a terveikről Rangot kapottá kutatás Vizsgálat a laborban Nemzeti ünnep — családi ünnep Büszkeséggel *■ » Biztonságunk A bűnözésről szóló hí­rek mindig rossz ér­zéssel töltik el a tisztességes embert. Nem­csak azokat, akiket egy- egy eset személyesen is érint, hanem azokat is, akik lényegében potenciá­lis áldozatai egy betörő­nek, egy garázdának, rab­lónak, adócsalónak, gázo- •lónak. Közérzetet befolyá­soló tényező a bűnözés alakulása, hiszen az élet- és vagyonbiztonság meg­léte vagy hiánya minden­napjainkat érinti. Éppen ezért volt rendkívülien érdekes a megyei főügyész tájékoztatója, amelyben arról adott számot a kép­viselőknek, hogy Szabolcs- Szatmárban az elmúlt hat esztendő alatt jelentősen nőtt a bűnelkövetés. Míg 1980-ban 5000, ad­dig 1986-ban 9200 bűncse­lekményre derült fény. Hadd tegyük hozzá azon­nal: legalább ennyi, ha nem több azon esetek száma, amelyekről nem tudnak. A mintegy kétsze­res szám elgondolkodtató. Sok okra vezethető visz- sza a bűncselekmények számának gyarapodása. Megtaláljuk itt a szerve­zettség növekedését, a nagyobb vagyont, ami csábító, az alkohol hatá­sát, a családi és társadal­mi kontroll kevéssé hatá­sos voltát, a fiatalkorúak nagy létszámú megjelené­sét a tisztességtelenség pástján. Persze mindez csak futó felsorolás, az okok összetettebbek. Szá- monkérhető lenne az em­berek neveltsége, a csalá­di és lakóhelyi, iskolai és munkahelyi jó befolyás hiánya, a társadalmi és gazdasági fejlődés és el­lentmondások egész sora. A szerteágazó okok, a bűnözés intellektuálissá válása, a csoportos elkö­vetés, a bűnüldöző appa­rátus hiányosságai oda is elvezetnek, hogy egyre több a felderítetlen ügy. Hat évvel ezelőtt 1134, a múlt esztendőben már 2700 esetben volt ered­ménytelen a nyomozás. Mindez figyelmeztető, ag­gasztó, s arra is int, lé­nyegesen növelni kell a társadalmi odafigyelést, ellenőrzést, s főleg a meg­előzés terén várható el nagyobb aktivitás. Nem arról van szó, hogy a la­kosság a rendőri vagy ügyészi szervek funkcióit vegye át. Arról viszont igen, hogy a környezetre fordított figyelem növe­kedjék, s a tisztességes többség időben jelezzen, lépjen közbe, hasson, ha olyat észlel, ami a rendet veszélyezteti. A z őszinte elemzés, amit rövidesen az országgyűlés tava­szi ülésszakán a legfőbb ügyész beszámolója orszá­gos kitekintéssel tesz tel­jessé, komoly cselekvésre késztet mindenkit. Ha nem tudunk most hatéko­nyan fellépni, akkor az előrejelzések szerint 2000- ig a bűnözés növekedni fog, mégpedig nem is kis mértékben. Ennek megelő­zése közügy. Nem általá­ban, konkrétan. Bürget Lajos s, _________________________) Ismét új gyógyszerek ke­rülnek forgalomba az Alka­loidából: az egyik a szívbe­tegeknek, a másik gyomor- bántalmakban szenvedőknek jelent majd jó hírt. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár nevét sok helyütt ismerik. Csaknem 80 országban használják gyógy­szereit, sok helyen az itt gyártott alapanyagokat, vegy­ipari termékeket. Ám ebben az iparágban folyton új ter­mékekkel kell előállni, hogy megállja helyét a versenyben. — Serkenti a szellemi ener­giák kihasználását a frissen alakított gyári kutatási ta­nács is — jegyzi meg Hagyó- Kovács László műszaki igaz­gatóhelyettes. — Górcső alá vettük az elkezdett összes kutatási-fejlesztési témát és rangsoroltuk a teendőket. Elvetettünk néhányat, olya­nokat, amelyeket gazdaság­talansági okok miatt nem fejlesztünk, vagy nincs pia­ca s nem éri meg — fűzi hoz­zá. Bizalom Az Alkaloida az utóbbi két évben négy új gyógyszert ho­zott forgalomba. Most inten­zívebb vágányra áll a kuta­tásfejlesztés. Megkezdték 200 milliós beruházásból az új kutatólaboratóriumok építé­sét. Olyan bázisa lesz ez a fiatal kutató-fejlesztő vegyé­szeknek, amely nagy jövőt sejtet. — Vallom, hogy itt sok fia­tal mérnök, kutató talál ott­honra, s alapozza meg élet­útját, jövőjét. Gyorsan mély­vízbe dobják az embert. És ez jó, mert bíznak bennünk — sommázza véleményét Puskás Attila, aki még in­nen van a 30 évén, 1982-ben végzett Veszprémben, fejlesz­tő mérnök és a műszaki fej­lesztési főosztály gyártástech­nológiai osztályának vezető­je. — Mióta? — 1986. novemberétől. Alig volt még 29 éves. Meg­kockáztatom a kérdést: — Nem nagy kissé ez a cipő? — Talán bő, de nem nagy. Még nem értem utol ma­gam, a nyolc órából nem jö­vök ki. Rá kell jócskán dol­goznom. Félszáz ember „főnöke”. Hozzá tartozik az egész kí­sérleti üzem. Főhet a feje, s van is miért. Ök készítik elő az üzemi gyártástechnológiát. — Üj szervezeti felállás­ban dolgozunk. Éppen a ku­tatás és fejlesztési tevékeny­ség meggyorsítása érdekében volt rá szükség. Ügy vélem az idő eldönti, alkalmas va- gyok-e erre a posztra vagy sem. Ha a megszabott felada­tokat elvégezzük, akkor bi­zonyára — mondja bizakod­va. Elmaradásokat kell pótol- niok, új gyógyszerekkel je­lentkezni a piacon. Rajtuk is múlik, hogy rövidüljön az átfutási idő egy-egy gyógy­szer üzemi gyártásánál, s mi­előbb valutát hozzon. Ez év­ben már forgalomba kerül az Alkaloida egyik új terméke a Ritalmex szívgyógyszer. S már üzemileg gyártják a Tisacidet, a gyomorsavlekötő és gyomorfekély elleni gyógy­szert is. A Ritalmex esetében most végzik a piaci felméré­seket. Elsősorban a tőkés pi­acra gyártják. Korszerűbb technológiával — Nem mellékes az sem, hogy a most gyártott gyógy­szer-hatóanyagoknál és inter­mediereknél (közbülső termé­keknél) a gyártási technoló­giát korszerűsíteni kívánjuk. Ezektől anyag-, energia- és munkaóra-megtakarításokat remélünk — jegyzi meg a műszaki igazgatóhelyettes. — Fontos feladatunk most, hogy felülvizsgáljuk a vegy­ipari műveleteket (szárítást, szűrést stb.), s ha szükséges, új berendezéseket is gyár­tunk a gépkísérleti csopor­tunkkal. Zárt rendszerű, kör­nyezetkímélő és termeléke­nyebb technológiákat kívá­nunk kidolgozni, s meghono­sítani — folytatja a fiatal osztályvezető. — Az utóbbi időben a gyár olyan bérfejlesztéseket való­sított meg, hogy a fiatal al­kotó, szellemi tevékenységet végzők kiemelt bérfejlesztés­ben részesültek. Ez 10—20 százalék között mozgott, mely havonta 1500—2000 fo­rint többlejövedelmtet ered­ményezett — szól az intézke­désekről a gyár párttitkára. És van egy nagyon fontos újdonság az Alkaloidában, amelyet az 1986. november 20-i határozat nyomán vezet­tek be. — Korszerűsítettük az ér­dekeltségi rendszerünket. Ezek szerint a bevezetett új termékek nyereségéből ará­nyosan részesednek e terü­leten dolgozók. A fejleszté­sek eredményéből származó megtakarításokból szintén — magyarázza a műszaki fej­lesztést gyorsító határozatra született intézkedést Puskás Attila. — Ennek alkalmazásáról dönt hamarosan a bizalmi testület és a vállalati tanács — összegez Hagyó-Kováts László. — Ezek felgyorsítják a ku­tatást is. Érezzük a megbe­csülést — jegyzi meg Jekő József, a 27 éves kutató-ve­gyész, aki Szolnokon szüle­tett, de Tiszavasváriban ta­lált otthonra. — Szó szerint, hiszen a gyár ösztöndíjasaként végeztem, s még az egyetemen megnő­sültem, s a feleségemmel együtt jöttünk ide. Ű is ku­tató-vegyész, most gyesen van. Kaptunk egy klassz la­kást, s nagyon jól érezzük magunkat, sok barátot sze­reztünk. A munkára meg nem panaszkodom. Bőven van. ötleteket várnak Fiatal, nagy reményekre jogosító kutatócsoportba ke­rült. Ök is átszervezésen „es­tek” át, hogy még hatéko­nyabban dolgozzanak. Telje­sen új területtel, a szerves elektrokémiai reakciók kuta­tásával foglalkozik Jekő Jó­zsef és több társa. Céljuk a környezetbarát technológiák kutatása — kifejlesztése. — Ügy érzem rangot ka­pott a kutatás, támogatnak bennünket — minősít. — Ez nemcsak a fizetésben és a prémiumban jelentkezik, ab­ban is, hogy ötleteket várnak tőlünk. Ezekre reagálnak, gyakoriak a konzultációk. Minden kutatási témát elbí­rálnak. Érezni, hogy fel­gyorsult a kutatás, s ez ser­kenti a gondolkodást is — magyarázza. N emzeti büszkeségünk szép, igaz ünnepe közeleg, az 1848-as forradalom ünnepe, márci­us 15. A házakon három­színű lobogó, a gyerekek, fiatalok — nem ritkán fel­nőttek — kabáthajtókáján nemzetiszín kokárda. Szép napra emlékezünk: Petőfire, Kossuthra, a már­ciusi if jakra, a börtönéből szabaduló Táncsics Mihály- ra; Länderer és Heckenast nyomdájára, amelyben — úgymond — „az erőszaknak engedve” kinyomtatták a 12 pontban foglalt kívánsá­gokat. Emlékeznek rá az iskolai ünnepélyeken; az úttörők, a KISZ-szervezetek változatos programmal teszik széppé a tavaszcsalogató ünnepet. De ünnepe-e a mintegy hárommillió magyar csa­ládnak is március 15? Per­sze, tudom, hogy időben tá­volodunk tőle. Az én nagy­mamámnak a nagymamája még ismert 48-as honvédőt, s amikor odahaza minden A Budapesti Művészetba­rátok Egyesülete 1975-ben alakult. Célja a művészet va­lamennyi ága számára értő közönséget nevelni. Az egye­sület arra törekszik, hogy a művészet minden olyan irányzatát bemutassa, amely­nek alkotója művészi tehet­ségről, mesterségbeli tudás­ról tesz tanúbizonyságot. Havonta 6—8 rendezvénye van az egyesületnek. A bu­dapesti összejöveteleken (ahol általában 40—50 fő je­lenik meg) előadások és kon­zultációk keretében tisztá­zódnak rpűvészetpolitikai kérdések. évfordulón arra kértük, me­séljen róla, akkor mindig elszomorodtunk a mese vé­gén. Arról szólt ugyanis, hogy az öreg, rokkant hon­véd egy ideig őr volt a Nemzeti Múzeumban, de később már csak a Múzeum­kert sarkán látták ácsorog- ni, diszkréten maga mellé tett honvédsapkával, vásott egyenruhában, s aki arra járt, ugyanolyan diszkréten hullajtott néhány fillért, azt hiszem, akkor még ta­lán krajcárt, a sapkába. A mai nagyszülők és szü­lők csak a történelemből mesélhetnek a gyerekeknek, de jó lenne ezt el nem mu­lasztani. A magyar történe­lemnek sokkal több a szo­morú lapja, mint a vidám, a biztató, a győzedelmes. Azt, ami van, őrizze a csa­lád is. Segítségül hívhatja hozzá Petőfit, Arany Já­nost, Gyulai Pált, Ady End­rét, Babits Mihályt, Juhász Gyulát, őrizzük a család­ban is nemzeti büszkesé­günket! Az egyesület mintegy 300 tagjának egyharmada vidé­ken él. Célunk, hogy minél több rendezvény részesei le­hessünk. Havonta egyszer Nyíregyházán is tartunk ösz- szejövetelt — esetenként bu­dapesti előadók részvételével. Az elmúlt időszakban a Rakamazon élő Kozák Jó­zsef, az újfehértói Papp Sán­dor, a nyíregyházi Sziky Ká­roly, Nagy László és Rókás Sándor mutatta be festmé­nyeit. Decemberben hallgattuk az egyesület budapesti klub­estjén a nádudvari Nagy Já­nost, januárban pedig Szabá­né Honvári Erzsébetet, aki saját verseit mondta el. A közeljövőben mutatkozik be a fővárosban két színházi naív festő, Mikó Sándorné és Vincze Sándor. Havonta egy művészeti sé­tát is szervezünk. Így tekin­tettük meg az érdi Földrajzi Gyűjteményt, a fóti templo­mot, a Fáy-i présházat, a Né­meth Kálmán emlékházat és Szentendre több múzeumát. Külön említést érdemel, hogy több csoportban kereken 250- en ismerhették meg a Parla­ment és több mint százan az Operaház építészeti, vala­mint képző- és iparművésze­ti alkotásait. Céljaink elérésében a kö­zösségi szellem, az akarat és a lelkesedés sok nehézséget legyőz. És az sem lebecsülen­dő, valamennyien úgy fogjuk fel, hogy a távolság a fővá­rostól Nyíregyházáig ugyan­akkora, mint fordítva. ŰJ ASZTALOSÜZEM ÉPÜLT a Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezetben 21 millió forintos beruházással. Évente kö­zel 16 millió forint értékű faárut állítanak elő. (Farkas Zol­tán felvétele) Farkas Kálmán ■ vasárnap már kora reggel w elkezdtem huhukolni. Gug­goltam az ablak előtt, és igy csinál­tam: hú. Hú. A kinti és a benti hőmérséklet kor­relációja segített. A huhukolás las­san, de biztosan kezdte az eredmé­nyét hozni. Finom, leheletnyi pára képződött az üve­gen. Minden szé­pen, csendesen opálossá változott. Buzgalmam nőtt, a siker buzgóvá tett. Huhukoltam, bár tüdőm már zi­hált, és úgy érez­tem, hogy fokoza­csupan, es szépén, sorban kezdtek megjelenni a jég­csipkék. Először csak szertelenül, majd a kristályok rendeződtek, ala­kulni kezdett a kép. Nőni kezdtek a virágok. Alig egy óra múltán már Űj házak Nyírteleken, (bodnár) Művészetbarátok egyesülete Hozzáértő közönséget (e. t.) s iker koronázta a huhukot. És ekkor i szóltam családom | nőtagjainak. Íme — mutattam a-mű- | re — itt a nőnapi jégvirág. Magam fújtam! Az első . meglepetés után teljes volt a siker. Amikor délelőtt sétálni indultam, ' benéztem a virág­boltba. A hóvirág csokra 25 forint j volt. ötvenért hu­hukoltam. Rajtam nem fogott ki a i virágár. Hogy mi lett volna, ha nem fagy? Huhuk he­lyett magam sze­dem a virágot. (b.) tosan dagad a fe­jem. De nem ad­tam fel. És megér­te. Percek múltak

Next

/
Oldalképek
Tartalom