Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-10 / 58. szám
1987. március 10. Kelet-Magyarország 3 Megéri a nyereség? Hangsugárzók Mir elkészült az új tejház. Felsrófolt átlagok Vagy bért növelek, vagy nyereséget csinálok? Termelőszövetkezeti szakemberek szerint minden további nélkül feltehető egy ilyen kérdés. Az egyik szatmári tsz elnöke például határozottan kijelentette: nem érte meg a viszonylag nagy nyereség. Igaz ugyan, jólesett az elismerés, de a szövetkezeti jövedelem színvonala alig emelkedett, illetve — a szabályozók következtében — alig emelkedhetett. Mások viszont — már tavaly — eleve úgy terveztek: leolvasztják a várható nyereségüket annak érdekében, hogy felsrófolhassák az átlagfizetéseket. Azaz eleve rászámoltak arra, hogy a rendkívül magas adók elviszik az eredmény jókora részét. Az ilyen számolgatások, béremelések persze kockázatos ügyek. Különösen olyan köz- gazdasági környezetben, amelyben sosem lehet tudni: holnaptól nem változnak-e meg a pénzügyi, gazdálkodási feltételek. Á bér mellett döntöttek A dombrádi Petőfi Tsz- ben a bér mellett döntöttek. — Egyszer sem kaptam annyi szemrehányást a tagoktól, mint akkor, amikor közel 20 millió volt a nyereségünk. Most csak 2 és fél millióval zártunk, de nem emlékszem a mostaninál fel- szabadultabb, jobb hangulatú közgyűlésre — mondta Farkas Tibor, a szövetkezet elnöke. Nincs inflációs hatás Nem csoda. A jövedelemszínvonal nagyot ugrott 1986- ban. Szemben 1985. ötvennégyezer forintos, egy emberre vetített átlagával, tavaly már 60 ezer forintot vihettek haza a tagok. Nagy dolog ám manapság így feltornászni a pénzeket. „Első zavarukban” az illetékesek is olyan „büntetést” akasztottak a tsz nyakába, ami egész biztosan évekig visszavetette volna az üzemet. Csakhogy erre kész válaszuk volt a dombrádiaknak. Ennek lényegét az elnök közölte. — Tavaly júliusban kiadtak egy rendelkezést, amely kimondja: amennyiben egy- egy üzemnél az alaptevékenységből származó árbevétel-emelkedés meghaladja a Érdemben reagálni „Mentőöv" helyett KÍNOS PILLANATOKAT élt meg az üzemi párttitkár, aki felszólalásokra, a beszámolóval egyetértő vagy vitázó kritikákra, megjegyzésekre, javaslatokra várt, s helyette percekig bénító némaság, csend volt a válasz. A sorokban fészkelődtek, morogtak, de hallgattak. Vajon milyen gondolatok villantak át a fejekben? És mire gondolt a párttitkár? Minősített, mérlegelt, keres- te-e a néma „reagálás” okait? Megfordult-e a fejében: a beszámoló tükrözte-e a párttagság véleményét? Elemezte-e reálisan az elmúlt esztendő munkáját? Elmarasztalta-e a mulasztókat, s köszönetét mondott-e az arra érdemeseknek? Mutatott-e kiutat a vállalat nehéz helyzetéből? Kétségtelen, hogy ilyen várakozással telített nehéz pillanatokban szinte mentőövként hat az első felszólaló. Bármit is mondott, úgy könyvelte el a fórum: megmentette a „helyzetet”. Később — mint tapasztaltam is — megindult a hozzászólások áradata. Ilyenkor meg az fordult meg az emberek fejében, most következnek az ügyeletes csenik”, akik hónapról hónapra ugyanazt fújják-mondják, szinte már előre tudja a taggyűlés miről fognak beszélni. Nem a minősítés szándékával hangsúlyozom: a taggyűlés alaphangját, légkörét, kulturáltságát lényegében a beszámoló adja meg. őszintesége, ny íltsága, okos, elemző vitakultúrája, a pártszervezet helyzetének, egész esztendei tevékenységének reális elemzése, mérlegelése. És a példamutatásért elvárt köszönetmondás, amelyet várnak és elvárnak a nehéz helyzetben is áldozatot vállalók. TAGGYŰLÉSEK HANGULATÁBÓL IDÉZEM: ezrek helytállását ismerték el, olyanokét is, akik a kommunista műszakokon fizetésüket, bérüket áldozták az Együtt Nyíregyházáért mozgalom keretében épülő városi műjégpálya építésére. Név szerint dicsérték a munkás- őröket. Nem feledkeztek meg a kemény, zord téli napokban hősiesen helytálló mentőkről, kenyeret, tejet, húst szállító gépkocsivezetőkről, az alkotásban élenjárókról a nyíregyházi papírgyárban, a Nyírség Konzervipari Vállalatnál. Sok termelőszövetkezetben a kombájnosokról, a tejtermelésben kimagaslót nyújtó állattenyésztőkről és azokról a példamutató marósokról, lakatosokról, szerelőkről, akik a Nyíregyházi Mezőgép Vállalatnál a siker kovácsai voltak az elmúlt esztendőben. Taggyűléseink sorából kiemelkednek az év végi, egész esztendőt mérlegelő fórumok. Ezekre több figyelmet fordítanak a gazdasági vezetők is, s várakozással tekintenek rájuk a pártonkívüliek. Hasznos hagyomány, hogy ezekre az aktusokra évek óta meghívnak párton kívüli vezetőket, mérnököket, technikusokat, munkásokat is. Olyanokat, akiknek a véleménye mérvadó. Nevek garmadáját említhetném, akik újra és újra véleményt mondtak, javaslatokkal álltak elő. Sürgették a fegyelem javítását. A már sokszor elmondott gépek elmaradt javítása és különböző értékek megmentéséért emelték fel szavukat. Sok felszólaló hiányolta a helyi, világos programokat a korszerű termékszerkezetváltásra, a kooperációs munka javítását, a szerződéses fegyelem ellen vétők büntetését. BESZÉLTEM NÉHA- NYUKKAL taggyűlés után. Egyikükből-másikukból kibuggyant a kétkedés: „Érdemes volt-e szólni? Vajon lesz-e foganatja? Akad aki megjegyezte: nézze: a gépek kijavítását hónapok óta sürgetem. Nem történt semmi. Talán most. Remélem. Egyszer beleun, belefárad az ember és már nem mond semmit.” Ez mindennél rosszabb lenne. Hogy ne következzék be, a taggyűlésen elhangzó minden észrevételre érdemben reagálni kell. Mindig ezt követeli a tisztesség. Farkas Kálmán 10 százalékot, akkor az az üzem mentesül bizonyos — a jövedelem növekedése miatt kiszabható — adók alól. Vagyis nem alkalmaznak velük szemben túlságosan magas kulcsokat. Mi a-korábbiaknál sokKal több almát és sertést értékesítettünk. Az alaptevékenységből származó árbevételünk több mint 13 százalékkal haladta meg az előző évit. Magyarul: termeléssel fedezték — vagyis nem megelőlegezték — a kifizetett forintokat. Az ilyen pénzeknek nincs inflációs hatása. Ami a terveket illeti: egyelőre leállnak a bérekkel. Az idén már szerény növekedést irányoztak elő. A mostaninál viszont nagyobb nyereséget — mintegy hatmillió forintot várnak. A hatékonyabb gazdálkodás érdekében bevezetik az ágazati önelszámolást. Ennek ellenőrzésére, kézbentartására egy vadonatúj, úgynevezett üzemgazdálkodási csoportot szerveztek. Ebbe a csapatba felsőfokú végzettségű pénzügyi, közgazdász, üzemgazdász szakembereket válogattak. Szigorúbban Ebben az évben 700 HEC 45 mélyhangsugárzó készül szocialista exportra Kisvárdán, az Elektroakusztikai Gyár faipari és akusztikai elemek gyáregységében. Képünkön: Ra- mocsa Gábor és Kovács Bertalan. (Farkas Zoltán felvétele) Változó tehenészet Az istállókban most is gépesített etetés folyik. A Tiszavasvárihoz tartozó Dankópusztán található a Ti- szalöki Állami Gazdaság szarvasmarha-telepe. A fekete-tarka állománnyal meghaladták az évi 4500 literes te- henenkénti fejési átlagot. A jobb eredmények elérésére a múlt évben 35 millió forintért rekonstrukciót indítottak, amelyet jövőre fejeznek be. A zárt, kötetlen tartásra való átállással a telepen található 620 tehént és szaporulatát kisebb költséggel, kevesebb létszámmal gondozhatják, ami hatással lesz a jövedelmezőségre. (Császár Csaba felvételei) A rekonstrukció során épitett betonsilókból hordják a takarmányt. Takarékszövetkezetek iskolákban Gazdálkodó tanulók Az ésszerűbb munkatervezést jelzi, hogy a tsz-ben az idén jelentősnek nevezhető belső átcsoportosításokat végeztek. Itt a vezetők ugyanúgy érintve voltak, mint a fizikai dolgozók. A gazdálkodási, technológiai fegyelem ellen vétőket a korábbiaknál keményebben büntetik. Tavaly több vezető ellen is indítottak fegyelmi eljárást, például azért, mert hagyták, elnézték, hogy a kukoricát hanyagul vesse el némelyik ember. Dombrádon tisztában vannak vele: a nagyobb pénzért többet, jobban kell dolgozni a jövőben is. Sztancs János Takarékszövetkezeti csoport alakult több általános iskolában. A közelmúltban Dombrádon, illetve Kékesén jött létre ilyen csoport. Céljuk, hogy a tanulók az OTP- takarékbélyeg gyűjtése mellett más módon is takarékoskodjanak. A felsőtagozatos diákok saját szervezetükben bonyolítják a betétgyűjtést, s így megismerkedhetnek a bankrendszer pénzügyi, gazdasági tevékenységével is. A tanulók maguk végzik a könyvelést, a pénzbeszedést. A takarékszövetkezet a mindenkori betétek kamatán felül további 3 százalék kamatot ad. Ezenkívül támogatja az iskolás gyerekek kulturális és sporttevékenységét is. (sz. e.) Zsákutcák A SZATMÁRI TÉRSÉGBEN sikeres akció zajlott. Igen hamar sikerült felderíteni, kik azok, akik nem dolgoznak, így beleesnek a közveszélyes munkakerülő kategóriába. Az egésznek csak az volt a szépséghibája, hogy senki, még az akciót egyébként helyesen kezdeményezők sem tudtak mit ajánlani a hálón fenn- akadtaknak. Pedig volt köztük olyan, aki kijelentette: megjavulok, de mondják meg, hol lehet dolgozni. Ugyanebben a térségben egy nagyközség közös tanácsának vezetői mondták el: a környék sok termelőszövetkezete, melyek rossz viszonyok között gazdálkodnak, termelt annyi nyereséget, kb. kétmilliót, mint amennyi pénzt évente a nagyközségi közös tanács szociális segély címén fizet ki, főleg cigányoknak, nem dolgozóknak. Munkára aligha lehet eket kötelezni, hiszen a tsz-ekben nem kell több munkaerő, másutt pedig munka nincsen. Mindez — fejtegették — meglehetősen nagy feszültséget okoz, rontja a közhangulatot. Aligha vitás, zsákutcák ezek. A munkát vállalni nem tudók képzetlenek, ők vannak többségben. A másik oldalon viszont ott vannak a fiatalok, akik képzettek, középfokú vagy szakiskolai végzettséggel. A sorsuk lényegében egy, a különbség csupán annyi, hogy míg az előzőek sorsa kilátástalan, a szakmával rendelkezők útra kelhetnek, más tájak, más országrészek felé. Hogy ez azzal is jár, hogy a terület lakóinak iskolázottsági szintje csökken, hogy az itteni átlagéletkor törvényszerűen magasabb lesz, vagyis elöregszik a táj, az egyenes következménye az előzőeknek. Márpedig aligha egészséges, ha egy tájegység szellemileg romlik. FEHÉRGYARMAT ÉS KÖRNYÉKE 48 falu és egy város. Korábban könnyű volt számolni, úgy mondták, hogy egy település átlagban ezer fő, vagyis az itteni lélekszám 49 ezer. Hat-hét év alatt ez a szám alaposan megcsappant. Kilencezren vándoroltak el innen. Ez nyilván több, mint amennyit az egészséges mobilitás megenged. Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy zömük fiatal, szakképzett, életerős ember, akkor nyilvánvaló, hogy a táj igen szegény lett. Sajnos a halmozottan hátrányos területek (minő csúnya kifejezés!), nem saját hibájuk miatt kerültek oda, ahol vannak. Kései volt a központi felismerés is. Mire jön a segítség (s ez se meggyőző), lényegében alig lesz ember, aki egy vélhetően magas szintű termelésre alkalmas. így lényegében félő, hogy újabb újgyarmatosítás előtt állunk, ami csak az olcsó munkaerőre épít. Alacsony átlagbérrel, korszerűtlen technikával. Ami viszont a mai fiatal és középkorú gyermekének későbbi menekülését vonja maga után. ZSÁKUTCÁK. Talán nem késő újabb, komolyabb, őszintébb társadalmi vitát követelni, hogy a megoldás jobbnak ígérkezzék, mint ami látszik. B. L.
