Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-07 / 56. szám

1987. március 7. t, a széfet, ’ ’ Nyíregyházi beszélgetés Benkő Gyulával ogyan fogadta a közönség irabot? ■ Ügy, ahogy az újdonságot :ták, először mellbe vágja unbert, azután megfogja, stni kezdi és felfigyel rá. ékszem, hatásos volt a 'et, amikor felmegy a füg- r, egy kislány legeltet egy két, és két oldalt fokoza- í kitágul a tér, fölemel- k egy lepelszerű díszlet, a természetet jelképezi és l megpillantjuk az atyai t... ijdnem úgy, mint itt a rgyházi színházban. lyen érzésekkel ül bt lézni ezt az előadást? Furcsa érzéssel. Olyan, amikor fiatalkori filmje­it viszontlátom magam, őst Csikós Sándor játssza i akkori szerepemet. Ügy n, mint az én életem egy ledjé, hogy megkérdez- eljött volna akkor is hoz- ha nincs ez a tévéközve­'íem. Nagyon messze van, engedi az időm. mit hallani olyan messze regyházi színházról? Azt, hogy jó előadások k, nagyon sikeresen in­te, de a távolság miatt ulhat egy olyan érzet, perifériális helyzetben k... Magáról Az atyai : ez a darab, ez az elő- ennek a színháznak a értékei közé fog tartozni. 1939-től a Vígszínház Mennyit játszott azóta? t-e ki valami álom?- Valami kétszáz szerepet, aradt ki? Talán, ha a tiben vagyok, akkor ott hattam volna Rómeót, tét is ... t-e vissza valaha szere­dtam. Persze. ti a 70-hez jelenleg is ik. öbb munkám van. Ben- yok Bacsó Banánhéjke- ben, az Equst hat éve m, a Vígadóban Ká­ván műsoron, azután meg irodalmi esteken is k. * ok-sok színházi újhullá- hetett meg. Mi a véle­ménye napjaink kísérletező színházáról? — Kísérletezni kell, anélkül nem megy. Csak az a kérdés, milyen eredményt produkál az a kísérlet, hogyan reagál rá a közönség? Az a jó, amikor a közönséggel együtt alakul ki a jó hangulat. De amikor már arról kezdenek beszélni, hogy színészcentrikus, vagy rende­zőcentrikus a színház, az ne­kem idegen, és ez nem egy öregember múltkeresése, de az már nem az én életem. Most 43 év múltán ön ismét részt, vállalt Az atyai ház szín- reviteléből, ön az író hangja — magnóról. Miért vállalta el? — Mert szép gondolatnak tartottam, hogy összekapcsol­juk azt az előadást ezzel, és egy folyamat jöjjön létre. És azért, mert nagyon szerettem Remenyiket, aki az igazait, a szépet, iaz emberit képviselte és ebben a darabjában is er­ről van szó. Kiegészítésre szorul az in­terjú azzal, hogy a két felvo­nás közti szünetben Benkő Gyula a tévénézők előtt a kö­vetkezőket mondotta: Renge­teg szubjektív érzést szabadí­tott fel az előadás, és vem gondoltam volna, hogy ennyi érzelmet vált ki. Nagyon be­csületes, felkészült előadást produkált a nyíregyházi társu­lat, a közönség odaadó szere­tettel fogadja, ami azért fon­tos, mert a színház nem csak a színészé, hanem a közön­ségé is. Bartiksó Erzsébet — a realista népi és klasszikus európai Holló László Tanyák a határtalan ég ölelésében Száz évvel ezelőtt született (és 11 éve halt meg) a magyar piktura egyik kiemelkedő és nehezen behatárolható alak­ja, Holló László. Magatartása, művészi állásfoglalása az al­földi festőkkel rokonítja, leg­jobb alkotásai révén viszont a magyar expresszionizmus kiemelkedő mestere, írja ró­la Sz. Kürti Katalin művé­szettörténész. S valóban a művész élete nagy részét az Alföldön élte le, s bár jó néhányan az al­földi festők között tartják számon, erőteljes expresszivi­tása, groteszk iróniába hajló ábrázolásmódja, szociális el­kötelezettsége sajátos helyet jelöl ki számára a magyar festészetben. A Kiskunfélegy­házán született és hamar fél- árvaságra jutott gyerek Ti- szaújfalun, nagyapja házá­ban tölti nyarait. A falusi környezet, a mezítlábas gyer­mekkorban szerzett emlékek élete végéig visszatérő témái festészetének. „Festői látá­som egész gyermekkoromban megvolt, hetvenhárom éves fejjel még most is nagyapám újfalusi tanyáját, a félegyhá­zi piaci kofákat látom a ma­guk. ragyogó színességében, ez üldöz, kerget egész élete­men keresztül” — írja egyik visszaemlékezésében a mű­vész. Tizennyolc éves korában már a budapesti Mintarajzis- kolában tanul, majd öt évvel később Hollósy Simonhoz megy Münchenbe. (Hollósy nagy hatással volt rá.) Tanul­mányútra indul Párizsba, s ott egy házban bérel műter­met Modigliánival, eljut Itá­liába és Spanyolországba is. Rembrandt, Grecó és Cézanne Zajdavivő. Holló László festménye művészete felé fordul a fi­gyelme, fiatalon már Francia- országban is sikert arat né­hány képével. Mégis hama­rosan hazatér Magyarország­ra és 1918-ban Debrecenben, a cívis városban telepszik le, ahol rajzot tanít. Itt él halá­láig. Hihetetlenül termékeny festő volt, s hosszú, szorgal­mas élete is hozzájárult, hogy több mint 1200 festményét tartják számon. Az első vi­lágháború előtti alkotásain a nagybányai iskola jegyei fe­dezhetők fel, festészete foko­zatosan teljesedik ki. Hama­rosan megtalálja egyéni hangját, stílusát. Részvéttel és szeretettel fordul a tanyá­kon, perifériákon élők sorsa iránt. Számtalan témát merít a paraszti világból: tanyák a határtalan ég ölelésében, szalmakazlak sárgája, vöröse, megroppant nádfedeles kuny­hók, faluszéli házak, vásári jelenetek, lovak, szekerek, a szegénység árnyékával dider­gő falusi ünnepek. Die sok ké­pen megtalálható a játékos­ság, az életöröm és az irónia is. Együtt él és lélegzik a ter­mészettel. A felszabadulás után néhá­nyan fanyalogva kezelik mű­vészetét, mondják, nem tud megújulni. S valóban kései művészetéből hiányzanak a modernebb kísérletek, a meg­újulás újdonsága. Helye még­is a legnagyobbak között van. Holló László 1956-ban Munkácsy-díjat, 1972-ben pe­dig Kossuth-díjat kapott. Több festménye a Nyíregy­házi Jósa András Múzeum­ban is megtalálható (B) ATÓBAN jósnál i született Gulácson. árképző Főiskola föld­képesítést. Elvégezte a agozatát is, majd 1982- . rajz tanszékén tanít, ■s Szombathelyen, több Érmei a ravennai Dán­on is tetszést arattak. i helyiségbe. Ezért csi- szobrok helyett inkább ít, kisplasztikát — i mosolyogva Nagy parányi műteremben nyérok, minták, dena- szesz, félig vagy egé- tész érmék, vázlatok, nták, véső és más mok. Az egyik leg- M-mét kézbe veszem, •Zsilinszky Endre szü- ak centenáriumára ké- i mívesen megmunkált rme egyik oldalán a is finoman rajzolt ;, a másikon Tarpa rosi címere (Koroná­smadár, tölgyfakoszo- alatta kard, pisztoly, s r jobb karjában szab­másik érmén szinte nég a műhely melegét. :etős darab egyik ol­Bessenyei György te- : parancsoló képe néz ásikról pedig a Besse­Valamilkor régész szerettem volna lenni és így olvasmá­nyaim között sok klasszikus görög és római szoborral találkoztam. Rácsodálkoztam tökéletes szépségükre, har­móniájukra. Nagy szeren­csém volt, hogy Tóth Sándor szobrászművész a megyébe került. Ö tanította meg ne­kem a szobrászat alapjait. Sebestyén Sándorral és Kere­kes Elekkel (ő most a kép­zőművészeti főiskolán van) együtt tanultunk nála. Tóth Sándor nagyon komoly és in-, tenzív stúdiumot tartott. Elő­fordult, hogy negyven óráig csak egyetlen fejét rajzol­tunk. Utána egy hónapig mintáztuk. Alapos és elmé­lyült munkára szoktatott a mesterem. A képzőművészeti főiskolán Patai Lászlótól pe­dig anatómiát tanultam. En­nek is sok hasznát veszem. — Családi örökség nem be­folyásolta művészi érdeklő­dését? — Azt hiszem igen. Édes­apám, aki tanácsi dolgozó, olykor karikatúrákat rajzol. Van egy távolabbi rokonom, aki Erdélyben él és szintén szobrászkodik. Kár, hogy ve­le még sohasem találkoztam. Valószínűleg az is kedvezően hatott rám, hogy nő rokona­im közül többen szép szőtte­seket és beregi keresztszemes mintákat készítenek. Nagy Lajos művészetén egy műtörténész bizonyára gyor­san felfedezné a gyermekkori környezet hatását. Formái egyszerűek, zártak. Munkáit plasztikai nyugalom és esz­mei emelkedettség hatja át. Stílusát realizmus, közérthe­tőség jellemzi. — A tárgyi adottságok ra­cionálisan meghatározóak. A kis műteremben valóban nin­csenek meg a szoborkészítés lehetőségei. Vágyik arra, hogy végre monumentális szobrot készíthessen? — kér­dezem. — Tulajdonképpen nem. A szoborfejeket még az indulá­som elején készítettem. Kí­sérletezés volt talán. A kőhöz nem érzek kedvet. Másfelé ágazik el az én gondolkozá­som. A követ azt le kell szed­ni, ki kell bontani, hogy a formához jussunk. Én meg inkább építkezem. Anyagot rakok anyagra. — S a festészet? Nem hiá­nyoznak-e színek? — A festészet — gondolko­dik el. Volt agy vad korsza­kom, a szobában egy natal- mas kép őrzi ennek emlékét. Ma már elképzelni sem tu­dom, hogy mást csináljak, mint plasztikát, érmet. Nem voltak esélyeim, amikor el­kezdtem, de mégis fontos volt nekem, hogy csináljam. Nagy Lajos közismerten szerény ember. Nem tartozik a talpaló, megbízások után kilincselő művészek közé. Kap-e egyáltalán rendszere­sen megbízásokat? — Nem panaszkodom. Részt veszek néha pályázato­kon, mostanában pedig a Zichy-galériának is dolgo­zom. Tulajdonképpen jól is meg lehetne élni belőle. — Akkor mi az akadálya? — A főiskolán tanítok és ez nagyon fontos nekem. Kollé­gáimat mint művészeket és mint embereket is nagyra ér­tékelem. Tanítani is szeretek. Szégyellném, hogy megtanul­A művész munka közben nyei-címer. Finom, aprólékos munka ez is. Az éremgyűj­tők egyesületének a pályáza­tára ez év augüsztusában ké­szült, Nyíregyházán rendezik ugyanis a XVII. vándorgyű­lésüket. A földön egymás mellett egy készülő sorozat darabjai hevernek. A megyei tanács idegenforgalmi pályázatára készíti a művész. A megye néhány páratlanul szép és értékes műemlékét fedezem fel rajtuk: Tákos, Csaroda, Nyírbátor, beregi mitívumok. Kisplasztikát viszonylag ke­veset látok. Érthetően ezeket afféle minitárlatként a lakás­ban tartja a művész. Mi terelte az érdeklődését a szobrászat, kisplasztika fe­lé? — kérdezem, miután kel­lően megcsodáltam a mű­helyben található alkotáso­kat. — Talán az, hogy a műal­kotások közül mindig is a szobrok tetszettek leginkább. tam valamit és azt csak ma­gamnak őrizném meg és nem adnám tovább. Talán ezért is van három gyerekem. Három fiú. Hét-, négy- illetve féléves örülök neki, hogy a két na­gyobbik érdeklődik a képző­művészet iránt. Gyurmáznak, önfeledten és örömmel. Egy­re többet tanítgatom őket is. Bodnár István Jelenet az 1943-as előadásból — Kiss Manyi és Benkő Gyula. Nagy Lajos alkotása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom