Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-06 / 55. szám

1987. március 6. Kelet-Magyarország 3 ( PáirSópfíéa) A bizalom jele KÉTSÉGTELEN, HOGY A SZAMOK, s a belőlük következő összehasonlítások elsősorban mennyiségi vi­szonyokat tükröznek. Mégis hiba lenne eltekintenünk attól, hogy ne keressük mö­göttük azokat a tendenciá­kat, amelyekből bizonyos, bár nem teljes következte­téseket illik is meg szüksé­ges is levonnunk. Különö­sen ha olyan élő szervezet fejlődéséről van szó, minta pórt. amelynek életét, jövő­jét majdani cselekvési egy­ségét meghatározza a párt­építő munka. Szabolcs-Szatmár párt- szervezetei 1985-ben össze­sen 1238 új párttaggal gya­rapodtak, míg a tavaly fel­vettek száma 1408 volt. Ha az utóbbi szám mögé te­kintünk, s azt vizsgáljuk; vajon a XIII. kongresszus határozatainak megfelelő­en, javult-e az arány a nők javára, egyértelmű a vá­lasz. Amíg ugyanis két év­vel ezelőtt 487 nő került a párt soraiba, addig 1986- ban 552. Elégedettek lehe­tünk? Az irányt érzékelve hangsúlyozni szükséges: öröm látni a nők közéleti aktivitását. Ha azt is elemezzük: va­jon az összes új párttag kö­zül mennyi fiatalnak sza­vaztak bizalmat, örvende­tesen állapíthatjuk meg: a nehezebb gazdasági helyzet ellenére is a bizalom ta­pasztalható a párt politiká­ja iránt. Ezt tanúsítja, hogy 1986-ban a 18 és 30 év kö­zötti új párttagok száma 872 volt. ök már valamennyien a szocializmus éveiben szü­lettek. Élményeik frissek, megesik, hogy ellentmon­dással, olykor kérdőjelek­kel is találkoznak. Mégis vállalják elkötelezettségü­ket a párt ideológiája és politikája mellett. Ezért fontos, hogy a már idősebb nemzedék segítse a friss vért, a megújulást pártszer­vezeteinkben. VALAMIKOR KURIÓ­ZUMNAK SZÁMÍTOTT egy-egy diplomás ember felvétele a pártba. Ha most a számok mögé tekintünk, V----------------------­akkor szinte természetes, hogy a diplomások, a mű­velt emberfők száma gya­rapodott. Tavaly pártszer­vezeteinkbe 278 egyetemet vagy főiskolát végzett fia­tal ember került. Ez is nagy érték, jelentős erő! Negatív jelenség viszont, hogy a politikai végzettség­ben, képzésben bőven -van pótolni való. Ugyanis az új párttagok közül csak ki­lencnek volt felsőfokú és 24-nek középfokú pártisko- lai végzettsége. Noha nem lehet egyenlőségjelet tenni a politikai végzettség és a képzettség közé, mégis adó­dik belőle a sürgős teendő azért, hogy ideológiai, esz­mei, politikai felkészültsé­gük növekedjék, hogy ha­tással legyenek a pártszer­vezetek aktív cselekvő ké­pességére is. És ha még azt is tudjuk, hogy az 1986-ban felvett új párttagok között 59 a vezető és félszáz a mű­szaki értelmiségi, akkor vá­lik világossá, mekkora erő­vel gyarapodtak a pártszer­vezetek sorai. Hogy ez a potenciális erő cselekvővé, működőképessé váljék, ab­ban mindenkinek van teen­dője. Bűn lenne kihaszná­latlanul hagyni ezt az új szellemi energiát! KORÁNTSEM A TEL­JESSÉG SZÁNDÉKÁVAL vontunk mérleget a múlt esztendei pártépítő munká­ról. Ez a pártszervezetek feladata, kötelessége. Any- nyit összegzésképpen mégis meg kell állapítani a szá­mok, a tények ismeretében, hogy a XIII. kongresszus határozatának széliemében örvendetesen a legjelentő­sebb mértékben a fiatal munkások kerültek legtöb­ben a párt soraiba. És ez megnyugtató. A szakmun­kások száma meghaladta a 400-at, a közvetlen terme­lésirányítóké a 210-et. Mi­nősíti a KISZ- és a párt- szervezetek munkáját: ta­valy 948 KISZ-tagot vettek fel soraikba a pártszerve­zetek. Az ifjúsági szerveze­tek ajánlásával 888 érke­zett. Farkas Kálmán ) Ai ilietékes válaszol r Újra tervezik Tavaly novemberben kezd­ték el a szennyvízcsatorna rekonstrukcióját Nyíregyhá­zán a Huszár sor 5. sz. épü­letnél. Azóta áldatlan körül­mények között kénytelenek közlekedni, a munka pedig nem halad — panaszolta egy környékbeli. A SZAVICSAV nyíregyházi üzemmérnöksé­gétől kapott tájékoztatás sze­rint ennek az az oka, hogy időközben kiderült, át kell tervezni, illetve építeni a tel­jes csatornahálózatot, mert — szabálytalanul — a csa­padékvíz is a szennyvízcsa­tornába volt bekötve. A je­lenleg még lezárt bejárót március 10-e után meg le­het nyitni, mert addigra ott végeznek a munkával. Havi átlagban 25 ezer Szatmár- és 120 tartályládát készí­tenek a nyíribronyi Új Élet Termelőszövetkezet ládasze­gező üzemében. (Császár Csaba felvétele) A kislélai általános iskolában szemléltetőeszközökkel jól ellátott szaktantermekben tanulnak a kisdiákok, (elek) Más ez a hétvége... A pénteki vonat — fogalom Péntek. Szerencsém van, mert behúzódhatok a fül­ke sarkába. A folyosón állni is nehéz, de a pénte­kek természetrajza, hogy vonatot-vándorló fiata­lok törtetnek át a töme­gen. Többnyire diákok, jó néhányuknak két-három „foglalt” helye is van, hi­szen különben nem közle­kedhetnének egyszál ing­ben. Hátam mögött dübörög a fülke fala. Birkóznak? Vere­kednek? A vaskos trágársá­gokon valamit hígít néhány nagy nevetés. Ulti passz Évekkel ezelőtt fogalom volt a fekete vonat. Ki gon­dolná, hogy ez most két és három óra között Nyíregyhá­zától közlekedik, mondjuk Mátészalka felé. Mehetne máshova is, a pénteki vonat fogalom. Más, mint a hét töb­bi napja. Olyan, mintha az előttünk lévő két szabadnap elszabadítaná az indulatokat, mássá tenné az embert. — Reménytelen — sóhajt­ja a jegykezelő, mert egy ré­szeg semmiképpen se akarja megérteni, hogy a kocsi első osztályú, és rá kellene fizet­nie. Intézkedni? A többi em­ber utazni, megérkezni akar, és igazából szövetségese sincs a kalauznak. — Ulti passz ... — Betli... Térdre tett táskán játsza­nak, a világ legolcsóbb aszta­lán, de keményen. Fizetésnyi összegek cserélnek gazdát, a tenyerek óvatosan leborítják a pénzt, mert a játék tiltott. Tiltott, de valamit csinálni kell a hosszú úttal, az ember­telen körülményekkel. A diákfülkék is ezért olyanok, amilyenek. Még nem végállomás Mátészalka. A legtöbb em­bernek, különösen az este ér­kezőknek még nem végállo­más. Rövid pihenő a busz, vagy a vonat indulásáig. Egy- egy forgalmas napon kilenc-, tízezer ember utazik át ezen az állomáson. A szerencsése­ket autók várják. Jött értük a gyerek, a feleség, és akkor csak néhány percnyire van Fehérgyarmat, Csenger, a i Szamos, a Túr, vagy éppen a Tisza. Más ez a péntek? E sorok írója, évekkel korábban írt Mátészalka péntek estéiről Most rosszul járna, ha az akkori péntekek hangulatát keresné. Bármilyen sok az utas,' kevesebben vagyunk. Négy vonatot várok meg egy­más után. Rendőr van a kör­nyéken, de a vonat nem ho­zott kutyás járőröket, és mintha a részeg is kevesebb lenne. — Ja uram, mi egy falu­ból jártunk több mint hú­szán. Egy egész brigád. Most heten vagyunk abból a bri­gádból... Ipar? Sokan ke­restek maguknak megélhe­tést itthon. Igaz, kevesebbet keresnek, de azt a többet el­viszi a különélés ... — Nagy Ignác kőműves szalad, mert Namény felé megy tovább. Mások, és ez minden vonat érkezése után így van, meg­rohamozzák az éttermet. Nem mindenki a szeszért, hiszen a váróterem kicsi, leülni, áll­ni nincs hol, az állomás előt­ti tér rendezetlen, ahol nincs maradék hókupac, vagy tó­csa, ott autók állnak. Egy félórás várakozás másik vo­natra, vagy autóbuszra is embertelen. — Én lassan harminc éve utazom. Most már csak éj­jeliőr vagyok, de voltam fú- rós, olajbányász, még kocsi­kísérő is Csepelen. Az a baj, hogy évekig semmibe nézték az utazó embert, pedig hát ami épült, azt mi is csinál­tuk. Akár várost, akár üze­met. Mi, akik állva utaz­tunk Pestig... Magyarázgatom Barát Gé­za éjjeliőrnek, hogy lesz itt új vasútállomás, hogy ... Rálegyint: — Azt már nem nekem csinálják..-. Szerencsés sors Mátészalkának megköze­lítően 20 000 lakosa van. Pén­tekenként legalább 9000 ven­dégé érkezik. Az új állomás tervéről néhány napja ír­tunk. Közeli valóság, de így is elképzelhetetlen, hogy eny- nyi embert a város fogadni, N éznek a lányok ... Kihúzom magam, összesúgnak, kaca- rásznak. Szerényen közöm­böst mímelek. Megint néz­nek, feltűnően. Zavarba jö­vök. Mit néznek? Aztán jut eszembe: március van. Jön a tavasz. Valahol jön. Egyelőre befagyok. Piszkos hideg tud lenni. Huhókol- nék a tenyerembe, ha nem restellném. Még mindig néznek . .. Stohanekre nézek, lát­ja-e ... Szent ég. A lányok Stohaneket nézik és nem engem. Mit vett magára ez az istentelen. Sísapkát, lila kabátot, csokornyakkendőt is kötött és a felöltője csa­pott válú eszterházi kockás, piros csíkokkal. — Mi van? — kérdem. Jampecre vette magát szomszéd? Ez a cucc vala­mikor az ötvenes éveknek volt a divatja. — Nem cucc, hanem sze­relés. Különben sem tud megsérteni. Most olyan na­pom van. Egyrészt. Más­részt ezeket a göncöket én akár csak rövid időre is, el­látni tudjon. Az utasellátó (Szatmár étterem) forgalma egy-egy péntek estén 10 000 forinttal több, mint máskor. Kétszáz méternyire onnan, a Halászcsárda forgalma már csak 2000 forinttal emelkedik péntekenként. Ahogy távo­labb jövünk az állomástól, úgy lesz kevesebb az idegen, és úgy kezd hasonlítani ez a nap a többi hétköznapok­hoz. Az viszont elképzelhe­tetlen, akármilyen is lesz az a bizonyos új állomás, hogy a városon átutazó félváros- nyi tömeget kiszolgálni tud­ja. Akkor hát? Marad a tu­multus, a vele járó összes gonddal, marad a kielégítet- lenség és a fáradt emberek­ben összegyűlő, gyakorta nem is kevés, indulat. A klasszikus, tízévek óta ingázók többsége már meg­öregedett, vagy szerencsés sorssal leszállt a vonatokról. Az a bizonyos megoldás, az a hozzánk települő, telepít­hető, álmodott és várt ipar lehet. Péntek lévén bejártam a város szórakozóhelyeit. A Pálmáig, mintegy fél kilo­méternyire az állomástól, még elértek az érkező vona­tok emberhullámai. Fentebb már n*m. Egy helyütt eskü­vőt tartottak, a művelődési központban iskolás gyerekek farsangoztak, néhány tizen­éves kamaszcsoport ődöngött ugyan az utcán, keresvén, hogy mit kezdjen magával, de a rendőröknek különö­sebb dolga nem akadt, egy­szóval csend volt. Pihenőna­pok előtti péntek esti csend. Bartha Gábor Tévé jegyiét A felszín alá Az Új Reflektor Magazin szerdán délután sajnos elég korán, 6 órakor kez­dődő műsorában az egyik legmarkánsabb riport egy 17 éves, egyedülálló lány­nak kiutalt lakásügye volt. Az eset a budapesti III. kerületben történt, pa­nasz nyomán a fővárosi népi ellenőrzési bizottság vizsgálta ki a felháborító lakáskiutalás jogi, eljárási hátterét. A tévé riportere pedig igyekezett a mélyé­re hatolni a dolognak. Hogyan történhetett? Sajnos a tanács lakásügyi osztályának vezetője ma­gatartásával nem éppen a tanácsi dolgozók iránti bi­zalmat erősítette, mert ki­tért, mellébeszélt, egyszer meg is szakította a be­szélgetést, mondván, ebbe ő nem megy bele. Mint­ha csak magánemberként kérdezték volna, holott ebben az esetben, hivatal­ból — a sajtótörvény sze­rit is — köteles nyilat­kozni. Aztán meggondolta, mégis folytatta, de nem lettünk tőle okosabbak. Sajnos, a kerületi tanács elnökhelyettesének meg­nyilatkozása sem vol£ megnyugtató számomra, nem rázta meg a szokat­lan lakásügy, nem arról beszélt, hogy kiderítik, ki­hez vezetnek a protekció szálai... Ugyancsak napjaink egyik sokat emlegetett gondját vette reflektor- fény alá a műsor, amikor a minőségrontás legtipi­kusabb eseteit vette sor­ra és járt utána, ki köte­les megtéríteni a fogyasz­tó kárát ilyenkor. A műsor életszerű, mélyre ható, csak túl ko­rán sugározzák, így talán kevesen nézik. Kár. P. G. Néznek a lányok harminc évvel ezelőtt ki­nőttem. Most belefogytam. Három éve már, hogy nap­jában csak egyszer eszem. — Annyira rosszul megy? Idáig juttatta a bérstop? — Ne erőltesse magát. Nem húz fel. Az orvosom javasolta. Magas volt a vér­nyomásom és megkért, fogyjak le. Azt mondta, ha élni akarok, ne egyek zsí­rosat, szénhidrátot, ne va­csorázzak. Jó tanács volt, áldja meg érte a teremtőm. Három éve a vacsorám csak négy alma. A hasam tele, az álmom nyugodt. Az is haszon, hogy végre el- nyühetem a zakót, a ruhát, amit harminc éve nem volt szívem kidobni. — Közben kinevetik. Néz­ze a lányokat. Mit összeka- carásznak itt. Stohanek bölcsen sóhajt. Valami olyasmit motyog, hogy minden - korosztály megtalálja magának a szó­rakozását. Itt tartottunk, amikor a hátunk mögött tü­lekedés és tolakodás tá­madt. Leszállni készült két srác. Égimeszelők, mutáló tenorral: — Sziasztok lányok — zengték. Á lányok őlvadoztak, Sto­hanek meg oldalba lökött. — Na látja. Nem engem néztek, nem engem nevet­tek. M ilyen igaz. Hát mit is lehetne nézni egy Stohaneken. Bezzeg, ha rajtam lenne a lila ka­bát, a kockás felöltő ... Ajaj ... Be kéne fogyni. Al­mát kellene vacsorázni. De­ltát lesz-e most tavasz? És lesznek-e nevető lányok akkor is, amikor én egy csöves naciba beleférek? Nagy a kockázat... Seres Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom