Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-31 / 76. szám

1987. március 31. Kelet-Magyarország 7 Megyei tapasztalatok . Nyereség költségvetési dotációból Az 1986. évi mérlegbeszámolók alapján ismételten lehetőség nyílik a közszolgáltató vállalatok gazdálko­dásának elemzésére, összehasonlítására az előző évi tendenciákkal. A kérdés: megyénk 8 közszolgáltató vál­lalatánál hogyan változott a gazdálkodás feltételrend­szere, milyen tendenciák érvényesültek, történt-e előre­lépés a szolgáltatások színvonalában? Kedvezőnek értékelhető, hogy a közszolgáltató vál­lalatok fejlődése — más népgazdasági ágazatokhoz ké­pest is — töretlen. Ezt bizonyítják, hogy mind a szol­gáltatások mennyisége (változatlan áron számolva is), mind a saját vagyon értéke korábbi évet meghaladó dinamikával növekedett. A költségvetés tehát egyre nagyobb terhet vállal azért, hogy az egyre nehezülő gazdasági körülmények között is a lakossági szolgál­tatások feltételrendszere kedvező legyen. Mindenekelőtt megállapítható, hogy tovább javult a közszolgáltató vállalatok eszközellátottsága. Ezeknél a vállalatoknál általában látszólag nem okoz gondot a berendezések cseréje, a számítógépes feldolgozás kiala­kítása, illetve kiterjesztése, az üzemeltetési költségek növekedése, az adminisztratív létszám bővülése, a nép- gazdasági átlagot meghaladó keresetfejlesztés. Megfigyelhető az is, hogy a közszolgáltató vállala­tok „mezőnye" egyre inkább két részre szakad. Van egy igen nagy dinamikával és egy kisebb ütemben fej­lődő csoport. A polarizációt elsősorban a támogatási politika okozza. Az „élbolyba'’ azok a vállalatok tar­toznak, ahol a támogatás a szolgáltatások mértékével, jellegével „arányosan'’ változik. A fix támogatású egy­ségek viszont egyre hátrányosabb helyzetbe kerülnek. Ezen a ponton érzékelhető, hogy miért nem javult 1986- ban sem kellően a közszolgáltató vállalatok létszám- gazdálkodása, költségérzékenysége miért nem emelke­dett a lehetőségekkel arányosan a szolgáltatások szín­vonala. Hosszú évek óta nem sikerült ugyanis a szabályozó rendszer valamennyi elemének összhangját kialakítani. Míg megyénkben 1985-ben leginkább a szolgáltatási ága­zatban nem valósult meg a teljesítménnyel arányos bé­rezés elve, addig 1986-ban ezen vállalatok nyereségnö­vekedésének üteme haladta meg az indokolt mértéket. A 8 közszolgáltató vállalat 1986. évi nyeresége ab­szolút összegben 32 millió forinttal, közel 50 százalék­kal nőtt az előző évihez viszonyítva. Ismerve a népgaz­daság 1986. évi teljesítését és benne megyénk szolgál­tatási színvonalának alakulását is, bátran kimondható az ilyen mértékű nyereségnövekedés — bár ésszerű költségcsökkentéssel kívánatos lenne —, de támogatás- növeléssel nem indokolt. Különösen kiugró ez a nyere­ségemelkedés, ha ezt az egyéb népgazdasági ágakban termelt nyereség alakulásával vetjük össze. A kisebb nyereséget elérők, illetve a leszakadt me­zőnybe tartozó szolgáltatók a támogatások abszolút, vagy relatív csökkentésére kétféleképpen reagálnak, akár még vállalaton belül is. Megindult egy kedvező irányzat a belső tartalékok kiaknázására, mely többek között az önálló elszámolású egységek kialakításában, az érdekeltségi rendszer korszerűsítésében, létszámle­építési kísérletben, felesleges vagyontárgyak eladásá­ban testesül meg. Emellett megfigyelhető, hogy a legegyszerűbb mó­dot választva a terheket a lakosságra áthárítva a szol­gáltatások körének és színvonalának csökkentésével, ár­emelkedésekkel mérséklik a veszteségforrásokat, ami egyben életszínvonalat csökkentő tényező is. A közszolgáltató vállalatok jelenlegi ártámogatási és érdekeltségi rendszere nem funkcionálhat megfele­lően mindaddig, amíg nem lehet megállapítani az „igazi nyereséget”, azt, amelyik a hatékonysággal függ össze. Míg a szolgáltatás árát, értékmérő rendszerét, faj­lagos mutatóit nem sikerül megfelelően kialakítani, nem várható a vállalatoktól sem, hogy „igazán” gaz­dálkodjanak. A teljesítmények mérésének nem kielé­gítő módszerei továbbra is lehetőséget biztosítanak a támogatások adminisztratív, szubjektív odaítélésének, azok évközi módosításának. Nem sikerült 1986-ban sem továbbfejleszteni az ösz­tönzőbb gazdálkodás közgazdasági környezetéi a köz- szolgáltató vállalatoknál. Bordi Péter főrevizor, PM Ellenőrzési Igazgatóság A tüskéspikó ásás előtt. Üsd halak A törzsfejlődés során az egyes állatoknak érdekes, sokszor meg­magyarázhatatlan szokásaik ala­kultak ki, amelyet viselkedésnek, magatartásnak nevezünk. Noha az állatok viselkedésének a meg­figyelése már ősidők óta folyik, a viselkedés tudományos magya­rázatára való törekvés az elmúlt néhány évtizedben fejlődött ki. Az ezzel foglalkozó tudomány­ágat etológiának nevezzük. Ilyen magatartásbeli érdekes­ség például egyes halak furcsa ásása, ezek közül is külön fi­gyelmet érdemel a tüskéspikó nevű halfaj esete. A tüskéspikó hímjének négyfokozatú ásása alakult ki. A legalacsonyabb in­tenzitású ásás esetén a him mintegy 35 fokos szögben orrá­val a homokba, az aljzatba csa­pódik, azt csak turkálja, majd továbbúszik, s e műveletet má­sutt újrakezdi. A második fo­kozatban úszás közben megáll, majd kb. 60 fokos szögben orrát a homokba dugja, szájába homo­kot szív be, de azt helyben ki is fújja. A harmadik fokozatban szinte függőleges helyzetben le­beg a vízben, intenziven szívja be szájába a homokot, s azt kis­sé odébb fújja ki. Ez a művelet lassú szabályos ásásba megy át (negyedik fokozat), ekkor el is szállítja az ásás helyéről a ho­mokot, s azt 10—20 cm-re távo­labb fújja ki a szájából. A folyamatos ásás csak az egy­mást követő fokozatok után ala­kul ki, s ha ebben a „menet­rendben” valami megzavarja a hímet, minden esetben elölről kezdi a munkát. A tüskéspikó íé- szeképitését megelőző ásás komp­lex folyamat, amely az állat pár­zás előtti harci kedvét vezeti le. A fészek helyének kiválasztásá­A talajok termékenységé­nek fenntartásához, fokozá­sához alapvető fontosságú a szerves anyagok visszapótlá­sa. A területen visszamaradó szár- és gyökérmaradványok bedolgozása mellett nagy je­lentőségű az istállótrágyázás. Az istállótrágyával — szer- vesanyag-tartalma, valamint makro- és mikroelem-tartal­ma, a növényi serkentő anya­gok révén — teljes értékű tápanyag-visszapótlás bizto­sítható. Ezen túlmenően az istállótrágya néhány évig kedvezően hat a talaj szer­kezetére, javítja a vízgazdál­kodást, valamint elősegíti a műtrágyák hatékonyságát is. Igen fontos az istállótrá- gya-Jcazlaíc helyes kezelése. Egy vizsgálat szerint a bél- tartalmi érték a szakszerűt­len tárolás folyamán felére — esetleg harmadára csök­kenhet. A jól kezelt trágyák valamennyi vizsgált elemből többet tartalmaztak. Emel­lett magasabb volt a szerves- anyag-tartalom is. A száraz­anyag-tartalom 35—40 száza­lék körüli volt, a rendszeres összerakás, tapostatás ered­val az állat sokat elárul szándé­káról. A közeli nőstény hatásá­ra a him gondosabb a fészek helyének megválasztásában. A tüskéspikó párzási magatar­tásának első fázisa a fészeképí­tés. Az állat szabályos homok­tölcsért ás, amelynek anyagát távolabbra elhordja. Ezután kü­lönféle növényi anyagokból ké­szíti el magát a fészket, cső ala­kúra formázza, és minden be­tolakodótól elszántan védelmezi. A fészek anyagának összehordá­sát az állat rendkívül szaporán végzi, s munkájának ebben a szakaszában a hím nem lát, nem hall. ményeként javultak a fizikai jellemzők is. Az egyenletes istállótrágya- szórás mellett fontos az azon­nali leszántás. Ezzel a nitro­génveszteséget akadályozzuk meg. A szakszerű isfállótrágya- kezelés megvalósítása érde­kében a következő eljárások elvégzését javasoljuk: az ál­lattenyésztő telepek közelé­ben tereprendezéssel, tömörí­téssel állandó szervestrágya- tároló kialakítása; minden időben járható út készítése (beton, salakút, sínpálya), a trágyalé gyűjtése, illetve ez­zel a trágyakazlak öntözése: a csapadékvíz elvezetése; az istállótrágya dúsítása mész­tartalmú anyagokkal^ vala­mint csa'k erre alkalmas mű­trágyákkal (tárolási hulladék, porszuperfoszfát stb.). Gazdaságaink ebben az év­ben is nagy ütemben kezditek hozzá az istállótrágyázáshoz. A trágya kihordására az idő­járás kedvezett. A talaj még március első felében is fa­gyott volt, így á mély fekvésű táblákon is akadálytalanul A párzási aktus aktivizálódását az elkészült fészek képe indít­hatja be, mert ezt követően az állat minden figyelmével a nős­tény felé fordul. Tinbergen — az állatok viselkedésével foglal­kozó Nobel-díjas tudós — a hím és a nőstény tüskéspikó szapo­rodási viselkedését mint sorren­dileg kötött mozgássorozatokat írta le, melyeknél a társ adott viselkedése ingerként szerepel. A fészekbe becsalogatott nős­tény petézés után eltávozik, a hím pedig megtermékenyíti a petéket, majd gondozza. dolgoztak a gépek. Erre a cél­ra közel 400 trágyaszóró gép áll rendelkezésre, 3 üzemben a robbantásos módszert is al­kalmazzák. Az elkövetkező időszakban is kiemelt feladat­ként kell kezelni az istálló- trágyázást, mert csak így ér­hető el az, hogy a felhalmo­zódott készleteket felhasznál­ják. Biztosítani kell a háztáji gazdaságokban képződött is- | tállótrágya kiszórását is. A szerves trágyázást elsősorban a burgonya, cukorrépa, kuko­rica, az alma és a zöldségfé­lék hálálják meg. Továbbra is megfelelő mó­don kell értékelni az istálló­trágyában rejlő értékeket. Ezt segítik az elmúlt években végrehajtott műtrágya-ár­emelések. Jó munkaszerve­zéssel, a trágyaszóró és ra­kodógépek időbeni kijavítá­sával, esetleg újak beszerzé­sével, szükség esetén a rob­bantásos terítés alkalmazásá­val gondoskodni kell az is- tállótrágya-készletek mara­déktalan felhasználásáról. Endreffy Zsolt Növényvédelmi és Agro­kémiai Állomás Árpád földje nem Fran­ciaország; a pörköltből nem lesz maholnap Du- barry szelet. Ezen gasztro­nómiai alaptételt a Com­puter world-Számítástech- nika március 25-i számá­ból tudhatjuk meg, ha el­olvassuk a „Magyaros te­lematikai panoráma” cí­mű cikket. Aki a képúj­ság vagy a párbeszédes vi­deotex területén egy picit is tájékozott, az jól tudja, hogy a magyar telematikai szakemberek nem véletle­nül kedvelik a „francia konyhát”, sokan szeretnék ha itt is olyan látványos eredményeket lehetne el­érni a videotex terminá­lok szaporodásában, mint a Szajna és a Loire men­tén. Pörkölt, sőt hurka és disznótor is szerepel a te­lematikai cikkben, lapoz­zunk hát néhány oldalt, hogy el ne csapjuk a ha­sunkat, s rábukkanjunk a vecsési savanyú káposztá­ra. A finom csemege azért került a lapba, mert azon kevés termékek közé tar­tozik, amelyiknek csoma­golásán ott szerepel a vo­nalkód. Már csak vonal­kódolvasó, megfelelő pénztárgép, számítógépes háttér kellene ahhoz, hogy a kiskereskedelem ezt ér­tékelni is tudja — lega­lábbis ez derül ki a vo­nalkód hazai alkalmazásá­nak helyzetét taglaló ösz- szeállításból. Telematika, vonalkód után egy újabb alkalma­zás : a folyamatszabályo­zás. A „Magyarregula” szakkiállításról szóló be­számolóból kiderül, hogy a Petőfi Csarnokban a méréstechnika, az auto­matizálás, a híradástech­nika valóban világszínvo­nalú termékeit láthatták az érdeklődők, s ezen a téren a magyar kiállítók­nak sem kellett szégyen­kezniük. A Dunacoop Gaz­dasági Társulás egy olyan érzékelőcsaládot mutatott be, ami iránt a külföldi szakemberek is élénken érdeklődtek. A magyar fejlesztési eredményeket egyébként sem becsülik le nyugaton, legalábbis ezt látszik iga­zolni az a beszámoló, amely a múlt évi szoftve­resexportunkat elemzi. Ti­zenkét és fél millió dollár már nem semmi, de a kül­kereskedelmi szakértők szerint ez a forgalom -akár a többszörösére is növel­hető. Ehhez persze az üz­letágat szervezettebbé, a szabályozást kedvezőbbé kellene alakítani, s nem ártana, ha több szakértő külkereskedő és több, nyelveket tudó, magasan képzett szoftveres tevé­kenykedne ezen a terüle­ten. Bár a Computerworld- Számítástechnikának ez a száma is bőségesen közöl nemzetközi, szakmai vo­natkozású anyagokat, je­len áttekintésben marad­junk már csak a „magyar panorámánál”. Sándory Mihály, a mikroelektroni­kai program volt kor­mánybiztosa, szélesebb összefüggéseiben szemléli a személyi számítógéppiac alakulását. Zöldborsó-betakarító gép Több figyelnél az istállítrágyázásra Távol-keleti együttműködés Koreai tapasztalatok A számítógépek gazdasá­gi alkalmazásáról, azok ma­gyarországi * eredményeiről tartottunk előadásokat és ad­tunk tájékoztatást a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságban március másodika és tizediké között. A prog­ramra a Műszaki és Termé­szettudományos Egyesületek Szövetsége és a KNDK Tu­dományos és Műszaki Taná­csa közötti együttműködési megállapodás alapján került sor. A három, általunk tartott előadás témája a számítógé­pes fejlődés helyzete Ma­gyarországon, a szervezés és a számítástechnika alkalma­zásának szerepe és fejleszté­sének lehetőségei a gazdaság intenzifikálására, és végül a fogadó fél kifejezett kérésére: a vállalati információs rend­szer számítógépesítésének ki- fejlesztése, az egyes módsze­rek bemutatásával. Az elő­adásokat követően összesen ötször félnapos konzultációt tartottunk a kérdések bővebb megválaszolása céljából. Az előadások és konzultá­ciók a Tudomány és a Népi Kultúra Házában voltak, a fővárosban, Phenjanban. Eb­ben a centrumban kétmillió kötetes könyvtár segíti a munkát, melyek között ezer magyar tankönyv is találha­tó. A termeket a legkorsze­rűbb japán oktatási berende­zésekkel szerelték fel. A kon­zultációkon a témához alkal­mazkodó létszámú és összeté­telű munkacsoportok vettek részt, minden alkalommal megteltek a termek. A haté­kony együttmunkálkodásról a vendéglátó Tudományos Mű­szaki Tanács, valamint a szakmai és kísérő feladatokat ellátó KNDK Tudományos Akadémiai Matematikai Ku­tató Intézete gondoskodott. A rendkívül fegyelmezett hallgatóság szakmai alapfel­készültsége igen. magas volt. Számítógépes kultúrájuk mintegy tízéves különbséggel követi azt, ami ma nálunk található. Megállapítottuk, hogy a számítógépesítés a KNDK-ban olyan időszakban gyorsul fel, amikor a mikro- gépek alkalmazása széles kö­rűvé válik. A Kim ír Szem Egyetemen R—40-es gépeket és japán terminálokat, az Akadémiai Kutató Intézetben NEC 9801 V személyi számí­tógépeket láttunk, közlésük szerint 1 Mb kapacitású a memóriájuk. Programcsere céljából a vendéglátók felajánlották át­adásra R—35 típusú gépre kidolgozott tudományos prog­ramjaikat, IBM kompatibilis NEC 9801 PC-re kifejlesztett általános programokat és az ugyanezen gépre készített ál­talános programokat. Dr. Török István igazgató, KSH SZÜV nyíregyházi számítóközpont Újfajta borsóbetakarító gé­pet próbáltak ki Svájcban. Az eddigi betakarítógépek az egész bokrot levágták, majd helyben kötött berendezéshez vagy járó-kelő berendezésben csépelték ki belőlük a szeme­ket. Az új berendezés lesza­kítja a termést, és azonnal kicsépeli a borsószemeket a hüvelyből) A kicsépelt bor­sószemek a betakarítógép Egy egyesült államokbeli cégnek új előtéternyőjével többszínűvé tehető a számí­tógép-végállomások sárga fé­nyű képernyője. Ez az előtét szendvicsszerűen egy folya­dékkristály- és több polari­zátorrétegből áll. A folyadék­kristály-réteg fényáteresztő képességét a számítógép az egyes képpontokban külön - külön vezérli. A folyadék- kristály például a sárga fény zöld és vörös összetevőjének polarizációs síkját más-más mértékben forgatja el, így az nagy tartályába kerülnek. Billentő berendezés időnként teherkocsira zúdítja a tar­tályban összegyűjtött borsó­szemeket, és a tehergépkocsi azonnal a konzervgyárba jut­tatja a zöldborsót. A bokrok a talajban maradnak, és csak később vágják le őket. Az új betakarítógép teljesítmé­nye óránként mintegy két tonna. előtéternyő pontjain a pilla­natnyi vezérlő feszültségtől függően vagy a vörös vagy a zöld fény jut át. Ha a válto­zás elég gyors, színes kép alakul ki. Ezen a módon nem min­den szín keverhető ki, ah­hoz ugyanis három alapszín kellene, a kettő nem elég. Bi­zonyos célokra ez a megoldás mégis nagyon hasznos. Pél­dául a szövegszerkesztő rend­szerekben nem használhatók színes képcsövek, mert azo­kon a kisméretű betűk nem tehetők kellően élessé. Egyszínűből színes Magyaros panoráma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom