Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-27 / 73. szám

1987. március 27. Xelet-Magyarorsxág 3 ÁTADÁS ELŐTTI FINIS, a jövő hónapban adják át Nyíregyházán a Szabolcs Húsipari Vállalat új üzemét. Ezekben a napokban nagy a forgalom az épületben, az utolsó simí­tások vannak soron. (Elek Emil felvétele) A kárpitos-elnök Az illetékes válatzol Figyelmet­lenség Tessék választani címmel, lapunk március 16—i számá­ban közöltük: két felirattal hoztak forgalomba egy bizo­nyos fajta tasakos vetőmagot, a vásárló így nem tudhatta, mit tartalmaz a kis csomag. Az írásra Kiss László, a Vető­magtermeltető és Értékesítő Vállalat nyírségi központjá­nak igazgatója válaszolt. Többek között a következő­ket írta: „A tasakos vetőmag cso­magolását a vállalat buda­pesti egysége (a Belföldi El­látó Központ) végzi. Érdek­lődésünkre megvizsgálták a cikkben foglalt tévedés lehe­tőségeit. Az ubotikás tasakra vélet­lenül került rá a saláta bé­lyegzője, amit a nyomdában dolgozók figyelmetlensége okozott. Reméljük, ilyen té­ves tájékoztatással ellátott tasak kevés kerül forgalom­ba, de ezúton kérünk elné­zést a tévedésért és teljes kártalanítást ígérünk a vá­sárlóknak, akik ilyen vető­magot vásároltak. Természetes, hogy minta­boltunk bármilyen vetőmag­ra kicseréli ezt a két felira­tos tasakot, amelyiken egyik oldalt fejessaláta felirat van, a másik oldalán fjedig Rajnai fürtös uborka. Intézkedik a vállalat, hogy hasonló eset a jövőben ne forduljon elő. A sajtónak pedig köszönjük az észrevételt.” Pénzdíjas ötletek ötfletnapot rendezitek már­cius 25-én Záhonyban a MÁV illetékesei a vasúti csomó­pont dolgozóinak közreműkö­désével — írja tudósítónk, Csonka Zsolt. A Tisza mun- kásszáló épülete adott ott­hont e szokványosnak nem­igen nevezhető rendezvény­nek. A MÁV vezérigazgató­ságának KISZ-bizottsága fel­hívást intézett a szolgálati helyekhez, melyben — a Jö­vőnk a tét mozgalmi meg­újulás keretében — ilyen rendezvény tartására öszrtö-' nözték. Innen származik az ötletbörze alapgondolata. Ily módon lehetőséget kíván­tak biztosítani mindazoknak, akik javaslataik, elgondol­kodtató felvetéseik révén a munkavégzés hatékonyságát, ésszerűbbé, gazdaságosabbá tételét segíthetik elő. Voltak akik éltek e lehetőséggel. Az ötletgazdák hasznosítható el­képzeléseiket a szervezők pénzjutalommal honorálták. Így igaznak tűnhet a mon­dás: „Ki ötletet vet, pénzt arat!” ... Tiszadobon készült felvé­telünk. Bízunk benne, hogy erre a sok tűzifára már csak az év utolsó he­teiben lesz szükség. ' (elek) ’ — Ha csak ők jelentkezné­nek — mert nem jönnek — akkor már ki lenne használ­va kutatói kapacitásunk — jegyzi meg dr. Bánházi János főigazgató. Kisugárzó hatás Nem véletlen az ösztöké­lés, amit a megyei pártbizott­ságtól kaptak, hiszen egy fő­iskola kisugárzó hatása töb­bek között kutatások gyakor­lati alkalmazásában kell, hogy megnyilvánuljon. És van néhány téma, amelyben az oktatók egyáltalán nem szégyenkezhetnek. A halászat gépesítésének például össze­fogói, évente egy országos nagy rendezvényt tartanak, tudományos előadással, gép­bemutatóval. Ennek eredmé­nye, hogy rájuk bízták eb­ben a témakörben a szak- üzemjmémök-képzést is. — A főiskolának kicsit fáj, hogy például a szórvavetés technológiáját — amelynek megszállottái vannak nálunk — a megyén kívül, Prügyön és Békésszentandráson kell bemutatni. De még itt is gyér volt a szabolcsi érdek­lődés — vázolja a helyzetet dr. Kiss István tudományos főigazgató-helyettes. Bármennyire szeretnénk, el kell ismernünk, hogy fő­iskoláink anyagi és személyi okok miatt korántsem sze­reztek maguknak olyan meg­becsülést, amely magas szint­re emelné tudományos mun­kájukat. Csak jellemzésként megemlíthető, hogy a mező- gazdasági főiskolán az éves százmilliós költségvetésből még egy ezrelék sem, mind­össze 825 ezer forint jut ku­tatásokra. És arra sem szá­míthatnak, hogy a mezőgaz­dasági üzemektől megbízá­sok sorát kapják, ugyanis a rossz anyagi lehetőségek mi­att erre nincs pénzük a po­tenciális megrendelőknek. Így érthető, hogy jóformán csak ipari vállalatoknak dol­goznak, évente 2—3 millió forint értékben. Az utóbbi időben a Papíripari Vállalat, a nyíregyházi mezőgép volt az egyik nagy megrendelő, 1 újabban a Fémmunkás Vál­lalatnak vázszerkezetek ki­alakításában vesznek részt. — Ez viszont nem jelenti azt, hogy oktatóink nem vesznek részt a mezőgazda­ság számára kutatásokban, azok gyakorlati megvalósítá­sában — folytatja a főigaz- gátó. — Ugyanis az új szabá­lyozás szerint az úgynevezett KK-munkák nem eléggé ver­senyképesek, így megesik, hogy oktatóink megbízásos, másodállásos formában ér­nek el eredményt. Példaként hozható, hogy Mátészalkán, a Szamos menti Állami Tangazdaság­ban az alma anyagmozgatá­sához szolgálati szabadalom született. A Kemecsei Állami Gazdaságban a főiskolán meglévő műszeres mérési le­hetőséget használják fel. Háttér nélkül Kritikusan el kell monda­ni, hogy a külső körülmé­nyek, hatások is befolyásol­ják az oktatók magatartását. A köztudottan alacsony ta­nári fizetések -mellett mu­száj beleegyezni, hogy más módon is pótolják a jövedel­met. Korábban volt egy hul­lám, amikor szakmérnöki ké­pesítést, újabb diplomákat szereztek. Újabban a tudo­mányos fokozatok elérésére törekednek. — Amiatt is hátrányban vagyunk, hogy nincs megfe­lelő hátterünk — állítja dr. Bánházi János. Két éve kezd­tük egy tanüzem kialakítá­sát, azért, hogy ott új gyár­tást, esetenként akár sorozat- gyártást indítsunk. Az üzem lehetett a bázisa annak a főiskolai program­nak, amelynél a mezőgazda- sági gépek hidraulikai beren­dezéseinek vizsgálata után már a motorok, szivattyúk, vezérlőegységek felújítására is vállalkozhatnak. Ennek a hasznából pedig a kutatási lehetőségeket tudják bővíte­ni. A tanüzemben az idén a gyümölcsültetvényeknél lévő bakhátak elmunkálására konstruált gépet gyártják. Csak összefogással Kicsiny, alig félszáznyi ok­tatógárdával dolgozik a me­zőgazdasági főiskola. így ke­vés az esélyük, hogy az or­szágos pályázati rendszeren belül nagyobb részt kérje­nek, tulajdonképpen csak al­vállalkozói megbízást kaptak egy-egy nagyobb kutatási té­mában. Ám az oktatáshoz kapcsolódóan 18—20, a tan­tárgyakkal összefüggő, úgy­nevezett diszciplináris kuta­tásban vesznek részt. — A pénzügyi lehetőségek miatt ezeket 10—11-re sze­retnénk csökkenteni, miköz­ben nagyobb eredményessé­get várunk — fogalmazza meg dr. Kiss István. Olyan kutató teameket kell létre­hozni, ahol erre biztosíték van. Amit a gyakorlati szakem­berek várnak: a főiskolai ku­tatások alkalmazását a mező­gazdaság gépesítésében, csak­is összefogással lehet elérni. Létrehoztak egy szakmai ko­ordinációs bizottságot a megyei tanács mezőgazdasági osztályával, az újjászer­vezendő főiskolai tanácsban számítanak a TESZÖV rész­vételére, összeállítanak egy olyan anyagot (120 oldalas füzetet), amelyben leírják, milyen tudományos munkát végeznek. Ha ez a tájékoz­tató nem az íróasztalfiókba kerül az üzemekben, akkor létrejöhet a mainál gyümöl­csözőbb, mérhető kapcsolat. Lányi Botond >> éltáblának érzem ma­■ gamat. A pergőtűz va­lóságos. Bújnék a fú­rólyukba is, ha tehetném, csakhogy megmeneküljek a záporozó nyilaktól. Nincs nap, nincs újság, nincs tévé, sőt barát sincs, hogy szóba ne kerülne. Mert a szó, a vád — és most beis­merő vallomást teszek — jogos. Bűnös vagyok. Néha lemondó legyintéssel, néha gúnyosan, néha iróniával telten, máskor — főként a tévében — triumfálva, győ­zedelmeskedve: lám, te ezt nem tudod megtenni! Szinte injekciós tűkkel döfik belém a kisebbségi érzést, s a bő­römön érzem, hogy zsugoro­dok összefelé... Hogy mi a bűnöm? Dohányzom. Erősen. Há­rom évtizede. Tudom, hogy le kellene szoknom. Próbá­lom is, kemény elhatározá­sokkal — néha két, sőt há­rom nap is eltelik cigaretta nélkül —, aztán meg újra a marktwaini képlet. Mark Twain egyszer arra a kér­désre, hogy nehéz-e leszokni a dohányzásról, így felelt: — Mi sem könnyebb en­nél. Én már nyolcszor le­szoktam. És növekvő lelkifurdalás­sal olvasom, hogy a szívbe­tegségek, az érrendszeri el­változások, a tüdőrák... És nekem már szívbetegségeim vannak, érrendszeri elválto­zásaim, és szinte hallom, ho­gyan csámcsog a hörgőkben a rák ... Mindettől — persze — fö­löttébb ideges leszek. A nyilak küldői azonban holtbiztosán jószándékúak. Aligha van az üzemnek olyan zegzuga, amelyet ne ismerne Mikula János. Sű­rűn megfordul mindegyik­ben, s olyan a szeme, mint a sasé. Mindent észrevesz, s ha szól, van értelme. És alig van apelláta, mert ha kell, odaáll bármelyik mun­kaműveletet csinálni. Itt, a Nyíregyházi Bútor­ipari Szövetkezetben volt kárpitos szakmunkás, ké­sőbb brigádvezetp, s ami­kor a Ganz-MÁVAG ré­sziére a külföldre gyártott vonatszerelvényekbe kellett az üléshuzatokat gyártani, akkor erre a szalagra ne­vezték ki vezetőnek. Egye­sülés után pedig, amikor „egy szőnyegre” kerültek az asztalosok, kárpitosok, úgy látták jónak, Mikula Já­nos irányítsa az asztalos­üzemet. Innen is feljebb avanzsált. Részlegvezető lett, a párttagság bizalmá­ból pedig párttitkár. Még nincs két és fél éve, amikor elnöknek választot­ta a tagság, ő azonban kü­lönösen a régiek előtt, akik­kel együtt dolgozott, meg­maradt Jánosnak. Kizáró­lag a fiatalok elnök elv- társazzák. Hogv milyen ér­zés ilyen családias légkör­ben elnöknek lenni? Erről így vall: — Igazán jó érzés. Szin­te minden munkást isme­rek. Tudom, hogy kitől, mit várhatok. Azért akadt „gu­banc” is. Voltak akik a ré­gi cimboraságra számítva jogtalan előnyökhöz akar­tak jutni. Nem volt köny- nyű döntenem, de főleg megértetni: fiúk, ez nem megy. Nemet kellett sok­szor mondanom. így maradt tiszta a lelki- ismerete. Ezért is tisztelik a munkások. Közülük való. innen emelkedett ki. Még kárpitosként dolgozott, amikor elkezdte a faipari technikumot esti tagozaton. Árképző és kalkulátori bi­zonyítványa van, üzem- és gyártásszervező. Elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem hároméves általános tagozatát is. Nem „adható el” egyetlen szak­Meg akarnak engemet men­teni, ezért próbálnak leszok­tatni arról az átkozott do­hányról. Hol aggodalmasko­dók, hol fölényesek, de tisz­ta és nemes érzéseik vitatha­tatlanok. És amit írnak- mondanak, az való igaz. Bi­zonyára sokan leszoktak már, s bizonyára nem vélet­A dohányos reményei! len, hogy néhol egész kór­házak hagyták abba, máskor egy repülőgép teljes sze­mélyzete, harmadjára falu is igencsak kerül, mert meg szeretnék nyerni az egymil­liós pályadíjat. Rengeteg a jó példa előttem, csak azt nem tudom, miért nem kö­vetem őket? Bizonyára a riporterek egyike-másika is ebből a fer­tőből emelkedett ki, a három doboznyi bűzrúd posványá­ból, bizonyára ők is keres­gélték szétszóródott gondo­latménesüket, bizonyára ők is rágták az ujjuk hegyét egyetlen szippantásnyi büdös füstért, bizonyára ők is ku­tattak a lakásban nyirkos tenyérrel és gyöngyöző hom­lokkal, hátha megbújt még valahol, valamelyik zakó zsebének mélyén egy eltévedt cigaretta;.' mában sem. Kivéve az üve­gezést, bár ezt is megtanul­ta. — S bizonyára többet is keresnék egy kevés géem- kázással, mint elnökként, noha nem panaszkodom így sem — jegyzi meg. Az alig 47 éves Mikula János igyekszik, hogy a szövetkezet megőrizze be­csületét és rangját. Ezt fémjelzi a BNV-n nyert OKISZ-emlékplakett, ame­lyet a Nimbusz kombinált garnitúráért kaptak, a mis­kolci vásár díja, több siker­termékük, köztük a sörasz­tal garnitúrák, amelyeket NSZK-cég megrendelésére gyártanak. És most kezdték el a vásárdíjas, esztergált kárpitozott Trója nevű gar­nitúra gyártását. Szóba ke­rült angliai exportja is! Két év alatt teljesen új, korszerű üzemet építettek, olyan tanműhelyt 54 aszta­los-kárpitos tanulónak, amely bázis lehet a megyé­ben. 1985-ben 10, tavaly a rendkívül nehéz viszonyok ellenére is 4 milliós nyere­séget produkáltak. Idén is­mét a 10 milliós eredményt célozták meg. Mikula János a kárpitos­ból lett elnök reményke­dik. Azt mondja: ennek meg kell lennie, ha talpon akarnak maradni. Erről van szó, és nem ar­ról, hogy ki szokott le. Most még az igazán leszokni aka­ró dohányost is gúny övezi, és korántsem az a megértés, ami az ezzel járó testi-lelki kínoknak kijárna. Az alko­holistáknak van elvonókúrá­juk, a kábítószereseknek úgy­szintén — a dohányosoknak nincs. Az alkohol ellen van tabletta, a dohány ellen is van, csak éppen hajítófát sem ér. Az alkoholista beteg, a kábítószerest megértő saj­nálkozás övezi, a dohányzót az irónia lenge fátyla borít­ja be. Nincs tanács, nincs orvosi gondolat: hogyan győzzük le a nikotinéhséget. Mert az — van. Az évtizedek óta ehhez szokott szervezet meglepő módon válaszolhat erre. A koncentrálhatatlan figyelem például nem éppen veszély­telen a közlekedésben. Nem győzedelmeskedni kellene a dohányosokon, hanem értő­en segíteni nekik. Prédiká­ciószerű hegyibeszédek van­nak, segítség semmi. Helyet­tük vannak a nyilak, a társa­dalmi pótcselekvés. És így lesz céltábla a dohányos: nyugodtan az akaratgyenge idióták közé sorolhatja ma­gát. / lyenkor aztán dühöd- ten levágja az újsá­got, és gondolni sem mer vétkének következmé­nyeire, a szíve táján nyomást érez, a tüdejében fulladást, bűntudat gyötri, keserű száj­íz, kiszáradt torok, lepedé- kes nyelv — s az oldódás re­ményében újabb cigarettára gyújt., , , . (kun) Farkas Kálmán ____________v Kinek kutatnak? Á gondolat forintjai Feladatot kapott a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola és a termelőszövetkezetek megyei területi szövetsége: vizs­gálják meg, miért nem hasznosulnak megyén belül a fő­iskolán folytatott kutatások eredményei. Mert az üzemek­ben hiába is érdeklődnénk, a legjobbakkal is a kapcsolat annyiban merül ki, hogy a hallgatók termelői gyakorlatát igen jó színvonalon megoldják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom