Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-23 / 69. szám

1987. március 23. Kel et-Magyarorgzág 7 Áz a bizonyos Tatos-korszak Kallói sikeremberek Drechsler, Göhr Nyíregyházán? Neveket hoz a rekortán ,,A helybeli Sport-Egyesület f. hó 24-én délután 5 órakor fogja fölavatni az új football pá­lyát. Minél nagyobb számban je­lenjünk meg az avató ünnepsé­gen. S mutassuk meg a kör­nyéknek, hogy nem igaz az, amit rólunk beszélnek, hogy mi fejlődni nem akarunk. Az ava­tó mérkőzést a Nyíregyházi Tor­na és Vívó Egylettel fogja egye­sületünk játszani. Akik közül a válogatás lesz, azok a követke­zők: Leskó, Reichmann, Lórin - czi, Marján, Amótfalvy, Deusch, Kovács, Katona, Csorna, Fuchs, Piros, Szamatz, Gáspár.*' 1921. július 17-én adta hírül a helyi sportegyesület megalakulá­sát a Nagykálló és Vidéke Poli­tikai és Társadalmi Hetilap. A focicsapat a NYETVE és a NYKISE társaságában küzdött a bajnoki pontokért. Az egykori járási székhelyen máT korábban indultak verse­nyeken a kék-fehér csíkos mez­be öltözött birkózók, és a fő­gimnázium tornatermében gya­korló vívók. Kárpáti Károly olimpiái és Torma Béla, vala­mint Szabó Jenő országos baj­nokok az előbbi, Polánszki Bar­na az utóbbi sportágban arattak elismerést. 1937-ben a megyében elsőként Nagykállón építettek 33 1/3 méteres sportuszodát, amelynek avató ünnepségére a Magyar Üszó Szövetség akkori elnöke is eljött, aki emlékpla­kettel jutalmazta Görömbei Pé­ter református lelkészt társadal­mi munkájáért. Alig távolodott a háború bor­zalma, a helyi labdarúgócsapat 1944 novemberében már mérkő­zést játszott a felszabadító szov­jet alakulattal. Egy év múlva pedig bajnoki találkozón fogad­hatták a kállóiak ellenfeleiket. Az uszodában is kijavították a károkat, ahol dr. Kőszegi György az úszók, Helmeczi Ist­ván a vízipólósok edzéseit irá­nyította. A Makár-nővérek, Ko- sarik Sándor, Rácz Erzsébet az úszó országos bajnokságokon, a vízilabdacsapat a területi viada­lokon ért el szép sikereket. A negyvenes évek végén kez­dődött az az időszak, amelyet Tatos-korszakként emlegetnek az ottaniak. A fiatal testnevelő tíz­éves munkája nyomán a torna, a kézilabda, a kosárlabda, az atlétika, az asztalitenisz és még sorolhatnánk a sportágakat, ame­lyekben a gimnázium diákjai és az egyesület versenyzői kima­gasló eredményekkel büszkél­kedhettek. Ahogy id. Szondy György, „Nagykálló sportlexi- kona” Tatost jellemezte: fárad­hatatlanul táplálta a sportba ve­tett hitét a fiatalokba, akik ké­pesek voltak még este 10 órakor is a tornateremben edzeni. A női asztaliteniszezők (Noszáiy Ilona, Gőry Agnes, Papp Vera) eljutottak az országos verse­nyekre, a leány- és a fiúkosa­rasok az országos kupaküzdel­mekben másodikok, illetve első lettek. A női és a férfi röplab- dázódc, valamint a férfi torná­szok az Országos Sport Napok tornáján a dobogó tetejére áll­hatták. A kézilabdacsapat és Hu- dacsek Aranka a 400 méteres síkfutásban ezüstérmet szerzett. A kaucsuklabda szerelmesei még őket is felülmúlták. Az asztalitenisz-szakosztály (1949-ben alakult Kovács Sándor vezetésé­vel) férficsapata — Karsai Fe­renc, Vajda László, Lipcsei Ti­bor, Kovács II. Ferenc, Vajda Sándor összeállításban — ha egyetlen évig is, de 1974-ben a legmagasabb osztályban szere­pelt. A két Vajda 50 éven felül még most is segíti játékával az NB IlI-ban szereplő NSE csapa­tát. Id. Szondy György irányításá­val 1962-ben a birkózók áttértek a súlyemelésre. Maguk gyártot­ta vasrúdakra jobb híján vonat­kerekeket pakoltak. Később a kiszuperált vasúti alkatrészeket felváltották a hivatalos súly­zók, de az alapokat mégis az előbbiek adták meg a káliói súlyemelőknek. Közülük Száraz László a világranglistán a má­sodik helyig küzdötte fel magát. Száraz János kétszer nyert kor­csoportjában magyar bajnoksá­got, de a többiek (Vágó Sándor, Markovics József, Forró László, Magyar György, Hajdú Ferenc) sem tértek haza érem nélkül az országos és a területi bajnoksá­gokról. A sportegyesület hat szakosz­tályához (súlyemelő, kézilabda, kosárlabda, sakk, asztalitenisz, labdarúgás) március 3-án csat­lakozott a legfiatalabb, a kajak­kenu, amelynek ifjú versenyzői nemsokára birtokba vehetik a harangodi víztározón épülő pá­lyát «és csónakházát. A szakosztályok közül a lab­darúgók, akik a megyei I. osz­A férfi asztaliteniszcsapat, — amely 1974-ben az NB I-ben sze­repelt. Balról jobbra: Vajda László, Lipcsei Tibor, Kovács II. Ferenc, Vajda Sándor, Karsai Fe­renc. tályban a 2. helyen ugrásra ké­szen várják az előttük álló Kis- várda esetleges botlását, fennál­lásuk legnagyobb sikerét köny­velhették el idén. Bejutottak a Szabad Föld Kupa fináléjába. A Népstadionban. a június 10-i MNK-döntő előtt küzdenek a Csurgó—Nagyszénás győztesével. És, hogy hazai pályán érezhes­sék magukat a kállóiak, arról a helyi üzemek gondoskodnak, akik hat buszt ajánlottak fel a szur­kolók szállítására. A másik jeles sportünnepről Vass Miklós ügyvezető elnöktől hallottunk bővebbet: — Július 25,-én, az uszoda ava­tásának 50. évfordulóján, egész napos sportműsort tervezünk. Délelőtt 9—12-ig országos ORV (Olimpiai Reménységek Verse­nye), majd az Osszon az egész­ségéért tömegsportakció szerepel a programban. Az ünnepi meg­emlékezés után vízibalett-bemu- tató, majd 15 órától két OB I-es yízilabdacsapat, az Eger SE és a Szolnoki Vízügy összecsapását láthatják a nézők. Arra a nap­ra szeretnénk valamennyi egy­kori sportvezetőt, versenyzőt meghívni. Máthé Csaba A fehérgyarmati Zalka Máté Gimnázium igazgatói szobájában beszélgetünk á sportról, a női röplabdázók szerepléséről. A majtisi csa­pat játékáról, amelynek tag­jai között több „zalkás” já­tékos is szerepel. A nyitott ajtó résén egy pillanatra benéz valaki. Peterman Istvánná, az NB Iliben játszó majtisi röplab­dacsapat tagja. Hat eszten­dővel ezelőtt fejezte be ta­nulmányait a Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika-fizika szakán. Most matematikát tanít a gyarmati gimnáziumban. — A sport jó kiegészítője életemnek — mondja a ta­nárnő, aki kétgyermekes édesanya. — Mikor kezdődött isme­retsége a röplabdával? — Milotán jártam iskolá­ba, ahol Farkas Lajos taní­Tizenöt éve adott otthont utol­jára válogatott atlétikai viadal­nak a megyeszékhely. A rekor­tán átadásával viszont — a ter­vek szerint — ezentúl minden évben rangos nemzetközi verse- lyeken a sportág legjobbjait lát­hatják az atlétikára kiéhezett szurkolók. Az első a sorban a július 20—21-i NDK—román- magyar hármas viadal lesz, amelyen IBV-korú ifjúsági vá­logatottak állnak rajthoz. Egye­lőre két további résztvevő, a csehek és a lengyelek részvétele várható. — A nyíregyháziak közül Adám József, Zsidó Gabriella, Fogarassy Katalin, Potyók Judit és a nyírbátori Todorán Erzsé­bet pályázik eséllyel az ifjúsági válogatott címeres mezére — mondta Orendi Mihály, az NYVSSC atlétikai szakosztályá­nak vezető edzője. — Az idei esztendő másik jelentős nyíregy­házi versenye a klub hagyomá­nyos nemzetközi gálája lesz szeptember 12-én, amelyet há­rom év alatt szeretnénk a Buda­pest Nagydíj után a legjelentő­sebb hazai versennyé bővíteni. A DMVSC-vel közösen döntően szocialista országbeli atlétákat várunk. Jelenleg is tárgyalunk a jénai sportegyesülettel, ahol Heike Drechsler és Marlies Göhr versenyez. Ha sikerül egyeztetni velük az időpontot, remény van rá, hogy a két vi­lágnagyság vendégszerepei a gá­lán. — A két versenyen kívül mi­lyen viadalon szerepelnek 1987- ben az NYVSSC atlétái? — Egy hét múlva a mezei fu­tószezon az országos bajnokság­gal befejeződik. Dunakeszire, a verseny színhelyére 45-en uta­zunk. Elsősorban a csapat ered­ményes szereplése az elsődleges. Április elején az általános és középiskolai városi és megyei bajnokságon indulnak verseny­zőink. A felnőtt élvonal május elején kezdi el a versenyzést. Május 8—9-én az Építők verse­nye a dobók számára lesz vá­logató a szófiai, majd az NSZK- beli négyes viadalra. A két via­dalon a jobbik magyar szere­pel a dobószámokban a götebor- gi Európa Kupa „B” döntőjében. Ficsor és Stefán ott lehetnek a svéd városban és Kerekes sem esélytelen. — Május elején a dobókon kí­vül két nemzetközi viadalra uta­zunk. Kassán elsősorban ugró­tott bennünket a sportág alapelemeire, oltotta belénk a játék szeretetét, azt, hogy a sportot szenvedélyesen sze­retni kell. Emlékszem, egy­szer a.zt kérdezte: „Akarok-e játszani a csapatban?” Azt feleltem: „Igen!” Hát így kezdődött. Később pedig a fehérgyarmati gimnáziumban Hamar Péter csapatába ke­rültem. Tudja, van bennem valami makacsság. Amit egy­szer elhatározok, azt véghez is viszem. Amikor NB Il-es mérkő­zésen először játszott a Nyír­egyházi Tanárképző színei­ben, rettenetesen izgatott volt. A többiek biztatására, edzőjének nyugtató szavára oldódott fel. Gimnazista diákjai is tud­ják, hogy tanárnőjük röplab­dacsapatban játszik, érdek­lődnek az eredmények felől. Csapatuk utolsó a bajnok­ságban, de ilyen szerény kö­rülmények között, talán ez is a reális eredmény. Tény: hétről hétre pályára lépnek, lelkesek, becsülettel küzde­nek. Ez a tiszta, becsületes játék számukra a vigasz. — Nem könnyű programoz­ni a hétvégét — mondja. — A család, az iskola, a mér­kőzés ... XJdud Nándor igazgató így beszél róla: — Erika régebben tanít­ványunk volt ebben az is­kolában, egyszerűen vissza­jött hozzánk. Férje testneve­lő tanár, így a Peterman csa­ládban közös az összhang, ha a sportról esik szó. Az igazgató így folytatta: — Mindené a sport, a já­ték. Az edzésekért is kész áldozatot vállalni. Köteles- tégtudó, igazi kolléga, nagy­szerű pedagógus. Kovács György ink, Ungváron viszont teljes csápattal indulunk. Május má­sodik felében a fiatalok váltó- bajnokságán az elmúlt két év teljesítményét szeretnénk megis­mételni, hiszen azóta mi va­gyunk a legeredményesebbek. A göteborgi versenyre a két fu­tó, Petrika Ibolya és Vasvári Sándor lehet utazó. A hármas­ugró Bakosi Béla makacs sérü­léssel bajlódik, de róla köztu­dott, hogy viszonylag rövid idő alatt képes nemzetközi szintű teljesítményre. Szerintem, ha végigedzi az áprilist és májust, továbbra is válogatott marad. Rajtuk kívül a hármasugró Andó Károlynak és a középtávfutó Lé- nárt Györgynek lehet esélye a kerettagságra. — Júniusban a serdülő és ifjú­sági egyéni OB, majd július ele­jén ifjúsági válogatott viadal szerepel a programban. Utób­bin a magasugró Viroszt Beától és a katonai szolgálatát töltő Mátészalkán szeretik a spor­tot. Ez hagyományosan így igaz. Mátészalkán most sokan nem szeretik a sportot. Az MMTK nemrégen új társadalmi elnököt választott. Banda Istvánt. Az új elnököt arról kérdeztem: mit ér­nek a hagyományaink, milyen tervei vannak az új sportveze­tésnek? — A közvéleményt — természe­tesen mint majdnem mindenütt — a labdarúgás érdekli. Most már elkerülhetetlennek látszik, hogy az MMTK labdarúgói kies­nek a területi bajnokságból. A célunk egy lehet: úgy megtar­tani és szervezni a csapatot, hogy a megyei bajnokságból az előre­lépés lehetséges legyen. CJj szak­osztályvezetést tervezünk, sze­retnénk visszacsalogatni a kö­zönséget. hiszen ezen a pályán voltak 1000—1500-an is. Most a 200 néző is öröm. Gondolom köztudomású. hogy néhány sportágban legalább a második vonalban vagyunk. Férfi és női kézilabdázóink, cselgáncsozóink, súlyemelőink nagyszerű eredmé­nyeket érnek el. A kijelölt cél a szintentartás lehet. Hiszen csak így maradunk meg az élvonal utánpótlás-bázisának. — Atlétika? — Alapsportág, hihetetlenül fontos. Az új szakosztályvezetés­nek kell pontos terveket kidol­goznia, hiszen van természetes utánpótlásunk. Néhány iskolánk­ban a testnevelők ragyogóan dol­goznak. Más dolog, hogy ezek a gyerekek kikerülve az általános iskolából, elvesznek valamennyi sportág számára. Valóságos kézi­labdabázist teremtett a gépésze­ti. és ha utána nyomozunk, ak­kor kiderül, hogy a gyerekek többsége atlétaként tűnt fel. A gondozásuk a feladat. Vannak tehát tehetségeink és vannak jó Molnár Tamástól várunk jó eredményt. Ök ketten az ifjúsá­gi EB-n is indulnak. A harma­dik nyíregyházi. Kovács Tímea szinte végig beteg volt a felké­szülési időszakban. Bízunk fel­épülésében, hiszen eddigi ered­ményei alapján ő is résztvevője lehet az ifi EB-nek. Augusztus második felében kis magyar csapat utazik a kubai IBV-re. Egy nyíregyházi már biztos utazó, Gyúró Imre, a me­gyei tanács elnökhelyettese les/, a csapat vezetője. Jövőre ugyan­is Nyíregyházán vendégszerepei­nek az IBV-korú fiatalok, s a megyeszékhely az elvárásoknak megfelelően szeretné megrendez­ni a viadalt. — Augusztus 19—20—21. a fel­nőtt magyar bajnokság időpont­ja. Ezután következik Rómában a II. szabadtéri világbajnokság. Számunkra a szabadtéri idény utolsó versenye a nyíregyházi gála lesz. (máthé) edzőink is. A feltételeket kell megteremteni a munkához. — A feltétel anyagi forrás is.. Biztosított-e ez? — Egy város sportja egy város érdeke. A szakosztályaink ezen­túl maguk gazdálkodnak. Magya­rán, nem keveredhetnek össze a pénzek, nem lesznek mostoha gyerekek és kifogott kedvencek. Bízom abban, hogy ha szűkösen is, de a város érdekében nor­mális támogatást tudunk bizto­sítani a sportolóknak. Ehhez a városvezetés is segít, dö termé­szetes dolog, hogy Mátészalka sportja a városkörnyé_knek is fontos legyen, hogy az üzemek­nek is szükséges legyen. — Változások? — Kiosztottuk a feladatokat. Nem illik, de kezdem magammal. Én a teniszszakosztállyal kap­csolatos feladatokat látom el. Balogh András ügyvezető elnö­künk a kézilabda-szakosztállyal foglalkozik. Adám Miklóssal, Kosa Barna, Krasznai Béla fel­adata lesz a labdarúgó-szakosz­tály gondozása. Pankotai Ferenc a röplabdásokkal foglalkozik, és dolgozik az iskolai utánpótlás gondozásában. Bancsi Árpád a súlyemelő-szakosztállyal, dr. Varga Miklós a cselgáncsszak- osztállyal törődik. Szombati Atti­la ellátja a természetjáró szak­osztály felügyeletét. Ahol szük­séges (ilyen például a labdarú­gás), az új szakosztályvezetések kialakítását március 31-ig be kell fejezni. Az írás elején arról esett szó. hogy Mátészalkán szerették a sportot, de arról is, hogy most nem szeretik a sportot. Egyet megígérek az elnökség nevében: ezekben a gyönyörű játékokban még sok öröme lesz a mátészal­kaiaknak. Bartha Gábor A számok nyelvén Hire költik a 21 milliót az NYVSSC-nel? Montecuccoli szerint a háború megvívásához három dolog szük­séges: pénz. pénz, pénz! Az él­sport. a sportmozgalom sikeres működéséhez, ugyanezek a fel­tételek szükségesek. De hogy mi­lyen összegre van szüksége egy - egy szakosztálynak, sportegyesü­letnek. mennyit „fogyaszt" az úszó, a röplabdás vagy a labda­rúgó. legtöbbször „tabu" téma. Megyénk reprezentatív egyesü­lete, a Nyíregyházi VSSC vezető­sége nem titkolózik, nyílttá, el­érhetővé teszi az eddig ismeret­lent. Hogy mennyi? Nos, a klub apparátusa és szakosztálya, 1987- ben összesen 21 millió forintból gazdálkodhatnak, ebből fizetik a bért, vásárolnak felszerelést, utaznak különböző versenyekre, mérkőzésre. Tavaly valamivel többet. 24 milliót „fogyasztott" a sport­egyesület. Az 1987-es költségve­tés szerényebb lehetőséget bizto­sít a szakosztályok működésé­hez. Az egyesület pénze külön­böző forrásokból, bevételekből tevődik össze. így: tanfolyamok, rendezvények. tagdíj. reklám, jogi, tagsági „csatornák" bizto­sítják a működést, ehhez jön az AlSH, tanácsi. KlSZÖV-támoga- tás. így kerekedik évi 21 millió­ra. A Nyíregyházi VSSC keretein belül 60 fő-, és 67 mellékfoglal­kozású személy dolgozik. Leg­többen az atlétikai szakosztály­nál tevékenykednek (12 fő- és 12 mellékfoglalkozású), labdarúgás­ban (8—14), úszásban (5—4), te­niszben (4—3), súlyemelésben (2—*), röplabdában (3—5) a szak­emberek aránya. A klub szakosztályai számára biztosított működési keret: atlé- tika (2,7 millió), labdarúgás (6,7), röplabda (1.3), úszás (0,960), tollaslabda (0,520), kézilabda (0,950), súlyemelés (0,410), tenisz (0,810). Az Öreg álma — Engem keres? — kérdezte. Igen, éppen őt kerestem, a kisvárdai ökölvívás „atyját”, a versenyzők Laci bácsiját, aki számos kiváló öklözőt nevelt a sportág élvonala számára, akinek nevét határainkon túl is ismerik. Természetesen ott volt a Ferencváros szerdai ven­dégszereplésén, majd két órá­val a meccs kezdete előtt ér­kezett, kerékpárral. Pedig az idő korántsem volt tavaszias, különösen nem annak, aki ket­tő híján hetven esztendős. Bár jó ideje nyugdíjas, most is a megszokott ritmussal él: a fél nyolc már a KSE irodájában találja és ott van délutánig. Közben persze a dolog másfe­lé is hívja, megy, szervez, in­téz. Hetente háromszor pedig edzés az ökölvívókkal. Kisvárda sportéletének nagy formálója 37 esztendeje van egy egyesületnél. A Vulkán kultúrházban kezdte újraélesz­teni a várdai ökölvívást. Az idők során sokféle tisztet töl­tött be a város és az egyesü­let sportjában. Nyugdíjasként most is „főállásban” van. Bár ökölvívóedző, nem csak ked^ véne sportága meghatározó sze­mélye Várdán. A várkerti pá­lya, a Bessenyei gimnázium pályájának megépítésében dön­tő érdemei voltak. Itt, ahol a Fradi játszott — háromezer né­ző előtt. Nehezen áll kötélnek, az idő kevés, a gond sok. Most a kórházból jött, párja szíve ra- koncátlankodik. Ám amikor az ökölvívásra terelem a szót, fel­csillan tekintete és a régi szép időkről beszél. Én azonban a jelenre terelem a szót, amire kissé bekomorodik a csillogás. — Sajnos, sok a probléma, egyre kevesebb a versenyző — folytatja ugyanolyan gyors tempóban. — Az iskolák ajtói zárva vannak, mikor mi me­gyünk. Nem küldik, nem en­gedik a gyerekeket. Pedig az ökölvívás nem azt jelenti, hogy a srác lejön edzésre, kap egy nagy pofont és kész. Aztán itt van a versenyeztetés. A költ­ségek emelkednek, több pénz pedig nincs arra, hogy több versenyen indulhassunk. Aztán még sorolja: drága a kesztyű, a terem kicsi és hét­kor már el kell menni, ami ne­gyedórával megkurtítja az ed­zésidőt. Pedig a heti három tréningnél több kellene. Ezek ellenére Kisvárdán most is akad tehetséges öklöző. Kor­mos Bertalan bejutott a fel­nőtt OB döntőjébe és az után- pótláskorúaknál is van néhány ügyes srác Kovács László, Var­ga Áron és Kovács Dezső ta­nítványai között. Majd ismét a régi nagy ne­vek, eredmények. A hatvanas években háromszor volt bajnok az ifjúsági csapat, 1963-ban pe­dig északkeleti CSB-t nyertek a várdaiak. Sok tehetséget ne­velt a magyar ökölvívásnak Kovács László. Sorolja a ne­veket: Péter, Hamza, Dajka, Kiss, Gál, Kovács I., II. . . . — Mondja, ki ki ellen, melyik döntőben . . . Mintha egy filmet pergetne maga előtt. Ebből gyakran kizökkentik az oda- odaköszönő ismerősök, majd a rendezői teendőket ellátó ököl­vívókat irányítja. Látszik az odavetett „Te is itt vagy öreg?", Jó napot, Laci bá’-k- ból, ismerik, szeretik, elisme­rik. Gyorsan szalad az idő, pe­dig még hallgatnám a régi sztorikat. Utolsóként megkér­dezem, mi az álma? — Az, hogy egyszer beenged­nek a szakmunkásképzőbe, ahol válogathatok a jó felépí­tésű gyerekek között — mond­ja előbb viccesen-komolyan, majd azzal fejezi be: egy baj­nok ifjúsági csapatot szeretne összehozni. Képünkön: az idős mester és tanítványa. (V. P.) Mán László „Van bennem valami makacsság” Egy tanárnő arcképéhez „Sok örömök lesz még a szakaiaknak!” — mondja az MMTK új elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom