Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)
1987-03-18 / 65. szám
1987. március 18. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETEK Menni a jóért A fonnyasztva bálázott lucerna minősége és beltartalmi értéke sokkal jobb attól, mint amit hagyományos módon gyűjtenek be.'Nem én mondom ezt, hanem a beregdaróci Barátság Termelőszövetkezet elnöke, ö járt Tiszado- bon tapasztalatcserén és meggyőződött arról, hogy az IKR Vicon technológia bevált. Most már csak az a kérdés, vevők-e a beregda- róciak az újdonságra. A válasz határozottan igen. Az indoklás érthető.' A Barátság Tsz-ben nagy az állatállomány, ezer hektár a kaszáló és évi négyezer tonna szálas takarmányra van szükség ahhoz, hogy a szarvasmarha és juh téli etetése biztonságos legyen. És nemcsak a meny- nyiség a fontos, de a minőség is. A minőséggel kockáztatták mindig a legtöbbet, mert hiába vari fűkasza, az csak a rendrevágást gyorsítja, de amíg a fű renden szárad, százszor is elázik, kilúgozódik. A lucernának, lóherének pedig száraz begyűjtéskor a legértékesebb része, a levele pereg el. Ilyen alapon jó lesz, nagyon is jó a fonnyasztva bálázás. Igaz, a Vicont- technológia drága, de megBeregdarócon tehát a jövőben új útját járják majd a szénakészítésnek, eredményeként a tiszadobi tapasztalatcserének. A vendégjárás ezen az alapon hasznot hajiénak bizonyult és ebben van egy olyan tanulság is, hogy a jóért, a jobb megoldásokért menni kell. A szakember, a termelés szervezője és irányítója akkor gazdája területének, ha mindenkor kész az újításra, a megújulásra. Korunk mezőgazdasági termelésében rengeteg a figyelemre méltó technikai, technológiai újdonság. Ezek ön- maguktól, a megszokott módon lassan terjednek. Néha elébük kell menni, értük kell nyúlni, hogy gyorsabban hassanak. A vevő diktál A lmás termelőszövetkezetekben nem múlt el úgy zárszámadás, hogy ne került volna szóba az export, a piac. Régen is így volt. Illett kígyót és békát kiáltani a felvásárlás vontatottságára, a vagonhiányra és általában a szervezetlenségre. Most új hangként jelentkezett — több helyen is hallottam — a gazdák bírálata. Sok termelőszövetkezetben tavaly nem akkor kezdték szedni az almát — főként a háztájiban — amikor elhangzott a rajt. Augusztus második felében, amikor még bőven volt exportvagon, csak tessék-lás- sék módra érkezett a gyümölcs Tuzsérra. Hiábavaló volt a szakvezetők buzdítása, kérése, sőt könyörgése, az almát augusztusban csak kevesen szedték. A jelenség magyarázata, hogy a kertgazdák, kertész- kedők szakmai tudásukra, sok éves tapasztalatukra és a régi beidegződésre hivatkoztak. Mondták, nem érett még az alma. Majd szeptemberben, októberben, akkor már lehet szüretelni. Ekképpen is cselekedtek és szenvedték az őszi csúccsal járó tortúrákat, a vagonhiány következményeit. Tisztelet a szakembereknek és a szakértelemnek — hangzott el az egyik tehetősebb szabolcsi tsz zárszámadásán -— de a piac nem arra kiváncsi, hogy mi a véleményük a szüret kezdéséről. Ha a piac — és ez nem a nyíregyházi hetivásárt, vagy a pici' csarnokot jelenti — úgy kívánja, hogy augusztusban is legyen alma, akkor a termélő érdeke és kötelessége az almát augusztusban szállítani. A piac az úr és nem fordítva. Ha a piac lila almát kíván, azt fizeti meg, akkor lila almát kell termelni és szállítani. A hasonlat az említett zárszámadáson derűt fakasztott, de meggyőző érvként hangzott. Hiszen igaz a tétel. Mindig a vevő diktál. Főként akkor-, ha dömping van kínálatból. Ez nemcsak az almára, de minden árura vonatkozik. Határidőt és értékítéletet a piac mond és mi akkor járunk jól, ha a piac diktálta tempóhoz igazodni tudunk. . Seres Ernő Kit képvisel? Az 1987. február 26-i számukban megjelent cikk olvasása, melynek címe „Fityisz a törvénynek” inspirált arra, hogy leírjam gondolataimat. Én is egy kétemeletes szövetkezeti lakásban lakom. Lakótársaim megtiszteltek azzal, hogy érdekeiket, érdekünket képviseljem a lakásszövetkezetnél. E megbízásnak eleget téve 1986 márciusában a közgyűlésen felvetettem, hogy a házunk csatorna- rendszere, vízelvezető rendszere elhasználódott, elavult. Kértem a lakás- szövetkezet igazgatóságát a probléma megoldására. A házunk tíz éve épült, 213 888 forint felújítási alap képződött és úgy gondoltuk, hogy ebből az ösz- szegből ez megoldható. Egy hónap múlva kaptam választ, hogy ez ügyben a lakásszövetkezet igazgatósága eljárt, intézkedett. Tényleges gyakorlati intézkedés nem történt, mondván, hogy nincs bádogos, aki ezt a munkát elvégezze. Az eredmény: három lakás beázott, a külső vakolat helyenként leomlott, az időben nem történt intézkedés hiánya miatt. Beázási panaszunkkal az Állami Biztosítóhoz fordultunk, a válasz: nem fizet. Fordultunk a lakás- szövetkezet elnökéhez, a válasz: pereljük be a biztosítót. Mi eddig úgy tudtuk, hogy a lakásszövetkezet a mi érdekképviseleti szervünk. Hol képviseli érdekeinket ? A Mező Imre út 1. sz. ház lakói Vásárosnamény Megszépülő bútorok Ez az antik bútorgarnitúra a Balkányi Állami Gazdaság •tárgyalószobáját fogja díszíteni. Felújítását, restaurálását két ügyes kezű szakember, Törő Pál műbútorasztalos és Káplár László asztalos januJURIJ NYIKOLSZKIJ: ár elején kezdte. A bükkböl készült bútorok felújítása egyben próba is. Azt tervezik ugyanis, hogy a jövőben közületi és lakossági megrendelésre is újítanak fel stílbútorokat. Képünkön: Törő Pál műbútorasztalos és Káplár László az utolsó simításokat végzi az értékes garnitúrán. (császár) A rendhagyó igék A barátom húsz nyelven beszél, én tizenötön, a barátom felesége viszont csak az anyanyclvén. A minap beugrottam hozzájuk. A barátommal teánkat szürcsölve disku- ráltunk. miközben a felesége leszedte az asztalt. — Az volt ám a bomba nő! — kiáltott fel japánul a barátom. — Ha láttad volna! A haja természetes szőke, a szeme, mint a búzavirág! Az alakja, a járása pedig!... — tette hozzá franciául. I A fegyelem mérőműszere ~| A munkás dolgozni jár a gyárba Nyírbélteki tapasztalatok — sokak okulására — Mesélj, mi volt aztán? — kérdeztem hindi nyelven. — Aztán meghívtam egy vendéglőbe... — folytatta arabul. — Iszogattunk, cse- verésztünk, táncoltunk, bolondoztunk __ — sorolta belemelegedve olaszul. — Utána hazakísértem __ —i Drágám, a kalandjaidról azért máshol is beszélhetnél, nem gondolod?! — jegyezte meg kissé epésen a felesége. Elképedésemben félrea farkaskutya szelíden alussza az éjjeli őrzés fáradalmait a kapu melletti háza előtt. A hűvös márciust nappal süttett magát, Bent az üzemcsarnokokban barátságosabb az idő. Páran a büfé előtt üdítőt isznak, száraz benn a levegő. Egy-két fiatal, főleg leány, a kijelölt helyein cigarettázik. A munka már teljes tempóban folyik. A kül- és belföldi piac várja az itt készülő alkatrészeket. Lajti Miklós kis üzemvezetői bőd ócskájába invitál, ott nagyobb a csend. Az üvegablakon át látni a termet, a munkát. Az imént idézett párbeszédet mintegy folytatva teszem fel most én a kérdést: — Mit tesznek önök a fegyelemért? Számok, s ami mögöttük van Elémteszi azt áz intézkedést, amely erre az évre minden területet szabályoz. Késés, ifaí, pontos munka, ügyintézés munkaidő alatt, magatartás — más szóval minden, ami a rendet biztosíthatja. Az elmélet. Aztán Számokat látok egy másik íven: az elmúlt évben a nyírbélteki gyárban kiosztottak négy figyelmeztetést, egy megrovást, volt két személyi bér csökkentése, egy elbocsátás. A késett órák száma 86-ban 26 óra 17 perc, kiesés magánügyek miatt 2127 óra és 10 perc. Ha ezt a 450 főre vetítjük, talán nem is tűnik soknak. — Lényegében ez nem mutat rossz képet, erősít meg Berkit Ferenc gyárvezető-helyettes, aki egyben üzemvezető is. — De tegyünk hozzá egy másik adatot: a múlt évben az állásidő gyárunkban 11 ezer 367 óra volt. — Vagyis — mondja indulatosan Lajti —, van a fegyelemnek egy másjk oldala. A partnereké, a kooperációs cégeké, a szállítási és más szerződési fegyelmek ügye. Mert ide is, éppen úgy, mint a nyugati gyárba, amit említettem, ide is dolgozni jön a munkás. De ha nem tudunk munkát adni, mert nem jött meg az alkatrész, hiányzik ez és az, akkor-feltehető a kérdés: mi több, a kétezer valahány óra, vagy a 11 ezer? Erkölcsi alap — A módosított kollektív szerint — fűzi a gondolatot Waktencheim Dénesné csoportvezető — előfordulhat, hogy a, gyár kiad három napot azzal: ha meglesz az alkatrész, ledolgozzátok. Ez jó, rendjén is vari. De nem a kényszer szülte ezt? Kinek jó, ha beugrik a három szabadnap? Néhg úgy tűnik, a házi munkához éppen jól jön. De ezt a három napot rendszerint szombaton meg vasárnap dolgozzák le. — Ahhoz, hogy fegyelmet nyeltem a teát és elejtettem a csészét. — Miféle kalandjaimról? .. . Hisz mi a spanyol nyelv rendhagyó igéiről beszélgettünk ... — dadogta felvörösödve a barátom, majd egy óvatlan pillanatban babiloni dialektusban idesúgta: — Csak az anyanyelvét ismeri, de mindent értett!... — Te, ez a vesédbe lát! — kiáltottam fel törökül. — A férjem gyengéi a rendhagyó igék — fordult hozzám a háziasszony. — Valahányszor róluk mesél, rögtön olyan kéjsóvár lesz a tekintete __ Antal Miklós fordítása — Önök mit tesznek a fegyelemért? — kérdem nyugati kollégámat. Értetlenül néz rám. — Miért? — Hát azért, hogy mindenki rendesen dolgozzék, ne lógjon, ne csellengjen. — Nem értem önt — így a kolléga —, ide az emberek dolgozni járnak. Pénzt keresni. Akinek ez nem tetszik, elmegy vagy elküldjük. Lajti Miklós üzemvezető Nyírbélte- ken ehhez hozzáteszi: Ide, hozzánk, a Ganzba is ezért járnak az emberek, de nem minden ennyire egyszerű. Műszerszerelők követeljünk, feltételek kellenek — mondja Misei Gusz- távné csoportvezető. Ez látszik, hiszen kevesebb a kilépő, mióta este is van egykét helyen ügyintézés. De ez kevés. Az első fegyelmező erő a folyamatos munka. Ha ez hiányzik, ha az ember nem tud mit csinálni, világos, hogy cselleng. Ezen semmilyen előírás nem segít. Lajti Miklós, aki alapszervi párttitkár is, így summáz: — Erkölcsi alapunk kérni csak akkor van, ha ezzel szemben mi is tudunk kínálni. A munkabér jó, a múlt évi átlag meghaládta a 68 ezer forintot. Jó, hogy a háromnapos igazolatlan hiányzás után búcsút mondhatunk bárkinek. Fegyelmez az is, hog} legalább 300 ember szerepel a munkaügy listáján, aki munkára vár, a benti jobban becsüli magát. De mindennek az alapja az, hogy olyan rend legyen a gazdaságban, ahol szent a szállítási fegyelem, a szerződés, amikor nem kell magyarázkodni, hogy éppen most miért nincsen munka. — És van még valami — veszi át a szót Berkli Ferenc —, s ez az élet. Mi hozhatunk itt szabályt, születhet rendelet országosan is akárhány, ha az nincsen összhangban a realitással. Mert mondhatjuk-e vajon egy anyának: nincs szabadság, nincs eltávozás akkor, amikor egy hónapra bezárják az. óvodát? És mit csinál akkor, na van mondjuk egy járvány, s hazaküldik a gyereket az iskolából? És itt a falusi ellátás. Ha valami rendes és tartós kell, akkor marad Nyíregyháza vagy Debrecen. Sajnos, még Nyírbátor se kínál mindent, ami kell az embereknek. Így aztán ne csodálkozzunk, hogy a szabadságolásról szóló szép törvény sokszor csak illúzió. S ilyenkor ki meri mondani: fegyelmezetlenek vagytok, elvtársak! — Aztán még valami — folytatja a két asszony, Wak- tencheimné és Miseiné: —Itt senki nem csinált gondot abból, hogy vége a névnapozásnak. Senki nem tiltakozik, hogy az alkoholcsipogóba bele kell beszélni. Az emberek, illetve főleg az asszonyok és lányok számára ez nem probléma. Még a cigarettával is boldogolunk, beleszáll! ebbe a Vöröskereszt is. De bizony az már gond, hogy a fiatalt, aki idekerül, s olyan mint a csikó, meg kell fékezni. Aligha kell bizonygatni, hogy valóban dolgozni jöttek ide, s számukra az üzemi munka már életforma. Pár évvel ezelőtt itt még arról szóltak, hogy a gyáriak zöme a ház korüli kisebb-nagyobb kertben keresi a boldogulást, akkor éppen az uborka, meg a málna volt a sláger. Kopott ez, s a bélteki gyárban a mozdulat, a gesztus, a figyelem már arról tanúskodik, itt van minden figyelem, ide összpontosul tudás, szorgalom. Áz élethez igazodni — Nem is talál itt senkit, aki ne szívvel-lélekkel dolgozna. Sose a munkásban van a hiba, ha valahol, a nyolc órát nem dolgozzák le. Nekem azonban van olyan érzésem — mondja Berkli Ferenc —, hogy az adminisztratívakkal más a helyzet. Egyszerűen ebben az országban nem ismerik az összevont munkaköröket. Higgye el, nincsen olyan nem termelő munka, amely kitöltené a napi nyolc órát. De hát ebben az országban minden munkakört jól elhatárolnak egymástól. De miért? Így aztán én ipár nem is csodálkozom, ha valaki, amikor belépek a szobába, gyorsan a fiókba dugja a keresztrejtvényt vagy az újságot. Csak akkof az a kérdés: vajon mindenütt egyformák a hatékonyság és fegyelem követelményei? — Ezt is az élethez kellene igazítani — mondja Lajti Miklós —, megpróbálni az összevont munkakört. Van, ami igaz Budapesten, de aligha sikerülhet Nyírbél- teken. Hiába van üzemi szigor, ha úgy tetszik drákói rend, ha más cégek mitsetm törődnek azzal, hogy itt dolgozni akarnak, s nem szabadnapra vágynak. Hiába tervez és szervez a’ bélteki gyár, ha a TITÁSZ két-három napra, és sose a hét végén, kikapcsolja az * áramot. Egymásra jobban figyelni, egyformán követelni a rendet — ez lehetne a summa. A gyárvezető-helyettes magát is erősítve, engem is nyugtatva mondja: hiába az idei év eleji rossz idő, minden jól indult. Egyetlen tt - gvelmi ügy se akadt, minden megy a maga útján. Bízható- an a jobb felé. Bürget Lajos
