Kelet-Magyarország, 1987. március (44. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-14 / 62. szám

1987. március 14. Kelet-Magyarország 3 Szabályozóhatások MIÉRT NEM LEHET NÁLUNK emelni a tagok jövedelmét? — tette fel a kérdést a máriapócsi Rá­kóczi Termelőszövetkezet pártszervezetének beszá­moló taggyűlésén Szmo- linka Vilmos növényter­mesztési brigádvezető. Ilyen óhajtásnak manap­ság kevés helyem nem ad­tak kifejezést, de ebben a megyében egy kézen meg lehet számolni azokat a közös gazdaságokat, ame­lyekben 50 millió forint fölött volt a nyereség. A máriapócsi ezek közé tar­tozik, és talán a pártszer­vezet beszámoló taggyű­lése a legfelelősebb fó­rum, ahol ilyen kényes dolgokat fel kell vetni és arra választ kell adni. A hozzászóló indulatok nél­kül, a számonkérésnek még a gyanúját is elke­rülve folytatta: tavaly fe­le nyereséggel könnyeb­ben lehetett emelni, mint most. Ugyan mi ennek a regulativ adónak a célja? Miért nem ott akadályoz­zák meg a béremelést, ahol tényleg nem volt eredmény, vagy legalábbis kevesebb. Meggyőző választ erre nemigen tud ma adni senki. Hogy ezt írja elő a szabályozó? Ezt még egy pártfórum is csak tudo­másul veheti, magyará­zatként nem fogadhatja el. Tiltakozik ellene az igazságérzete, és nincs az az öntudat, ami ezután még teljesítményfokozásra bírhatja az itt dolgozókat. Ha csak az eddigi lelkiis­meretes és eredményes munka adta jó közérzet. De ebből nem lehet a boltban bevásárolni. Ak­kor miből? Paszternák József, a tsz elnöke alighanem jelszó- ellenes ember. Kapcsolód­va az előtte szólóhoz az­zal kezdte: „Nem szere­tem én, hogy mindig azt mondjuk, meg kell újul­ni. A rosszat hiába újít- gatjuk, változtatni kell és kész ... Mi nem fogadjuk el ezt a kevés emelési le­hetőséget, nem ezt érdem­li ez a tagság." Hogyan? Meg lehet kerülni a gá­takat? Az ésszerű változ­tatásokkal igen. Lemond a tsz a háztájival kapcso­latos lebonyolítási díjak egy részéről. Többet ad­nak két mázsa kukoricá­val az eddigi járandóság­tól. Végül is termett ku­korica elegendő. Aztán így folytatta az elnök: „Ne szidjuk a szabályozókat elvtársak! Attól nem le­szünk boldogabbak, fog­juk inkább a szekerünkbe őket. Valamilyen formá­ban eddig mindig hasznot húztunk belőlük." HÁROM. HÁROM ÉS FÉL MILLIÓ FORINTOT juttatnak ilyenképpen a tagságnak a máriapócsi Rákóczi Termelőszövetke­zetben. Tanulságnak any- nyit lehetne levonni, hogy hasznos dolog alapo­san megvizsgálni a változó közgazdasági környezet minden hatását a saját gazdaságra. Ott, ahol jól mennek az ügyek, megta­lálni a jó csatlakozási pontokat. Ésik Sándor A KÉV — Tengizben Műszaki fejlesztésre huszonötmillió URH- és számítástechnikai rendszer Március 12-én ülést tartott a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat vállalati tanácsa. Megvitatták és elfogadták a múlt évi munkáról szóló be­számolót és az 1987. évi ter­vet. Ezek szerint tavaly 463 milliós termelési tervet telje­sítettek, s 47,8 millió nyere­séget értek el. Az eredményekben jelentős szerepet játszott, hogy job­ban kihasználták a belső piac adta lehetőségeket, s bekap­csolódtak a Szovjetunióban, Tengizben épülő olajipari komplexum építésébe. így a nyíregyházi vállalat az or­szág hasonló testvérvállala­tai között eredményével az elsők között szerepel. A vállalati tanács megálla­pította: az 1986. évi sikerek lehetővé teszik, hogy az idén jelentősebb összeget fordít­sanak a műszaki fejlesztésre. Döntött a vállalati tanács, s ezek szerint 1987-ben 25 millió forintot fordítanak az említett célra, melyből első­sorban a gépparkjukat kor­szerűsítik. illetve bevezetik az URH- és a számítástechni­kai rendszert, amelyekkel korszerűbbé válik a termelés irányítása. Az idei termelési terv 10 százalékkal magasabb a ta­valyinál, s ezt az eredményt változatlan munkáslétszám­mal igyekeznek teljesíteni, miközben 5—10 százalékkal emelik a dolgozók személyi jövedelmét. Rang munkaköpenyben Művezetők a felelősségről Rajtuk csapódik le, ha késik az anyag, vagy elromlik egy berendezés, s az ő felelősségük, hogy a rájuk bízott te­rületen mégse maradjanak el a tervtől. Ez már önmagában sem kevés feladat egy művezetőnek. De aki csak szakmai­lag jó, az nem feltétlenül alkalmas erre a megbízatásra. Arra kértem Makiári Lász­lót. az EAG Kisvárdai Fa­ipari és Akusztikai Elemek Gyára főmérnökét, hogy olyan művezetőkkel beszél­hessek, akik szakmailag és emberileg is a legjobbak kö­zé tartoznak. ígv ismerked­tem meg Sípos Lászlóval. Nagy Bélával és Szabó Ist­vánnal. Azonos vélemény — Nehéz mesterség — rán­colja homlokát a rangidős: Sipos László, aki a faipari szerelőműhelyben irányítja a munkát. — Nálunk a ha­táridő és a minőség az első. Ezen a télen sok bosszúságot okozott, hogy a bejárók kés­tek a hóesés miatt. Ez per­sze csekélység ahhoz, hogy mennyi baj van az alapanyag minőségével. Ha görcsös a fa, ki kell fúrni és befoltoz­ni. Ez — bár segédmunká­nak tűnik — gyakran olyan hozzáértést igényel, hogy be­csületére válik a legjobb szakmunkásnak is. Hasonló véleményen van Szabó István, a mechanikai E ladta a házat a férfi. Holnap hurcolkodnak az új lakók. Most utoljára érezheti magát ott­hon ezen a falusi portán. Ahogy bóklászik az udvaron, a házban, ismeretlen érzések rohanják meg. Mert végér­vényesen felszámol valamit. Valami csak rátartozó, kéz­zel fogható múltat. Apja temetése óta ebbe a spajzba nem nyitott be sen­ki. önkéntelenül leemel egy fedőt. Az edényben zsír van. abban meg kanálnyomok. Sőt. Ujjnyomok ... ? Igen. Szabályos ujj vájta kis árkok a zsírban. Nagyon erőtlen le­hetett már az öreg. biztos el­felejtett kanalat hozni, és hogy ne kelljen neki még egyszer betámolyogni a spájzba. belenyúlt kézzel a bödönbe . . . A férfinak elszorult a tor­ka. Kiment a levegőre. Szem- befordult a házzal. Egyik fe­lét még az apja. nagyapja építette vályogból. A másik felét ő toldotta hozzá a hat­vanas években téglából. Ak­kor még fiatal házas volt: Ügy képzelte, itt marad a faluban. Aztán elmentek az asszonnyal a városba. Ott la­kást vett, jöttek a gyerekek. A városban ragadt. A régi elbeszélésekből ar­ra biztosan emlékszik: a dédapja is ezen a portán élt. És ki tudja még hány őse? A felmenők talpa tömörítette keményre az udvar földjét. Nekidől a vén körtefának. Gyerekkorában nem egyszer a leplattyogott gyümölcsre lépett. Az meg tele volt da­rázzsal. És egyszer ide vala­hová, a fa alá ásott el játék­ból jó mélyre egy szenesla­pátot azért, hogy ha majd az anyja használni akarná és keresni kezdi, egyedül ö ta­lálhassa meg, ő az egyszem gyerek, az egyszem fiú. Az­tán az anyjának csak nagy sokára lett volna szüksége a szerszámra, ö meg elfelejtet­te, hogy pontosan hova ásta. Bevallani nem merte, azóta is itt van a földben a lapát. Hirtelen vágyat érzett, hogy közel negyven év után — mint valami kincset — megkeresse, kiforgassa a miiltnak ezt a bizonyítékát. Ha nem szégyellte volna, ta­lán valóban ásót is ragad. Aztán csillapodott. Hadd ma­radjon csak a földben az a szerszám. Ki tudja mi lesz itt száz év múlva, ezer év múlva. A dolgok úgyis el­enyésznek. De az ő szenes­lapátja. azzal hogy van, léte­zik, s ha majd megemészti a talaj és egy kis helyen meg­emeli a föld vastartalmát... a szeneslapátja a jövőben is megőrzi öntudatlanul egy régvolt kisfiú emlékét, egy család emlékeit. Sztancs János üzem művezetője is. (A fia­talember, aki 70 ember mun­kájáért felel, nemrég techni­kusminősítő vizsgát tett.) — Az üzemben roppant szerteágazó a munka. Éves szinten száz-százhúsz féle terméket gyártunk a legegy­szerűbbektől a bonyolult be­rendezésekig. Van, amiből tíz, másból ezer darab ké­szül. Ilyen feltételek mellett pontosan ismerni kell, hogy ki mire alkalmas. Van, aki 4-edljes, a másik szeret pihen­ni. Az egyik ember gyorsabb, a másik pontosabb. Aki jobb minőségben és többet dol­gozik, az többet is keres. A teljesítménynek szerepe van a jutalmazásnál és a bér­emelésnél is. Nem szaladtak a kocsmába A zavartalan munka egyik feltétele, hogy kifogástalan gépek, berendezések álljanak a dolgozók rendelkezésére. Ezért a felelősségért nem irigylem Nagy Bélát, a TMK művezetőjét. — Nekünk mindenhez ér­teni kell: az esztergálástól a fűtésszerelésig. Szerencsére a TMK-ban szinte ahány ember, annyi szakma, így a legtöbb feladatra megvan az alkalmas személy. Jól fel­szerelt műhellyel rendelke­zünk, ezért alkatrészhiány ritkán hátráltatja a munkát. A tennivalók megszervezé­se, irányítása, a feladatok elosztása, ellenőrzése csupán egyik része a művezetők munkájának. Helytállásukat az is minősíti, hogy meny­nyire tudnak fegyelmet tar­tani. mennyire hallgatnak rájuk a többiek. — Szerintem nagyon fon­tos, hogy megbízzunk az em­berekben — magyarázza Si­pos László. — A mi üze­münk szakemberei többször is dolgoztak már a gyárka­pun kívül. Például a Csillag közi óvodában, ahol korlátot, lépcsőt, karnisokat, beépített szekrényt készítettünk — részben társadalmi munká­ban — a gyermekeknek. Ál­talában 4-en, 5-en voltak itt. Reggel kiadtam nekik a munkát, aztán siettem visz- sza. mert az üzemben sem állt meg az élet. Csupán né­hányszor jártam az óvodá­ban, az emberek mégsem lóg­tak, nem szaladtak a kocs­mába és határidőre befejez­ték a munkát. Tiszta fejjel — Nálunk alapkövetel­mény, hogy mindenki tiszta fejjel lépje át reggel a gyár kapuját — veszi át a szót Nagy Béla. — Tavaly az egyik dolgozónk bizony nagy árat fizetett az ittasságáért. Figyelmetlenül fogott hozzá egy síkköszörű beállításához és a gép összeroncsolta az ujját. Ez az eset az egész kollektívát sújtotta. A brigád esélyes volt az ezüst fokozat­ra, de csak szocialista címet kapott a történtek miatt. Az idén már csak kivételesen fordul elő, hogy ittasan jön munkába valaki. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a kisvárdai gyár­ban is a munkaidő védelmé­re. Tudomásul kell venni mindeneinek, hogy csak in­dokolt esetben adnak kilé­pőt. — Sajnos, a hivatalok nem igazodnak a munkarendünk­höz — panaszolja Sipos Lász­ló. Az idézések szinte kivétel nélkül konkrét időpontra: délelőttre szólnak. — A kérésekre nehéz ne­met mondani, de néha erre is szükség van — kapcsoló­dik a beszélgetésbe Szabó István. — Például vásárolni nem engedek el senkit. Más a helyzet, ha orvoshoz ké­szül valaki. Oda bárki elme­het. Ám ha visszajött, ké­rem az igazolást. Mivel az üzemben sok az asszony, elő­fordul, hogy egyiket-másikat elhívják, mert beteg lett a gyermeke. Természetesen ilyenkor is elengedem a dol­gozót. A munkaidő védelmét is szolgálja, hogy a mechanikai üzemben kismamaműszakot szerveztek. Akik itt dolgoz­nak reggel fél 8-ra járnak, s kevéssel délután 4 előtt vé­geznek — így jut idejük a gyermekekre. Ä művezetők szerint ez azért is jó, mert a dolgozókat nem akarják olyan helyzetbe hozni, hogy okuk legyen a késésre. Hi­szen az idő pénz, s minden elvesztegetett perc drága, ami a munkahelynek, s a dolgozónak is a zsebükre megy. Házi Zsuzsa Hálózsákok Nyírbátorból Hálózsákok varrását kezdték meg a napok­ban a Nyírbátori Ru­haipari Szövetkezet­ben. Eddig hazai gyártású toliból ké­szített hálózsák nem került forgalomba. Most a bátoriak 1400 darabot gyártanak belföldi megrendelés­re. (Elek Emil felvé­tele) Fellendült a kisipar Miként manapság a fiatal orvos, úgy volt valaha a lá­nyos anyák álma egy jó ipa­ros ember. Persze azért ma sem kicsi a respektje egy ön­álló autószerelőnek, műbú­torasztalosnak, fogtechnikus­nak. Sokan nagy pénzt sejte­nek, illetve látnak e mögött a szakmák mögött. Nem célunk most a kisipa­rosok bevallott (esetleg tit­kolt) jövedelemforrásait vizs­gálni. Bár kétségkívül a ke­reseti lehetőségek erősen be­folyásolják egy-egy szakma virágzását, presztízsét, követ­kezésképp az iparengedélyért folyamodók — vagy az azt visszaadok — számát. De most csakis és kizárólag ar­ra vagyunk kíváncsiak, ho­gyan változott, alakult a gazdaságnak ebben a speciá­lis szektorában a létszám 1986-ban Szabolcs-Szatmár- ban. Mintegy 430 emberrel gya­rapodott a kisiparosok tábo­ra tavaly a megyében. Ezzel a növekedéssel együtt év vé­gére már közel hétezren vol­tak. Majdnem száz nyugdí­jas váltott ipart, közel annyi­an, mint akik főfoglalkozás­ban kívánják űzni a mester­ségüket. Kétszázharmincan pedig eleve úgy jelentkeztek, hogy nem akarják feladni a meglévő munkahelyüket, azaz egyféle másodállásnak tekintik a kisipari tevékeny­séget. Legnagyobb érdeklődés a teherfuvarozás, illetve a sze­mélyszállítás iránt mutatko­zott. összesen 180-an ültek ilyen módon „maszek" volán mögé. Mindent egybevéve szépen emelkedett a kifeje­zetten ipari tevékenységek­kel foglalkozók száma is. Esztergályosból például har­madával volt több a múlt esztendőben, mint az azt megelőző évben. De a gépla­katosok is észrevehetően megsokasodtak. Külön ered­ménynek számít, hogy 15-en érdemesnek látták a suszter­kalapácsot a kezükbe venni. Ezzel, a maguk sámfáján dol­gozó cipészek száma elérte a 120-at. Ugyanakkor lényegesen kevesebb lett a hegesztő kis­iparos. valamint a bérdará­lásból, kézműiparból, tetőfe­désből élők száma. Engedél­lyel rendelkező kefekötő pe­dig már egyáltalán nincs, örvendetes viszont, hogy fellendült a személyi szolgál­tatás. Több a manikűrös, pe­dikűrös, a takarító. Igaz, né­mileg kevesebb a kozmeti­kus. Érdekes adat: a kisipa­ros társadalmon belül tovább csökken a községekben dol­gozók aránya, bár a csökke­nés üteme mérséklődött. Szép szó, vagy szigor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom