Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-11 / 35. szám

1987. február 11. Kelet-Magyarország 3 Közelebb a vállalatokhoz Beszélgetés Beck Tamással, a kereskedelmi kamara elnökével A közelmúltban Nyíregy­házán járt Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Ka­mara, a vállalatok érdekvé­delmi. érdekképviseleti szer­vezetének elnöke. Megbeszé­lései a megyei vezetőkkel több, a terület gazdálkodását érintő kérdést is tartalma­zott. Lapunk ebből az alka­lomból kért tájékoztatást. — A Kamarának jól funkcionáló területi szervei vannak. Hogyan látja ezek munkáját a központi irá­nyítás? — Az ügyvezetőség elgon­dolása és óhaja, hogy növel­je a kamarai területi szer­vek szerepét. Az egyes régi­ókban területi bizottságok működnek, így a megyét érintően az Észak-alföldi Bi­zottság Debrecenben, de az a törekvésünk,' hogy minden megyében legyen egy állan­dó munkatársunk. Ezt már meg is valósítottuk. Ezen ke­resztül szeretnénk a megyei iparfejlesztés, a gazdaság- fejlesztés, a külkereskedelem hatékonysága fokozásában se­gítséget adni. Célunk, hogy több kamarai feladat jusson a területre. Így ezek a bi­zottságok a jövőben az ok­mányhitelesítéstől a külön­féle export-import tevékeny­ségek fejlesztéséig lehetősé­get ‘kapnak. További elkép­zelésünk, hogy helyben is működjön etikai bizottság, hiszen a területen működő vállalatok egymás közötti nézeteltérését helyben, köz­vetlenebb ismerettel jobban lehet tisztázni. — Üj fogalom a közép­szintű egyeztetés, amikor a Kamara illetékes vezetői a területi szervek képviselői­vel tárgyalnak. Mi ennek a célja? — Több olyan, a terüle­tet és a vállalatokat is érintő kérdés van, melyekben ér­demes megismerni a vélemé­nyeket. Konkrétan Szabolcs- Szatmárban ebben az évben három főbb kérdésegyüttes vizsgálatában egyeztünk meg: tájékozódunk az itteni ter­melési lehetőségek, valamint a szovjet importra alapozva egy faipari vertikum kialakí­tásának helyzetéről. Támo­gatjuk a megyét a hátrányos gazdasági helyzetű területek­nél az ipari fogadókészség vizsgálatában, esetleges part­nerek felkutatásában. Végül a határ menti árucserében érdekelt termelők, kereske­dők és külkereskedők együtt­működésének fejlesztését tűztük ki célul a Kamara sa­játos eszközeivel. — A megye földrajzi fek­vését, a szovjet határ kö­zelségét valóban jobban ki kellene ‘használni, erre az utóbbi időben több erőfe­szítés történt. Mely utak járhatók a kapcsolatok bő­vítésében? — Legfontosabbnak az egyszerű árucserén való túl­lépést tartom. A vállalatok konkrét tartós partnerkap­csolatainak kiépítésében adunk segítséget, a vegyes vállalatok alakításának fel­tételeiről februárban konzul­tációt szervezünk az érintett vállalatok bevonásával. Ta­pasztaljuk, hogy a meglévő jószándélk mellett több a bi-‘ zonytalansági tényező, nem ismerik eléggé a lebonyolí­tási, érdekeltségi, elszámolá­si viszonyokat, azokat a ren­deleteket, amelyek megha­tározzák a működés feltéte­leit. Pedig a korábbi, úgyne­vezett, null-szaldós árucsere megállapodások helyett, amelyek bővítése lassan és gyengén haladt, mindkét or­szágban támogatják a folya­matok felgyorsítását. — A megye iparszerke­zetében döntő helyet fog­lalnak el a gyáregységek. A továbbfejlődés záloga, hogy az itt lévő termelési és em­beri erőforrásokat miként lehet mozgósítani. A meg­beszéléseken önt is kérték, hogy támogassa a megyei irányítás lépéseit. — Akár természetesnek is vehetjük, a nagyobb vállala­ti önállóság mellett szüksé­ges, hogy az egyes, elkülö­nült termelő egységek is több lehetőséghez jussanak. A minél nagyobb gyáregy­ségi önállóság, a saját ter­melési és nyereség-előirány­zatok készítése segíti a tisz­tánlátást, felszabadítja a helyben lévők kreatív és in­novatív tevékenységét. Mint kiderült, ez a gyáregységi gond megyén belül is érez­hető, például akkor, ha nyír­egyházi székhelyű vállalat­nak más városban működik egysége. Vagyis a kibonta­kozáshoz az kell, hogy min­denütt értsék meg: a vi­szonylag nagyobb önállóság az egész vállalatra kiható előny. Ismerünk jó példákat, mint a Taurusét, de felme­rülhet új formák, a részvény- társaság, a holding, a leány- vállalat működtetésének le­hetősége is — fejezte be Beck Tamás. Lányi Botond Álvázak Nagykállóból P0TKOCSIALVÄZAKAT készítenek a Nagy kallói Vasipari Szövetkezetben. A megrendelés 490 darabra szól, s a MEZŐGÉP baktalórántházi gyáregységébe szállítják. Képünkön: Várnagy István az alvázakat fes­ti. (farkas) » A megyében — természete­sen a betegeken kívül — ösz- szesen 30 orvost érint a ren­delet, amely úgy szól, hogy az adott helyen állandó vagy ideiglenes lakással rendelke­ző járóbeteget a főállású üzemorvos veszi táppénzre. Tehát — hogy semmi félreér­tés ne legyen — az üzembe más településről bejáró dol­gozók és a fekvőbetegek ese­tében ez továbbra is a kör­zeti orvos feladata. Jó tapasztalatok — Nyíregyházán már 1981 óta élünk a lehetőséggel, amely január elsejével orszá­gos gyakorlattá vált — tájé­koztat dr. Virág Anikó me­gyei üzemi szakfelügyelő fő­orvos. — Nagyon jók a ta­pasztalataink. habár kezdet­ben néhány munkahelyi ve­zető ódzkodott attól, hogy az üzemorvos vegye táppénzre a dolgozókat. De azóta egyér­telműen bebizonyosodott, hogy a helyi körülményeket az üzemorvos ismeri leg­jobban, ezért elsősorban ő hivatott eldönteni, el tudja-e végezni a munkáját a beteg, vagy sem. Egyébként az üzemorvos „jogosítványai" ugyanazok, mint a körzeti or­vosé, tehát például a szak- rendelésre is beutalhatja a beteget. — Megvannak-e mindeh­hez a szükséges tárgyi felté­telek ? — Igen, hiszen másként nem is dolgozhatna az üzem­ben főállású orvos. Néhány helyen lényegesen jobb is a felszerelés az üzemi, mint a körzeti orvosi rendelőben. Kényelmetlennek érezhetik zal, hogy a jövőben az üze­mek számára kötelező lesz bizonyos számú rehabilitáci­ós munkakör kialakítása, ellenkező esetben meghatá­rozott összeggel kell támogat­niuk az e célra létrehozott közös alapot. Az előkészítő munka már megkezdődött: a jövő hónap végéig minden üzemben felmérik, hogy a rehabilitációs eljárást köve­tően hány ember foglalkoz­tatását oldották meg és ho­gyan. Visszatérve az üzemorvo­si hálózathoz: a szakembe­rek szerint ennek bővítése látszik a leginkább járható útnak, mert a lakosság alap­ellátásáról elsősorban ott kell gondoskodm, ahol a munka­hely van. A főállásban dől­gozni kívánó üzemorvosok azonban nem tolonganak. A hetvenes évek végén még Szabolcsban volt a legkeve­sebb főállású üzemorvos, s jóllehet az utóbbi öt évben számuk megduplázódott, a megyék között így is az utol­só harmadban vagyunk. További bővítés Valóban érdemes tehát fontolóra venni azt a lehető­séget. amit dr. Virág Anikó is említ: összevonni több üzem részállású óráit, és így főállású üzemorvosi helyeket kialakítani. Alkatrész házilag Az elmúlt, aszályos esz­tendőt alaposan megsínylet­ték a nyíregyházi Ságvári Termelőszövetkezet erő- és munkagépei. Különösen az ekék, a kapák és a Rábák koptak sokat a nagy igény- bevétel miatt. Nem kis fel­adatot jelent a géppark téli nagyjavítása, amely kereté­ben mintegy száz masinát kell rendbehozni. Ezek közül tizennégy erőgépjet műszaki vizsgáztatásra készítenek fel a szakemberek. Még decemberben 1 mil­lió forintért vásárolt alkat­részeket a munkához a tsz. Mivel mindenhez nem sike­rült hozzájutni, ezért jó né­hány alkatrészt házilag ké­szítenek el a szereiők. Külö­nösen sok tennivalója van ebben a két esztergályosnak. A szövetkezetben terv sze­rint márciusban, a tavaszi gépszemlére valamennyi erő- és munkagép felújítását be­fejezik. Már az idén új fel­szerelésekkel gazdagodik a műhely. A tsz két új eszter­gapad és egy motorteljesít­mény-mérő fékpad vásárlá­sát tervezi. Gönczi Mária ÜJ GÉPET HELYEZTEK ÜZEMBE a napokban a nyíregyházi Divat Ruházati Vállalat­nál. A régebbi ragasztó présgépet egy új, nagy teljesítményű NSZK-géppel váltották fel. s ezzel egy műszakban több munkát végeznek, mint a régebbivel kettőben, (elek) Üdítőgyár Kisvárdán Valóban sztár a Sztár-család Természetesen lesznek, akik kényelmetlennek érzik majd, hogy ki kell menniük az üzemorvoshoz, holott a körzeti rendelő a közelükben van. De ezen részben enyhít­het a körzeti és az üzemor­vos együttműködése. Más­részt igen fontos, hogy az üzemorvos figyelemmel kí­sérje a dolgozók egészségi ál­lapotának alakulását, hiszen, ha a szükség úgy hozza, neki kell javasolnia a munkakör­változtatást. Döntő szerepe van az üzemorvosnak a mun­kahelyi rehabilitáció elősegí­tésében is. — Ez sajnos rendkívül ko­moly gondot ■ jelent. Sokkal több az olyan munkahely, ahol probléma van a dolgo­zók rehabilitációjával, mint ahol nincs ... Ismeretes, hogy a kisebb-nagyobb mun­kahelyi közösségek, brigádok nem szívesen veszik, ha csökkent munkaképességű tagjuk köztük marad, mert azt mondják, csak hátráltat­ja őket, helyette is nekik kell elvégezni a munkát. így az­tán könnyen kimondja a munkáltató, hogy nem tud a dolgozó egészségi állapotá­nak megfelelő munkát adni. És ha a rehabilitációs bizott­ság sem tud segíteni, marad a rendszeres vagy átmeneti szociális járadék, ami viszont nem lehet megoldás, különö­sen egy még fiatal ember ese­tében. Az egészségügy erőfeszíté­se önmagában kevés a reha­bilitációval együttjáró gon­dok megoldásához. Remélhe­tően javul majd a helyzet az­Valóban sztár lett a Sztár­család, állapították meg a Kisváröai Szeszipari Válla­latnál a múlt évet összegez­ve. Ugyanis a Demecserben gyártott kétdecis palackokból tavaly 43 milliót töltöttek meg, minden mennyiségi re­kordot felülmúltak, hogy az ellátásukhoz tartozó megyék boltjaiban legyen elegendő Coca-cola, narancs, tonik, meggy és a többi Sztár-ital. A megnövekedett igények — no meg egy átszervezés — indokoLta, hogy továbblépje­nek az üdítőital-gyártásban. A vállalattól ugyanis levált a miskolci gyár, ahol a literes üdítőket palackozták, miköz­ben a felmérések azt bizo­nyítják: a kiskereskedelem­ben, a boltokban szíveseb­ben vásárolják a literes pa­lackokat. Ezért döntöttek úgy, hogy Kisvárdán egy új, üdítőital-gyártó üzemet hoz­nak tető alá. A teljes gép>esítéssel, a bel­ső szállítás megszervezésével mintegy 138 millió forintos beruházásszervezési gondo­kon is segít a vállalati köz­pontban. Ugyanis eltérő a csúcsidőszak az üdítő italok nyári forgalmazása és a sze­szes italok kereslete között, így rugalmas átcsoportosítás­sal kisebb, mintegy negyven- fős létszámnöveléssel meg­oldhatják az üzem működte­tését. Az új üdítőüzem tervezé­séhez a múlt évben kezdtek hozzá. A megyei építő- és szerelő vállalat kivitelezésé­ben húznak fel egy 72 méter hosszú, 24 méter széles csar­nokot, ahová az NDK-ból származó korszerű palackozó gépsor kerül. Megoldják, hogy egyaránt tudjanak lite­res és kétdecis palackokat tölteni, lezárni. A teljesít­ményre jellemző, hogy .a li­teres palackokból óránként 12 ezret töltenek be, kétde- cisből ennek a duplája lesz a kapacitás. Az üdítőital-gyártó üzem gé­peit az idén szerelik be. utá­na indul az üzemszerű ter­melés. L. B. Védelmet kérek, ezúttal a szakszer­vezettől. Harminc év után megér- demlem. Ráadá­sul rámfér. És hogy a fentieket valamiképpen megmagyaráz­zam, a hivatalos kérvények mintá­jára előadni kí-r vánom a követke­zőket. Olvastam, hogy az angliai szakszervezetek­ben mozgalom in­dult annak érde­kében, a hivata­lokban dolgozó hölgyeket, immár szervezett formá­ban megóvják a férfi munkatár­sak kétértelmű megjegyzéseitől, egyértelmű aján­lataitól, félszeg si- mogatásaitól (az értelmező szótár­ban lásd: fenék­be csípés). Javasolja a szák­szervezet, hogy a kétértelműen pil­lantó, egyértel­műen ajánlatot te­vő eléggé el nem ítélhető férfiak el­len hozzanak szankciókat. Bün­tessék őket. Véd­jék meg a nőket, immár törvénnyel is minden kísértés ellen. Szegény asszo­nyok és szegény lányok! Ahogy az angol következe­tességet ismerem, meg is valósítják. Hoznak egy tör­vényt, ami szolgál néhány évszáza­don át. Nos, én mint férfi (de szakszervezeti tag) az alábbiakban követelem: lévén hogy köhajítás- nyira van tőlünk a tavasz, fogjanak össze a szakszer­vezetek, és hozza­nak egy törvényt, ami megvéd min­ket férfiakat a nők kihívó pillan­tásaitól, az egy­értelműen lenge tavaszi ruhák lát­ványától, tűsarkú cipők feletti bo­kák, és a bokák fe­letti lábszárak gyönyörűséges lát­ványától. Ez az alapvető követel­mény ahhoz, hogy mi kiszolgáltatott férfiak, lévén ná­lunk az egyenjo­gúság már teljes, valamikor május­ban is emancipá­lódjunk. Különben őszin­te részvétem az angol lányoknak és asszonyoknak. Barth a Gábor Évtizedekig szinte minden betegséggel a körzeti orvos vette táppénzre a rászorulókat. A hetvenes évek közepére a szakrendelések is megkapták ezt a jogot. Most ismét bő­vült a kör, ezúttal a főállású üzemorvosokkal. Táppénzre a munkahelyről Hz üzemorvos jogosítványa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom