Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-09 / 33. szám

1987. február 9. Kelet-Magyarország 7 Eredményes évet zárt 1986- ban az MHSZ-MÉM RSZ megyei repülő- és ejtőernyős- klubja. Országos bajnoki cím, sok jó teljesítményrepülés öregbíti hírüket, eleget tettek az elvárásoknak. Gépeik — képletesen és a valóságban is — magasan szállnak. Hogyan érték el a szép eredménye­ket. Erről beszélgettünk a Szabolcs-Szatmár megyei re-,, pülőklub vezetőivel. — Az elmúlt évben a klub szervezeti fejlesztése és a tag­létszáma a követelményeknek megfelelően alakult — tájé­koztatott Tóth Olivér, a re­pülőklub titkára. — Bár a hajdúszoboszlói klub megala­kulásával mintegy 20 fő eltá­vozott tőlünk, új tagok belé­pésével sikerült a létszámot tartani. Taglétszámunk je­lenleg kétszáz fő, ennek fe­le vitorlázó- és motoros repü­lő. A sportmunka területén sikerült tartani a korábbi eredményeket, négy tagja a válogatott kereteknek. A mo­toros repülők között Balatoni József. Borosnyay Károly és Szász Alajos, a vitorlázóknál Kesselyák Mihály élvezi a válogatók bizalmát. A nyírségi pilóták elindul­tak valamennyi hazai vitor- lázórepüló versenyen, Boros­nyay Károly ott volt az NSZK-ban rendezett EB-n is. Kesselyák Mihály magyar bajnoki címet szerzett, Bo­rosnyay ugyanitt negyedik. A szegedi Alföld Kupán Szász Alajos ért el jó eredményt, s szerzett jogot az OB-n való indulásra. Balatoni József tagja a motoros műrepülő válogatott keretnek. mondható. Hétközben csak vontatással tudtunk levegő­be emelni gépeket, a szom­bat—vasárnapi üzemnapokon a 35 esztendős, öreg agregá- törok végezték ugyanezt. — És a motoros repülők? — Ezt a szakosztályt nehéz lenne különválasztani a töb­bitől — folytatta Fábián Mi­hály —, mert minden tagja egyben vitorlázórepülő is. Itt elsősorban a kiképzési fel­adatok kerülnek előtérbe, a nagysebességű és helikopter­vezető növendékek előképzé­se mellett történik a sport- munka. A rendelkezésre álló egy-egy Z—142 és PZL—101 típusú gép segíti a munkán­kat, a műrepülésben pedig a Z—50 LA légijármű áll spor­tolóink rendelkezésére. A Tóth, Molnár, Pászti hármas visszavonulása után Balatoni József lépett elő elsőszámú műrepülőnek. Az ő szemé­lyén keresztül érdekelve vol­tunk az angliai világbajnok­ságon, a szocialista országok versenyén, a Nyírség Kupán. Ez utóbbin jól szerepelt Bo­rosnyay és Szász, kategóriá­jukban az első illetve a má­sodik helyen végeztek. — Ejtőernyőseink tavaly megközelítően annyi ugrást végeztek, mint az előző év­ben — vette át a szót Tóth Olivér —, de csak közepes eredményeket értek el a kü­lönböző hazai és nemzetközi versenyeken. Ez a stagnálás — sajnos — évek óta tart, a szakosztályvezetésnek meg kell találnia a helyes utat a sportolók kiválasztására. Jánkfalvi Attila kiemelkedik Légiúton a motoros sárkányrepülő. A legnépesebb vitorlázók kerültek az első helyre — vette át a szót Fábián Mihály repülőtér-prancsnok — köz­tük többen nemzetközi szin­ten is megállják a helyüket. Hosszú idő után az időjárás is kedvezően alakult szá­munkra. Részben ennek is tulajdonítható, hogy az előző évhez viszonyítva, határozot­tan javultak az eredmények. Az 1986. év teljesítményei között 56 időtartam, 187 táv- repülés szerepelt. Ez alatt 36 ezer kilométert repültek ver­senyzőink, ez duplája az elő­ző évinek. A szakosztály technikai bázisa — a gépek szempontjából — jónak a többiek közül, megvédte eisőosztályú minősítését. Az elmúlt évben három, szemé­lyi sérüléssel járó esemény történt, ezért is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a fizi­kai felkészítésre az ugrások között időszakban. A sárkányrepülők 1985 nyarán alakultak, azóta egyenletes fejlődésről adnak számot, személyi és technikai téren kedvező helyzetben vannak. Tavaly tovább nőtt a helyi géppark: egy darab Apolló CX típusú motoros sárkánygépet vásároltak. Az év folyamán további 3 piló­ta szerzett SES-jogosítványt. — A szakosztály tizennégy alkalommal vett részt külön­böző bemutató repüléseken — magyarázta a klub titká­ra —, tervezzük a vontatásos üzemmód bevezetését, ami nagyban segítené a munkán­kat. A saját erőből történő gépépítés kerül előtérbe, eh­hez segítséget nyújt a MÉM helyi repülőbázisa, velük igen jó munkakapcsolatban A földetérés pillanata. vagyunk, segítenek bennün­ket. Az idei év feladatai kö­zé tartozik egy megfelelő tá­rolóhelyiség létrehozása, a hangár már nagyon zsúfolt. — Kevés hőlégballon repül a légtérben. Miért? — Az elmúlt évben ered­ményekben visszaesés volt tapasztalható. A 10 fős szak­osztályban haitan rendelkez­nek szakszolgálati engedély- lyel, egyiküknek oktatói jo­gosítványa van. Gátolja a re­püléseket, hogy a ballon gyakran elszakad, meghibá­sodik. Szerények a tavalyi eredmények, 25 felszállásból ugyanennyi repült órát tel­jesítettek a „lufis” pilóták, ami csak töredéke annak, amit tőlük várunk. A haté­konyság javítására a jövőben Fedor László eje. oktató se­gíti a hőlégballonosok mun­káját. Az idén ünnepli 35. éves jubileumát a nyíregyházi MHSZ-MÉM RSZ repülő- és ejtőernyősklub. Nagy utat tettek meg a repülés kezdeti szakaszától, amikor még gu­mikötéllel „csúzlizták” a vi­torlázógépeket a starthelyről. Az alapítók közül ma is meg­találni néhányat, akik rin­gatták a szabolcsi repülő- sport bölcsőjét. Eredményeik nyomán generációk váltották egymást, küzdöttek, verse­nyeztek a légtérben. Gyé­mánt-, arany-, ezüstkoszorús pilóták öregbítették a pati­nás klub hírét. Pénteken Nyíregyházán tar­totta évzáró közgyűlését a nyíregyházi MHSZ-MÉM RSZ repülő- és ejtőernyős­klubja. A tanácskozáson megjelent Diczkó László, a megyei pártbizottság titká­ra, László András, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese, Liszkai Gyula, az MHSZ országos központ re­pülőfőnök-helyettese, társa­dalmi szervek képviselői. Ott volt Farkas Bertalan űrha­jós, a klub tiszteletbeli tag­ja is. Tóth Olivér klubveze­tő beszámolójában megem­lékezett az elmúlt év eredmé­nyeiről, a nyíregyházi repü­lök 35 esztendejéről, majd jutalmazásokra került sor. Kovács György Vaspapucsos díjkiosztó Motorzaj nélkül A Magyar Autó- és Motorsport Szövetség salakimo'torois szak­osztálya a nyírségi megyeszék­helyen tartotta évzáró és orszá­gos bajnoki díjkiosztóját. Az 1986. évi salakmotoros orszá­gos bajnokság végeredménye. Egyéni. Bajnok: Adorján Zol­tán (Debrecen-i Volán SC, edző: Perényi Pál) 29 pont, 2. Petriko- vics József (Nyíregyházi Volán DSC) 27, 3. Kórcsó Antal (Tisza Voüián SC) 24, 4. Balogh János (Nyíregyházi Volán DSC) 23, 5. Tihanyi Sándor (Debreceni Volán SC) 21, 6. Hajdú Zoltán (Debrece­ni Volán SC) 21. Páros. Bajnok: Debreceni Vo­lán SC (Adorján Zoltán, Tiha­nyi Sándor, edző: Perényi Pál) 105 pont, 2. Nyíregyházi Volán DSC (Balogh János, Petrikovics József) 91. 3. Borsodi Építők Vo­lán SC (Sziráczki J., Újhelyi) 84. Csapatban. Bajnok: Debreceni Volán SC (Adorján, Tihanyi, Bó- di, Hajdú, Oresko, edző: Perényi Pál), 2. Nyíregyházi Volán DSC (Balogh, Petrikovics, Kovács Z., Seres, Kovács A.), 3. Borsodi Építők Volán SC. II. osztály, egyéni. Bajnok: Kovács András (Nyíregyházi Vo­lán DSC. edző: Szabó Elemér) 109 pont. 2. Újhelyi Sándor (Bor­sodi Építők Volán SC) 107, 3. Oresko János (Debreceni Voflán SC) 107. Eredményes munkáért többen részesültek . elismerésben. A MAMSZ emlék plakettjét kapták: Listván Lajos (Nyíregyháza), Madarász Zoltán (Szolnok), Po- mázi László (Békéscsaba). Szo- váti Ferenc (Nyíregyháza). (kovács) II világ sportja A férfi asztalitenisz ETTU Ku­pa negyeddöntőjében az osztrák Langenlois otthonában 5:1 ará­nyú vereséget szenvedett a Bo­russia Düsseldorftól, miközben Klampár 2:0 (19, 13) arányban nyert a nyugatnémeteknél „ven­dégmunkás” Európa-bajnok svéd Persson ellen. Igaz, a magyar já­tékos Rosskopf elleni mérkőzését 2:l-re elvesztette. 3ó tanuló, jó sportoló Versenyszerűen tanul Az ötödik szabolcsi, aki átve­hette a Magyar Népköztársaság „Jó tanuló, jó sportoló” emlék­plakettet, Hamvai Krisztina. Amikor a röplabdáslány edző­jét, Tóth Károlyt, aki egyben a 9-es iskola testnevelője, arról kérdeztem, hogy mi kellett ah­hoz, hogy tanítványa kiérdemel­je ezt a címet, a következőt vá­laszolta : — Ha valamelyik gyerekünk szeretne az átlagosnál jobb len­ni tanulásban vagy sportban, túl­zás nélkül állítom, a követke­zők között választhat: verseny­szerűen tanul, vagy versenysze­rűen sportol. Ugyanis mindkét területen annyira megnőttek a követelmények, hogy másként nem lehet. Kriszti vállalta mind­kettőt. „Testnevelés tagozatos osztály­ba jártam, s ötödikben kötelező volt valamilyen sportágat vá­lasztani, Addig úsztam, tornáz­tam, de egyiket sem szerettem meg annyira, mint a röplabdát. Az összjáték, s az, hogy csapat­„Ide mindig íremmel jövök...” Farkas Berci emlékezik — Mennyire emlékszel vissza első repülésedre, hiszen Nyíregyházán végez­ted első szárnypróbálgatá­saidat. Tehetséged, az itt szerzett repülőtudás indí­tott arra az útra, hogy a Magyar Népköztársaság el­ső űrhajósaként eljuss a világűrbe. — Elég régen volt, a hat­vanas évek közepén, való­ban itt tanultam, itt kezd­tem repülő pályafutásomat, Rozmann Gyula, Hargitai Ferenc, Vona András voltak az első tanítómestereim. Sok régi kollega, barát ma­radt a repülőklub tagjai között. Ami az itt eltöltött éveket illeti, nagyon jó re­pülőiskolát kaptam, de nem csak én, hanem mind­azok, akik ma is repül­nek. Sajnos, vannak olya­nok, akik ezt a műfajt vá­lasztották, de már nincse­nek közöttünk, ez is benne van a repülésben. — Milyen érzés volt elő­ször beülni a gépbe, s be­zárni fejed fölött a kabin­tetőt? — Felemelő, jó érzés! Az igazság, hogy az elmúlt években, kissé visszafogot­tabban kell repülnöm. Ke­vés lehetőségem adódik a sportrepülésre, inkább Ma- lév-gépeken utazok, olykor rövid lehetőséget kapok azok vezetésére. — Amikor utas vagy és nem pilóta, mire gondolsz? — Olyankor előjön ben­nem a harciláz, no most mi­lyen jó lenne megfogni a botkormányt, vezetni a gé­pet a levegő országútján. Ha lehetőség kínálkozik, s nem zavarom a programot, hosszabb útra is elmegyek a kisgépekkel. Valamikor Kisváráéról jártam repülni, nem sajnáltam időt és fá­radtságot, most sem vál­toztam ezen a téren. — Csütörtökön újabb szovjet páros repült az űr­be. Lesz-e lehetőség ma­gyar űrhajós számára is­mét a világűrbe kerülni? — Remélem, hogy igen! A mostani személyzetről annyit, hogy Jurijjal együtt dolgoztunk, repült a kubai űrhajóssal, tapasztalt, nagy­szerű parancsnok, ez a ne­gyedik repülése. A fedélze­ti mérnök szerepét betöltő Lavejkinről kevesebbet tu­dok, 6 egy fiatalabb kor­osztály képviselője. A jö­vőt — magyar szempontból nézve — optimistának tar­tom, nem mondtam le ar­ról, hogy még egyszer ki­kerüljek a Csillagvárosba. — Berci! Bizonyosan nosztalgiával gondolsz a 35. jubileumát ünneplő klubban eltöltött éveidre. Milyen ér­zés számodra itt lenni, be­szélgetni a régiekkel? — Én ide mindig nagy szeretettel, örömmel jövök, nemcsak repülőberkekben, másutt is barátokra találok. A repülőtér nekem annyi­ra otthonos, ha szabad időm engedi, kiugrók né­hány percre, szívom ma­gamba az ismert levegőt, lejátszom magamban egy- egy iskolakor élményeit. A jubileumi közgyűlés, ez a találkozó arra is jó, régeb­bi kollégákkal, műszakiak­kal szoríthatok kezet, olyan igazi sportemberekkel, akik elkötelezték magukat a re­püléssel. Számomra ez már tradíció, hiszen 1980 óta, amikor a klub tiszteletbeli tagjának választottak, min­den lehetőséget megraga­dok, hogy itt legyek. Ha tu­dok, igyekszem segíteni. Látom, szépen kialakult a nyíregyházi repülőtér, amely egy hallatlanul nagy összefogás eredménye, ami­hez tiszta szívből csak gra­tulálni tudok. (kovács) sport, talán emiatt pártoltam eh­hez a sportághoz.” (Hanr'f Krisztina) — Mindig maximalista volt gával szemben — folytatta szakvezető. — Edzéseken kei nyen dolgozott, néha szinte r. túlhajtotta magát. Először fe tem, hogy esetleg leromlik a ta nulmányi eredménye, a szülei nem engedik sportolni, de ez alaptalannak bizonyult. Vala­mennyi tanára elégedetten szólt órai munkájáról. „ötödikben környezetből, he­tedikben matematikából kaptam csak négyest, a többiből végig ötös voltam. Mindegyik tantár­gyat szerettem, nem kivételez­tem egyikkel sem. Mindig volt idom edzés után a -másnapi anyagot megtanulni.” — Ügyesen játszott, egyenle­tesen fejlődött az ütő posztján. Egyre jobban érezte a sáncolás ritmusát, s leütései is rendre pontot értek. Viszont láttam, ha magasabb játékossal találja ma­gát szembe, önbizalma azonnal elszállt, ilyenkor bátorítani kel­lett. „A játékommal úgy érzem elé­gedett volt Karcsi bácsi. Ha há­lóba ütöttem a labdát, szégyell­tem magam, de ő akkor is azt mondta, hogy nem baj, legkö­zelebb jobban fog sikerülni. A meccsek elején még lámpaláza - san léptem pályára, de ahogy ki- esit bemelegedtünk a játékban, akkor már jobban ment.” — A csapat, amelyben Kriszti játszott, megnyerte a megyei ser­dülőbajnokságot, majd kétszer a megyei úttörő-olimpián diadal­maskodott. A területin mindig kifogtuk a debrecenieket, akik mögött másodikok lettünk, ök végül megnyerték az országost, mi pedig azt sajnáltuk, hogy nem kerültünk más csoportba. „A múlt évben a területin na­gyon fogadkoztunk, hogy meg­verjük a debrecenieket, megsza­kítjuk a győzelmi sorozatukat. Ojra kikaptunk tőlük, s ráadá­sul nem is játszottam, mert az előző meccsen megsérült a ke­zem.” Hamvai Krisztina már a Krúdy gimnázium első osztályos ta­nulója. A bájos, barna hajú. vidám hölgy azóta választott a versenyszerű sport és a tanulás között. Utóbbi mellett döntött. Orvosnak készül. De azért kö­zépiskolás mérkőzésen beáll ját­szani a gimnázium csapatába. Máthé Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom