Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-09 / 33. szám
1987. február 9. Kelet-Magyarország 7 Eredményes évet zárt 1986- ban az MHSZ-MÉM RSZ megyei repülő- és ejtőernyős- klubja. Országos bajnoki cím, sok jó teljesítményrepülés öregbíti hírüket, eleget tettek az elvárásoknak. Gépeik — képletesen és a valóságban is — magasan szállnak. Hogyan érték el a szép eredményeket. Erről beszélgettünk a Szabolcs-Szatmár megyei re-,, pülőklub vezetőivel. — Az elmúlt évben a klub szervezeti fejlesztése és a taglétszáma a követelményeknek megfelelően alakult — tájékoztatott Tóth Olivér, a repülőklub titkára. — Bár a hajdúszoboszlói klub megalakulásával mintegy 20 fő eltávozott tőlünk, új tagok belépésével sikerült a létszámot tartani. Taglétszámunk jelenleg kétszáz fő, ennek fele vitorlázó- és motoros repülő. A sportmunka területén sikerült tartani a korábbi eredményeket, négy tagja a válogatott kereteknek. A motoros repülők között Balatoni József. Borosnyay Károly és Szász Alajos, a vitorlázóknál Kesselyák Mihály élvezi a válogatók bizalmát. A nyírségi pilóták elindultak valamennyi hazai vitor- lázórepüló versenyen, Borosnyay Károly ott volt az NSZK-ban rendezett EB-n is. Kesselyák Mihály magyar bajnoki címet szerzett, Borosnyay ugyanitt negyedik. A szegedi Alföld Kupán Szász Alajos ért el jó eredményt, s szerzett jogot az OB-n való indulásra. Balatoni József tagja a motoros műrepülő válogatott keretnek. mondható. Hétközben csak vontatással tudtunk levegőbe emelni gépeket, a szombat—vasárnapi üzemnapokon a 35 esztendős, öreg agregá- törok végezték ugyanezt. — És a motoros repülők? — Ezt a szakosztályt nehéz lenne különválasztani a többitől — folytatta Fábián Mihály —, mert minden tagja egyben vitorlázórepülő is. Itt elsősorban a kiképzési feladatok kerülnek előtérbe, a nagysebességű és helikoptervezető növendékek előképzése mellett történik a sport- munka. A rendelkezésre álló egy-egy Z—142 és PZL—101 típusú gép segíti a munkánkat, a műrepülésben pedig a Z—50 LA légijármű áll sportolóink rendelkezésére. A Tóth, Molnár, Pászti hármas visszavonulása után Balatoni József lépett elő elsőszámú műrepülőnek. Az ő személyén keresztül érdekelve voltunk az angliai világbajnokságon, a szocialista országok versenyén, a Nyírség Kupán. Ez utóbbin jól szerepelt Borosnyay és Szász, kategóriájukban az első illetve a második helyen végeztek. — Ejtőernyőseink tavaly megközelítően annyi ugrást végeztek, mint az előző évben — vette át a szót Tóth Olivér —, de csak közepes eredményeket értek el a különböző hazai és nemzetközi versenyeken. Ez a stagnálás — sajnos — évek óta tart, a szakosztályvezetésnek meg kell találnia a helyes utat a sportolók kiválasztására. Jánkfalvi Attila kiemelkedik Légiúton a motoros sárkányrepülő. A legnépesebb vitorlázók kerültek az első helyre — vette át a szót Fábián Mihály repülőtér-prancsnok — köztük többen nemzetközi szinten is megállják a helyüket. Hosszú idő után az időjárás is kedvezően alakult számunkra. Részben ennek is tulajdonítható, hogy az előző évhez viszonyítva, határozottan javultak az eredmények. Az 1986. év teljesítményei között 56 időtartam, 187 táv- repülés szerepelt. Ez alatt 36 ezer kilométert repültek versenyzőink, ez duplája az előző évinek. A szakosztály technikai bázisa — a gépek szempontjából — jónak a többiek közül, megvédte eisőosztályú minősítését. Az elmúlt évben három, személyi sérüléssel járó esemény történt, ezért is nagyobb figyelmet kell fordítani a fizikai felkészítésre az ugrások között időszakban. A sárkányrepülők 1985 nyarán alakultak, azóta egyenletes fejlődésről adnak számot, személyi és technikai téren kedvező helyzetben vannak. Tavaly tovább nőtt a helyi géppark: egy darab Apolló CX típusú motoros sárkánygépet vásároltak. Az év folyamán további 3 pilóta szerzett SES-jogosítványt. — A szakosztály tizennégy alkalommal vett részt különböző bemutató repüléseken — magyarázta a klub titkára —, tervezzük a vontatásos üzemmód bevezetését, ami nagyban segítené a munkánkat. A saját erőből történő gépépítés kerül előtérbe, ehhez segítséget nyújt a MÉM helyi repülőbázisa, velük igen jó munkakapcsolatban A földetérés pillanata. vagyunk, segítenek bennünket. Az idei év feladatai közé tartozik egy megfelelő tárolóhelyiség létrehozása, a hangár már nagyon zsúfolt. — Kevés hőlégballon repül a légtérben. Miért? — Az elmúlt évben eredményekben visszaesés volt tapasztalható. A 10 fős szakosztályban haitan rendelkeznek szakszolgálati engedély- lyel, egyiküknek oktatói jogosítványa van. Gátolja a repüléseket, hogy a ballon gyakran elszakad, meghibásodik. Szerények a tavalyi eredmények, 25 felszállásból ugyanennyi repült órát teljesítettek a „lufis” pilóták, ami csak töredéke annak, amit tőlük várunk. A hatékonyság javítására a jövőben Fedor László eje. oktató segíti a hőlégballonosok munkáját. Az idén ünnepli 35. éves jubileumát a nyíregyházi MHSZ-MÉM RSZ repülő- és ejtőernyősklub. Nagy utat tettek meg a repülés kezdeti szakaszától, amikor még gumikötéllel „csúzlizták” a vitorlázógépeket a starthelyről. Az alapítók közül ma is megtalálni néhányat, akik ringatták a szabolcsi repülő- sport bölcsőjét. Eredményeik nyomán generációk váltották egymást, küzdöttek, versenyeztek a légtérben. Gyémánt-, arany-, ezüstkoszorús pilóták öregbítették a patinás klub hírét. Pénteken Nyíregyházán tartotta évzáró közgyűlését a nyíregyházi MHSZ-MÉM RSZ repülő- és ejtőernyősklubja. A tanácskozáson megjelent Diczkó László, a megyei pártbizottság titkára, László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Liszkai Gyula, az MHSZ országos központ repülőfőnök-helyettese, társadalmi szervek képviselői. Ott volt Farkas Bertalan űrhajós, a klub tiszteletbeli tagja is. Tóth Olivér klubvezető beszámolójában megemlékezett az elmúlt év eredményeiről, a nyíregyházi repülök 35 esztendejéről, majd jutalmazásokra került sor. Kovács György Vaspapucsos díjkiosztó Motorzaj nélkül A Magyar Autó- és Motorsport Szövetség salakimo'torois szakosztálya a nyírségi megyeszékhelyen tartotta évzáró és országos bajnoki díjkiosztóját. Az 1986. évi salakmotoros országos bajnokság végeredménye. Egyéni. Bajnok: Adorján Zoltán (Debrecen-i Volán SC, edző: Perényi Pál) 29 pont, 2. Petriko- vics József (Nyíregyházi Volán DSC) 27, 3. Kórcsó Antal (Tisza Voüián SC) 24, 4. Balogh János (Nyíregyházi Volán DSC) 23, 5. Tihanyi Sándor (Debreceni Volán SC) 21, 6. Hajdú Zoltán (Debreceni Volán SC) 21. Páros. Bajnok: Debreceni Volán SC (Adorján Zoltán, Tihanyi Sándor, edző: Perényi Pál) 105 pont, 2. Nyíregyházi Volán DSC (Balogh János, Petrikovics József) 91. 3. Borsodi Építők Volán SC (Sziráczki J., Újhelyi) 84. Csapatban. Bajnok: Debreceni Volán SC (Adorján, Tihanyi, Bó- di, Hajdú, Oresko, edző: Perényi Pál), 2. Nyíregyházi Volán DSC (Balogh, Petrikovics, Kovács Z., Seres, Kovács A.), 3. Borsodi Építők Volán SC. II. osztály, egyéni. Bajnok: Kovács András (Nyíregyházi Volán DSC. edző: Szabó Elemér) 109 pont. 2. Újhelyi Sándor (Borsodi Építők Volán SC) 107, 3. Oresko János (Debreceni Voflán SC) 107. Eredményes munkáért többen részesültek . elismerésben. A MAMSZ emlék plakettjét kapták: Listván Lajos (Nyíregyháza), Madarász Zoltán (Szolnok), Po- mázi László (Békéscsaba). Szo- váti Ferenc (Nyíregyháza). (kovács) II világ sportja A férfi asztalitenisz ETTU Kupa negyeddöntőjében az osztrák Langenlois otthonában 5:1 arányú vereséget szenvedett a Borussia Düsseldorftól, miközben Klampár 2:0 (19, 13) arányban nyert a nyugatnémeteknél „vendégmunkás” Európa-bajnok svéd Persson ellen. Igaz, a magyar játékos Rosskopf elleni mérkőzését 2:l-re elvesztette. 3ó tanuló, jó sportoló Versenyszerűen tanul Az ötödik szabolcsi, aki átvehette a Magyar Népköztársaság „Jó tanuló, jó sportoló” emlékplakettet, Hamvai Krisztina. Amikor a röplabdáslány edzőjét, Tóth Károlyt, aki egyben a 9-es iskola testnevelője, arról kérdeztem, hogy mi kellett ahhoz, hogy tanítványa kiérdemelje ezt a címet, a következőt válaszolta : — Ha valamelyik gyerekünk szeretne az átlagosnál jobb lenni tanulásban vagy sportban, túlzás nélkül állítom, a következők között választhat: versenyszerűen tanul, vagy versenyszerűen sportol. Ugyanis mindkét területen annyira megnőttek a követelmények, hogy másként nem lehet. Kriszti vállalta mindkettőt. „Testnevelés tagozatos osztályba jártam, s ötödikben kötelező volt valamilyen sportágat választani, Addig úsztam, tornáztam, de egyiket sem szerettem meg annyira, mint a röplabdát. Az összjáték, s az, hogy csapat„Ide mindig íremmel jövök...” Farkas Berci emlékezik — Mennyire emlékszel vissza első repülésedre, hiszen Nyíregyházán végezted első szárnypróbálgatásaidat. Tehetséged, az itt szerzett repülőtudás indított arra az útra, hogy a Magyar Népköztársaság első űrhajósaként eljuss a világűrbe. — Elég régen volt, a hatvanas évek közepén, valóban itt tanultam, itt kezdtem repülő pályafutásomat, Rozmann Gyula, Hargitai Ferenc, Vona András voltak az első tanítómestereim. Sok régi kollega, barát maradt a repülőklub tagjai között. Ami az itt eltöltött éveket illeti, nagyon jó repülőiskolát kaptam, de nem csak én, hanem mindazok, akik ma is repülnek. Sajnos, vannak olyanok, akik ezt a műfajt választották, de már nincsenek közöttünk, ez is benne van a repülésben. — Milyen érzés volt először beülni a gépbe, s bezárni fejed fölött a kabintetőt? — Felemelő, jó érzés! Az igazság, hogy az elmúlt években, kissé visszafogottabban kell repülnöm. Kevés lehetőségem adódik a sportrepülésre, inkább Ma- lév-gépeken utazok, olykor rövid lehetőséget kapok azok vezetésére. — Amikor utas vagy és nem pilóta, mire gondolsz? — Olyankor előjön bennem a harciláz, no most milyen jó lenne megfogni a botkormányt, vezetni a gépet a levegő országútján. Ha lehetőség kínálkozik, s nem zavarom a programot, hosszabb útra is elmegyek a kisgépekkel. Valamikor Kisváráéról jártam repülni, nem sajnáltam időt és fáradtságot, most sem változtam ezen a téren. — Csütörtökön újabb szovjet páros repült az űrbe. Lesz-e lehetőség magyar űrhajós számára ismét a világűrbe kerülni? — Remélem, hogy igen! A mostani személyzetről annyit, hogy Jurijjal együtt dolgoztunk, repült a kubai űrhajóssal, tapasztalt, nagyszerű parancsnok, ez a negyedik repülése. A fedélzeti mérnök szerepét betöltő Lavejkinről kevesebbet tudok, 6 egy fiatalabb korosztály képviselője. A jövőt — magyar szempontból nézve — optimistának tartom, nem mondtam le arról, hogy még egyszer kikerüljek a Csillagvárosba. — Berci! Bizonyosan nosztalgiával gondolsz a 35. jubileumát ünneplő klubban eltöltött éveidre. Milyen érzés számodra itt lenni, beszélgetni a régiekkel? — Én ide mindig nagy szeretettel, örömmel jövök, nemcsak repülőberkekben, másutt is barátokra találok. A repülőtér nekem annyira otthonos, ha szabad időm engedi, kiugrók néhány percre, szívom magamba az ismert levegőt, lejátszom magamban egy- egy iskolakor élményeit. A jubileumi közgyűlés, ez a találkozó arra is jó, régebbi kollégákkal, műszakiakkal szoríthatok kezet, olyan igazi sportemberekkel, akik elkötelezték magukat a repüléssel. Számomra ez már tradíció, hiszen 1980 óta, amikor a klub tiszteletbeli tagjának választottak, minden lehetőséget megragadok, hogy itt legyek. Ha tudok, igyekszem segíteni. Látom, szépen kialakult a nyíregyházi repülőtér, amely egy hallatlanul nagy összefogás eredménye, amihez tiszta szívből csak gratulálni tudok. (kovács) sport, talán emiatt pártoltam ehhez a sportághoz.” (Hanr'f Krisztina) — Mindig maximalista volt gával szemben — folytatta szakvezető. — Edzéseken kei nyen dolgozott, néha szinte r. túlhajtotta magát. Először fe tem, hogy esetleg leromlik a ta nulmányi eredménye, a szülei nem engedik sportolni, de ez alaptalannak bizonyult. Valamennyi tanára elégedetten szólt órai munkájáról. „ötödikben környezetből, hetedikben matematikából kaptam csak négyest, a többiből végig ötös voltam. Mindegyik tantárgyat szerettem, nem kivételeztem egyikkel sem. Mindig volt idom edzés után a -másnapi anyagot megtanulni.” — Ügyesen játszott, egyenletesen fejlődött az ütő posztján. Egyre jobban érezte a sáncolás ritmusát, s leütései is rendre pontot értek. Viszont láttam, ha magasabb játékossal találja magát szembe, önbizalma azonnal elszállt, ilyenkor bátorítani kellett. „A játékommal úgy érzem elégedett volt Karcsi bácsi. Ha hálóba ütöttem a labdát, szégyelltem magam, de ő akkor is azt mondta, hogy nem baj, legközelebb jobban fog sikerülni. A meccsek elején még lámpaláza - san léptem pályára, de ahogy ki- esit bemelegedtünk a játékban, akkor már jobban ment.” — A csapat, amelyben Kriszti játszott, megnyerte a megyei serdülőbajnokságot, majd kétszer a megyei úttörő-olimpián diadalmaskodott. A területin mindig kifogtuk a debrecenieket, akik mögött másodikok lettünk, ök végül megnyerték az országost, mi pedig azt sajnáltuk, hogy nem kerültünk más csoportba. „A múlt évben a területin nagyon fogadkoztunk, hogy megverjük a debrecenieket, megszakítjuk a győzelmi sorozatukat. Ojra kikaptunk tőlük, s ráadásul nem is játszottam, mert az előző meccsen megsérült a kezem.” Hamvai Krisztina már a Krúdy gimnázium első osztályos tanulója. A bájos, barna hajú. vidám hölgy azóta választott a versenyszerű sport és a tanulás között. Utóbbi mellett döntött. Orvosnak készül. De azért középiskolás mérkőzésen beáll játszani a gimnázium csapatába. Máthé Csaba
