Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-28 / 50. szám
30 éve történt, Ibrényban „Ide lőjön csendőr úr, itt az igazság!” A rétközi községek életében, gazdasági-társadalmi fejlődésében a Tisza szabályozása és az árvízmentesítés döntő fordulatot hozott. A lápos, mocsaras területek le- csapolásával, a halászó tavak kiszáradásával százados életformák tűntek el és a megélhetés kizárólagos alapja a földtulajdon lett. Mivel azonban az árvízmentesítés költségeihez csak a földbirtokosok tudtak hozzájárulni, a lecsapolás hasznából is ők részesedtek. A paraszti tulajdonban lévő földterület nem növekedett. Még a század vége felé is azok között a szűk keretek között maradt, melyet a megkésett és csak felemásan végrehajtott jobbágyfelszabadítás biztosított. A nagybirtok viszont — különösen a gabonakonjunktúra és az ipari növények térhódítása idején — igényelte a munkáskezeket. A népesség rendkívüli ütemben gyarapodott: Ibrányban 1860- ban még 2778 fő élt, 1900- ban már 3888 főt számláltak. Növekedett a mezőgazdasági nincstelenek száma, a század végén már az országos átlag kétszerese volt. Ez a magyarázata annak, hogy a Várko- nyi-féle agrárszocialista mozgalom tanai gyorsan teret nyernek a településen. „ .. . a békés szellemei 9 csendőr látása öntötte beléjök.” 1897. december 15-én az ibrányi nincstelenek szervezkedéséről Kömmerling főszolgabíró jelentést küld az alispánnak. Jelentésében elmondja, hogy személyesen igyekezett meggyőzni az ib- rányiakat „mily balga és meddő dolgokat követnek, amikor rosszakaratú izgatok beszédére és a képtelenségeket magukba foglaló hírlapi cikkekre hallgatnak". Az ibrányiak mintegy 300- 400-an csendben végighallgatták a főszolgabírót, de követeléseiktől nem álltak el. Kérvényt nyújtottak át, melyben elpanaszolták nyomorúságukat és sürgették azok orvoslását. A főszolgabíró igencsak félhetett ettől a találkozástól, mivel ahogyan írja: a községben nyíltan hirdetik a szocialista tanokat és az elkeseredett nincstelenek korábban már a csendbiztost is agyonverték. Mindebből okulva most kilenc csendőrrel érkezett a faluba, akik átmenetileg békés szellemet öntöttek afc ábrányiakba. . . . „Május első napjának megünneplését megadatni teljes tisztelettel kérjük!” A főszolgabírónak átadott kérvény pontokba foglalta azokat a sérelmeket, amelyek orvoslása enyhítene a nyomorúságos helyzeten. Kérték a csekély napszámok felemelését, a harmados és feles földekre tett nagy uzsorák eltörlését, az aratásnál annak a gyakorlatnak a megszüntetését, hogy a földes uraság maga dönthessen az aratók részesedéséről. Sérelmezték a dohányos kertrészektől levont mázsapénzt és azt, hogy a haszonbérlők idegen községekből toborzott nincstelenekkel végeztették el azt a kevés munkát is, ami időnként adódott a településen. A munka és életfeltételek javítását célzó követeléseken túl az ibrányiak kérelme utal a mozgalom szervezettségére, a „Földművelő Egylet” tagságának elszántságára is. Követelték, hogy „az eddigi Földház Kótaj határában a századfordulón földgazdákat, haszonbérlőket, ki a földes uraságnak a nagy uzsorákat megajánlották, véglegesen eltiltsák a vállalkozástól, úgy, hogy bármelyik földes uraságnál is pártunk tisztviselő tagjai megkeresése nélkül többé bármiféle vállalatot, vagy szerződést meg ne köthessenek." Az ünnepeket, a vasárnapokat és május elsejét a „szociális szegény munkásnép" szabadon ünnepelhesse meg. A kérvényt az ibrányi nincstelenek nevében az egylet vezetői írták alá: Kató Antal elnök, G. Gégény János jegyző, Németh András, Baranyi István, Kiss András bizottsági tagok. Az ibrányi egylet 1898 januárjában kísérletet tett a rétközi agrármozgalom területi összefogására is. Nagyhalász, Kótaj, Paszab, Bércéi és Ibrány földművelő munkásegyletének vezetőségi tagjai közös értekezletet tartottak Ibrányban. Közös képviselőjüknek Kató Antalt választották. Megegyeztek, hogy a munkavállalásoknál nem licitálják túl egymást és határoztak a szegény és árva gyermekek ingyenes iskoláztatásának támogatásáról. „Ha az Isten háza, akkor itt az Isten igéjét hirdesse”! Az agrárszocialista mozgalom gyors terjedésének az uralkodó osztály minden eszközzel igyekezett gátat vetni. Korlátozták az egyleti tagok mozgását, vezetőit letartóztatták, sőt igyekeztek mozgósítani a papságot is a szociális tanok terjedése ellen. Az ibrányi református lelkész azonnal készen állt az együttműködésre. 1897. december 12-én, a délelőtti istentisztelet alkalmával a szocializmusról, mint a gonosz megtestesült hatalmáról beszélt, a szocialistákat pedig az ördög cimboráinak nevezte. A szokatlan prédikáció alatt két nő elnevette magát, mire a lelkész keményen megdorgálta őket: ez az Isten háza — mondta, itt ő az Isten igéjét hirdeti, itt ne „ne- vetkérezzenek"! Ekkor G. Gégény János, a szocialisták jegyzője felpattant és odakiáltotta a lelkésznek: ha az Isten háza, akkor itt az Isten igéjét hirdesse és ne ilyeneket beszéljen! Az istentisztelet megzavarásáért a szocialisták jegyzőjét bíróság elé állították és elítélték. Bíróság elé citálták Bodnár Miklós református tanítót is. Ellene az volt a vád, hogy „a millenneum évfordulójára rendezett ünnepélyen a felügyeletére bízott gyermekekkel olyan értelmű párbeszédet adatott elő, amelynek tartalma igen alkalmas eszköznek mutatkozik arra, hogy a gyermekek fogékonyabb lelkét a szocia- lisztikus eszmék megkedvel- tetésére serkentse”. A kiváltságát féltő uralkodó osztály elérte, hogy a kormány 1898. február 18-án betiltotta a „Földmívelő" című lapot. Várkonyi István az üldöztetések elől külföldre menekült. A vezér nélkül maradt mozgalomban a szervezkedések május végére gyakorlatilag megszűntek. Az aratásra újra csend lett. A gyermekek leikébe oltott „szocialisztikus eszmék" azonban tovább éltek. 1919- ben felnőttként ők kezdenek majd elsőként földet osztani Szabolcs megyében. Nagy Ferenc Válasz egy vitára javasolt cikkre A tartós egyiittmaradás titka Bürget Lajos vitára ajánlott és vitára késztető Közösség vagy (és) magány című írása kis közösségünk sajátos jegyeinek elemzésére késztetett. Egy múzeumbaráti kör választott titkára vagyok. Tízéves múltra visszatekintő körünk tartósságának okait keresve, azok egyikét az egyre korosodó összetételben vélem felfedezni. Közösségünk alapszabályban megfogalmazott céljai a múzeumügy népszerűsítését szolgálják. A köri tagok volt vagy kis részben még ma is fennálló foglalkozásuk szerinti sokfélesége megfelel körünk úgymond szakmaközi jellegének. Háztartásbeliek, egészségügyi dolgozók, volt értelmiségi foglalkozásúak, részben még ma is munkaviszonyban állók, de többségükben nyugdíjasok, illetve nyugdíjas korúak képezik a tagság összetételét. Érvényesül tehát a vitára késztető cikknek az a megállapítása, hogy munkaközösségbe nem került vagy abból már pár éve végleg kilépett nőknél és férfiaknál a múzeumi anyaintézmény — a Jósa András Múzeum — által ' szorgalmazott célok iránti egységes érdeklődés mellett igényként jelentkezik a szabad idő egy részének közösségben való eltöltése. A közösség tartós együtt- maradásának másik oka talán a közösen meghatározott foglalkozások rendjének szigorú megtartása és ügyelés az általános érdeklődésre számítható színvonal betartására. A közösség összetartásáért felelősöknek bizonyára éppen ez a legfontosabb és soha el nem mulasztható feladatuk. Ezt a gondos figyelmet pedig csak a tagtársak iránti feltétlen rokon- szenv teheti tartóssá és eredményessé. A helyes hazafiságra és a szűkebb haza szeretetére is késztető foglalkozásokon és múzeumi kiállítások nyitásán való részvételt, múzeumi értékű tárgyak bejelentését, ilyen értékű létesítmények védelmében való közreműködést, a múzéumi rendezvények népszerűsítését stb. mint kitűzött célok tagsági szolgálatát illik viszonozni is az anyaintézmény kinevezett és a kör választott vezetői részéről. Erre számos lehetőség kínálkozik. A legtermészetesebb viszonzás a tagság katalógusokban, reklámeszközökben, a legérdemesebb tagok kisebb kiadványokban való részesítése. Ez egyre bővülő gyakorlattá válik. Külön figyelem — mely a tagság érdekeit is szolgálja — a közösség erre képes és kész tagjainak fokozatos bevonása a foglalkozások előadói körébe. Ennek mértéke is örvendetesen nő. A viszonzás egyik leglátványosabb formája egy viszonylag kedvezményes, több napos — a kör jellegének is megfelelő — buszkirándulás évenkénti megszervezése. Eziránt általános az érdeklődés. Ezt a megtakarításból néha közös szalonnasütés is követi. A kölcsönös érdekeket veszi figyelembe annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy az arra magában képességet érző közösségi tag kellő segítség mellett részt vegyen múzeumi szellemi vetélkedőkön vagy múzeumi pályázatokon. Örömmel tölti el a szervezőket e formákba való egyre növekvő köri bekapcsolódás. Hiszen ez már az általános érdeklődésen túli, belső szakmai vonzódássá érett érdeklődés növekedését is jelenti. Ezzel pedig nő a nagyobb társadalmi kisugárzást eredményező szakmai tájékozódás mértéke. Kis közösségünk természetesen csak a maga erejéből — az érthetően mérsékelt évi tagdíjból — nem volna képes magát fenntartani. Az anyaintézmény mellett a Nyíregyházi Városi Tanács szakosztálya és a múzeum névadójának nevét viselő megyei kórház, továbbá a megyei minikönyvklub és alkalomszerűen a TESZÖV támogatása nélkül már ez a közösség is széthullott volna. Csak az így képződő gazdasági alap teszi lehetővé a TIT közreműködésével is gazdagított témakörű foglalkozások változatosságát, ami a tartós fennmaraaasnatc szintén fontos feltétele. Papp Ágoston A Gondolat Kiadó Baráti Köre 5 ok szó esik manapság arról, hogy az olvasási kultúra háttérbe szorul más információs és művelődési, szórakozási módokkal szemben, s hogy könyvkiadásunk tevékenységét is — más gazdálkodó egységekhez hasonlóan — egyre inkább a minden áron nyereségre való törekvés határozza meg. Ezért aztán bizonyos kiadványok megjelentetését nem annyira a könyv önnön értéke, vagy a művelődéspolitikai szándék, hanem az olvasói igény, pontosabban igénytelenség határozza meg. Bizonyára találkozunk ilyen jelenséggel • is. Ellentmond azonban ennek, hogy az igazi könyvsikereket gyakran a ténylegesen reveláció számba menő, értékes kiadványok érik el. Hányszor előfordul, hogy egy-egy méltán nagy érdeklődést kiváltó könyvet pár nap múlva a megjelenést követően hiába keresünk már a könyvesboltokban! A Gondolat Könyvkiadó sajátos módon kíván gondoskodni arról, hogy kiadványai — a sikerkönyvek is — biztosan eljussanak a komoly érdeklődőkhöz. Baráti Kört alakított, amelynek tagjai lényeges „előjogokkal” rendelkeznek. Ez a szervezési forma jó két évtizede működik, nem árt azonban szólni róla, hiszen azóta az olvasóknak új generációi nőttek fel. Milyen előnyöket élveznek a Baráti Kör tagjai? Közvetlenül a kiadótól rendelhetnek könyveket utánvéttel, vagy folyószámlára történő vásárlással (a postai szállítási díjat a kiadó vállalja). A Baráti Kör tagjai megkapják a kiadó féléves illetve egész éves tervét, tehát a később megjelenő könyvekre előjegyzési lehetőség is van. így bizonyos szakterület vagy speciális téma iránt érdeklődők tudatosan válogathatják meg a szakterületükhöz, érdeklődési körükhöz kellő könyvet, s azt bizonyosan megkapják. Nem kell részletezni, hogy ez milyen előnyös — különösen a kistelepüléseken élők számára, akik differenciált olvasási, ‘ könyvvásárlási igényeiket helyben nem tudják kielégíteni. Milyen feltételekkel, kötelezettséggel jár a tagság? Lényegében semmilyennel, a kiadó kulturális szolgáltatásnak fogja fel eme tevékenységét. A jelentkezés egyszerű: a körbe belépni akaró olvasó jelezze szándékát a kiadónak (1368 Bp. Pf. 225.) személyi adataival (név, lakcím irányítószámmal), s megkapja a tájékoztató prospektusokat. A Gondolat Kiadó a kiadáspolitikát illetően is támaszkodni kíván olvasóira. Rendszeresen közvéleménykutató lapot küld a Baráti Kör tagjainak, akik kifejthetik véleményüket a kiadó elmúlt évi munkájáról, bírálatokkal, utánnyomási és egyéb javaslatokkal élhetnek. Rétközi kisgazda 1987. február zti. d
