Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
2 Keleí-Magyarország Tavaszi zsongás Kelendő a vetőmag Nem sok idejük jut a lazításra ezekben a hetekben a vásárosnaményi mező- gazdasági szaküzlet dolgozóinak. Sok a vevő, s ránézésre igazán bőséges az áruválaszték. Van itt minden, amire egy kiskertben szükség lehet. Ásók, gereblyék, kaszák, védőkesztyűk, cserepek, kötözőanyagok sorakoznak a polcokon. Árulnak mezőgazda- sági kisgépeket, vegyszereket, sőt még szakkönyveket is. Persze a legtöbb vásárlót a vetőmagvak kínálata érdekli. — Van többféle sárgarépa, káposzta, zöldség, karalábé, paprika és virágmag. A vöröskáposzta és a padlizsán elfogyott. viszont ma érkezett nagyobb mennyiségben almapaprika. Babból nincs elegendő. Nagyobb baj, hogy elkelt az uborkamag, de ebből ígértek utánpótlást — tájékoztat Magyar Istvánná boltvezető-helyettes. Idén az ellátás nagyjából megegyezik a tavalyival. Fólia bőségesen van, gazdag a választék kerti szerszámokból. Érkeztek kisgépek is: például rotációs kapák, háti, meg motoros permetezők. Tóth István boltvezető mégsem elégedett igazán a választékkal : — Sajnos növényvédő szerekből szűkös a kínálat. Rengetegen keresik például a Rubígánt, de ez hiánycikk. A réztartalmú készítményekből csak néhány fajta kapható. Atkaölő szer egyáltalán nincs, pedig sokan vinnék. Leghamarabb márciusra ígértek belőle. A hiányos választék ellenére szépen fogy az áru az üzletben. Január végén lendült fel a forgalom, s azóta naponta átlagosan 50 ezer forintért vásárolnak a boltban. Nem is rossz — főleg, ha azt számítjuk, hogy még csak a szezon kezdeténél tartunk. Képünkön: a legtöbb vevő tucatszámra viszi a vetőmagvak csomagjait. A pult mögött: Magyar Istvánné. Párbeszéd K is túlzással szólva már-már a tettle- gességig fajult a vita a korábbi években egy- egy városkörzeti tanácskozáson Vásárosnámény- ban. Nem sok jót vártak a szervezők az idei megbeszélésektől sem, ám ezúttal kellemes meglepetésben lehetett részük. Amilyen zajongás volt korábban, olyan nyugodt, kiegyensúlyozott párbeszéd alakult ki az idén. Ebben az esztendőben öt helyen tartottak városkörzeti tanácskozást a településen. Ezúttal több, .mint félezren vettek részt, s csaknem félszázan mondtak véleményt. Különösen Vitkán és Gergelyiugor- nyán nőtt meg az érdeklődés. Bár a lakosság sok jogos panaszt megfogalmazott, a felszólalók elismerték az erőfeszítéseket is. Hogy állunk a tehóval? Ez a kérdés mind az öt helyen szóba került. E témában jó hírekről adhattak számot a város vezetői. Tavaly 970 ezer forint volt a településfejlesztési hozzájárulás összege. A naményiak többsége határidőre teljesítette az önként vállalt befizetést. Vitkán és Gergelyiugornyán letétbe helyezték az összeget, mivel e két városrészben iskolára gyűjtik a pénzt. A központban a te- hó egy részét a vízmű építésére költik, a többit pedig a Szőlőskert szennyvíz- elvezetésére fordítják. Különösen sok felszólalót foglalkoztatott a gázvezeték építésének ügye, az utak, járdák állapota. Gergelyiugornyán például javasolták, hogy alakítsanak ki sportöltözőt, egyúttal kérték a belvízelvezetés megoldását és segélykérő telefon felszerelését. Vitkán a nagy bolt nyitvatartásának megváltoztatását, közvilágítási lámpa felszerelését, s az állatok átvételének gondjait említették. A iorgács- lapgyárban megtartott tanácskozáson került szóba a lakásvásárlás témája. Pe- tőfi-tanyán a mélyfúrású kút, s az autóbuszközlekedés javítását igényelték, de szóltak a buszváró létrehozásáról, s a rendszeres rendőri felügyelet fontosságáról. A javaslatok, kérések is tükrözik, hogy az emberek közelebb kerültek a realitásokhoz — szűrték le a tapasztalatokat a tanács vezetői. A résztvevők megértéssel fogadták a kérdésekre adott válaszokat is, pedig sok ígéret nem hangzott el. Mivel kevés pénzből gazdálkodik a város, csak azt vállalhatták, hogy a soksok igényt úgy teljesítik, ahogy a pénztárcából futja. Hiszen nyújtózni csak addig lehet, ameddig a takaró ér. Nagyobb figyelem a munkaidőre... Beregi találkozások Kilépővel — fodrászhoz...? — Kérek egy kilépőt, mert vár a fodrászom. Néhány évvel ezelőtt nem találtak semmi kivetnivalót az ilyen kérésekben a vásárosnaményi üveggyárban. Ma nincs az a randevúra készülő lány, aki hasonló ügyben fordulna a főnökéhez. A munkaidő érték, amit védeni kell. Ezért csak nagyon indokolt esetben járulnak hozzá, hogy 2—3 órára távozzon a dolgozó. Csak indokolt esetben! — Tavaly valamivel több, mint 2 ezer kilépőt állítottunk ki. Ez csaknem 4 ezer óra kiesését jelentette — sorolja Kiss János, az üveggyár személyzeti és munkaügyi osztályvezetője. — Az idén sokkal szigorúbban vesszük a távolléteket. Az embereket általában szakorvosi vizsgálatokra engedjük el, illetve olyan ügyekben, melyek elintézése nem az ügyfélfogadás idejétől függ. Szembetűnő a változás a portai nyilvántartófüzet adatai szerint is. Találomra választottuk ki néhány nap bejegyzéseit. — Míg tavaly novemberben három nap alatt 38, idén februárban ugyanennyi idő alatt 7 személy távozott magánkilépővel — összesítette az adatokat Rózsa Lukács, őr. Megváltozott az ügy félfogadás Kedvező változást jelentett, hogy a városban módosult az ügyfélfogadás rendje a hivatalokban. Sokat számít például, hogy az OTP-ben délután is van pénztár. Február óta jobban igazodnak a gyárak, vállalatok munkarendjéhez a tanácson is. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA — Hetenként kétszer: hétfőn és csütörtökön reggel 8- tól este fél 7-ig várjuk az ügyfeleket — tájékoztatott Némethné dr. Szabó Éva, a végrehajtó bizottság titkára. — Ezeken a napokon délután 4-ig teljes létszámmal dolgozunk. Négytől fél 7-ig pedig annyian maradnak benn, hogy valamennyi osztályon érdemi ügyintézés történjen. Hasonló követelmények szerint szerveztük meg a szombati ügyeletet, amikor reggeltől délig egy 10—12 tagú munkacsoport tart szolgálatot. Legnagyobb gond; a késés Bár eddig is volt hétvégi ügyelet a városházán, nem sok hasznát vették a helybeliek. Tavaly legfeljebb ha félszázan kopogtattak a hivatalban munkaidőn kívül. Szombatonként pedig sokszor hónapokig nem tévedt be senki sem. — Már hagyomány, hogy az idézésekre két időpontot írunk — folytatja a vb- titkár. — Egyet munkaidőben, egyet pedig munkaidőn kívül. Ki-ki maga döntheti el, hogy mikor keres bennünket. De ha azt tapasztaljuk, hogy túlságosan sokan jönnek munkaidőben, arról értesítjük az érintett vállalatokat. A munkaidő védelme persze nemcsak a hivatalok myitvatartásától függ. — Nálunk elég sok lány és asszony dolgozik. Ameny- nyire lehet, igyekeztünk minden kényelmet megadni szakembereinknek — említi Kiss János. — A gyári büfében például olyan az áru- választék, hogy itt is hozzá tudnak jutni a napi cikkekhez a háziasszonyok. Hetenként kétszer rendel az üzemorvos. Tehát gyógyszerfeliratás, vagy kisebb vizsgálatok miatt felesleges kilépőt kérni. De ha bírósági ügye van valakinek, egy egész napot kivehet, mert mióta megszűnt a bíróság nálunk, Kis- várdához tartozunk. Sokkal nagyobb gond, hogy mindennaposak a késések az üveggyárban. — Különösen a beregi Volán-járatokon aggasztó a helyzet. Ezekről a vonalakról rendszeresen 10—15 perccel kezdés után érkeznek az emberek. Mivel nálunk folyamatos műszak is van, a hétvégeken az éjszakai műszakhoz például Hetefejér- cséről délután 5-kor indulnak, ha este 10-re itt akarnak lenni. Ez a gond sürgős megoldást követel. Beregben sok a fiatal, így várhatóan egyre több ember problémája lesz ez a bejárásnál. „Ezen a tájon, ahogy a beregi ember mondja nyáron egy köböl víz, egy marék sár, ősszel egy marék víz, egy köböl sár. Az itt elért terméseredmények tehát az áldozatos teremtő munka, a tudatos emberi helytállás bizonyítványai ... Ezért nemesítenek naményi jonatánt, ezért tudnak parancsolni a faforgácsból bútorlapokat gyártó hatalmas gépsoroknak, a munkáskezek ezért képesek míves ólomkristályokat formálni...” Ezekkel a szavakkal köszönti az olvasót a Beregi találkozások című kiadványban Illés Elemér, a vásárosnaményi városi pártbizottság első titkára. A kötet — mely jelentős társadalmi összefogással készült, s a lokálpatriotizmus ékes bizonyítéka — méltó folytatása a Találkozások Bereggel című munkának. Az előző kötet már megjelenésekor sejttette: az első találkozást hamarosan követnie kell a másodiknak is. Ha rajtam múlna, még hagynám, hogy örüljön egy kicsit a gondtalan gyermekkor meséskönyvektől, hajasbabáktól ékes világának. Ahogy elfogódottan helyet foglal a széken még igazi kislány. De mikor rám emeli a szemét, tekintetében már sugárzik valami a felnőttek komolyságából. Erre szüksége is van. Hiszen Nagy Csilla, a vitkai általános iskola nyolcadikosa — alig valamivel túl a gyermekéveken — élete első nagy döntésére készül: pályaválasztás előtt áll. — Én már határoztam — bólint komolyan. — Nyíregyházán, a közgazdasági szakközépiskolában szeretnék ta- vábbtanulni. — Egyedül döntöttél, vagy segített valaki? — A szüleim mellett az osztályfőnököm: Miklós EleA vásárosnaményi könyvtár gondozásában látott napvilágot a második — fotókkal is illusztrált — „találkozás”, mely elsősorban a beregiekről és a beregiekhez szól. De kedves olvasmányul szolgálhat mindazoknak, akik szeretik megyénk e szépséges táját. Tavasztól: nagyobb választék Gépek — kölcsön Bár az építkezések szezonja egy kicsit még várat magára, azért télen is van forgalom a Nyírgépfu vásárosnaményi gépkölcsönzőjében. Második éve — 1985 szeptemberétől — működik a kölcsönző a Veress Péter utcában. Betonkeverők, ütvefúrók, parketta- és szélcsiszolók állnak az érdeklődők rendelkezésére. Idén tavasszal újabb masinákkal — többek közt egy habarcskeverő géppel is — bővül a választék. A múlt évben csaknem 150 ezer forint értékben kölcsönöztek innen gépeket az ügyfelek. Nyáron leginkább a betonkeverőket vitték, a hideg hónapokban pedig főleg a belső, szakipari munkákhoz szükséges eszközöket keresik. Lehetőség van rá, hogy olyan berendezéseket is béreljenek, melyek csak a Nyírgépfu központi telepén találhatók meg. Előzetes igénylés alapján például vibrátorokhoz, áramfejlesztőkhöz is hozzájuthat a lakosság a vásárosnaményi lerakat közvetítésével. mérné volt a segítségemre. Még így sem ment könnyen a választás, mert több pálya is tetszik. Gondoltam rá, hogy tanárnő, fodrász, esetleg kozmetikus leszek. De ez még kisebb koromban volt. Most nyolcadikban először úgy számítottam, hogy a vásárosnaményi gimnáziumba kérem a felvételem. Aztán rájöttem, jobban járok, ha az érettségi mellett egy szakma is lesz a kezemben. Ezért választottam a közgazdaságit. — Az osztályból többen készültök ide? — Nem. csak én egyedül. Az iskolában huszonhatan vagyunk nyolcadikosok. A fiúk szakmunkásképzőbe, a lányok szakközépiskolába jelentkeztek, többségében kereskedelmibe. Kicsit rossz, hogy egyedül leszek. De én nem akarok a pult mögé állni, hanem irodában szeretnék dolgozni. A közgazdasági után — ha sikerül — szeretném a számviteli főiskolát is elvégezni. A középiskolába felvételizni is kell. Milyen esélyekkel készülsz az erőpróbára? — Azért van merszem belevágni, mert jó erős négyes tanuló vagyok. Kedvenc tantárgyam a matematika, a fizika, a kémia, az orosz. Ebben a tanévben alaposabban készültem az órákra, különösen a felvételi tárgyakból. Az iskolában matematika fakultáció indult, amire én is beiratkoztam. Matematikából meg magyarból a tanulmányi versenyen második lettem. A pályaválasztási füzetben olvastam, hogy idegennyelvű gyors és gépíró tagozat indítását tervezik a közgazdaságiban. Én erre a tagozatra szeretnék járni. Tudom, hogy oroszból is lesz felvételi, de nem félek. Szerencsére köny- nyen megy és érdekel is a nyelvtanulás. Tanáraim tudják, hogy hová készülök és külön is foglalkoznak velem. — Biztosan gondoltál már arra, hogy ha sikerül a felvételi, teljesen megváltozik az életed. — Kicsit furcsa elképzelni, hogy szeptemberben már nem itt kezdem a tanévet. Jó lenne tudni milyen lesz az új iskola, kik lesznek a tanáraim, az osztálytársaim. Szeretnék kollégiumba kerülni. Nem félek, hanem inkább kíváncsi vagyok. Amit biztosan tudok: nagyon hiányozni fognak a szüleim, az otthonom. Nehéz döntés 1987. február 25.
