Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-23 / 45. szám
1987. február 23. Kelet-Mafjrarorazág 7 Svédország, Korzika, Szevasztopol, lapén Egy orvos portréiéhoz Félve merem megszólítani becenevén, pedig ősidők óta így hívja mindenki. 1957 őszén — első atlétikai bajnokságán — az idősek fel akarták avatni, de ő nem engedte. Felkapott magára egy lepedőt, s azzal elrohant. Így ragadt rá: Halál. Meglepő, hogy éppen őt hívják így. aki 47 évesen is napi 25^30 kilométert fut, s egyáltalárf nem fenyegeti az elhízás, a szívinfarktus veszélye. Kiss József a nyíregyházi atlétika élő legendája. Reggelente, amikor az utolsó falatokat bekapva sietünk munkahelyünkre, ő már a Sóstóról fut visszafelé. Késő délután, amikor a teli bevásárlószatyrokkal igyekszünk haza, ő már a napi adagjának másik felét hagyta maga mögött. Az Ószőlő utcai nádfede- les házhoz 200 méterre kellett gyalogolnia, hogy a környékbeli srácokkal az erdőben rohangáljon. A vékony, alacsony, izmos fiút Váradi László testnevelő fogta munkára a régi diákpályán. A bemutatkozó versenyén a hosszú távon diadalmaskodott. Manapság szenzációként emlegetjük, hogy Zola Budd mezítláb fut. Akkoriban ez teljesen szokványosnak számított, hogy tornacipő nélkül álltak rajthoz a futók Bujtoson 10 ezer méteren, amelyet Kiss József nyert meg. Azután áttért a leghosszabb futószámra, a maratonira. 1963 őszén futotta le versenyen először a 42 195 métert 3 órán belüli idővel. „A maratonifutónak egyszerű az edzésterve. Mindig többet és többet kell edzeni. Napi 3—4 órát futottam különböző intenzitással, hetente egyszer egyfolytában.” Azóta évente 4—5 maratonin indul. Besztercebányán 2 óra 20 percre javította legjobbját, Szegeden 35 fokos melegben 4 kg-ot leadva ért elsőként célba, Kassán eddig 17-szer állt rajthoz. Közben a mezei és pályabajnokságok sorát nyerte, '10 ezer méteren pedig 4. lett. Legszebb külföldi emlékei között Phenjant és Malmot említi. A svéd városban megrendezett veterán EB-n 4. helyezést ért el. Általában, ha egy repülőgépet nyugdíjaznak, összeírják, hányszor repülhette volna körhe a földet. Kiss József nem gondol még a nyugdíjra, de azért közösen kiszámoltuk : legalább tízszer körülfuthatta volna bolygónkat. Nem akármilyen teljesítmény 30 éves versenyzői pályafutása alatt. S ezalatt évente négy tornacipő szakadt le a lábáról. „A feleségemnek 1967 óta minden évben megígérem, hogy idén abbahagyom, de soha nincs szívem hozzá. A futás teljes mértékben kikapcsol, a napi munka fáradalmát az aszfalton vagy az erdőben pihenem ki. Nézem rajta a változást, de hiába. Ugyanaz a vékony testalkat, csontos arc, hátra- fésült dús haj, amelyben a kort egy-két ezüstszál jelzi. Néha magányosan, néha két fiával, akik szintén atletizál- nak, rója a köröket. Fáradhatatlan. S mintha az életben is követné edzéstempóját, mindig siet, rohan. Most a veterán mezei bajnokságot szervezi, gyűjti a támogatókat. S közben szeretné megnyerni a viadal 12 km-es távját hazai környezetben. Amióta Malmőben látta a 80 éves bácsikát lefutni a 10 ezer métert, azóta ő a példaképe. 33 év a korkülönbség közöttük, de ahogy Kisjós- kát ismerjük, ő még akkor is fog futni. Hétvégeken mindenki másképp csinálja. Én kosarazom, te kirándulsz, ő maszekok mi takarítunk, ti lustálkodtok, ők jégfalat másznak. Utóbbi már csak azért is kilóg a sorból, mert ahhoz, hogy a megfagyott vízesés* megmássza valaki, legközelebb Csehszlovákiában van rá lehetősége. Erre a szokatlan hétvégi programra vállalkozott Kovács Tamás, a nyíregyházi Salewa hegymászó technikával szolgáltató gmk 19 éves fiatalja miskolci barátaival. A Tátrától 30 km-re elterülő nemzeti park 1000 méteres meredek hegyoldalát szemelték ki, ahol a „húzós” hideg (—10 fok) lépcsőzetesen dermesztette jéggé a bő vizű patakot. Ök öten, valamennyien sziklamászók, felszerelésüket jégcsákánnyal, jégbaltával, s a műanyag, fűzős cipőn hágóvassal egészítették ki. (Mindez nem olcsó mulatság, hiszen az előbb felsoroltakat csak a nyugati országokban lehet megvásárolni, természetesen valutáért egy-egy turistaút alkalmával.) Vonattal utaztak Poprádig, majd gyalog nekivágtak az 500 méter szintkülönbségű, kb. 6 km hosszú jégpataknak, amely fentről lefelé egyre jobban ellaposodott. — A jégmászó számára a legideálisabb a 0 fok alatti hőmérséklet — mondta Tamás —, a szikrázó napsütés, s a világoskék, száraz jég. Utóbbi azt jelenti, hogy a jégfal elég idős, régóta megfagyott. Most egyik sem „jött össze”. Esett az eső, a jég üveges volt, s felső része megolvadt. Mikor nekidőltem a falnak, térdtől befolyt a víz a bakancsomba. Ennek ellenére megmásztak az tégy méter vastag jégfalat. — Az egyik kezemben a jégcsákány — mutatta. — Ezzel kapaszkodom, a másikNyíregyháza, megyei kórház szűrőszolgálata. Fehér köpenyes orvosok jönnek- mennek, betegek várakoznak a sorukra. A sürgés-forgásban egy magas férfi tör utat magának. Járásának ritmusa van. mindenki észreveszi. Feléje fordulnak, köszöntik: „Hallgasson meg doktor úr!” Az asztalon fénykép, körülbelül öt évtizede készült. Középen egy vitorlázógép, körülötte fiatal sportrepülők. A gép ülésében Székely Imre növendék látható. — Emlék vagy varázslat? — kérdezem az egykori pilóban a jégbalta, amivel a jég- csavarokat beütöm, s a speciális kötéllel rögzítem magam. A sziklamászásnál az ujjaknak, a has- és hátizomnak, a jégmászásnál a két kéznek és a vádiinak, hiszen végig spiccen állok, van óriási szerepe. — Nem siettünk, nyugodtan haladtunk felfelé. Több szakaszon 80 fokos rövid, 4 —5 méteres emelkedőkön kapaszkodtunk fel, de egy- egy függőleges sima fallal már megküszködtünk. A fennsíkra 6 óra alatt értünk fel, de arra, hogy ugyanazon az úton ereszkedjünk le, nem vállalkoztunk. Egy másik, biztonságosabb falon ereszkedtünk le. tát, aki ma 67 éves orvos, de bejár dolgozni. — Sem emlék, sem varázslat — válaszol a pontos költői sorral —, múlt, jelen és a jövő. Az én életem elválaszthatatlan volt a sporttól, hiszen már 1933-ban repülni tanultam, az akkori idők korszerűnek mondott Zöd- ling-gépével. Mintegy háromszáz óra vitorlázó repülés után váltottam át motoros repülőnek, annak valamennyi válfaját kipróbáltam. Kopognak. Az asszisztens- nő kérdéseket tesz fel, válaszokat vár. Nem állhat meg az élet. — Ezzel a hétvégével számomra véget ért a jégfalmászó idény, s nemcsak az enyhe időjárás miatt, hanem azért is, mert a városban nincs társ, akivel tervezhetnénk hasonló túrát. Ugyanis a többiek mind tanulnak. Márciustól már a nyári hegymászásra készülök, de addig még szeretném pótolni az elhasználódott felszerelésemet. Tamás próbálna hívni partnereket ehhez a különleges sportághoz, de az a gyanúm, hogy azután is marad minden változatlan. Én kosarazom, te... Máthé Csaba Lakásába jön szinte az egész világ... — Az orvosnak is nagyon kell tudnia kérdezni? — Igen! Aki jól kérdez, az már a kérdésével is gyógyít. Kérdések és válaszok találkozásából alakul ki a bizalom. Vargabetű a repüléshez: — Már befutott orvos voltam, amikor 1967-ben, — mint C-vizsgás pilóta — abbahagytam a repülést, amelyet annyira szerettem, s ahol megtaláltam a kikapcsolódást, az egészséget. A fenti síri csend, a tiszta levegő azóta is hiánycikk az életemben. Újra jönnek: Csak egy aláírás, főorvos úr ... Dr. Székely Imrét 1972-ben beválasztották a magyar rádió-ellenőrző szolgálat (éterfelügyelet) tagjai közé. Repülés és rádiózás .. . Talán tévedés történt? — Nem történt tévedés — válaszolja —, gyermekkorom óta hűséges rádióamatőr is vagyok. Szentesi srác koromban annyira megtetszett az ottani telefonhírmorjdó — Schertz bácsi — hangja, hogy nyomban eljegyeztem magam a rádiózással. Először én is detektoros készülékkel kezdtem, sok idő telt el, amíg eljutottam a legkorszerűbb berendezésig. Saját készüléke van, s a Fazekas téri lakásába estéről estére belopódzik szinte az egész világ. Hívójele: HA— HG 0 VA, adóengedélye 1959-től megszakítás nélkül érvényes. Az MHSZ helyi rádióklub tagjaként tapasztalatával sokat segít a klub munkájában. Ha elfárad, este leül a készülék elé, egy kapcsolás a kézelőgombon és sorra „jönnek” az állomások: Svédország, Korzika, Szevasztopol, Japán ... Székely doktor portréjához még annyit kell tudni, hogy sok elfoglaltsága mellett, mindennapos vendége a rádióklubnak, kísérletez, ügyes kézzel fúr-farag, tanácsot ad. Számos kitüntetéssel rendelkezik, ezeket társadalmi tevékenységéért kapta. — A sport végigkísérte eddigi életemet, s erre büszke vagyok — mondja. — Nem sajnáltam időt és fáradtságot, a sport jól kiegészítette az orvosi munkát. Orvosi hitvallás és sport. Hűség a gyógyításhoz és a gyermekkori álmok, szenvedélyek kielégítéséhez. Az • életkor kitolódhat, s bizonyíték, hogy lehetnek hasznosan, szépen eltöltött nyugdíjas évek. Ha úgy tudjuk kitolni a kort, hogy az ember fiatal maradhasson, nagyobb ismeretanyag birtokába kerüljön. Erre jó a sport! Kovács György Röplabda Lelkesebb volt a Csepel Százhúsz perces csata Az idei év legszínvonalasabb férfi röplabdamérkőzését látták szombaton a városi stadionban a szurkolók. Egyetlen szépséghibája volt a találkozónak: a vendég Csepel, ha nagy küzdelemben is, 3:1 arányban győzött az NYVSSC ellen. Nem sikerült tehát a nyíregyháziaknak győzelmi sorozatukat folytatni. NYVSSC—Csepel 1:3 (—11, 13, —12, —9). Nyíregyháza, városi stadion, 300 néző, v.: Szabó, Korim. NYVSSC: Varga, Strezeneczki, Batai, Prékopa, Kánya, Drotár. Csere: Barbócz, Szikszai. Edző: Járosi János. A két lengyel vendégjátékossal felálló fővárosiak óriási ütőpárbaj után nyerték az első játszmát. A másodikban 7:2-re, majd 12:5- re is elhúztak, de a hazaiak a cserék révén előbb kiegyenlítettek, majd 13:12-re átvették a vezetést. Ekkor a csepeliektől Huszákot reklamálásért egy játszmára kiállították, s míg a vendégek rendezték volna soraikat, a házigazdák kiegyenlítették a játszmaarányt. A harmadik játszmában mintha az lett volna a tét, ki tud több nyitást rontani. Ezt a mieink nyerték, a játszmát az ellenfél. A befejező játszmában a csepeliek — ha nem nemt a játék — hozzáfogtak vitatkozni a bíróval, s ezek a kényszerszünetek a vendéglátókat zökkentették ki jobban. Végül a lelkes Csepel megérdemelten nyerte a 120 perces csatát. Jók: Kánya, Batai, ill. Urbanski, Nagy A., Pawlik. Asztalitenisz VB A nők már érmesek India ismét sikert hozott a magyar asztalitenisz-sportnak. Az 1975-ös calcuttai világbajnokság után most először nyert újból a női válogatott világbajnoki érmet. Vasárnap délután a Szovjetunió elleni negyeddöntőben Bátorfi és Urbán szenzációs játékkal 3:0 arányú győzelmet harcolt ki, s függetlenül attól, hogy az elődöntőben a címvédő Kína ellen mi lesz az eredmény, már érmesek, mert mindkét elődöntős bronzot kap. Még egy figyelemre méltó esemény volt e napon: Klampár Tibort köszöntötték 300. válogatottsága alkalmából. Magyarország— Szovjetunió 3:0. Urbán—Bulatova 2:0 (16, 15), Bátorfi—Popova 2:0 (17, 16), Bátorfi, Urbán—Popova, Timofeje- va 2:0 (18, 16). A férfiak a 9—16. helyért játszottak. Nem tartott sokáig az osztrákok eUeni találkozó. Magyarország—Ausztria 5:0. Harczi—Bár 2:1 (18, —17, 16), Klampár—Palmi 2:0 (9, 16), Kris- ton—Fraczyk 2:0 (16, 9), Klampár—Bar 2:0 (10. 17), Harczi— Fraczyk 2:0 (19, 11). (m. cs.) Bátrak kerestetnek,,. Küzdelem a jégfallal Tízszer futhatta volna körül a földgolyót Nem kell félnie az infarktustól
