Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. február 17. Kelet-Magyarország 7 '-------------------------------------------------------------------------\ A Bukahelyi közérzet megnéretése Gyáitat a komputer Egy munkahely hangulatáról, az ott dolgozók közérzetéről hiteles és elfogultságtól mentes véleményt kialakítani határos a lehetetlennel. Aki ugyanis megkísérli ezt, lévén maga szubjektum, akaratlanul a hatása alá kerülhet embernek, embereknek, csoportnak, netalán klikknek. Ha így történik, akkor nemhogy kár az egészért, de még rossz vért is szülhet a próbálkozás. Miért ne bízhatnánk számítógépre az ügyet? L énért Zoltán, a KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervezési Vállalat nyíregyházi számítóközpontjának Computer M részlegvezetője egy ilyen programról nyújtott felvilágosítást. — Rendelkezünk egy felmérési módszerrel, amely maximális objektivitást garantál. Ez tulajdonképpen egy munkalélektani módszer alkalmazásával történő hangulatvizsgálat, amely- lyel használható információkhoz jutunk egy körülbelül hatvan főnél nem nagyobb csoport elégedetlen- ségi vagy elégedettségi fokáról, és mindkettőnek egyben az okait is feltárja, elemzi. Maga a módszer nem új, diagnózistesztnek is hívják. Lássuk a részleteit. Mindenekelőtt egy kártyacsomagot kapnak a vizsgálatra vállalkozók. Háromfelé kell a lapokat szortírozni a rajtuk szereplő kérdések alapján. Ilyeneket olvashat az illető: Kap-e megfelelő feladatokat? Vagy: véleménye szerint érvényesül-e kellőképpen a pártszervezet vezető szerepe az adott mun-* kahelyen? És még számos más — meglepőbbnél meglepőbb alternatíva. Így leírva talán nem is annyira, de gondoljuk csak meg: szoktunk-e mindenről min- denkinvel szabadon beszélni? Vagy legalábbis annyira szabadon, amit a névtelenség lehetővé tesz? A váV. _______________ laszok mindenesetre az igen, a nem és a nem tudom körül csoportosulnak és már kezd is körvonalazódni a helyzet. Éles kontúrokat akkor kap, amikor a szociometriái felmérés következik. Ez már hagyományosnak számító teszt ilyen kérdésekkel: munkatársai közül kikkel töltené együtt a szabad idejét? Ha választanák a vezetőt, kit javasolna? Kit hívna magával, ha új munkahelyre menne? Különösen vállalati tanácsok kapnak nagyon fontos támpontokat a szociometriái felméréssel vezetőválasztás előkészítésekor. A jelölő bizottság sokkal hatásosabb munkát végezhet eredményei alapján. A harmadik és egyben befejező aktus a munkakörülmények vizsgálata. Itt a számítógép két választípust értékel. Űgynevezett „van” és „kellene” helyzetekben születetteket. Például: kielégítőnek tartja-e a munkavédelmi körülményeket? Használja-e a munkavédelmi eszközöket? Kétszer 45 kérdés a két szempont szerint előterjesztve. A számítógép, amelybe betáplálják a nyíregyházi SZÜV-központban az adatokat, kissé egyszerűsítve háromféle eredményre juthat. Elégedetlenség, elégedettség és nagy bizonytalanság. Mindhárom változatra megtudható az ok is, mégpedig olyan szinten, hogy a megteendő lépések is felvázolódnak. A referencia — érthető okból névtelenül — azt mutatja, hogy a vállalatoknál az önismeret nagyságrendekkel javul. A vezetői munka új támpontokat kap, és sokszor olyan problémákra derül fény, amelyről egyúttal az is bebizonyosodik, hogy álprobléma volt — de nagyon is valóságos károkozással. A használóik célszerűnek tartják évente szűrésszerűen megismételni a tesztet. _______________________J Fák röntgenezése A víz minden élőlény, így a növények életműködéséhez is alapvetően szükséges tényező. Szerepe a növény életében igen sokoldalú: tápanyagként, testet építő vegyületként és az életfolyamatok működésében egyaránt nélkülözhetetlen. A víz oldja a talaj ásványi anyagait és azoknak, valamint a vízben oldódó asszímilátumoknak (a fotoszintézis termékeinek) a szállítóközege. Víz szükséges az ozmózishoz és a turgomyomás fenntartásához, ami a lágyabb növényi szervek, szövetek kellő tartását adja. A víz fontos hőmérséklet-szabályozó tényező is, mert a párologtatás hőt von el a növényi testből. A növények vízgazdálkodásának egyensúlyát három -folyamat, a vízfelvétel, a vízszállítás és a vízleadás összhangja szabja meg. Érthető, hogy ha e tényezők közül akár csak egyben is zavar támad, a növény először megbetegszik, súlyosabb esetben egyes részei vagy az egész növény elszárad, elpusztul. Egyszerű az eset, ha külső ok, például aszály okozta vízhiány miatt nincs vizfelvétel, bonyolultabb, ha a víznek a növényen belüli szállítását (következésképpen leadását) zavarja valami. Érdekes hír érkezett arról, hogy már az öreg fáknak is hasznára válhat a korszerű röntgentechnika. Adolf Habermehl professzor és Hans-Werner Rid- ger a marburgi (NSZK) egyetem radiológiai központjában olyan hordozható. számítógépes to- mográfot fejlesztettek ki. amely bepillantást enged az élő fák belsejébe. Eddig egy fa egészségi állapotát csak a külső jelekből lehetett megbecsülni — most a röntgenkép felvilágosít arról, vajon egy fa rothad-e belülről, hogy áll a törzsében a vízszállítás, nem jelent-e veszélyt a környezetére például azzal, hogy egy vihar kitöri. Az új eljárással már sok száz fasori fát vizsgáltak meg a szövetségi kutatási és technológiai minisztérium támogatásával. így a vörösrothadás — a fenyők elterjedt és külsőleg csak későn észrevehető gombabetegsége — is kimutathatóvá vált különféle stádiumokban. Fa vizsgálata röntgentomográffal A gazdaságos tejtermelés feltételei Bár az elmúlt évtizedek tenyésztői munkája eredményeként hazánkban jelentősen nőtt az egy tehénre eső tejtermelés, mégis — elsősorban a tartás-takarmányozás hiányosságai miatt — mesz- sze vagyunk az optimálisnak tekinthető szinttől. Ennek oka pedig nemcsak az objektív feltételek helyenként ténylegesen fennálló hiánya, hanem sok esetben az ez irányú ismereteink korszerűtlensége is. A tejtermelés gazdaságosságát az üszőneveléssel kell megalapozni. Sokfelé követett, elvében helyes az a gyakorlat, amikor az üszőket tavasztól őszig legelőn tartják. A gond akkor jelentkezik, ha a legelő kisül, s nem gondoskodnak kiegészítő takarmányozásról. Ilyenkor csökött, kisrámájú üszők kerülnek be ősszel az istállóba. Tovább ronthatja a helyzetet, ha mintegy pótlandó az elmarad takat, itt kelleténél bőségesebben etetjük őket. Az alultápláltság ugyanis „csak” késlelteti a tenyész- érettség elérését, a kis testű, túlkondíciójú, ciklusba lendült üszők között viszont gyakori lesz a korai embrionális mortalitás! Megyei tapasztalatok termékenyüléshez elsősorban a karotin, a nidációhoz és a magzat kihordásához pedig A-vitamin szükséges. Törekednünk kell arra, hogy teheneik vérében a karotin- szint ne essen 5,6 //mól liter (300 /(g%) alá! Ennek érdekében természetes takarmányokat (jó minőségű széna, szénalisztek, tök, sárgarépa) és a szintetikus béta-ka- rotint egyaránt igénybe vehetjük. Szaporodási zavarokkal jár a foszfor és a mangán hiánya is. Jó foszforellátottságot tudunk biztosítani az érvényben levő szabvány előírásainak betartásával. A megfelelő foszfortartalmú takarmánykiegészítők (Phylafor, Ásványipremix IV. sitb.) rendelkezésre állnak. A mangán- ellátottságról a fedőszőrök analízisével tájékozódhatunk. Dr. Fekete Sándor adjunktus Állattudományi Egyetem Szöcs Géza okleveles gépészmérnök és Tóth Sándor élelmiszeripari üzemmérnök, a Szaboles-Szatmár megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat dolgozói az iparágban egyedülálló, olyan hengeres szitát készítettek, amellyel a korpából visszanyerhető az értékes takarmányliszt. Az újítást a Malomipari Kutató Intézet februárban minősíti. Képünkön balról jobbra Szöcs Géza és Tóth Sándor látható alkotásukkal. (Farkas Zoltán felvétele) Támagatás és keévezítlei adottság A helyes az, ha a termékenyítésig 600, utána 800 grammos napi testtömeggyarapodásra törekszünk az üszőknél. ' A tejelő tehenek „tápanyagellátási stratégiáját” szorosan a termelési-szaporodási ciklusokhoz kell igazítani. Ez azt jelenti, hogy az ellés utáni hetekben számolnunk kell azzal, hogy törvényszerűen energiadeficit lép fel. A tejtermelés ugyanis hamarabb éri el a maximumát (40—60. nap), mint a tehén szárazanyag-felvevő kapacitása (80—120 nap). Helyes táplálóanyag-ellátás esetén a laktáció 100. napjára a tehén eléri ellési nettó testtömegét. A laktáció középső harmadában (100—220 nap) az életfenntartás és a tejtermelés igényén túl napi 380— 400 gramm testtömeggyarapodással is számolnunk kell, hogy a tehén e szakasz végére elérje a fajtájának megfelelő átlagtömeget. Ha ez sikerül, akkor a laktáció harmadik harmadában csak a tényleges életfenntartás és tejtermelés igényét kell kielégítenünk. Mivel ez egyben a laktációs görbe leszálló ága, fokozhatjuk a tömegta- karmányok hányadát a fejadagon belül anélkül, hogy energia-, vagy fehérjehiány lépne fel. Az 1986. január 1-jén bevezetett új magyar takarmány- értékelési rendszer segítségével reálisan meg tudjuk tervezni állataink takarmányellátását. Fontos szempont továbbá, hogy az élettaninak tekinthető energia- és fehérjemozgósítással (a laktáció első 6—8 hete), valamint a szükséges kondíciójavulás igényével (a 220. napig) is számolni kell. A hatóanyag-ellátás területén az. A-vitamin- és a ka- rotinellátás kérdése a középpontban áll. Felismerték ugyanis,, hogy a béta-karotm a tehénben nemcsak az A-vi- tamin előfutáraként, hanem önálló vitaminként is szerepel. Bár a kettő hatása sok vonatkozásban összefonódik, mégis elmondható, hogy a A kedvezőtlen termőhelyi adottságú mezőgazdasági nagyüzemek támogatási rendszere 1985. január 1-től megváltozott. Bővült az érintett üzemek köre, mivel a támogatás 14 aranykoronáról kiterjedt a 17,1—19 aranykorona közötti szántóterületen gazdálkodókra. Ugyanakkor a korábban „egyéb okból" — tehát nem elsősorban a gyenge földjeik miatt — segített üzemek most már tényleges aranykorona értékük alapján vehetik igénybe a támogatást. Az 1985-ben mérleget készítő 127 mezőgazdasági nagyüzemből 113 tartozott a támogatott üzemek körébe. A kedvezőtlen adottságú • mezőgazdasági nagyüzemek által igénybe vett termelési ár- kiegészítés összege megyei szinten 1985-ben 13 százalékkal csökkent 1984-hez viszonyítva. Ez a növénytermelés és állattenyésztés nettó árbevételének 16 százalékos csökkenéséből adódott. A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek támogatásváltozásának alakulását és hatását 8 gazdaságban vizsgáltuk. Ezen üzemek közül 4 korábban „egyéb okból” volt támogatott. A szántó átlagos aranykorona- értéke viszont mind a 8 esetében 14 aranykorona alatt van. A másik 4 üzemet korábban is besorolták a kedvezőtlen termőhelyi adottságú cégek közé és mind alap, mind külön árkiegészítésre jogosultak voltak. A továbbiakban található számszaki hivatkozások a 8 üzem adataira alapozódnak. A támogatásváltozásnak a hatása az egyes üzemcsoportok esetében igen differenciáltan jelentkezett. E változásnak két alapvető iránya tapasztalható. A korábban is kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek közé besorolt gazdaságok esetében csökkent a támogatás, mélynek mértéke a Vizsgált gazdaságok esetében átlagosan, üzemenként 3,5 millió forint. Azon gazdaságokban volt különösen jelentős a kiesés, ahol jelentős a sertés- és baromfiágazat (egyéb állat) súlya. A vásárolt takarmány miatti levonás olyan mértékű, hogy több üzem egyéb állat után nem tudott igénybe venni támogatást. A korábban be nem sorolt és egyéb okból támogatott üzemek esetében jelentősen nőtt a támogatás, melynek átlagos mértéke üzemenként mintegy 6 millió forint. Az intézkedések egyrészt központiak, másrészt üzemiek. Központi intézkedés keretében a kormányzati szervek 1985-ben egyszeri támogatásban részesítették valamennyi korábban kedvezőtlen adottságúnak besorolt gazdaságot, amelyekben csökkent az igénybe vehető termelési árkiegészítés mértéke. Az egyszeri támogatás mértéke a négy üzemet érintően átlagosan 1642 ezer forint. A támogatás csökkenésének ellensúlyozására tett üzemi intézkedések nehezen választhatók el más, a gazdaságot kedvezőtlenül befolyásoló hatásokkal összefüggő intézkedésekről. Ennek keretében növelik az alaptevékenységen kívüli tevékenység szerepét, melynek aránya a vizsgált üzemek esetében 1985- ben elérte a nettó árbevétel 48 százalékát. A támogatáshoz közvetlenül kapcsolható intézkedést is tapasztaltunk: — A háztáji termelés integrálását ösztönzi az árkiegészítésben részesíthető termékek körének bővülése (pl. dohány). — A kukorica vetésterületét jelentősen növelte több gazdaság, a gabonafélék rovására, mivel adott területre vetítve magasabb árbevételt érhetett el és ez több árkiegészítést jelent. — Egyéb állatokhoz kapcsolódóan csökkentik a vásárolt takarmányok arányát, így 1986-ban már nőtt az e területen igénybe vehető ár- kiegészítés. A korábban nem támogatott és egyéb okból támogatott üzemekben a többlettámogatás nem eredményezte sem az alaptevékenység, sem üzemi eredmény javítását. Néhány üzemben tapasztalható volt, hogy az alaptevékenységen kívüli tevékenység eredményessége csökkent (veszteséges lett), s a támogatás ennek ellensúlyozását szolgálta. Ezáltal tudták elkerülni a mérleg szerinti veszteséget. A többlettámogatás egyrészt objektív (elemi kár), másrészt szubjektív okok miatt nem eredményezte a nyereség növekedését. A kedvezőbb gazdálkodási feltétel a belső tartalékok feltárására való törekvést mérsékelte. Az 1986. évi változás valamennyi üzemi kört kedvezően érintette, többlettámogatáshoz juttatta. E támogatási mérték a volt, 1984-ben kedvezőtlen termőhelyi adottságú üzemek esetében az 1985. évi kedvezőtlen hatást 60 százalékkal mérsékelte. Tehát ezen üzemi kör támogatása továbbra is elmaradt az 1984. évi szinttől. A korábban egyéb okból támogatott gazdaságok esetében további 15 százalékos mértékű támogatásnövekedést jelent. A kedvezőtlen adottságú üzemek támogatási mértéke 1987-től változatlan, megegyezik az 1986-os szinttel. A gazdaságok 1986. évi tervükben, a támogatások nagyarányú növekedésével (mely elsősorban a hozamok emelkedésének következménye) és ennek eredményeként az - eredmény emelkedésével számoltak. Az elkészített jelentések alapján megállapítható, hogy a tervezett volumennövekedés, a növénytermelésben csak kismértékben realizálódhat, mivel az aszályos időjárás következtében 1986-ban is jelentős hozamkiesések voltak. összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a támogatási rendszer változása következtében a volt kedvezőtlen adottságú üzemek esetében a támogatás csökkenését a tett intézkedések csak mérsékelni tudták. A termelési árkiegészítés 1986. évi változása sem állította vissza ezen gazdálkodók esetében az 1984. évi támogatási szintet. A volt úgynevezett „egyéb okból támogatott” üzemek esetében a támogatás jelentős növekedése nem párosult a mérleg szerinti eredmény javulásával. A többlettámogatás több esetben az alaptevékenységen kívüli tevékenység veszteségének finanszírozását szolgálta. Nem tapasztalható e körben a támogatás hatékony felhasználása. Orosz Zoltán főrevizor PM Ellenőrzési Főigazgatóság
