Kelet-Magyarország, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

Rekordhidegek A néphit szerint, ha febru­ár 2-án, gyertyaszentelőkor kisüt a nap, akkor még na­gyon hosszú télre lehet szá­mítani. Valójaoati most már mindenképpen kifelé me­gyünk a télből, mert február 4-én félidejéhez érkezik a leghidegebb évszak. Szombaton hajnalban mí­nusz 23, vusárnap pedig mí­nusz 24 fokot mértek Nyír­egyházán, a meteorológiai ál­lomáson — ez már alig ma­rad el a január 13-i 25,5 fo­kos rekordhidegtől. A felhőt­len ég, a szélcsend igencsak kedvező a hőmérők „mélyre­püléséhez”, s a hazánk fölött terpeszkedő magas nyomású légtömegek egyelőre nem mu­tatnak hajlandóságot a távo­zásra — vasárnap nap közben is tovább emelkedett a lég­nyomás. így hát ma hajnal­ra is igen kemény fagyokat igér a meteorológia. Tanácskozott az országos konferencia A békemozgalomban mindenkinek helye van Állásfoglalás a további feladatokról A XI. országos békekonferenciát szómba- munista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezeti ton tartották Budapesten. 1200 küldött és mozgalom, társadalmi és tömegszervezetek, meghívott vendég vett részt a jelentős köz- kulturális és tudományos élet, valamint az életi esemyiyen, köztük megyénk 40 tagú egyházak képviselői. delegációja. Az elnökségben foglalt helyet Barabás Miklós, az Országos Béketanács Németh Károly, a Magyar Szocialista Mun- főtitkára mondott vitaindítót, majd megkez- káspárt főtitkárhelyettese, Csehák Judit, a dődött az eszmecsere a X. országos békekon- Minisztertanács elnökhelyettese, Pozsgay ferencia óta végzett munkáról és a magyar Imre, a Hazafias Népfront Országos Tana- békemozgalom feladatairól. Huszonötén fej- csának főtitkára, ott voltak a Magyar Kom- tették ki véleményüket a plenáris vitában. Barabás Miklós hangsú­lyozta: nagy változások jel­lemzik az előző békekonfe­rencia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezredfor­dulóra az egész világot, min­den szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek terhétől. Ezek a célok egyér­telműek, világosak és cselek­vésre ösztönzőek. Távlatot nyitnak, feladatot adnak és jó szívvel vállalható köteles­séget kínálnak valamennyi békeszerető erő, így a ma­gyar békemozgalom számára is — hangsúlyozta. Az OBT főtitkára kifejtet­te: megsokszorozott cselekvé­si lehetőséggel szolgált a nemzetközi békeév tavalyi eseménysorozata. A hazai bé­kemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporodtak a kisközösségi fórumok. Sze­mélyesebbé, közvetlenebbé, érdekessé és folyamatosabbá vált a munka. A mozgalom társadalmi bá­zisáról szólva rámutatott: mindaddig, amíg ez közfelfo­gássá nem érik, hangsúlyoz­ni kell, hogy a békemozga­lomban mindenkinek helye van, aki a közös célokban a magáéra lel, aki azokért fe­lelősen tenni kész. A békemunka aktivistái kezet nyújtanak mindenki­nek, aki jó szándékkal fogad­ja közeledésüket. Nemzetkö­zi munkájában a hazai béke­mozgalom még inkább a biza­lom erősítése, az együttmű­ködés lehetőségeinek meg­sokszorozására törekszik. En­nek jegyében vesz részt a Béke-világtanács munkájá­ban, s szorgalmazza politiká­jának korszerűsítését — mon­dotta Barabás Miklós. A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit miniszterelnök­helyettes, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Mi­nisztertanács nevében üdvö­zölte a résztvevőket. A kormány elnökhelyettese kifejtette: a nemzetközi bé­kemozgalmat — érthetően — ideológiai és politikai kü­lönbségek osztják meg. Or­szágunk nyitottságának, ak-> tív külpolitikájának köszön­hetően számunkra mégis az a természetes, hogy a hazai bé­kemozgalom keresi a kapcso­latot és a közös cselekvési te­rületet minden olyan háború- ellenes csoportosulással, ame­lyikkel valamilyen formában együtt tud működni az eny­hülés és leszerelés érdekében. De nemcsak a szervezett bé­kemegmozdulások, kétoldalú, több oldalú tanácskozások segítik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány külkapcsolatainak építését, hanem az állampolgárok egyéni és kisebb-nagyobb csoportokban kifejtett „béke­diplomáciája” is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a védelmet nyújtó me­leg családi légkörben nevel­kedő gyermekek sokkal köny- nyebben dolgozzák fel ma­gukban a külső veszélyeket, mint azok, akiknek otthoná­ban a szülők között is dúl a háborúskodás. Ez arra figyel­mezteti a felnőtteket, hogy a békemozgalmi munkát — ép­pen a jövő felnőtt nemzedé­kének kiegyensúlyozott fejlő­dése érdekében — saját csa­ládjuk belső békéjének, nyu­galmának a megteremtésével kell kezdeniük. A plenáris ülésen többen szóltak arról, Ijogy a nemzet­közi kulturális kapcsolatok is hatékonyan szolgálhatják a béke ügyét. A gazdaság és a béke összefüggéseit elemezve többen rámutattak: az egész világot sújtó megoldatlan gazdasági kérdések — köz­tük az eladósodás, a világke­reskedelem stagnálása, a nö­vekvő protekatoh&müs — ve­szélyeztetik az államok kö­zötti békés kapcsolatokat is. Különösen súlyos következ­ményekkel jár a fegyverke­zési verseny fokozódása. Dobozi István, az MTA Vi­lággazdasági Kutató Intéze­tének tudományos osztályve­zetője figyelmeztetett .arra, milyen nagy veszélyeket rejt magában egyes imperialista körök törekvése, hogy a fegy­verkezési hajszát a szocialis­ta országok gazdasági „kifá- rasztására” használják fel. A vitában számos értelmi­ségi — szellemi munka, az alkotó művészetek különböző területein tevékenykedő ak­tivista — fejtette ki vélemé­nyét. Közöttük Kerényi Jó­zsef Ybl-díjas építész, aki rá­mutatott: az egyén azzal is hozzájárul a béke ügyéhez, ha a saját szakmájában tisz­tességgel végzi munkáját. A lelkiismeretes termelő-, illet­ve alkotómunka hazánk nem­zetközi elismerésének is zá­loga. Cseres Tibor író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, utalva a szövetség — mint mondotta — válságos hely­zetére, rámutatott: a magyar írók legtöbbje magáénak vallja a békemozgalom szán­dékait, s részt kíván venni e törekvések megvalósításában. Tóth Károly református püspök, a Keresztény Béke- konferencia elnöke a hívők természetes békeakaratáról beszélt. Balogh András, az OBT el­nökhelyettese felszólalásában utalt arra, hogy Magyaror­szágon nincsenek atomfegy­verek. Javasolta, hogy ha­zánk őrizze meg ezt a státu­sát. Ugyanakkor — tette hoz­zá — világosan kell látni azt •is, hogy ez nem jelent teljes garanciát a biztonságra. Olyan Európát, olyan világot kell megteremteni, amely mindenütt mentes az atom­fegyverektől. A délelőtti plenáris ülést követően a békekonferencia küldöttei nyolc munkabizott­ságban tanácskoztak. A szek­ciókban élénk vita, tartalmas eszmecsere folyt, összesen 154-en kaptak szót. Este plenáris üléssel feje­ződött be a munka, a küldöt­tek állásfoglalást fogadtak el a békemozgalom szerepéről, s további feladatairól. Az újjáválasztott Országos Bé­ketanácsnak Szabolcs-Szatmárból IS tagja van. Az országos békekonferencia alkalmából kitüntetéseket is át­adtak. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Pásztor György- né, az OBT tagja, a nyíregyházi gumigyár dolgozója; az OBT ki­tüntető jelvényét adományozták Varga Gyulának, a megyei párt- bizottság első titkárának. „Hég nincs vége a télnek..." Mától: téli vásár Várható események Február 3., kedd: A sütő­ipari vállalat tevékenységét értékeli a Nyíregyházi Váro­si Tanács V. B. — Zárszám­adás a hodászi Béke Tsz-ben. Február 4., szerda: Idősze­rű gazdaságpolitikai tenniva­lókat vitat meg a HNF nyír­egyházi városi bizottsága. Február 6., péntek: Hat me­zőgazdasági termelőszövetke­zetben értékelik a múlt évi gazdálkodás tapasztalatait: az aranyosapáti Üj Élet, a nyír­egyházi Vörös Csillag, a nyír­teleki Dózsa, a szatmárcsekei Haladás, a penyigei Zöld Me­ző, valamint a kótaji Egye­sült Erő Tsz-ben. Február 8., vasárnap: Szép Ernő: Vőlegény című darab­ját mutatják be a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Szín­ház Krúdy Színpadán. „Még nincs vé­ge a télnek, sőt, lesz jövőre is!” — valahogy így hangzik ia jól sike­rült reklámmon­dat, mely a ma kezdődő téli vá­sárra invitálja a vevőket. Most iga­zán helytálló a „téli” jelző a vá­sár előtt, hiszen — sajnos? — egyelő­re szó sincs arról, hogy szezonvégi­nek nevezzük, mi­vel a kemény fa­gyok ideje még javábán tart, a hó­takaró pedig vas­tagodhat még jócs­kán februárban is. Éppen ezért kí­nálnak a tavalyi­nál — s a megszo­kottnál több me­leg holmit az áru­házak, ruházati üzletek. A télika­bátok, dzsekik, sapkák, sálak bizonyára gyorsan elkelnek majd — hiszen akinek előrelátása van (no, meg pénze), az most is megveheti az új kabátot, mely a jövő télen lenne ese­dékes. A cipők, csizmák is sok vevőt vonzanak majd (s ebben talán még az is közre­játszik, hogy van, akinek már a végét járja a tél elején vett cipője ...), ám mint mondják a kereskedők: most kevesebbet kínálnak fehérne­műkből — ingekből, alsóne­műből. Milliókat most nem emle­getünk — mármint azt, hogy mennyi az árukészlet, amit bevonnak a vásárba, s hány milliót takaríthat meg a la­kosság. Ezek a nagy szá­mok az átlagvevőnek úgyse mondanak sokat, ö azt nézi: van-e, amit keres, kap-e har­minc vagy negyven száza­lékkal (néhol ötvennel!) ol­csóbb holmit. Ismerve a bol­tok felkészülését — aki idő­ben nyit be az ajtón, az kap... Ez idő tájt egyre több olyan kabátot látni az utcákon, melyeken élénk színű szalagocskák virítanak — viselőik arca azt tükrözi: „Lássátok, vegyétek észre! Én már az érettségihez közeledem, a finisben vagyok...” És büsz­kén hordják a szalagocskákat, melyek ünnepélyes avatói­nak ideje elérkezett. Képünkön: szalagtűzés a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumban. (Jávor László felvétele) Még mindig sok gondét okoz a hideg Hét végi műszakok Még van mit pótolni a ja­nuári rendkívüli időjárás mi­atti kiesésekből — ezért szombaton is dolgoztak több megyénkbeli üzemben. Kisvárdán például minden nagyobb vállalatnál folyt a termelés — ebben a város­ban volt a legtöbb kényszerű pihenőnap a hófúvások, a je­ges utak miatt. A Vulkán Öntödei Vállalatnál a mosta­ni szombattal már lényegé­ben bepótolták a kétnapos kiesést, a Hunniacoopnál pe­dig azt tudtuk meg: a most következő szombaton is mun­kába állnak a dolgozók. Záhonyban a hét végén is fennakadás nélkül folyt az át­rakás — mondták az üzem- irányító központban. Igaz, újabb rekordhideget mértek' az átrakókörzetben: szomba­ton hajnalban mínusz 27, va­sárnap pedig mínusz 28 fok­ra süllyedt a hőmérők hi­ganyszála. Ez a nagy hideg egyrészt a vonatok késését növelte (vasárnap például a Puskin expressz órákat ké­sett, és a rövidebb távú me­gyei vonatok se érkeztek-in- dultak pontosan). Síntörés szerencsére nem volt, de a biztonsági berendezések, a mozdonyok is megsínylették a hideget — alaposan lelas­sult minden. A legtöbb gon­dot az úgynevezett tömeg­áruk — vasérc, szén, antra­cit — átrakása jelentette. A Szovjetunióból széles nyom­távú kocsikban érkező anya­gokat többnyire csak robban­tással tudták arra bírni, hogy elhagyják a vagonokat. A Borsodi Szénbányáktól spe­ciális alakulat — egy külön­leges kiképzésű robbantóbri­gád — érkezett Záhonyba, s ők munkálkodtak azon, hogy ha lassan is, de menjen az átrakás. A fehérgyarmati vasútállo­máson különböző vállalatok több mint 200 dolgozója és tucatnyi gépe dolgozott a rendkívüli kemény hidegben vasárnap. Az állomásra érke­zett rakományokat — szenet, acélt, követ, műtrágyát — nagy erőkkel rakodták, meg­gyorsítva ezzel a kocsifor­dulókat és segítve saját üze­mük termelését is. Az időjárással összefüggő gondok mielőbbi megszünte­tésére hét végi műszakokat tartottak megyénk több olyan üzemében is, ahol a tél nem okozott különösebb termelés- kiesést, a többlettermelésre viszont most van szükség. Így a nyíregyházi Akkuvill Ipari Szolgáltató Kisszövetkezet­nél, ahol szombaton mint­egy harmincán töltötték a hi­deg miatt igen kelendő akku­mulátorokat. A teher- és sze­mélygépkocsik, erőgépek mű­ködéséhez nélkülözhetetlen áramforrásokból ugyanis rendkívüli mértékben meg­növekedtek az igények. Vala­mennyi típusból a szokásos mennyiségnek csaknem dup­lájára van szükség. Dolgoztak a vásárosnamé- nyi sómalomban is, hogy mi­előbb megőrölhessék, csoma­golhassák és szállíthassák azt a harminc vagonnyi ipari sót, amelyre a Dunántúlról pót- megrendelést kaptak. A síkos utak érdesítéséhez szükséges sóból egyébként az üzem át­lagos havi termelésének több mint tízszeresére szól a meg­rendelés. A Compack Válla­lat és a varsánygyürei Tisza Tsz társulásában működő üzem dolgozói szombat, va­sárnapi műszakokkal szeret­nék mielőbb útnak indítani a pótszállítmányokat. XLIV. évfolyam, 27. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1987. február 2., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom