Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-12 / 9. szám

1987. január 12. Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Hátrányban a korszerűbb... Mindenekelőtt annak a nyírbátori telefonálónak vá­laszolok, aki azt kérdezte: Életem melyik szakasza volt eddig a legnehezebb? Két­ezerszer kiugrani a repülő­gépből, a több mint százezer járművezetőt levizsgáztatni, vagy kritikai anyagot írni a „nagy” sportegyesületről. Be­vallom, ez utóbbi okozott számomra eddig a legtöbb kellemetlenséget. Olyan ez talán, mint az a gereblye, amelynek egyik végére rálé­pek, a másik végén üt visz- sza. — Mikor rendez újra autóver­senyt a Nyíregyházi Volán? Szováti Ferenc, a klub el­nöke: — Belátható ideig nem rendezünk autóversenyt Sza­bolcsban. Az ok: egy ilyen rendezés több százezer fo­rintba kerül, a várhatóan cse­kély bevétel nem fedezi a költségeket. — Hol van Buús Gyuri, Cze- czeli és Kléninger? — Buús György a Tatabá­nyai Bányász NB I-es csapa­tának pá-lyaedzője lett. Cze- czeli Károly pedig a Tokaji Borozó helyettes vezetője. Kléninger Baktalórántházán dolgozik. — Az MLSZ rehabilitációt hir­detett a színes kártyák és az eltiltások tekintetében. Érinti ez a megyeileg, városilag irányított kisebb csapatokat is? Tóth József, a megyei lab­darúgó-szövetség főtitkára: — A decemberi országos lab­darúgó-tanácskozáson So­mogyi Jenő, az MLSZ új el­nöke hirdetett általános re­habilitációt, de azt nem em­lítette, hogy melyik osztály­ról van szó. A tárggyal kap­csolatban eddig semminemű hivatalos tájékoztatót nem kaptunk. — Hol van, mit csinál Ubran- kovics? Listván L.: — A volt ve­zető edzőt 1987. június 30-ig szerződés köti az NYVSSC- hez. Jelenleg ifjúsági vona­lon dolgozik. — A megyében működő labda­rúgó-játékvezetők az idősebb korosztályt képviselik. Mikor várható frissítés a keretben? Nagy Miklós, a megyei JT elnöke: — A bírói keret mintegy fele 40 éven aluli, ez megfelel az előírásoknak. Szeretnénk elérni, hogy még fiatalabb garnitúra álljon rendelkezésre. Az igaz, hogy akad idősebb kolléga is köz­tük, de hűségükre, tapaszta­latukra szükség van. — On szerint miért menekül­nek Szabolcs-Szatmárból az él­vonalbeli sportolók? — Gondolom, elsősorban magasabb anyagiak remé­nyében távoznak, de lehet, hogy más is közrejátszik... íme a névsor, a teljesség igé­nye nélkül: Ákos István, Brozsek Tünde, Cseh Zsolt, Dézsi'Mária, Káplán István, Kovács Tibor, Nagy Attila, Pálóczi Gyula, Pál László, Sándor Csilla, Seres János, Sigér Zoltán, Szántó József, Szilágyi Nóra, Váradi Já­nos ... — Tavaly nyáron megalakult a magyar sport legfelsőbb veze­tése, az AISH. Szabolcs-Szatmár sportvezetésében mikorra várha­tó az átszervezés, a névváltozás? Szilágyi József osztályveze­tő : — Megyénkben az új sportszakigazgatási szerv lét­rehozásáról és összetételéről a január 22-i megyei tanács­ülésen történik döntés. Kovács György sportrovatvezeti válaszai Eljön-e a robot virágkora? Tanulságok a nyíregyházi MEZÖGÉP-nál Időnként együtt dolgozik robot és eszterga a MEZÖGÉP- nél. Ilyenkor szakmunkás ügyel rájuk. — „Tiszta vizet a pohárba” jeligére üzenem: —- Egyetértek önnel, igaza van a feltett kérdésben. Saj­nos, ebben keveset tudok termi... — Nyíregyházán miért nem próbálnak vízilabdacsapatot lét­rehozni? Cselovszki György, a me­gyei úszószövetség elnöke: — Szívesen alakítanánk vízilab­dát Nyíregyházán, de a je­lenlegi anyagi és .technikai feltételek ezt nem teszik le­hetővé. — Mi a véleménye a nálunk kapható sportszerek áráról. Ho­gyan kapcsolódik ez, az éledő diáksporthoz, az iskolák „pénz­tárcájához?” — Nálunk valóban drágák a sportszerek. Elég, ha egy mez, vagy futball-labda árá­ra gondolunk. Kevés és gyenge minőségű ^ belföldi sportszer. Az import? Erről ekképpen nyilatkozott az egyik magyar sportvezető: „A hozzánk érkező sportsze­rekre ugyanolyan vámterhe- ket rónak, mint a francia kölnire ...” Kell-e ehhez kommentár? — A szebb napokat látott buj- tosi sporttelepet a gaz növi be, ugyanakkor Nyíregyházának, mint iskolavárosnak, nincs di- ákpdlyája. Miért? Listván L.: — Hamarosan eldől a kérdés. A SZÉSE birtokában lévő sporttelep valóban jobb sorsra lenne érdemes. Január 25-én lesz az utolsó egyeztető tárgyalás ebben a kérdésben. Nekünk is célunk, hogy megfelelően használják ezt a létesít­ményt. — A lakosság egészséges élet­módjáról beszélünk, s közben a városi stadionban megszűnt a kosár- és a röplabdapálya, he­lyükre kártyaasztalok kerültek. Jól van ez így? Listván L.: — A városi stadiont egységes parképíté­si terv alapján alakították ki, ezért lett az ország egyik legszebb nyitott sportlétesít­ménye. A kosár- és a röplab­da teremsport lett, ezért ke­rült sor a pályák felszámo­lására. — Mikor ugrott utoljára? — Egyszer mindenki szá­mára eljön a búcsú napja. Én 1976. augusztus 20-án a dunai vízi- és légiparádén ugrottam utoljára, 1500 mé­terről, füstgyertyával, a kí­nai zászlót lobogtattam ... Képletesen, a partra érve akasztottam szögre az er­nyőt. Így történt. Szép volt! A hozzám érkezett többi kérdésre a sportrovat hasáb­jain válaszolok. Miért nem dolgozik az ipa­ri robotjuk? Eredetileg erre a kérdésre kerestük a választ a MEZŐGÉP nyíregyházi üzemében. Aztán ahogy a hatalmas csarnokon végig­mentünk, újabb kérdést kel­lett feltennünk: miért áll az összes, igazán modernnek tekinthető NC, CNC szám­jegyvezérlésű gép, miközben a hagyományos, kézi vezér­lésű esztergák, marók virág­korukat élik? — A látszat némileg csal — mondta Tóth János, a vál­lalat fejlesztő mé/nöke, fej­lesztési csoportvezető —, hi­szen azért dolgoznak a kor­szerű gépeink is, bár a ki­használtságuk rendkívül rossz. Hogy ez miért van így? Meglehetősen összetett probléma. A kulcsszavak: háttéripar, anyagi ösztön­zés. Háttéripar, éh! — Meg vagyunk lőve. Mindenekelőtt azért, mert nincs megfelelő háttéripar. Vegyük például az intelli­gens robotunkat. Tudomá­som szerint ilyen a megyé­ben csak ez az egy van. Az volna a dolga, hogy a vele párba állított esztergát ki­szolgálja, vagyis bizonyos öntvényeket program szerint és automatikusan a meg­munkáló élek alá helyezzen. Egyforma, mindig ugyan­olyan, se kisebb, se nagyobb öntvényekre volna szüksége. Pontos méretű terméket azonban képtelen gyártani a háttéripar. Nem tudják a mérethibákat a tűréshatáron belül tartani. — A robot munkája azon­ban — természeténél fogva — nem fér össze az alap­anyagok elképesztő egyenet­lenségével. Mi több, még az se mindegy, hogy az alap­anyag — jelen esetben a ke­rékagy öntvény — orosházi, vagy csepeli módon pontat­lan. Erről a két helyről kap­juk ugyanis az öntvényeket. Ahhoz, hogy a háttéripar meglepetéseit a robot követ­ni tudja, emberi intelligen­ciával kellene rendelkezni, nem pedig gépi okossággal. Az anyagi ösztönzésről, konkrétabban a számítógép­vezérlésű masinákat kiszol­gáló munkások megbecsülé­séről maguk a dolgozók szól­tak. „Masamra hagynak...” Mikitovics András CNC gépkezelő. — 25,70 forintos órabé­remmel 'elégedetlen vagyok. Főleg, mert a vállalatnál az a helyzet állt elő, hogy ne­kem kell elvégezni azt a munkát is, amit igazság sze­rint külön programozónak, meg külön technológusnak kellene megcsinálni. Dobos István szakmunkás. — Megkapok egy rajzot a munkadarabról. Innentől kezdve magamra vagyok hagyva. Nekem kell bebil­lentyűzni a gép számítógépé­be a műszaki paramétereket, nekem kell foglalkozni a szerszámokkal. Ráadásul az előkészületi idő mind engem terhel, az én zsebemből húz­za ki a pénzt, mert ez itt szinte holtidőnek számít. Pesten mindent előkészíte­nek a szakmunkásnak, neki annyi dolga marad, hogy nyomja a gombot és felügyel­jen. Sokan azért riadnak vissza a CNC gépektől, mert a hagyományos kézi irányí­tású gépeknél jobban keres­hetnek^!) Kövér László esztergályos a hagyományos eszterga mel­lett. — Én otthagytam a CNC-t. Azon csak addig érdekes dol­gozni, amíg kijön az első hi­bátlan darab. Ami utána kö­vetkezik, az semmi. A gomb­nyomogatáshoz nem kell szaktudás. Különben a ha­gyományos eszterga mellett ugyanannyit keresek, mint a számjegyvezérlésű mellett kerestem. Az már egy más kérdés, hogy 34 év után 31 forintos órabérem van, Pes­ten meg CNC eszterga mellé 50—80 forintért keresnek embert. Kit fizetnek jobban? A munkások által felvetett gondokra Nagy Imre törzs­gyári főmérnök így válaszolt: — Hogy nincs programo­zónk és technológusunk, akik előkészítsék a gépet, az csak a pillanatnyi helyzet. Voltak ilyen embereink és nemso­kára lesznek. Hamarosan jön egy gépbeállító is. Jó volna tudni, hogy ha­marosan megváltozik a hely­zet. Elvárható, hogy aki kvalifikáltabb munkát végez, azt jobban megfizessék, mint aki maradt a régi gépeknél, így aligha érkezünk el egy­hamar az ipari robot virág­korához ... Sztancs János H a az erő az egységben van, akkor különö­sen nagy a koncent­rációja olyan- esetben, ami­kor emberek egy csoportjá­ban mindenki képvisel még vagy ötszázat-nyolcszázat. A megye tsz-elnökei — ahogy az ilyenkor már len­ni szokott — ismét össze­gyűltek Budapesten, a TOT továbbképzési központjá­ban. Egyik oldalon ők, a másikon meg miniszter, bankigazgató, első titkár, megyei tanácselnök ... Fó­rum, amelyen szóba került minden kényes és kevésbé kényes kérdés, aminek megoldásával nagyot len­dülhetne megyénk gazda­ságának ügye. A kérdések zöme össze­függésbe hozható a no­vemberi KB-határozattal, ennek megfelelően van va­lami villamosság a légkör­ben. Ha nyelvtani elemei­re bontanánk az elhang­zott mondatokat, két fon­tos rész körül kavarognak a szavak: mit kellene ten­ni, kinek kellene tenni? Például: eléggé felkészül­tek-e az üzemi párttitkárok a megnövekedett és bonyo­lultabbá vált feladatokhoz? A kérdésben kétség buj­kál... — Volt már arra példa, hogy az elnök és a párttit­kár egymás ellenére dol­gozott. Nem ebből kell azonban kiindulni. (A vá­laszadó Varga Gyula, a me­gyei pártbizottság első tit­kára). A kérdés általános, a válaszadás is annak meg­felelő lehetne. De nem ez itt a kérdés. Akkor mi? Vajon a pártszervezetek azzal foglalkoznak-e, ami a teendőjük? Lemérésére nagyszerű alkalom annak tanulmányozása, hogy az alapszervezetek taggyűlései milyen módon dolgozták fel ama bizonyos KB-hatá- rozat passzusait. A már említett válaszadó sommás mondata: „nem úgy, ahogy kellett volna”. Készíteni kellett volna ugyanis egy saját cselekvé­si programot. A feltételes mód nem véletlen. A gyű­léseken ugyanis lehet, volt egyébről is szó, a program azonban az esetek egy ré­szében nem egyéb olcsó másolásnál. Rosszabb eset­ben magát a KB-határoza- tot, jobb esetben a megyé­re adaptáltak Ez utóbbi közelebb állhat hozzánk, de az adott helyzethez min­denképpen kevés. A saját elképzeléseket abszolút nél­külözik, az elemzést nem különben. Az pedig fel sem vetődött ezek szerint, hogy az otthoni gondok-bajok forrását összevessék a meg­oldásra hozott iránymuta­tásokkal. Akkor tehát ki a felké­születlen? A megyei párt-vb ter­vezett idei napirendjei kö­zött 53 százalékban szere­pel a gazdasági ellenőrzés. A vállalatokat egyenként, de a városi pártbizottságo­kat külön-külön is ellenőr­zik. A helyi pártbizottsá­goknál ez a feladat még nagyobb arányt kell, hogy képviseljen: konkrét, témá­ra szóló számonkérést. A helyzet nem tragikus. A beszámoló taggyűlések még sok mindent pótolhat­nak és pótolniuk is kell. A fórum további része ugyan­is csaknem teljes terjedel­mében akörül forgott, hogy ezután hiába várnak cso­dára, megmentőre, akik rossz munkával magukat hozzák nehéz helyzetbe. A „mentőöv” mindinkább hi­ánycikké válik. Esik Sándor Nehéz órák S zolgálatba igyekvő ismerősöm mesélte tegnap: már-már azt hitte, a nagy hóesés miatt nem juthat el mun­kahelyére, hiszen hiába kémlelte a körutat, nem érkezett a 12-es autóbusz. Aztán egyszer csak feltűnt a jármű, s ö rohanni kez­dett a megállóhoz, keresz­tül a térdig érő hóban, s úgy tűnt hiába, lekési a járatot. „És képzeld, ak­kor csak megállt a busz, én értem állt meg az az aranyos ember, a buszve­zető, kitárta előttem az aj­tót. Majdnem elsírtam magam örömömben. Az­tán mit tesz a sors! Ez a jóravaló sofőr, aki minden dicséretet megérdemelne emberségéért, bajba ke­rült: a Kelet Aruháznál defektet kapott a busz ke­reke ... ” Miközben hallgattam ezt a vasárnapi „élmény- beszámolót" azok a sza­vak jutottak eszembe, amelyekkel a Központi Bizottság titkára gratu­lált szombaton a nyíregy­házi munkásőröknek ma­gas kitüntetésükhöz. Egy helyütt így szólt: „Azt mondják mostanában egyesek, hogy érzelem- mentesek lettünk, rideg lett körülöttünk a világ. Én szeretném meghívni ide, egy ilyen rendezvény­re az ilyen kishitűeket, hogy lássák, nemcsak a hozzátartozók, a barátok, hanem a távoli ismerősök is büszkék ezekre a talpig férfiakra. Ezért is vallhat­juk minden sandasággal szemben, hogy a mi társa­dalmunk az egymást segí­tő emberek társadalma marad...” Mi okom rá, hogy a nyilvánosság elé tárjam ezt a két esetet? Mert még mindig a fülembe csengenek azok a fitymá­ló, valóban érzelem nélkü­li szavak, amelyekkel egy mostanság „divatosnak tetsző” illető leszólta la­punk egyik tudósítását, melyben a hóakadályok­kal birkózó emberek helytállását méltattuk. „Miért lihegtek, hiszen nekik az a dolguk!” Természetesen a péknek az a dolga, hogy kenye­ret süssön, az orvosnak, hogy gyógyítson, a fűtő­nek, hogy fűtsön, a vas­utasnak, hogy elindítsa a vonatot, s az úttisztító­nak, hogy tisztítsa az utat. Vannak azonban életünk­ben olyan helyzetek, idő­szakok, amikor az egyéb­ként természetesnek tűnő tett egyáltalán nem termé­szetes, mert lényegesen megnehezültek a máskor természetes körülmények. Ilyenkor, a hosszú, nehéz szolgálatok idején kimon­datlanul is nagyon sok ember gondol együttérzés­sel, elismeréssel, s nem ritkán csodálattal azokra, akik vajúdó édesanyával törnek utat a hómezőkön a kórház felé. Akik az egy-két órányi pihenőre le sem vetik a munkásru­hát, s máris felveszik új­ra a szolgálatot a hótoló gép nyergében, a terepjá­ró autókon. Vagy azokra, akik friss kenyerei igye­keznek eljuttatni a leg­távolabbi tanyákra is, ahol emberek élnek. Ezekben az órákban el­sőként nekik jár a tiszte­let. Angyal Sándor Sí__________________________> ■ ft i** ám £ JSTJZm#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom