Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

Tovább támad a tél Hófúvások megyoszerto — Síntörés Kisvárda határában — Újabb havazás Csütörtökön még bíztunk az idő javulásában, pénteken azonban sajnálattal kellett ta­pasztalnunk, hogy a szél új­ból fel-feltámad, ráadásul megérkezett a hó utánpótlása is. Tegnapra sikerült ugyan minden utat járhatóvá tenni­ük a közúti igazgatóság szak­embereinek, s még délután sem volt nagyobb fennaka­dás a közlekedésben, azonban jel kell készülnünk a helyzet rosszabbra fordulására is. A sóstóhegyi meteorológiai állo­máson megtudtuk, hogy pén­tekre virradóra tovább süly- lyedt a hőmérséklet, mínusz húsz fokhoz közeli értéket mértek, de valamelyest eny­hült a szél erőssége. Rossz hír viszont, hogy a barométer újabb csapadékot jelez. A Szabolcs Volán fődiszpé­Elakadt autóbusz Dotnbrád határában csere, Szilágyi József elmond­ta, hogy péntek reggel nyolc óra előtt maradtak ki jára­tok Kisvárda térségében — Mándok, Tiszamogyorós, Bak- talórántháza és Pátroha fe­lől —, a későbbiekben azon­ban már nem volt nagyobb fennakadás a személyszállí­tásban. A MÁV Záhonyi Üzemigazgatóságának osz­tályvezető-helyettese, Szabadi László arról tájékoztatta la­punkat, hogy a körzetükben csak kisebb késések fordul­tak elő. Egyedül a reggeli Puskin expressz késett közel fél órát, mert Fényeslitke és Kisvárda között síntörés kö­vetkezett be, s az expressz csak kerülőúton közlekedhe­tett. (A levegő hőmérséklete és a szél annyira lehűtötte a síneket, hogy például az egyik törés helyén mínusz 67 fokot mértek!) A térség­ben két és fél száz ember tisztította a váltókat, így si­került nagyobb gondok nél­kül megúszni a hideg időt. A teherfuvarozásban az jelent nehézséget, hogy a hőmérsék­let miatt elhúzódik a fékpró­ba, s a gurítás is lassabban halad, a társigazgatóságok azonban mindent megtesznek, hogy kisegítsék a záhonyia­kat. A debreceni vasútigazgató- ságon Laboda Antal főme- netirányítót kérdeztük. Meg­tudtuk, hogy az erős havazás, hófúvás nehezíti ugyan a köz­lekedést, de nem bénította meg a forgalmat. Nyíregyhá­za és Szerencs között például hóeke dolgozott a kritikusabb szakaszokon, akárcsak a dombrádi kisvasút vonalán. Készenlétben tartanak olyan Diesel-mozdonyokat is, ame­lyek elejére-hátuljára hóekét szereltek fel, de péntek dél­utánig még nem volt szükség a bevetésükre. A közúti igazgatóság kis- várdai üzemmérnökségén nem telt eseménytelenál az utóbbi hét, hiszen ebben a körzetben volt legtöbb gond az utakkal. Veres István hó­ügyeletes tegnap délután ar­ról számolt be, hogy minden út járható a körzetben. Ér­deklődésünkkor még nem volt nagyobb gond, de a szél fúj, és erősen esik a hó, így még nem lehetett tudni, milyen éjszaka elé néznek. Az em­berek és a gépek (a többi üzemmérnökségről érkezettek is) mindenesetre készenlétben állnak, ahol szükség van rá­juk, oda indulnak. (papp) (Folytatás a 4. oldalon) Építők télen A mínusz tizenkét fokos hideg ellenére sem szünetel a munka a SZÁÉV nyíregy­házi Erdő sor—Kossuth utca sarkán tavaly megkezdett 58 OTP-lakás építésénél. Első képünkön: téliesített körül­mények között dolgoznak a he­gesztők: Pokareczki István és Oláh Gábor. Második képünkön: kívülről csak a fóliával takart emeleti szint árulkodik a benti munkáról. Harmadik képünkön: jólesik a forró tea a mínusz 12 fokos hidegben. Hz iieelégiai munkáról lányait a megyei pártbizottság A tanácskozáson részt vett és felszólalt Berecz János, a Központi Bizottság titkára Január 9-én Varga Gyula első titkár elnökletével ülést tartott az MSZMP Szabolcs- Szatmár megyei Bizottsága. Az ülésen a testület tagjain kívül részt vettek a megyei pártbizottság osztályvezetői, a városi és városi jogú pártbi­zottságok első titkárai, a me­gyei tanács, az SZMT, a KISZ és a Hazafias Népfront, vala­mint megyénk oktatási, kul­turális intézményeinek veze­tői és képviselői. Ott volt Berecz János, a Központi Bizottság titkára, Kemény László, a KB alosztályvezető­je és Tóth Lajos, a KB mun­katársa. A pártbizottság tagjai és a meghívottak Ekler György megyei titkár előterjesztésé­ben vitatták meg az ideoló­giai élet, a politikai tudatfor­máló munka tapasztala­tait és az ideológiai mun­ka fejlesztésének feladatait. László Béla, a fehérgyarmati városi pártbizottság első tit­kára felszólalásában hangsú­lyozta: a pártszervezeteknek fel kell vállalniuk a szocia­lizmus valós képe megrajzo­lását. E reális önértékelés alakítja pozitívan a közgon­dolkodást. A kommunisták­nak kell bizonyítaniuk, hogy képesek szembeszállni a ta­lán legnagyobb visszahúzó erővel, a megszokással. A sza- bolcs-szatmári ember az or­szágos átlagnál hátrányosabb helyzete ellenére is sok plusz­áldozatot vállal, de joggal várja el az egyenlő esélyek és eszközök megteremtését. Szemerszki Miklós, a nyír­egyházi városi pártbizottság első titkára az elkövetkező időszak fontos feladatának az ideológia részterületeinek ala­posabb elemzését tartotta. En­nek legfontosabb műhelye a pártalapszervezet. Az ideoló­giai tevékenység nem lehet kevesek reszortja és kiváltsá­ga sem, azt nem szabad misz­tifikálni. A tennivalókat le kell fordítani a párttagság, a tömegek nyelvére. Szóvá tet­te, hogy több belpolitikai in­formációt várnak az emberek a felsőbb szervektől, de egy­úttal segíteni kell a helyi ön­állóság és felelősség alakulá­sát is. Imri László, a Felső- Tisza-vidéki Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság főosztály­vezetője a felvilágosító, meg­győző munka fontosságára hívta fel a figyelmet különö­sen ma, olyan időszakban, amikor látványos sikerekre nem számíthatunk. Ezzel sok esetben elébe mehetünk a problémáknak. Sokrétűbben mutassa be a propaganda, mi­lyen nagy erőfeszítéseket tesz és milyen nagy áldozatot hoz államunk például a szociál­politikában. Javasolta, hogy a beérkező információs kér­dések, jelzések a megyei saj­tó hasábjain is kapjanak na­gyobb társadalmi nyilvános­ságot. Marik Sándorné, az SZMT titkára a konkrétság, illetve a közvetlen beszélge­tések fontosságát említette a szakszervezetek és általában a politikai mozgalom tevé­kenységében. Szólt a tagságot foglalkoztató olyan kérdések­ről, mint az indokolatlanul magas és a munka nélkül szer­zett jövedelmek, a számos helyen növekvő adminisztra­tív létszám, amelyekre a gyakorlatban szükséges meg­válaszolni. Lippai Gergely, az úttörő­szövetség megyei elnöke sze­rint a felnövekvő nemzedék­nek a valóságból kiinduló jö­vőképre, eszményekre van szüksége. Ahhoz, hogy a ma gyerekei fogékonyabbak le­gyenek társadalmunk problé­mái iránt, új mozgalmi, kép­zési formákra, a közösségi szellem, az egymás iránti tisz­telet erősítésére van szükség. Malmos Zoltán a BEAG Uni- versil műszerésze a gondol­kodásunkat kedvezőtlenül be­folyásoló tényezőkkel kapcso­latban tette szóvá, a vállalati rend, szervezettség fontossá­gát. Elmondta: mindenekelőtt a munkahelyi vezetés felelős az érdekeltség, az ösztönzés megteremtéséért, a pozitív példák elterjesztéséért. Mar- gócsy József, a tanárképző fő­iskola nyugalmazott főigazga­tója az arányos köztehervise­lést, a hazai közvélemény jobb beavatását, az ifjúság számára a normális és köve­tendő magatartásformák pro­pagálását vélte sürgető tenni­valónak. Szólt a hazafiasság­ra nevelés, a káros jelensé­gek elleni küzdelem nagy időszerűségéről. Tar Imre, a megyei pártbizottság nyugal­mazott első titkára hangsú­lyozta: a kommunisták ereje mindenekelőtt abban van, hogy őszintén szembenéznek a valós helyzettel és megje­lölik a kivezető utat. A megyei pártbizottság fe­lelőssége is, hogy következe­tesen képviseljék akaratun­kat, megvalósítsuk határoza­tainkat. Kiss Gábor, az okta­tási igazgatóság igazgatója szerint a közvélemény időn­kénti zavara abból követke­zik, hogy a válaszok csak megkésve és részben szület­nek meg. Ebből következnek a feladataink: meg kell szi­lárdítani világnézeti alapun­kat, azt minden pártmunkás tevékenysége előterébe kell állítani. Scholtz Béla, a NYlRTERV főmérnöke az ér­dekeltségi viszonyok tökéle­tesítéséről, majd arról szólt, hogy túlságosan sok életünk­ben a bizonytalansági ténye­ző. Káros lenne — mondta —, általában elítélni a kisvál­lalkozásokat, hiszen azok igen sok értéket teremtenek. Kér­te: ismerje meg a most tár­gyaltakat a megye közvéle­ménye, s felajánlotta a mű­szaki és közgazdasági szak­emberek segítségét. Botár Jó­zsef, a tanárképző főiskola tanszékvezetője elmondta: a társadalomtudománytól több segítséget vár a politikai gya­korlat. A felsőoktatásnak is jobban szükséges illeszkedni a politika egészébe, az ott dolgozók anyagi, erkölcsi megbecsülését pedig növelni kell. Berecz János felszólalása elején rámutatott az ideoló­giai munka rendkívüli tár­sadalmi jelentőségére. Pár­tunk e nélkül nem képes megválaszolni az új kérdése­ket, felkészíteni tagjait a tár­sadalom színvonalas irányí­tására, szolgálatára. Kiemel­te az ifjúság nevelésének kü­lönleges fontosságát. Pártunk nagy felelősséggel tartozik az ifjúság politikai szervezetei, nem kevésbé az iskolák neve­lőmunkájáért. Szólt a világ­nézeti nevelés tudati és ér­zelmi oldaláról, s hangsúlyoz­ta az érzelmi nevelés nélkü­lözhetetlen voltát a meggyő­ződésben. A Központi Bizottság titká­ra ezt követően arról szólt, hogy az ideológiai tevékeny­ség fontos feladata megértet­ni, elfogadtatni a politikát és cselekvésre mozgósítani — ez minden pillanatban, min­den kommunista és minden pártszervezet feladata. Hosz- szabb távon az ideológiai munkának a szocializmus ér­telmezését, a szocializmus eszméjének képviseletét és megvalósítását kell szolgál­nia. Tudnunk kell, hogy egyik sem érvényesülhet önmagá­ban. A szocializmus építése tudatos társadalmi folyamat. A reformmal és a tudattal összefüggésben: kiemelkedő feladat, hogy állítsuk helyre közösségi normáinkat, a kol­lektív felelősségérzetet, s vív­juk meg a nemzetközi téren is ideológiai harcunkat. — Ma nálunk divat és kö­telező is a közhangulatra hi­vatkozni. De itt is szólni kell arról, hogy e tekintetben igen differenciált a helyzet. Kü­lönbség van a főváros és a vidék, az értelmiség és a munkás, az értelmiségi és az értelmiségi, de az ország egyes megyéi közhangulata között is. — El tudom fogadni — folytatta Berecz János —, hogy a nyolcvanas években romlott a közhangulat, s hogy sokan aggódnak. De hozzáteszem: éppen a párt váltotta ki őszinte politikájá­val az aggályok többségét. Az aggódás szülhet kételyt, bi­zalmatlanságot és cselekvés- képtelenséget, de — s én ezt tartom egyedül célravezető­nek — szülhet programot a kivezető útra és cselekvést a megvalósításra! Ma Magyar- országon szükséges és lehet mozgósítani. Társadalmunk felnőtt, s bár a helyzetünk nyilvánvalóan nehezebb, mégsem lehetetlen szélesebb alapokon politizálni. A párt­szervezetnek, a kommunistá­nak egyetlen elfogadható ma­gatartása a cselekvés és nem a tehetetlenség, nem az ön­igazolás. Pártszervezeteink­ben és mindenütt vissza kell állítani az adott szó becsüle­tét. Munkánkat az őszinte­ségnek, a bátor felelősségvál­lalásnak kell jellemezni, s a végrehajtás megszervezésére kell koncentrálni. Az ideoló­giai munka nagyon sokat se­gíthet a területen. Válaszol­nunk kell olyan fontos kér­désekre is, hogy mit tudunk a szocializmusról, mit akarunk a szocializmustól. Foglalkoz­ni szükséges szellemi éle­tünkkel, meg kell vívnunk a politikai küzdelmet a szocia­lizmustól idegen nézetekkel. Berecz János kiemelte egy reálisabb nemzetközi és ha­zai szocializmuskép kialakí­tásának szükségességét. Vilá­gossá kell tenni — folytatta —, hogy teljesítményétől függ az egyén boldogulása. Bár olyan körülmények között értünk el a differenciálás­hoz, amikor kevés rá az anya­gi lehetőség, mégis elenged­hetetlen, hogy végigvigyük azt. A valósághoz igazodni nem jelent visszalépést, csu­pán a realitások elismerését. Fejleszteni szükséges elméle­ti tevékenységünket, a szo­cialista világ és a szocializ­mus magyarországi tapaszta­latainak összegyűjtésével is segítséget, kapaszkodót köte­lességünk adni a szocializmus híveinek. Befejezésül biztatta Szabolcs-Szatmár megye párttagságát az offenzív ideo­lógiai munkára. Ennek egyik alapfeltétele, hogy olyan ori­entációt kapjanak az orszá­gos szervektől, amely stabi­litást tükröz, tartalmazza az állandó és a változó eleme­ket, időben és megfelelően válaszol az alapvető kérdé­sekre. — Ehhez is nagy szüksé­günk van a kommunisták jelzéseire, hiszen ezek alap­ján konkrétabb és így meg­nyugtatóbb válaszokat adha­tunk. A tartós, jól megalapo­zott tudatformáló, neve lo­munkétól nem szabad sajnál­nunk az időt, a pénzt, a fá­radságot. Kötelességünk ezt a tevékenységet rendszerként működtetni az óvodától kezd­ve az élet minden területén. Munkánk minden pillanatá­ban szükség van a sokszor csak élőszavas, rövid infor­mációra. Csak az új kérdé­sekre adott magabiztos, he­lyes és időbeni válaszokkal lehet offenzív, eredményes az ideológiai munkánk. A vitát követően Varga Gyula adott tájékoztatót a Központi Bizottság december 28-i üléséről. Diczkó László megyei titkár beszámolt a testület elmúlt évi munkájá­ról, tett javaslatot a pártbi­zottság idei munkatervére, amit a testület tagjai elfo­gadtak. A végrehajtó bizott­ság első félévi üléstervéről tájékozódott a pártbizottság, majd elfogadta a legutóbbi ülés óta végzett munkáról szóló beszámolót. I XLIV. évfolyam, 8. szám ^AR^2!2^FORIN^^^^ 1987^anuá^o!^zoinba^^

Next

/
Oldalképek
Tartalom