Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
s Kelet-Magyarország 1987. január 31. Korán — a Helikontól Napjaink külpolitikai jelentései között gyakoriak az iszlám világból érkező hírek. Minden bizonnyal ez is motiválja a növekvő érdeklődést a keleti népek kultúrája, vallása, történeti fejlődése iránt. Ennek kíván eleget tenni ebben az évben a Helikon Könyvkiadó, a Korán magyar nyelvű kiadásával. A Korán a „kinyilatkoztatás” könyve, Mohamed látomásainak gyűjteménye a tervek szerint két kötetben jelenik meg: az első kötet a Korán teljes szövegének fordítását, s az eredeti legszebb 20 színes lapjának hasonmását tartalmazza. A második kötetben kapott helyet az olvasó eligazodását segítő jegyzetanyag, valamint a Koránt bemutató tanulmány. (MTI fotó) Á város „mindenesei" ök azok, akikről köny- nyen leszedik a keresztvizet. Nem csoda, hisz Nyíregyházán több mint hétezer tanácsi lakás és intézmény rendkívüli hibaelhárításáról, időszerű karbantartásáról, esetenként felújításáról gondoskodnak. Akiknek gyorsan megoldják a problémáit, azok észre sem veszik a munkájukat, bezzeg, akiknek némi kellemetlenséget kell elszenvedniük, azoknál máris kész a lesújtó ítélet. No, persze nekik is megvan a maguk véleménye... Az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat hibaelhárító építésvezetőségén 18 szakmában hatvankét munkás dolgozik. Van mit csinálniuk: egy hét alatt majd háromszáz hibabejelentés érkezik. Csőtörés, dugulás, tetőbeázás, lift- és villamossági hibák satöbbi, satöbbi. S persze mindenkinek a maga baja a legfontosabb. Lakókultúra alulnézetből — Sajnos türelmetlenek az emberek — sóhajt Nagy László, az építésvezetőség vezetője —, sokan nincsenek tekintettel a mi szempontjainkra. Vagy egyáltalán: a mások szempontjaira. Nem egyszer azért nem tudunk elvégezni időben javításokat, mert a szomszédok nem törődnek egymással. Máskor éppen ez a nemtörődömség okoz bajt annak is, aki a hibát előidézi. — Hihetelen például, hogy mi mindent találunk az eldugult szennyvízvezetékekben — veszi át a szót Pogácsás György, a vízvezeték-szerelő csoport vezetője. — A felmosórongy, a harisnyanadrág már megszokott „lelet” számunkra, de rábukkanunk olykor döglött macskára és disznófejre is. Mi már edzettek vagyunk e téren, mégis mindannyiszor feldühödünk. Hiszen egyesek nemtörődömsége miatt napokig dolgozunk a fejünk búbjáig mocsokban. Persze azok, akik a dugulásokat okozzák, nem sokat törődnek ezzel — nekik sem a mi megspórolható munkánk, sem az nem kerül semmibe, hogy máshol közben várnak ránk. Elvégre a lakbért kifizették. Mi van a lakbérben? Ahogy hallgatom a nekikeseredett szavakat, arra gondolok, valóban különös, hogy a tanácsi lakások lakóit jogszabályi előírásokon kívül semmi nem indítja a ház óvására. Ezért vannak az ilyen épületek lépcsőházaiban az üvegek betörve, a villanykörték kiverve, a postaládák felfeszegetve, a szemétledobók eltömődve, a liftek tönkre- téve. Nem tudom, nem lenne-e célszerűbb, ha az IKSZV kevesebb lakbért kasszírozna, viszont a kártételeket a lakók kollektive, a saját zsebükből fizetnék. Alighanem komoly visszatartó ereje lenne. S egyben eloszlatná azt a tévhitet, hogy a rongálás, vagy akárcsak a közöny, benne foglaltatik a lakbérben. — Tudunk olyanokról, akik úgy mosnak, hogy rendszeresen eláztatják az alattuk lakókat — folytatja Pogácsás György —, s ha szólunk nekik, még ők háborodnak fel. — Bizony, idegterhelő munka a miénk — erősíti meg Nagy László. — Dolgozóinknak alkalmazkodniuk kell a lakók szeszélyeihez. Sokan rögtön fenyegetőznek, ■ ha valami nem úgy történik, ahogy elképzelik. Az ügyeletesek, akik felveszik a bejelentéseket, a megmondhatói, mi mindent mondanak — fontos beosztású ismerősökre, a pártbizottságra, sőt a tévére, rádióra hivatkoznak. A rendkívüli hibákat este is be lehet jelenteni, erre szolgál az építésvezetőség ügyelete, amely délután négytől este tízig „él”. Utána csak súlyos esetben vonulnak ki. Ha menni kell... A sávház alatti diszpécser- központban Beszteri Lajossal ülünk. Késő este van már. Ö beszél, én meg csodálom azt a számítógépes ellenőrző rendszert, amely a város liftjeit vigyázza, és egy térképen kijelzi, hol nyomták meg a vészjelzőgombot. — A Szalag utcáról telefonáltak nemrég egy csőrepedés miatt — mondja —, már ki is ment a „mentős” a vizesekért. Az ügyeletesek ugyanis otthon vannak készenlétben, de ha menni kell, sietünk értük ... Ebben a pillanatban sípolni kezd a csodált gép: a Luther ház B. épületéből jelez valaki. — Szólni kell a kocsinak, forduljanak vissza — nyúl a CB-rádió mikrofonja után Beszteri Lajos. Néhány perc múlva szabadok a liftben rekedtek. — Sokan telefonálnak? — kérdezem. — Négyen-öten esténként — kapom a választ. — Van köztük olyan is, akiknek nem tanácsi lakása van. Rajtuk nem segíthetünk. Ahogy búcsút veszünk, eszembe jut, hogy már a délelőtti beszélgetés során szóba került: sok OTP- és magánlakás-tulajdonos fordul az építésvezetőséghez szorult helyzetében. Ezek szerint lenne tehát igény egy olyan szervezetre, amely a nem tanácsi lakások kisebb javítási munkáit ellátná. De sajnos, nincs. Czine Gáspár Fogság B ár túl vagyunk a januári mínusz 20 Cel- sius-fokos hidegeken, engem mégsem hagyott nyugodni egy gondolat: vajon helyesen döntött-e egy városi iskola igazgatója akkor, amikor a tanítási és a napközis idő alatt bezáratta az udvarra nyíló kapukat, ajtókat? Érvek és ellenérvek özöne megosztva szerepelt a pedagógusok, nevelők körében: „Jobb, ha ilyen zord időben inkább bent maradnak. De túlzás 8 órán át az épületben bezárva tartani őket... Ilyenkor még a kutyát sem verik ki .. A minap aztán értesülhettem a kórház e hónapi szomorú krónikáiról. Az esetekből különösen egy ragadott meg. Egy 9—10 éves kislány kesztyű nélkül játszott az udvaron, ahol elcsúszott. A vizes keze ellenére tovább élvezte a tél örömeit, s a boldogság vége egy megfagyott gyermekkéz lett — a kórház műtőjében. Arra gondoltam, még nincs vége a télnek, a nagy hidegnek, s inkább tartson néhány napig az az „iskolafogság”. O. I. Éllovas alpesi tettvei-----------................... ...........:............................................. Divatos házak — elutasított tervek Egy új szakértői bizottság kezdte meg működését az elmúlt év közepén a megyei tanácson: az egyes településekről ide érkező építési terveket vizsgálják. A féléves tapasztalatok persze még nem lehetnek széles körű általánosítás alapjai, de jó néhány sajátos vonás már most kirajzolódik — olyanok, melyek mélyen érintik megyénk fal- vainak-városainak alakuló arculatát. Mi tesz hangulatossá, harmonikussá egy falusi utcát? Az, ha odaillő, a többivel egyívású, a tájba szervesen illeszkedő, annak hagyományaira is építő házak állnak ott — olyanok, melyek belül is megfelelnek funkciójuknak, kényelmesek, jól lakhatók. Ezeknek a követelményeknek persze nem könnyű eleget tenni — s ennek igen sok oka van. Mint Vincze István megyei főépítész mondta egy beszélgetésünkben (egyébként őaz említett szakértői bizottság Szakcsoport állami támogatással Frimőrök Szatmáritól Zöldpaprika, 80 forintért paradicsom is volt a gyarmatiak karácsonyi asztalán. Az ünnepi, olcsónak számító primőr az 1978-ban megalakított „fólia alatti zöldségtermelő szakcsoportnak” köszönhető. A szakcsoport 24 taggal kezdte meg a munkát, az első évben 165 ezer forint értékű primőr zöldséget adott át a környék boltjainak. A tagok száma évről évre emelkedett, így jelenleg 75 . család foglalkozik a fólia alatti zöldségtermesztéssel. Ennek köszönhető, hogy az elmúlt évben már 3 millió forint értékű primőrárut szállítottak Fehérgyarmat és környékének boltjaiba, örvendetes, hogy nemcsak a városban, hanem a Fehér- gyarmati Áfészhez tartozó 27 település boltjaiban is megtalálható a téli hónapokban a friss zöldségféle. A termelési feltételek megteremtéséhez szükséges fóliát, fóliavázat, vetőmagvakat, kisgépeket a gyarmati mezőgazdasági bolt útján rendelik meg a tagok, akik tavaly 380 ezer forint értékben vásároltak fóliát és fóliavázat. A szakcsoport tagjai 40 százalékos állami támogatásban is részesülnek. Közülük persze természetesen azok, akik a szerződésben vállalt kötelezettségüknek maradéktalanul eleget tesznek. Ehhez esetenként még a szövetkezet 10 százalékos támogatása is járul. A közelmúltban hozott új rendelkezés tovább segíti a szakcsoport tagjainak munkáját. A rendelet értelmében ugyanis a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek területén dolgozó szakcsoporttagok árkiegészítésben részesülnek. Gondot okoz ugyanakkor, hogy például a Gyügye és Szamosúj- lak környékén élő szakcsoporttagok igen nagy tételben gazdálkodnak és termelnek, a fenti árkiegészítést azonban mégsem kapják meg, mert a föld minőségét valamikor jónak ítélték az illetékesek. A szövetkezet keresi a továbblépés útjait. Kapcsolatban áll például a Budapesti Kertészeti Egyetemmel, hogy a zöldségtermesztésben a legfrissebb ismereteket is hasznosíthassa. Az egyetem által szervezett előadásokra rendszeresen ellátogatnak a gyarmatiak, hiszen itt szereznek tudomást például a legújabb holland magvakról, a leghatásosabb eljárásokról, a fóliázás hasznos tudnivalóiról. A termesztéshez nélkülözhetetlen növényvédő szerek beszerzéséhez az AGROKER- rel létesítettek kapcsolatot. A szakcsoport tagjai jelenleg 10 500 négyzetméter fólia alatt termesztik a különféle zöldségféléket. Ebből háromezer méter a fűtött fólia, amely lehetővé teszi, hogy a legzordabb hidegben se tétlenkedjenek a szakcsoport tagjai, akiknek nemcsak jövedelemkiegészítés, hanem kedvelt hobbi is a fóliázás. Kovács Éva A tárgyalóteremből Ami mozdítható... Kárrendezés — hétvégén ÜJ SZOLGÁLTATÁS A HUNGÁRIA BIZTOSÍTÓNÁL Szombaton és vasárnap is ügyeletet tart a Hungária Biztosító február 1-jétől. A gépjármű-kárrendezés mellett valamennyi biztosítási ügyben érdemben intézkedik az ügyeletet tartó hat alkalmazott szombaton és vasárnap is. Reggel nyolctól déli fél egyig tartanak nyitva. A Hungária Biztosító azért szervezte meg a hétvégi ügyeletet, hogy a lakosságnak ne munkaidőben kelljen biztosítási ügyeket intéznie. A 24 éves nyíregyházi Pi- pás György és a 22 éves Pi- pás Györgyné házasságát a bíróság korábban felbontotta, később azonban újra élet- közösséget létesítettek, de továbbra is napirenden voltak közöttük a kisebb-nagyobb veszekedések. 1986. márciusában Pipás György anyja megelégelte fia neki nem tetsző életvitelét, és elköltözött a közös lakásból. Apja, idősebb Pipás György ezután is rendszeresen hazajárt tulajdon otthonába, július végétől azonban fia, volt felesége és másik fia, a 20 éves Pipás Zsolt, őt is kizárták a lakásból. Ezután Pipás György és Zsolt létfenntartásuk biztosítása érdekében kezdték eladogatni a lakásban található berendezési és használati tárgyakat. Ily módon értékesítettek egy, az idősebb Pipás György, s Pipás Györgyné tulajdonában lévő szekrénysort 10 ezer forint értékben, két heverőt 2 ezer forint értékben és egy szőnyeget szintén 2 ezer forint értékben. A tárgyak elkótyavetyéléséből szerzett pénzt maguk között elosztották. Miután a nagyobb bútorokat eladták, Pipás György és Pipás Györgyné a ruhaneműket, edényeket, az étkészleteket, a dísztárgyakat vitték a Bizományi Áruházba, de később sorra kerültek a székek, a televízió, a hűtőszekrény, a centrifuga és minden ami mozdítható volt. összesen 35 400 forint kárt okoztak. Ügyükben a Nyíregyházi Városi Bíróság járt el, és lopás bűntettében mondta ki bűnösnek valamennyiüket. Ezért Pipás Zsoltot 10 hónapi, Pipás Györgyöt 1 évi, Pipás Györgynét pedig 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, valamint a két férfit két-két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Pipás Györgyné büntetését kétévi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Az ítélet Pipás György vonatkozásában nem jogerős. elnöke): ahány terv, annyiféle. Ez önmagában mégnem is lenne alapvető baj — gondoljunk csak az ajánlott típustervekre —, ám nagyobb hiba, hogy még egyetlen utcán belül se egységesek a tervezői elképzelések. Illetve: nem elsősorban a tervezői munka a hibás, hanem a megrendelő kívánságaiban gyökerezik a gond. Divathullámok söpörnek végig a házépítésben (most éppen az alpesi tetős, több szintes, illetve tetőtér-beépítésű házak az éllovasok a listán), figyelik a szomszédot az emberek: annak milyen háza van, azt hogyan lehetne egy kicsit túllicitálni. S ilyenkor megállíthatatlanul buzognak az egyéni ötletek, melyeket a tervező — sokszor kényszerűségből — beépít tervébe. Mely tervek aztán a szakértői bizottság asztalára kerülnek — hetente több tucatnyi' —, és ott alaposan megvizsgálják mindet. Az arány nem túl jó: minden második-harmadik tervet azzal küldenek vissza a helyi tanácsnak, hogy módosításokat javasolnak — s olyan tervek is vannak, melyek súlyos baklövésekről tanúskodnak. Milyen esetekben kifogásol a bizottság? Például: ha egy csupa földszintes parasztházakból álló utcába „kacsalábon forgó” több szintes épületet akar felhúzni a gazda. Ilyen esetben csak az lehet mentő körülmény, ha a tanács kijelenti: ezt az utcát a közeli jövőben teljes egészében át akarják építeni, és ilyen házakat terveznek (no, nem palotákat — hanem oda illő, de a szokottnál magasabb lakóházakat). Az előbb már szóltam a típustervekről. Bármily meglepőnek tűnhet: időnként ilyeneket is elutasítanak. Olyan terv ugyanis, mely Szabolcs vagy Szatmár, netán Bereg hagyományaihoz jól idomul, nemigen akad a gyűjteményben. Éppen ezért hirdettek meg a közelmúltban a megyében tervpályázatot — a beérkezett tervek elbírálása még tart. Ha ez véget ér, akkor összeállítanak egy ajánlófüzetet a tervekből. (Megjegyzésre érdemes : a vártnál kevesebb terv érkezett!) Azt olvashatták fentebb: a bizottság „ajánlást” tesz — tehát nem utasít. Ez persze finom fogalmazás, hiszen nem véletlen, hogy létrehozták ezt a testületet — igen fontos szerepet tölt be. Éppen ezért az ajánlásokat ajánlatos figyelembe venni — ha papíron nem is kötelező ..: A bizottság ugyanis szorosan együttműködik azokkal az ellenőrző-felülvizsgáló szervekkel, melyek a települések rendezési terveinek megvalósulását kísérik figyelemmel — megnézik tehát azt is, mennyire valósultak meg azok a bizonyos ajánlások. Jó és okos dologról van szó, nem mondhatjuk tehát azt: íme, egy újabb papírszaporító bizottság, mely fölöslegesen beavatkozik ebbe vagy abba. Nagyon is fontos dologban döntenek: a megye jövőjének formálásából kívánják kivenni a részüket! Azt nem állítom, hogy rajtuk áll vagy bukik — de tőlük is függ, hogy milyen utcákon sétálhat végig az utánunk következő nemzedék egy-egy szatmári vagy nyírségi faluban, kisvárosban ... (**y) Disznófej a lefolyóban
