Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-27 / 22. szám
Kelet-Magyarország 1987. január 27. Sokan keresték fel hét végén a sóstói ifjúsági és vadasparkot, ahol a zord időjárás ellenére is teljes az üzem. w Állam engem úgy segélj w Á tgázoltunk az elhanyagolt udvar ven- dégmarasztaló, vastag sárrétegén. A kutya ugatott, de senki nem jött elénk. Hétköznap délelőtt volt. A tanácselnök kopogtatására végül ajtót nyitott egy iskolás korú gyerek. Bement a szüleihez, visz- szatért, menjünk beljebb. Odabenn két kisebb testvére bámult ránk az irtózta- tó koszból, mocsokból. Az asszony ki sem kelt az ágyból — pedig nem betegeskedett —, úgy tárgyalt velünk. Átlátszó kifogásokkal traktált bennünket, hogy a gyerekek miért nincsenek az iskolában. Levele ügyében jöttünk, mert szerinte ezt meg azt nem kapták meg, ami pedig nekik jár (!). Ismerek egy másik családot. Viszonylag tisztességesen keresnek a szülők. Nyugdíjas korukra törlesztik le a lakástartozást, s vannak egyéb kölcsöneik is. öt gyermekük közül kettő már egyetemre jár, a középső most készül a felvételire, a két kicsi általános iskolás. Bizony, meg kell gondolniuk, mire és mennyit költhetnek. Egyszer próbálkoztak meg — nagy rábeszélésre — szociális segélyt kérni, de a hosszas utánajárás után megtudták, hogy nekik nem adhatnak, mert ugye az egy főre jutó ... Szándékosan választottam e szélsőségesnek mondható példákat, mert érzékelhetővé teszik, milyen bonyolult dolog is a szociálpolitika, különösen az alkalmazása. Az előbbi család természetesen (?) kap különféle segélyeket időnként. Nem is sajnálnám a gyerekektől, hiszen ők nem tehetnek róla, hogy miként élnek, csak éppen a pénzből nekik jut a legkevesebb. Legvégső esetekben vagyok híve annak, hogy valakit állami gondozásba vegyenek, de aligha kínálkozik más mód a megmentésükre. Másképp majdnem biztosan követni fogják a börtönben ülő idősebb testvérek példájSt. Egyszóval nekik nem, a másik családnak viszont juttatnék az államkasszából. Persze, nem ilyen egyszerű ez, mert a lehetőségek végesek. Egy árnyaltabb, egyéniesített gyakorlat alkalmazásával azonban biztosan igazságosabbá lehetne tenni a szociálpolitika gyakorlatát. Ott kezdődik a dolog, hogy a segélyt általában még kérni kell. Egy sor rászoruló — különösen az egyedülálló idősebb emberek közül — már itt kiesik. Nem kérnek, mondván, nem vagyok én koldus. Egy másik réteg viszont minden követ megmozgat, levelezik a legkülönfélébb szervekkel, ha úgy érzi, meg tud szerezni még néhány forintot. A — nem minden ok nélkül — fáradt tanácsi dolgozó persze egy idő után jobbnak látja, ha kiutal valameny- nyit a számukra. M ost egy nagyon „csúnya” szót fogok használni (mert úgy hiszem, a megoldás egyik kulcsa lehet): társadalmia- sítás . .. Ha ugyanis nem az egyszem ügyintézőnek kellene ellátni a felderítés hatalmas feladatát, hanem a tényleg rászorulók barátai, ismerősei is jeleznék, hogy itt bizony elkelne a segítség. Ha személyes tapasztalatokon (is) alapulna a megalapozott döntés, akkor talán még merev ösz- szeghatárokra sem lenne szükség. Akkor az ingyenélőknek „jobb a békesség”- alapon juttatott forintok is inkább azokhoz gurulnának, akik hasznos munkát végeznek, vagy végeztek, akik nevelik is, nem csak tartják a gyerekeiket... Szociálpolitikánk akkor érné el valóban a célját. Papp Dénes «Jövedelmező vállalkozás Állatbőrök tárolása Száraz állatbőrök bértárolására vállalkozott több szabolcsi termelőszövetkezet, például a demecseri, a nyírbátori, a napkori közös gazdaság. A szállítmányok — összesen 8 ezer tonna — a Szovjetunió távolkeleti vidékeiről érkeztek, hogy a Com- pack Vállalat közvetítésével, feldolgozás után eljussanak a megrendelőhöz, egy-egy osztrák, illetve olasz céghez. Ezek a juh- és hegyi kecske bőrök kikészítésre nem alkalmasak — biotrágya készül belőlük, jelentős mennyiségű devizát hozva az országnak. A selejt bőröket állategészségügyi szakemberek ellenőrizték, és megállapították, nincs akadálya annak, hogy a gazdaságok körülbelül egy évig tárolják a beérkezett mennyiséget. Megszűnt ©gy mirelitbolt Szerény választék, borsos árak A téli hónapokban — mikor jóval kevesebb vitaminhoz jutunk, mint nyáron — érthetően sok háziasszony keresi a mireliteket. Elsősorban a zöldségek és a gyümölcsök kedveltek, de szépen fogynak a tésztafélék, a levesek, a gasztrofol ételek és a húsos termékek is. > Egy év alatt csaknem másfélszeresére nőtt ezekből az élelmiszerekből a forgalom az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat boltjaiban. A siker titka, hogy a mirelitek könnyen elkészíthetők, s tartósító szert nem tartalmaznak. Tavaly mintegy 5—6 millió forintért vásároltak ezekből az ÉKV-nál. Vennének többért is, ha valamivel gazdagabb lenne a kínálat. Jelenleg 28 féle mirelit van forgalomban. Nagy gondot jelent, hogy néhány termék — mint a sárga hüvelyű zöldbab, s több tésztaféle — nem kapható. Hiánycikk például a lekváros derelye, a gombóc, a nudli, melyekből gyártási gondok miatt nem szállít a hűtőipar. Kár, mert a tésztákat sokan kedvelik. Bár a múlt évben nem változott a mirelitek ára, néhány készítmény mégis .túlságosan drága a legtöbb vásárló pénztárcájához. A magas ár miatt keresik kevesen a gyümölcstortákat. Sokba kerülnek a húsos termékek — a hamburger, a bélszin- roló — is, de ezeknek mégis lényegesen jobb a piacuk. Szerencsére a zöldségeket és a gyümölcsöket elfogadható áron kínálják, ezért igen kelendőek. Különösen hét végén fogy bőven a leveszöldségből, a lecsópaprikából, s a főzelékekből. Az ellátás folyamatos, hiszen hetenként háromszor érkezik áru Miskolcról. Tavaly tavasszal mirelit szakboltot nyitott a megye- székhelyen a vállalat. Egy élelmiszerüzletet alakítottak át erre a célra. Sajnos, az átszervezés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az addigi 1 millióról 150—200 ezer forintra esett vissza havi átlagban a forgalom. Mindez bizonyította, hogy a jelenlegi választék kevés egy önálló szakbolt fenntartásához. Ezért december óta ismét élelmiszerüzletként működik az egység, ahol továbbra is teljes választékban árusítják a mireliteket. Kirakatgaléria m É rdekes kezdeményezést indított el Nyíregyházán a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Központ és a népművészeti egyesület. A nyíregyházi Divat Ruházati Vállalattal együttműködve — o vállalat Zrínyi Ilona utcai helyiségének kirakatában — folyaSzárazvirág-kötészeti kiállítást rendeztek Űjfehértón az Ady Endre Művelődési Házban (január 29-ig látható). A kiállítást a Szakátsy Gyula kertbarátklub zsűrizte. Az első dijat Kukucskáné Török Irén nyerte. A képen: részlet a kiállításról. (Sisa István felvétele) A tárgyalóteremből Két veszekedő közt... Megesik olykor, hogy egy verekedés során annak esik baja, aki jó szándékkal szét akarja választani az össze- zördülőket. Ez történt az alábbi esetünkben is. A súlyos testi sértés bűntettének kísérlete, illetve garázdaság bűntette miatt már két esetben elítélt Kanalas József 1986. február 8- án délután a tiszadobi étteremben italozott egy társasággal. Ugyanitt szórakozott T. András nagybátyjával T. Józseffel. Az étteremből távozva T. András arra kérte Kanalast, hogy adja oda neki kölcsönbe a kerékpárját, Kanalas megtagadta a kérést, mire T. József sértegetni kezdte, de Kanalas így sem vált meg járművétől. Ezen feldühödve T. József meg akarta ütni, de az ütés nem érte el. Ellenben Kanalas visszaütése elérte őt, előbb megtántoro- dott, majd elővette zsebkését. T. András látva, hogy a konfliktus elfajulóban van, közbelépett: megfogta a késsel hadonászó férfit. Vesztére, mert Kanalas 16 centiméter' pengehosszúságú késével mellbe szúrta, ezzel életveszélyes sérülést okozott. A Szabolcs-Szatmár Megyei Bíróság emberölés bűntettének kísérlete miatt három év és hat hónapi szabadságvesztésre, valamint négy évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte Kanalast. Ez ellen az ítélet ellen ő jelentett be fellebbezést a Legfelsőbb Bírósághoz enyhítés végett. A legfőbb ítélkezési fórum megvizsgálta a Nyíregyházán hozott döntést, és helyben hagyta azt. matos tárlaton mutatják be a legjobb szabolcsi, szatmári, beregi népművészek, kollektívák munkáit. A kirakatgalériában csak díjazott, zsűrizett munkák kapnak helyet, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a járókelők jobban megismerjék a megyében született népművészeti alkotásokat és egyes munkákat meg is rendelhetnek, illetve megvásárolhatnak az érdeklődők. Elsőként a napokban elkészült kirakatgaléria a különböző népművészeti ágúkról ad áttekintést, később egy-egy művészeti ág legjobb alkotásai kerülnek a kirakatba. Ügy tervezik, két- havonként váltják, frissítik majd a kirakatgaléria anyagát. Az Illetékes válaszol Hólapát van - de kevés Az elmúlt hetek folyamán két alkalommal is közöltek írást a hólapátok hiányáról. Ezek kapcsán indokoltnak tartjuk a következő tájékoztatás megadását: Vállalatunk időben, még október hónapban szerződést kötött a Fűrész-, Lemez- és Hordóipari Vállalat (Budapest) hólapátok IV. negyedévi szállítására. Az iparvállalat szerződéséből fakadó kötelezettségének — sürgetéseink ellenére — nem tudott eleget tenni még december végéig sem. Január közepén felajánlották — összeszerelő kapacitásuk hiánya miatt — 400 darab hólapát egyes részeinek darabonként történő átadását a szükséges kötőelemekkel (csavarok, szegecsek) együtt. A rendkívüli hóhelyzet és az ellátás biztosítása érdekében éltünk is ezzel a lehetőséggel. Január 14-én tehergépkocsit küldtünk az áruért, de az útviszonyok miatt szállító- eszközünk még a megyénkben elakadt, és csak a következő hétfőn indulhatott el! A „hólapátdarabok” kedden délelőtt érkeztek meg raktárunkba, ahol dolgozóink az összeállításhoz azonnal hozzákezdtek, így még ezen a napon kisebb mennyiségeket kiszállíthattunk a nyíregyházi 41. számú (repülő- híd mellett) és 42. számú (Állomás tér) depóinkba (168, illetve 145 forintos árakon), majd a többit is. Ez a meny- nyiség az igényeket természetesen csak részben elégíti ki. A készletek értékesítését követően utánpótlási lehetőségünk nem lesz, gyártási kapacitás, illetve ajánlatok hiányában . .. Racskó Sándor kirendeltségi ga zga t ó Vasvill Vállalat A tévében láttuk ,;Nézzük együtt”. A tévé vasárnap délutáni műsorában most Soltész István, a Magyar Nemzet főszerkesztője — a Kelet-Magyarország egykori munkatársa, szerkesztője — adott szubjektív ismertetést a hét legérdekesebb műsorairól. Újszerű és követendő ötletnek tartom ezt a fajta műsorelőzetest, nem csak azért, mert új arcokat hoz a képernyőre, hanem friss gondolatokat, megközelítéseket is közread. Soltész István sajátos hangvételű, fordulatos és színes műsorismertetése is kedvet csinált a jövő hét néhány műsorához. Néztük a képet, s hallotA rádióban hallottuk Hétfőn reggel háromnegyed hétkor a „Reggeli párbeszéd” című adásban Rékai Gábor szerkesztő Szilágyi Tibor színművészszel beszélgetett a kulturális élet, a színház néhány szorító gondjáról, amelyről a színművész már az egyik tévébeli Stúdió ’87 műsorban is elmondta véleményét. Tehetségről, igényességről, vezetésről, munkahelyi légkörről, egymás iránti figyelemről, őszinteségről, elfecsérelt szellemi, vagy éppen anyagi energiákról és Zörejek tűk is a zajokat a tévé épületének falfúrói, kopá- csoló dolgozói a felvétel alatt sem szüneteltették a munkát. Igaz, a bemondó a műsor elején elnézést kért emiatt a nézőktől. De, uram bocsá’, szinte teljesen élvezhetetlenné tenni az adást, már-már komikus helyzetbe hozni a beszélőt, mégsem éppen egy komoly tv-hez méltó. Enyhén szólva szegénységi bizonyítvány, hogy nincs az egész épületben egy csöndes hely, ahol legalább a felvétel alatt ne lennének áthallások, zavaró zörejek ... Erre — akármilyen megértő is a néző — aligha talál felmentést... Minőség ezek okairól beszélt Szilágyi Tibor. Csupa olyanról, lami nem kerül pénzbe, amihez nem kell több állami támogatás. A minőség a színházi — kulturális — életben is elodázhatatlan követelmény. Ez alól a társadalmi méretű igény alól a szellemi élet emberei sem vonhatják ki magukat — gondolhatjuk tovább szavait, melyeken nem csak elgondolkodni szükséges, hanem fokról fokra tenni is érte. Páll Géza 2
