Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-24 / 20. szám
Szatmári legelő földnek." És nyugodtan hozzátehetjük, hogy ez érvényes napjainkban is. Az idelátogató — akár egy tudományos fantasztikus regény szereplője — kirándulást tehet itt az évmilliók előtti időkbe, ha a százholdas Bátorligetbe látogat el. A nyíri buckaközi lápok utolsó maradványa lelhető itt fel. Esztendők milliója, a föld történetének négy korszaka ad légyottot a védett száz holdon — írja Koroda Miklós. „A jégkorban sarjadt zer- geboglár sárga virágait a mamut taposhatta, az eleven fiat szülő gyík ősanyja, félelmetes rokonai, az óriáshüllők árnyékából futká- rozhatott a gyér napra, vadlovak, bölények lába között surranva. A jégkorszakot követő fenyő-nyír kor emlékeztetői a bájos nyírjesek és a Salamon pecsétje. Az ezüsthársas tölgyesek a száraz mogyoró kor hírmondói. Tízezer évről suttognak a gyertyánoAz istvándi vízimalom. (Császár Csaba felvételei) A Nyírség Magyar- ország legszebb tája. írni róla csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról. Krúdy, a nyugtalan vándor, e táj szülötte írta a fenti sorokat a vidékről, ahová élete végéig visszavágyott. Sok írót és költőt adott a hazának ez a táj. A Tisza-partjához kötődnek Bessenyei gyermekévei. Gyermekkora paradicsomához tartozott a Felső- Tisza tündérvilága, amelynek távlatában Tokaj- Hegyalja kékes vonulata látszik. Itt töprengett a haza dolgain a törékeny alkatú szellemi óriás, Kölcsey. „A kömy, melyben lakom el van dugva szem elöl, szép, de vad, s felette magányos. Egyfelől a Tisza folyj másfelöl a Túr... Egyfelől nagy erdők körít- nek, másfelől nyílás esik. S hály. S valóban. A Nyírség az idelátogató írókat is elbűvölte. A bő választékból csak két példa:'az ironi- kus-csipkelődő Karinthy Frigyes így emlékezik meg az itteni látogatásáról: „A kis erdőn hajtottunk át — cél a tündén Sóstó. Téli erdő. Elvarázsolt csodavilág csupa üvegből. Garai Gábornak pedig a nyári Sóstó maradt emlékezetes. A tünékeny párát illatozó tó. a formás liget, csöpp füvek, nyurga nyárfák, a rét mámora, ahol minden oly friss, mintha vadonatúj teremtmény volna. A fekete-fehér templomok errefelé mint a gólyák az aszályban, komolyan lépkednek. S ezüst, arany lombok templomi alkonyig eltart. Szatmár pislákoló falvaiban a kis- padökon dédapák üldögélnek, és elábrándozhatsz a Zsigmond korából származó freskók alatt, fatornyos templomok szúette padjaiban. Am legvonzóbb mégis talán a Tisza, ez a kedves, kacér lány. amellyel lépten- nyomon találkozhat az ember. Petőfi és Juhász Gyula folyója tiszta és szelíd errefelé. Csöndes és halványszőke. Meglehet, hogy hangulata olykor borongós, de ha valaki vigaszért megy hozzá, még ilyenkor is átszövi ezüsttel a borút, a szívekbe csöndet és békét zenél. Bodnár István zászlóraja kíséri a Tiszát, a könyörgő zsoltárt — tudjuk meg Váci Mihály szép verséből. Szép ez a vidék, minden évszakban szép. Tavasszal „mossa a haját az akác”, nyáron a lányos, szőke rozs könnyű áramlású árvize suhog át a tájon, ősszel „a homokdomb oldalán almáskert dalol”, télen „a sok fa megannyi felfordított üvegcsillár, ezer aprólékosan kidolgozott prizmájukkal csengenek és bongnak.” Egy-egy szegletben kazlak és kemencék köszöntének, a Túron á vén malom fogad (s ha megkéred az öreg molnárt, és jó kedvében van, még be is indítja neked a gépet.) Megvannak még a dzsungelgyümölcsösök, ahol a seregélydáridó emel, karikázik vele. Eljátszik» mindent, mit lát. Észreveszi a botjára nehezedő juhászt, hát ő is támaszkodik a jegenyére, s nézi a vidéket” — írja Ratkó József a homokot hordó szélről, amit annyian bántanak. Szegénység szép szavú írója, Móricz egyik legszebb írása szintén a Nyírségről szól. Az idegenforgalom páratlan lehetősége is megfordul a fejében. Szívesen rftegmutatná mindenkinek tündérországa szépségeit. „Tudják-e, hogy Szabolcs megye május végén, s így június elején az ország hatalmas díszkertje? A szabolcsi akácvirágzást csak a japán cseresznyevirágzáshoz lehetne hasonlítani. De az ákác még szebb, mint a cseresznyefa virága... S még egy fölénye van az ákácvirágnak a cseresznyevirág felett: a páratlan illata. Virágzás idején, két héten át ebben az édes, erős, de nem kábító, hanem felfrissítő illatban úszik Szabolcs megye. Azt hiszem, hogy ha Szabolcs vármegye idegenforgalomra gondól, világszenzációt csinálhatna az akácvirágzásból.” Az akácok ma is megvannak, legfeljebb ma akácnak mondjuk őket. Rejtőzködő adottságait javarészt megőrizte a vidék, sajátságos szépségein, itt keresse az üdülést. Ez a vármegye ma a legősibb hangulatú területe a magyar kotásai nélkül jóval szegényebb lenne mai irodalmunk. Szerették és tisztelték a költők ezt a tájat. Bármikor és bárhol is írtak a röptető szűkebb hazáról, ránk maradt szittyásban, nádasban, mint a nádi rigóét. A nyírségi szél mindent tud. Apró kis tolvaj- lásokból él, levelet lop, ördögszekeret szalajt. kalapot s ,az ártéri erdőket, ligeteket, az Erdély hangulatát megelőző Szatmár vidékét is úgy találná Móricz ma is a Tisza árterében, mint régen, csupán az almaligesok, a szél. és a kőrisligetek meg a pettyegetett tüdőfű a hűvös bükk korszák tanúi. A legutóbbi alig kétezerötszáz esztendős korszak életben maradt gyermekei, a Református templom és harangláb (Szabolcs) láthatárainkat a márama- rosi hóbércek határozzák. Nem poétikai hely-e, édes barátom” — írja egyik levelében. Itt született a piciny falucskában, Tiszacsé- csén Móricz is, ahol „egy utca folyik végig és az utcával párhuzamosan rohan a Tisza a füzes bokrok alatt.” De jelenkorunk irodalmából sem hiányoznak azok, akik kelet felől érkeztek. Váci Mihály, Rákos Sándor, Képes Géza, Ratkó József és Balázs József alsók felől fújt... Bolondos, zizegő, rezgő nyárfákat, jó- szagú ákácokat, barnaszemű nőket, méltóságos férfiakat, búskomoly nádasokat, hallgató morotvákat” tanított nótázni ez a szél. Ezek is Krúdy szavai, az ő nevéhez fűződik a Nyírség és a megyeszékhely természeti kincseinek felfedezése az egész ország előtt. S valóban, itt még a szélnek is becsülete van. „Ha a szélnek fészke volna, itt kellene keresni valahol a Nyírségben, valamelyik Téli idő valahol a Nyírségben sohasem fukarkodtak a jelzőkkel és hasonlatokkal. tek sokaságán csodálkozna el. S a nagy író így folytatja a képzelődést: „Különben is az egész vármegye alkalmas arra. hogy aki fel akar üdülni a természet ieánykökörcsin és a magyar kökörcsin, a Nyír bennszülött virágai." ^zabolcsnak-Szatmárnak jó csengése van az irodalomban — írja Czine MiBalsa. Komp a Tiszán. „Az első foglalásból maradott földeken az ősma- gyarok ivadékai születtek, szokásokat és hagyományokat tiszteltek, csak magyarul tudtak, felhőjük a Tisza vizében keletkezett, szelük a határszéli szoroBarangolás Költőink tündérkertje HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. január 24.