Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
4 1987. január 22. Művészeti életünk Táguló horizont Szeptembertől szoboröntők képzése kezdődik a Nyíregyházán induló új művészeti szakközépiskolai osztályban — egyelőre a Kölcsey Gimnáziumban. Ugyanitt a jövőben keramikusok, grafikusok is megtanulhatják középfokon a szakma rejtelmeit... Várhatóan országos érdeklődést vált majd ki, hogy a jövőben a Nyíregyházi Művészeti Hetek tavaszi programjában a hazai művészeti főiskolák hallgatói t— iparművészek, , leendő színművészek, balett-táncosok — bemutató sorozatának ad helyet a Nyírség központja. (Az is cél, hogy a várost bekapcsolják a Budapesti Tavaszi Fesztivál programjába, itt is tartsanak nemzetközi érdeklődést érdemlő eseményt.) Friss hír, hogy Nyíregyháza várossá nyilvánításának 150. évfordulójára — jó fél évszázaddal a legutóbbi után — megjelenik a város új monográfiája*... Cégérek, utcanevek Kiragadott példák csupán, amelyek érzékeltetik;. évről évre bővül, gazdagszik, színvonalában javul Nyíregyháza művészeti élete és folyamatosan teremtődnek meg ennek a feltételei. Ezt állapíthatta meg a közelmúltban a városi pártvégrehajtó bizottság, amikor nem csak mérleget készített a művészeti életről, hanem a fejlesztés fő irányait is rögzítette. Lássuk közelebbről az elmúlt évek eredményeit, a meglévő értékeket. Tény, hogy a megye tizennyolc képzőművésze Nyíregyházán és vonzáskörzetében dolgozik, — közülük hét művész „alaptag”. Az itt élő képzőművészek rendszeresen bemutatkoznak egyéni és csoportos .kiállításokon, többen sikerrel szerepelnek nemzetközi pályázatokon, külföldi művésztelepekre szóló meghívásokat is kapnak. (Mindez persze nem jelenti azt, hogy megszűntek volna gondjaink, hiszen például a fele lélekszámú Hódmezővásárhelyen háromszor annyi művész él mint Nyíregyházán.) Az elmúlt öt évben huszonegy köztéri és középületi képzőművészeti alkotással gyarapodott a város. Megújult a Kossuth és a Bessenyei tér, szobrot kapott a Zrínyi Ilona utca, az Október 31. tér, cégéreket, utcanévtáblákat állítottak. Létrejött a Szabolcsi galéria, s a város vonzáskörzetébe számító Ib- rányi Képtár, nemzetközileg is elismert, eredményes munkát végez a Sóstói Éremművészeti Alkotótelep, s belátható közelségbe került a városi kisgaléria létrehozása. Kísérletező színpad Az utóbbi évek eredménye, hogy bővültek a kiállítási lehetőségek. Ezek közül a legszínvonalasabbakat a megyei és városi művelődési központ,! a Jósa András Múzeum rendezi, de nagy érdeklődés övezi mindig a Benczúr terem, a megyei és városi könyvtár bemutatóit, a tanárképző főiskola, a sóstói kultúrpark, a Móricz Zsigmond Színház és a moziüzemi vállalat különböző kiállításait is. Nem csak helyi képzőművészek friss munkáit láthatjuk a tárlatokon, gyakran szerepelnek azokon a városból elszármazott művészek, s más neves alkotók. A gondok között első helyen illik említenünk, hogy a művészek megrendelésekkel történő ellátása még sok kívánnivalót hagy maga után. (Nem kapnak például folyamatosan állami megbízatásokat, a korábbi ösztöndíjszerződések megszűntek, a támogatás fő formája az alkalmanként történő vásárlás és díjazás ...) A színház- és drámairodalom klasszikus és modern alkotásainak színpadra. állításával változatos élményt nyújt a közönségnek a Móricz Zsigmond Színház. Sajnos a vonzáskörzetben nincsenek még meg a tájolás feltételei, egyetlen lehetőség a kőszínház látogatása marad, aminek a megszervezése többhelyütt döcög. Viszont kétségtelen eredmény, hogy utóbb létrejött a Krúdy-szín- pad, ahol jó lehetőség nyílik a bátor kísérletezésre. Ifjú Gárda, Mesekert és Dongó... Az irodalmi hagyományápolás és az ismeretterjesztés területén figyelmet érdemlő munkát végez a Bessenyei György Tanárképző Főiskola, miként a megyei és városi könyvtár is. A város intézményei rendszeresen támogatják az itt szárnybontogató írócsoportot, melynek tagjai rendszeresen publikálnak kiadványokban, folyóiratokban és smmár évtizede működtetik az Irodalmi Presszót. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet ■»----- ■■1—..........................— - ■ Az első fecske. Zeneművészeti szakközépiskolás a Vasvári gimnáziumban. Külföldön és idehaza egyaránt maradandó élményt nyújtanak, számos jelentős díjat — és ezáltal dicsőséget — szereztek maguknak, Nyíregyházának az itt dolgozó zenei együttesek. Ennek alapvető feltétele volt a zeneoktatás hálózatának teljessé válása. A legjobb együttesek — a szimfonikus zenekar, a vegyeskar, az immár Dél-Amerikában is ismert gyermekkórus — megérdemlik a figyelmet, a támogatást, hiszen ma már nem csupán színvonalas hangversenyek állandó meghívottjai, és díjazottjai, de rendszeresen szerepelnek a Magyar Rádióban is. Ősbemutatókkal, közönségtalálkozókkal, jelentős filmekkel vesz részt a Nyíregyházi Művészeti Hetek programjában a moziüzemi vállalat. Tény viszont, hogy a mozipark korszerűtlen, a vonzáskörzetben lévő filmszínházak többsége nem szolgál rá erre a névre, hanem csupán vetítőhely. Ugyanakkor a filmművészeti ismeretterjesztés fő bázisai a filmklubok, amelyek igen mostoha körülmények között dolgoznak. A képzőművészeti szabadiskola kései utódaként napjainkban öt csoporttal dolgozik az Amatőr Képzőművészeti Műhely. Az elmúlt években öt amatőrből lett hivatásos alkotó. A népművészeti hagyományok ápolásának bázishelye a Népművészeti Stúdió, melynek kiállításai, vásárai rendszeresek idehaza és külföldön. Csak felsorolásszerűen is elég megemlíteni néhány együttest, amely jelzi a hagyományápolást, az öntevékeny művészeti élet gazdagodását: Ifjú Gárda-zenekar, Szabolcs Voltán táncegyüttes, Nyírség néptáncegyüttes. Mesekert bábszínház, Bessenyei Színkör, Városmajori Citerazene- kar, Dongó együttes. Mindez talán kellően érzékelteti, hogy — a gondok ellenére —, kétségtelenül jelentős eredmények születtek az utóbbi években a város művészeti életében. Ehhez tartozik, hogy szükség van színvonalas kritikára is, amely képes különválasztani a valós értékeket a giccstől, az értéktelentől. Mondhatjuk, hogy a rendszeres színházi előadások, a tárlatok, a hangversenyek hatására napjainkban kibontakozóban van és egyre erősödik a művészetkritika. A különböző tájékoztatási eszközök nemcsak informálnak a művészeti rendezvényekről, — hanem — miként a megyei lap kulturális körképrovata — rendszeresen orientálják az érdeklődőket. Különösen a színházi kritikában van előrelépés, itt az utóbbi időben új szerzők fényesítik tollaikat, bizonyítják hozzáértésüket. A szaklapok, a folyóiratok is gyakran foglalkoznak a színház, a múzeumi élet eredményeivel, a Sóstói Művésztelep külföldi vendégeit is jelentős figyelem kíséri. Értékek és teendők Még csak lakótelep Dósávárosi köznapok Élénk határviták zajlanak a Jósavárossal kapcsolatban. Van, aki a határt úgy vonja meg, hogy ez a negyed a Garibaldi, Korányi Eperjes és Oszoló utca által határolt területen fekszik. Mások ehhez Kis-Jósa névvel hozzáveszik a Csalóközig terjedő területet is. A nagyobb okkupációra hajlamosak a határt a Krúdy utcáig tolják ki, kivíva ezzel a Krú- dy-lakótelep lakóinak rosszallását. Bárhogyan is nézzük, a Jósának nevezett városrész mintegy 4000 lakást foglal magában, 20 22 ezer lakóval. Összevetve más városokban lévő, vagy éppen nyíregyházi új lakónegyedekkel a Jósaváros jól ellátott. Három általános iskolája, több óvodája, bölcsődéje van, kielégítő az üzlethálózat, megfelelő az orvosi és gyógyszertári ellátás, mitöbb, még a szolgáltatás is javuló tendenciát mutat. Az állami szektor mellett a magánkereskedelem és -ipar is otthonra talált, s hosszú száműzetés és kínlódás után könyvtár is nyílt, mégpedig megfelelő helyen és elfogadható méretben. Mindez összesen azt mutatja, hogy a kisvárosnyi városnegyed jó életteret biztosít az itt élőknek, bár korántsem kínál olyan viszonyokat, melyek beleillené- nek a klasszikus városfogalomba. A Jósaváros is szatellita-telep. Napközben ,!®g 3 ,ny.u.gdljasok ®s a kismamák vannak otthon, kiveve a nyarat, amikor az utcák és terek a magukra hagyott vakációzó gyerme- kekkel telnek meg. A kép klasszikus, meg- fe el bármelyik lakótelep életrendjének. A lakok összetétele is vegyes és itt se (mint másutt se) jött be az elképzelés, hogy a beilleszkedési zavarokkal küzdők majd a'környezet hatására megváltoznak. így aztán a vezető beosztásútól, a tudományos kutatótól a lumpenig élnek együtt, gyakorta egy házban az emberek, meglehetősen gyér emberi kapcsolatok keretében. Mindebből adódik, hogy a lakók egy része az ajtót magára zárva éli saját életét. Általában rendben,- bár elég sok zavaró momentum is beleszól a hétköznapokba. Alkoholisták, garázdák, vagy csupán a bérházi élet korlátait-szabályait megtanulni képtelenek teszik sokszor nehezen elviselhetővé egy-egy ház, háztömb életét. A közrend és a közbiztonság is megfelelő, de a három kmb-s rendőr, akik más területeken is szolgálnak, nem mindig képes megbirkózni a sokszor kritikus helyzettel. Ahhoz, hogy a lakótelep lakónegyeddé változzék, igen sok kell. Ennek érdekében dolgozik itt több mint 10 éve a pártszervezet. Ennek tagjai főleg nyugdíjasok, rendkívüli tettvággyal. Azt viszont elmondják: nagyon üdvös lenne, ha a lakótelepen élő párttagok segítségét is megkapnák, az üzemben és intézményben dolgozók olyan pártmegbízatást kapnának, hogy lakóterületükön segítsék a politikai munkát. így aztán az idős párttagság erejét megfeszítve dolgozik, szervez, koordinál, ám méltán hiányolja a fiatalabbak aktív segítségét. A népfront munkájában már bővebb kört találunk, de átütő eredményre ők sem képesek. Kiderül az is, hogy a jósavárosi lakók ugyancsak hiányolják egyik-másik megválasztott tanácstagjukkal a rendszeres kapcsolatot. Nem kevés közülük azt sem tudja, hol lakik, hol lehet őt megtalálni, és aligha elegendő a tanácstagi beszámolók propagandája. így aztán a közéletbe bekapcsolódni akarók sem érzik, hogy szükség van munkájukra. A közéletiség hatékony fóruma a lakóterületi Vöröskereszt. Szerveztek sikeres véradást, rendszeresen támogatják, patronálják az öregeket, a nyugdíjasházat, segítik a gyógyult alkoholbetegek klubját, szervezik és ellenőrzik a kétségtelen eredményeket hozó tisztasági mozgalmat. Rajtuk kívül az utóbbi időben csak a lakótelep ifjúsági sportélete keltett nagyobb érdeklődést. Sok erőt fektet ennek szervezésébe mindenki, hiszen a sok szabad idővel rendelkező gyermek, fiatal erejének lekötése, 'értelmes foglalkoztatása fontos cél. Jó úton halad a téli sport szervezése, a jégpályaakció, van már 25 kerékpár, amivel túrázhatnak, s hamarosan egyesületté alakul a jelenlegi spontán kör. Ha ehhez a meglehetősen egészségtelenül élő felnőtteket is megnyerik, akkor többet és célszerűbben mozgó emberek népesítik be eseténként a sétányt, az utcákat. Szó van egy MHSZ-klub alakításáról is, ami újabb elfoglaltságot jelenthet. És ritka jó kezdeményezés az Ungvár sétány kettő alatt lakóké, akik a pincében kondicionálótermet, játszószobát alakítottak ki, s ahol felnőtt és kamasz együtt tölti az időt. A közösségi élet sok gondját emlegetve oda jutunk, hogy hiba volt az alakulásnál kihagyni e városnegyedből a művelődési intézményt. E tekintetben ugyanis a városi művelődési központ, s majd a bujtosi sport- központ is csak félmegoldás, hiszen az ide hazatérő sajnos aligha mozdul ki szőkébb életteréből. Mindenképpen szükség van tehát olyan létesítményre, ahol a felnőttek találhatnak teret a társas együttélésre. így aztán érthető, ha a területfejlesztési hozzájárulásból itt szívesen áldoztak volna helyi művelődési létesítményre, vagy éppen a területet szépítő köztéri szoborra, térplasztikára, s — ne legyünk szemérmesek — utcai WC-re. Mert a környezet bizony ma is sivár. Egyetlen fali plasztika a barna iskolán, a két Barzó-tégla — ennyi a képzőművészeti élmény. Nehezen nőnek a fák, bokrok, bár a helyzet talán javul, hiszen a KÖZTÉR gebinbe adta a gondozást. A tervező számlájára írható gond, hogy nincs megfelelő autóparkolóhely, se garázs, Kicsit érezni, hogy a Jósavárost nem nyíregyháziak tervezték, hiszen a mű híjával van a lokálpatrióta szeretetének. A gyorsaság és a meny- nyiségi igény nem indokolja, hogy nem alakítottak ki például passzázsokat, belső udvarokat, más szóvál: az épületek „deréktól lefelé” lehetnének intimebbek. Ezek ellenére az itt élők kezdetben megszokták, később már megszerették a Jósát. Megfelelő már a közlekedés és ennek révén nem á világvége e városrész, ahol a kínált komfort — főleg ha bővül —, megfelelő életre ad módot. Amivel viszont többet kell törődni, az az itt élők társadalmi és közélete. Sajnos — ez bizonyára helyhiánnyal is magyarázható —, nem igen érződik, hogy milyen szellemi kapacitás halmozódik fel egy négyzetkilométernyi területen. Se a személyes példa, se a szellemi kisugárzás nem volt elég hatékony ahhoz, hogy az életforma általában jobb felé alakuljon. Ha talán a könyvtár több baráti beszélgetéssel egybekötött műsort, programot ajánlana, kimozdítható lenne sok ember. Sokkal nagyobb befolyása lehetne a városi televíziónak is, ehhez viszont kellenek az olyan jósavárosi kezdeményezések, mint az augusztus húszadikai hagyományos jósavárosi napok. Nem elég átütő az iskolák jelenléte sem, pedig ha elfogadjuk a nyitott iskola elvét, akkor ezek is lehetnének a társadalmi élet, a közművelődés színhelyei. A közeli főiskola hallgatói már példát mutattak az Élő újsággal, kár hogy szép decemberi műsoruk nem jutott el sokakhoz. Ám ismételni kell, nem abbahagyni. A sokféle — állami, OTP, szövetkezeti — tulajdon sokféle érdekviszonyt szül, ennek megfelelően alakult ki a házak kapcsán az önként fegyelmező tulajdonosi érzés. Éppen ezért a Jósavárosban most sókat várnak a íakóbizottságok feltámasztásától. Új élettel megtöltésük bizonyára hozzájárul az egészséges közösségek kialakulásához is — legyünk optimisták! — a jósai szolidaritás, otthoniét, lokálpatriotizmus erősödése a lakótelepet lakónegyeddé emelhetné. Ez nem pénz kérdése, s főleg az itt élőktől függ. Ha a várospolitika is érre koncentrál, remélhető, hogy — ha egyszer lesz — a Jósa-szobor, büszkén tekint majd a róla elnevezett városrész lakóira. Bürget Lajos Amikor a közelmúltban a párt városi végrehajtó bizottsága elismerését és köszönetét fejezte ki a fenntartó intézmények, üzemek, művészeti műhelyek, csoportok vezetőinek, dolgozóinak az eddig végzett munkáért, a feladatokat is meghatározta. Ezek közül az egyik legfontosabb az elvi irányítás és kezdeményezés erősítése. az alkotóműhelyek, intézmények önállóságának és felelősségének együttes érvényesítése, az alkotás, a kulturális nevelés anyagi feltételeinek a körülményekhez képest történő javítása. E téren különösen súlyos a helyzet az új lakótelepeken. Jellemző, hogy a Nyírbátornál is nagyobb lélekszámú Jósavárosban, vagy az immár szintén egy önálló várossal felérő Örökösföldön nincs megfelelő művelődési ház, olyan helyiség, ahol alakulhatna a városközösség, ahol hasznosan és kellemesen tudnák eltölteni a szabadidőt a lakosok, a „kulcsos gyerekek”. Igen szűkösek erre az anyagi lehetőségek, éppen ezért tiszteletre méltóak azok a törekvések, amelyekkel a város illetékesei ki szeretnék elégíteni a kulturális téren jelentkező, egyre magasább helyi igényeket, ugyanakkor hallatni is akar magáról Nyíregyháza — az ország színe előtt. T. L. Havas délelőtt a városnyi városrész betonrengetegében.
