Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-22 / 18. szám
1987. január 22. Kelet-Magyarország — Nyíregyházi Élet 1 NYÍREGYHÁZI ÉLET „így láttuk mi” Á tegnapi Nyíregyháza Emlékezések, újságcikkek, könyvek, monográfiák és levéltári anyagok a forrásai annak az immár két kötetre duzzadt munkának, amelyet a Nyíregyházi Városi Tanács jelentetett meg. Az Utcák, terek, emléktáblák című gyűjtemény — amelyet a szakavatott Margócsy József írt, s rendezett sajtó alá — a szerző szavaival „nem pótol semmilyen várostörténetet, mert nem igyekszik kizárólag objektív szemmel nézni azt a helységet, amely Nyíregyháza néven található a térképen. Ez lehetetlen vállalkozásnak tűnik számunkra, akik ráadásul nemcsak történészek nem vagyunk, hanem történelem szakos oklevelünk sincsen. Az egyoldalúság, a szubjektivitás abban is megnyilatkozik, hogy egyes területekről részletesebben beszélünk, másokról visszafogottabban szólunk, vagy egészen hallgatunk. Elsősorban azért, mert csak arról beszélünk, amiről van emlékezeti, vagy tárgyi adatunk. Így válik ez a gyűjtemény valamilyen „így láttuk mi” alcímmel jelezhető könyvecskévé. ..” ' Margócsy József és feleségének emlékezete, a városról megjelent irodalom- és a levéltári kutatás együttese nem szándékolt várostörténetet pótolni. Ám az is bizonyos, hogy e gyűjteményt sem képes pótolni semmilyen várostörténet. Mert — mint a három éve megjelent első kötet elején is olvashatjuk — a nyíregyházi rádió több éves sorozatát, s ezt a gyűjteményt is az a szükség diktálta, hogy városunk mai lakosságának kb. kétharmada nem itt született. Segítséget kell tehát adni nekik, hogy jobban megismerjék lakóhelyük múltját. Csakhogy az itt születettek számára sem közömbös, milyen mélyek a gyökerek, mennyire ismerjük, következésképpen mennyire szeretjük ezt a tirpák várost, amely lélekszámban, nagyságrendben Budapest után immár a hatodik. A két kötet vállalkozási arányaira a tartalomjegyzék önmagában is rámutat. Ragadjunk csak ki néhány fejezetet. A piac, A csizmadia céh, A vásár, A Kossuth-szobor, A régi Korona-szálló, A Lenin tér története, Érdekességek a nyíregyházi utcákon, Tavaszi szórakozások, Találkozóhelyek, Diák-világ. Majd a második kötet: A városközpont, A városháza, A tér szobrai, templomai. Az északi oldal, A déli oldal, Utak, utcák, közlekedés. A Vasaló-ház és környéke, Ünnepi szokások karácsonytól húsvétig, A mechanikai műszínháztól a múzeumig, A Luther- ház és környéke. Menjünk csak vissza kicsit az időben: hogyan látja a szerző nem is túlságosan régvolt életünk egy-egy epizódját? Már a mai idős városlakót is meglepi, hogy nem is olyan régen még közös csordalegeltetés volt itt és a nem túlságosan széles utcákon egymás mellett baktatott, vagy éppenséggel fic- kándozott, névjegyüket is otthagyó tehenek korzóztak. A mai belvárosban a kondás a szarvtülköt fújta és elviselhetetlenül hangos ostorpattingatással hajtotta a csürhét. A legtöbben innen tudjuk meg azt is, hogy az első világháború előtt nem volt Nyíregyházán tejcsarnók, csak a húszas évek végén épül meg a mai Moszkva utcán a tejgyár, amit követ több helyen az üveges tejárusítás, vagy tejcsarnok. De még 20—30 évvel ezelőtt sem volt ritkaság Nyíregyházán, hogy a tehénnel nem rendelkező városi családok hordatták a tejet a külterületen, vagy a város környékén lakó őstermelőkkel, akik kerékpáron vagy nem ritkán gyalog jelentek meg kora reggelenként a kupákkal. A nagyobb uradalmak féderes kocsival hozták a tejet házhoz az előfizetőknek. A tűzoltók még a harmincas évek elejéig is kizárólag lovas kocsikkal közlekedtek. Ha tűz volt, az evangélikus templom tornyában az egyik harangot félreverték, s a szokatlan hangzás mellé járult a látvány: a toronyablakon egy nagy piros zászlót tett ki a tűzoltó a városnak arra a tájára rtiutatva, ahol tűz ütött ki. Ez igen célszerű volt, főként a távolabb lakók összecsődítésére, segítség kérésére. Szükség is volt erre, mert gyakori volt a tűz. A legnagyobbat 1832. augusztus Kép 1904-ből. Sétáló hölgyek az akkor épült templom mögött a Bocskai út elején. 11-éröl említik a feljegyzések. Éppen déli harangszókor a Csillag utcának a Hatzel téri sarkán álló kerékgyártó házában kezdődött, végigment a Debreceni utcán, egészen a Kígyó utca magasságáig, miközben a Csillag utcán, a Rózsa utcában és a Rókazugban is nagy pusztítást végzett az erős széltől támogatott tűz. Ma már szenzáció számba menő képek szemléltetik a szöveget. Mint például a régi Kossuth téri piac össze-vissza telepített sátraival, a mai Tanácsköztársaság térről 1925- ben készült felvétel, amely szintén á piac képét tárja elénk. Régi üzletek, sarkok, bódék, egykorvolt és jelenleg is álló épületek, a Zrínyi Ilona utcai korzó 67 évvel ezelőtti képe, Benczy Gyula cigányprímás és zenekara, a nyírvidéki kisvasút apró, füstös mozdonya, a Mártírok terén még a felszabadulás után is jó ideig működött „bolhás mozi", az Apolló mása. A nemrég megjelent Üjabb fejezetekből sem hiányozhatott a település legfontosabb közlekedési eszköze, a fogatolt ló. Egy-egy úrnak, gazdának jellegzetes kocsija, szekere, lovának egyéni, esetleg egvéníeskedő szer- számzata, vagy sallangozása jelezte már messziről, hogy kinek a kocsija közeledik. Télen a szánkóknak a színe, alakja, a megkülönböztethető, esetleg a lovak nyakába kötött csengő hangja, azoknak összecsengése adhatott valami egyénit, jellemzőt tulajdonosuknak ... A módosabb városi polgárok saját fogatukkal járnak. Afféle státuszszimbólum,. hogy hány lóra, kocsira alkalmas istálló csatlakozik az udvari épületekhez; a századvégi újságok lakáshirdetéseiből sohasem hiányzik az erre utaló kitétel: magának a városnak is tekintélyes nagy vendég- fogadója van, a mai megyeháza előtt feküdt a Hősök szobrától észak felé. Híresen nagy állása télen is, nyáron is akár száz ló befogadására is alkalmas... A nyíregyházi bokortanyák lakói híresek a lovaikról: kezdettől gondos tenyésztők ... Mennyire szeretnek díszelegni lovaikkal a gazdák, például a városban is látható lakodalmi menetekben. Az evangélikus templom környékén egy-egy nagyobb esküvő valóságos lóparádé számba ment, az alkalomnak megfelelő különleges pántlikázással, szalagos díszítéssel a lovakon, szekeren, ostornyélen, kocsis kalap mellett és kabáthajtókon egyaránt, esetleg éppen kokárdába kanyarítva. A városi fogatok parádés és igás lovainak egyik istállója a város majorjában volt: a mai Erdősor északi oldalán, a pártiskola és a tűzoltólaktanya helyén. Itt tartották a te- nyészméneseket is. A városmajorral szemben, a Kossuth utca sarkánál állt a lovak és a kocsisok közelébe kívánkozó kocsma, a nemrégen lebontott Zöldág. A másik városi istálló a Búza tér nyugati oldalán, a Rákóczi és Árok utca közti bérházak helyén terpeszkedett. Ehhez a Bundi kocsma tartozott. A Zöldágban és a Bundiban (és még mi panaszkodunk a közbiztonságra?!) napirenden voltak a késelések, nevezetes fejbeverések, amelyeket katonai készültséggel, vagy városi rendőri erővel — esetleg közös összefogással sikerült csak megfékezni. A várostörténet lebilincselően érdekes lapjaival találkozunk e kötetek lapjain. Kár, hogy az első kötet már nem kapható, s a másodikból is kevés készült. K. J. Ügyfélfogadási változások Két időpont Nyíregyháza tanácsának mintegy kétszáz alkalmazottjából csaknem másfél százan foglalkoznak rendszeresen az ügyfelekkel, a különféle ügyiratokkal — a százhúszezres nagyváros életének minden napján százával születnek az akták, íródnak a levelek, róják a hivatalos bejegyzéseket. Egy esztendő alatt körülbelül százezer ügyirat készül a tanács osztályain, szakigazgatási szerveinél, és ehhez még hatvan-hetvenezret adhatunk olyan okiratokból, melyeket úgy neveznek: határozatjellegűek. Ide tartozik az anyakönyvi bejegyzés, az adóigazolás, a hatósági bizonyítvány. Tekintélyes számok ezek — ám korunk, mai életünk hétköznapjainak szerves része immár az, hogy „ügyeink vannak”. Nem véletlen tehát, hogy manapság egyre többször kerül szóba a hivatali ügyintézés rendje, annak körülményeinek alakulása. Mostanság elsősorban az a téma: ha lehet, minél kevesebb időt raboljon el kinek-kinek a na- l^i munkaidejéből a hivatalos ügyek intézése — úgy kell tehát szervezniük a tanácsoknak is az ügyfélfogadás rendjét, hogy ama bizonyos munkaidőalapot védjék. „Dolgom van a tanácsonm A megyeszékhely tanácsán most — 1987. januárjának vége felé — a következő az ügyfélfogadási szisztéma: Hétfőn, szerdán és pénteken kopoghat be az ügyfél a tanácson. A hét első napján, valamint szerdán tartják az úgynevezett nyújtott ügyfélfogadást — e két napon délelőtt nyolctól déli tizenkettőig és délután négytől hétig is tartanak félfogadást. Pénteken reggel korábban kezdenek — és délután négyig nyitva az ajtó. Ez már több, mint egy esztendeje érvényben van, ám az az igazság: nem egészen váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A cél nyilvánvalóan az volt, hogy lehetőleg minél többen jöhessenek a késő délutáni órákban, napi munkájuk befejeztével (elsősorban persze azokra gondolva, akik nem váltott műszakban dolgoznak). Mint arról viszont mór lapunk is több alkalommal írt: öt-hat óra tájBan üres a tanács épülete, legfeljebb lakásügyben látni várakozókat. Máshová nem nagyon jönnek ... A „dolgom van a tanácson" felkiáltással kért munkahelyi kilépő (vagy nem is kért kilépés) még mindig divatos — bár igaz. ami igaz, nem tapasztaltak olyat, hogy egy- egy vállalattól, intézménytől csapatostul jöttek volna el napközben a dolgozók. Ez onnan derült ki, hogy egy ideig figyelemmel kísérték, ki melyik cégtől érkezett, s óvatosan azt is megtudakolták tőle, milyen munkarendben dolgozik, tehát mondjuk délelőtt 11-kor munkaidőben van-e. Ügy gondolták: ha egy-egy vállalattól feltűnően sok ember jelenne meg munkaidőben a hivatalokban, akkor annak vezetését értesítik, mivel nyilván nincs rendben valami. Nem így történt — igen nagy szóródást mutatott az ügyfelek munkahelye, munkaideje szerinti felmérés. Amibon a gép segít Ez persze távolról se azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van — hiszen azt senki sem tagadhatja, hogy még ma is sok azoknak az ügyfeleknek a száma, akik munkaidőben kéredzkednek el, holott azután is elintézhetnék dolgukat. Minderre új módszert kívánnak meghonosítani a városi tanácson — de erről később. Előbb nézzünk be egy kicsit a kulisszák mögé ... Az ügyiratforgalomról már szóltunk — nézzük most azt: hogyan is intézik itt az ügyeket. Sok oldalról meg lehet közelíteni a dolgot. Kezdjük egészen „bentről", tehát a tanácsi dolgozó íróasztalának innenső oldaláról, ahol ő ül. Mi az, ami nehezíti, és mi az, ami könnyíti munkáját? Előbb á könnyebbségekről — ezt ma elsősorban a számítógép jelenti. A tanács gépparkja tekintélyessé nőtt az elmúlt évek során, s ma már sok olyan feladat megoldására tették alkalmassá a számítógépeket, melyek addig időrabló, nehézkes munkának számítottak. Az egyik legfontosabb terület: a lakásigények nyilvántartása, a névjegyzék készítése, a- besorolás. Ma már a gép tartja „fejben”, hogy ki kér lakást a városban, s minden ehhez kapcsolódó adatot is itt tárolnak. Egy kicsit visszaugorva: a szerdai napra nyújtott ügyfélfogadást említettük. Nt5s, aki ma (és minden bizonnyal a jövőben is} bemegy szerdán este hatkor a tanácsi ügyfélfogadásra, elámulhat. E napon ugyanis a lakásügyi csoport szakembere is ügyeletet tart — átveszi a lakásigénylést, fürgén betáplálja a számítógépbe az adatokat, gombot nyom itt és ott. S pillanatokon belül megjelenik a képernyőn az igénylő besorolása — a különféle szempontok figyelembevételével kialakult pontszámmal együtt. (A pontozásos rendszer bevezetése egyébként sok változást hozott — sokkal kevesebb az ellenvetés, a vita a besorolásról, mint annak előtte. Mintha a számítógép objektivitása megnyugtatná a kedélyeket...) A számítógépes ügyintézés bevezetésében egyébként országos viszonylatban is úttérő volt a nyíregyházi tanács. Ma már ott tartanak, hogy géppel végzik a népességelőrejelzést, a magántervezők nyilvántartását, a telekigényléseket Is a komputer tartja nyilván. Sőt: a közérdekű bejelentéseket és javaslatokat is számítógépre vitték, s innen bármikor bármelyik bejelentés előkereshető — sokféle szempont szerint: ha kell, a város területei, ha kell, a téma szerint is. Most dolgozik a tanács számítógépes stábja azon. hogy a hivatali belső ügyekben is segítséget kapjanak a géptől: az eszközök nyilvántartásában vagy a bérkönyvelésben. Mitől van a hátralék? ^Szóltunk,tehát a gépesítés jelentette köny- nyebbségekről — most ejtsünk szót a nehézségekről. Az egyik: meglehetősen sok az ügyirathátralék a pénzügyi osztályon, az adóknál. Ez annak köszönhető, hogy 1986- ban lépett életbe a településfejlesztési hozzájárulás rendszere — s ez azt jelentette, hogy rövid idő alatt több, mint harmincezer „teho"-ról szóló határozatot kellett kézbesíteniük a lakosságnak. Ez nem ment köny- nyen — ma sincs minden rendben e területen, de Várhatóan hamarosan egyenesbe jönnek. Mindez persze csak megfeszített munkával lehetséges — és idén újabb „kampánymunka” fenyeget: a házadóval kapcsolatos teendők sora. Egyébként a tanácson rendszeresen figyelemmel kísérik az ügyintézési határidőket — más osztályokon nincs különösebb gond ezzel kapcsolatban. Végül még egy terület, ahol nem könnyű a tanácsi dolgozó helyzete: maga az ügyfélfogadás. Bizony nehéz időnként szép szóval megmagyarázni ezt vagy azt, mert van, aki eleve nagy hangon kezdi, van, aki kioktatásnak veszi a jó tanácsot is. S valljuk be: nincs irigylésre méltó helyzetben az a tanácsi dolgozó, aki aznap már az ötvenedik ügyféllel tárgyal... Nemcsak a városi tanács épületében tartanak ügyfélfogadást Nyíregyházán, hanem a város külső területein is. Oroson állandó kirendeltséget tartanak fenn, az itt dolgozó minden csütörtökön Butvkán találkozik az ügyfelekkel. Emellett Nyírszőlősön. Sóstóhegyen, Felsősimán, Manda- és Vajda-bokorban a hét egy-egy napján fogadják az ott élőket a különféle elintéznivalókkal. Kívül a munkaidőn Végezetül pedig — mint fentebb ígértük — lássuk, mit hoz a jövő. Februártól változik az ügyfélfogadás rendje Nyíregyházán is. A hétfő, a szerda és a péntek továbbra is az ügyfeleké. Hétfőn és pénteken nyolctól 12- ig, szerdán pedig reggel nyolctól este fél hétig kereshetik fel az egyes tanácsi osztályokat az ügyfelek. Persze az ügyfélszolgálati iroda rendje más: itt a hét minden napján nyitva az ajtó — hétfőn és szerdán este fél hétig, kedden és csütörtökön nyolctól négyig, pénteken csak délelőtt. Még egy újdonság: ezután kötelező lesz a tanácsi idézésekben, meghívásokban eleve két időponton megjelölni az ügyfélnek — s az egyiknek az általános (napközbeni) munkaidőn kívül kell esnie! A szombati ügyfél- fogadás is rendszeressé válik! S ez nemcsak azt jelenti, hogy választhat az ügyfél, hanem azt is: minden megjelölt időpontban valóban érdemi ügyintézésre nyílik lehetőség ... Tarnavölgyi György Mindennapos jelenet: ügyfelek és ügyintézők a tanácson.
