Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

..................................."' ..... DIVATLEVÉL PÁRIZSBÓL Ünneplőbe* — farsangra Estélyi Nina RICCI módra. A hosszú ujjú modellt aranysárga és fekete mintás Iámé­ból tervezték, s a „madár” nevet kapta. (Bal felső kép.) Az egyik legszebb modell a düssesszel kombinált fekete bársony kisestélyi az UNGARO divatház jó hírnevét öregbíti. (Bal alsó kép.) A közelgő farsangra való tekintettel csupa alkalmi ruhát mutatunk be a párizsi nagy divatszalonokból. A fekete fényes jerseyből készült rövid ünneplő ruha a DIOR ház modellje. Tes­sék megfigyelni a ruha strasszpánttal ösz- szefogott különleges megoldású buggyos rövid szoknyáját. Erre mondják, hogy ne legyen a szoknya sem az unalomig szok­ványos ... (Jobb felső kép.) Azok pedig, akik fiatalosan, lezseren akarnak farsangolni, ilyen fényes viola-ró­zsaszínű overallba is belebújjiatnak, mint amilyet UNGÁRÓ tervezett. (Jobb alsó Kovács Mari Egészscgemmbh a boltiméi Ecet házilag A gyümölcs- és borecet különösen gyermekek, öre­gek. diétázók számára egész­ségesebb, mint az üzletben kapható 10 és 20 százalék ecetesszencia. Ez utóbbiak ugyanis csupán vízben ol­dott ecetsavak, hiányoznak belőlük az értékes aroma­anyagok, az ecetsav-észte- rek. Ez a magyarázata, hogy sokkal nyersebb, durvább ízűek, s ezért fogyasztásuk könnyen gyomorégést vált ki. Könnyen hozzájuthatunk jó minőségű gyümölcs- és borecethez, ha nem sajnáljuk a fáradságot, és magunk ké­szítünk ilyet. Minden kert­ben akad a szüret után, a betárolás időszakában olyan sérült, hibás gyümölcs, amit tárolni nem érdemes, s ér­tékesíteni sem lehet. Sőt, még olyan gyengébb minőségű, esetleg ecetesedő bor is akad, amiből ecet készíthető. Gyü­mölcsecetet érett gyümölcs­félékből, gyümölcsborokból készíthetünk. Erre legalkal­masabb az alma. Az alapanyag előkészítése során a penészes, rothadt ré­szeket vágjuk ki, és csak érett, tiszta, átválogatott, kis darabokra összevágott gyü­mölcsöt sajtoljunk ki. Az ecetkészités alapja az ecetágy gondos elkészítése. A kierjedt gyümölcsbort önt­sük uborkásüvegbe, és ad­junk hozzá egyharmad nneny- nyiségű háztartási ecetet. Er­re még alkalmasabb az üz­letben is már kapható gyü­mölcs- vagy borecet. Majd az üveget állítsuk 26—28 C-fo- kos helyre, és kössük le ket­tős rétegű tüllel. Nyolc-tíz nap múlva jellegzetes, úgy­nevezett ecethártya képző­dik. amely alól üveglopóval óvatosan leszívhatjuk a kép­ződött ecet kétharmadát. Az ecetkészítést úgy tehetjük folyamatossá, ha az eltávo­lított ecetet újabb bormeny- nyiséggel pótoljuk. A gyümölcsecet nem erős, 5—6 százalékos, ezért a ljé£z-, ecetet hűvös helyen, lezárt palackban tároljuk. Ha me­leg helyen hagyjuk, számol­nunk kell azzal, hogy káros ecetbaktériumok szaporod­nak el benne, s az ecetsavat tönkreteszik: széndi-oxiddá és vízzé bontják le. Gyümölcs- és szölőtörköly- böl is előállíthatunk ecetet. Ekkor a törkölyhöz egy-két- szeres mennyiségű vizet ön­tünk, és 7—8 napig erjedni hagyjuk. Ezt követően a le­vet lefejtjük vagy kiprésel­jük, majd egy liter léhez kö­rülbelül 8—10 dkg cukrot te­gyünk. Az alkoholos erjedés alatt vagy utána lezajlik az ecelsavas erjedés. A kész ecetet itt is óvatosan fejtsük le. Borecet előállításakor az ecetágyat úgy készíthetjük el, hogy egy üvegben egy rész bort, egy rész vizet és egy rész háztartási ecetet Á komfortérzés egyik titka Á lakás páratartalma Az előzőekből következik, hogy ha a levegő felmeleg­szik, akkor a relatív nedves­ségtartalma csökken, ha vi­szont lehűl, akkor növek­szik. Ez a növekedés gyors lehűléskor eléri a 100 száza­lékot. Ezen érték fölé nem is emelkedhet, hiszen a fö­lösleg azonnal kicsapódik. Ezt látjuk télen például a lakások (vagy a hideg autók) üvegén, szélvédőjén, amikor bepárásodik; de ettől lesznek vizesek a konyhák hideg fa­lai is. Az alacsony nedvességtar­talmú — és emiatt túlságo­san száraz — levegő modern - lakáskultúránk következmé­nye. Régen, amikor még rit­kaság volt a központi fűtés, a kályhák kéménye „kihúz­ta” a levegőt, az tehát ter­mészetes úton (a falak póru­sain, az ablakok hasadékain stb.) pótlódott. Kívülről te­hát mindig volt utánpótlása a friss levegőnek, amely ned­vességet is tartalmazott. Ez a kényszerű légcsere nem jön létre, ha radiátorok fűtik a lakást. Ez az oka annak, hogy az ilyen helyiségek le­vegője szárazabb. Ezen úgy segíthetünk, ha alkalmas párologtatóedényeket helye­zünk el a radiátorokon. Ha a páratartalom gyors emelé­sére van szükség (például köhög a gyerek), akkor vizes törülközők kiteregetésével ez gyorsan elérhető. 200 forint körüli összegért beszerezhető egy ún. higro- méter; ez a falra akasztható kis műszer a levegő relatív nedvességtartalmát jelzi. Ára hamar visszatérül: a maga­sabb relatív páratartalom ugyanis fokozza a hőérzetet. Mintegy 2 C-fok különbséget tesz ez ki: ennyivel alacso­nyabb hőmérsékletre lülhet­jük lakásunkat azonos me­legérzet elérése mellett ak­kor. ha legalább 50—60 szá­zalékos a páratartalom. Kozmetikai szempontból sem mindegy, hogy milyen páratartalmú levegőben éljük le életünket ősztől tavaszig. A száraz, párahiányos levegő ugyanis a száraz bőrű em­bernek ilyen szempontból is káros. Mivel pedig az évek múlásával az emberek túl­nyomó többségének a bőre egyre inkább vízhiányban szenved, a kellően páradús levegő a korai ráncosodást, a bőr rugalmatlanná válását is gátolja. Ne feledjük azon­ban. hogy a legcélszerűbben párásitott lakás levegője sem ér fel a szabadban végzett sé­tával. Ezt ősszel, télen se ha­nyagoljuk el. Az ún. komfortérzés (ezen a jó közérzetet értjük, ame­lyet semmiféle belső vagy külső tényező nem zavar) egyik fontos tényezője a kör­nyezetünk hőmérséklete és páratartalma. Nyáron nem sokat tehetünk ennek érde­kében, hiszen hazánkban a légkondicionálás nem terjedt el. Télen viszont életünk ja­va részét fűtött lakásban, munkahelyen töltjük. Ko­rántsem mindegy, hogy an­nak milyen a hőmérséklete, és milyen az általunk beszí­vott levegő, vízgőz tartalma. Ha ugyanis túlságosan ma­gas a páratartalom, az aka­dályozza testünk párolgását. Ez a helyzet azonban több­nyire csak nyáron, nagy me­legben fordul elő, ha sok víz­gőzt tartalmaz környezetünk légtere. Télen inkább az el­lenkezőjétől kell félnünk: túl alacsonyra esik szobánk le­vegőjének a páratartalma — elsősorban a fűtés következ­tében. A száraz levegőben fokozottan köhögünk, kráko- gunk. A légutakat tisztítani hivatott kis csillószőrök az alacsony páratartalom követ­keztében nem működnek megfelelően. A nedvességtartalom hiá­nyán viszonylag könnyen se­gíthetünk: nem kell egyebet tennünk, csak kellő mennyi­ségű folyadékot kell elpáro­logtatnunk. A kérdés azonban az. hogy mennyi legyen ez a folya­dék? Más szóval mennyi a levegő ideális páratartalma? A kialakult tapasztalatok szerint a 40 és 60 százalék közötti értéken érezzük ma­gunkat kellemesen. Ez a szá­zalékos érték a levegő ún. relatív nedvességtartalmát jelzi. A levegő ugyanis — az aktuális hőmérséklettől füg­gően — változó mennyiségű, azaz több vagy kevesebb pá­rát képes magában tartani. Minél melegebb a levegő hő­mérséklete, annál többet. Szervezetünk a levegő ab­szolút nedvességtartalmát alig érzékeli. Mi csak azt érezzük, hogy mennyi a rela­tív páratartalom, azaz, hogy adott hőmérsékletű levegő a maximálisan felvehető víz­gőznek hány százalékát tar­talmazza. vagy borecetet keverünk ösz- sze. Az üveget itt is tüllel zárjuk le, és helyezzük 20— 26 C-fokos helyre. A kialakuló ecethártya .alpl.i a borecet kétharmadát : másfél-két hét múlva szív­hatjuk le. A kivett mennyi­séget tiszta borral pótoljuk. Borecet készítésére csak tisz­ta ízű, hibátlan bort használ­hatunk, mert a szag-, illat- és ízhibákat az ecet is átve­heti. Az ecet töménységét a bor alkoholtartalma dönti el. Za­vartalan erjedéskor 10 fokos borból kb. 7 százalékos ece­tet kapunk. Tartcsabb lesz az ecetünk, ha a teli, ledugasztolt pa­lackokat hőkezeljük, vagyis negyedóráig 70 C-fokon tart­juk. Még érdekesebbé, ízesebbé tehetjük_a gyümölcs- és bor­ecetet, s még jobban felhasz­nálható különféle saláták és ételek ízesítésére, ha fűszer- növényeket teszünk bele. Igen alkalmas erre a kapor, a torma, a babérlevél. a gyömbér, a tárkony és még sok más fűszerféle. A cipőtisztítás >mindennapi feladat, mégis az esős, sáros, havas idő beköszöntésével több gondot kell rá fordíta­nunk. Ez nemcsak esztétikai okok miatt szükséges, de a tábbeli élettartamát is meg­hosszabbítja. Íratlan szabály, mely min­denféle fajtájú cipőre vonat­kozik: tisztítószert csak por­tól, szennyeződéstől mentes, teljesen tiszta bőrfelületre vigyünk fel. A másik helyes gyakorlat: tartsunk külön ke­fét a különböző színű cipők ápolásához. Börcipők leporolását vé­gezzük puha szőrkefével, de ha sáros, vagy erősen szeny- nyezett, akkor kemény szőrű, úgynevezett sárkefét használ­junk e célra. Amennyiben ez sem segít, úgy ne kaparjuk a bőrt késsel, éles szerszámmal, hanem kevés szintetikus mo­sószerrel, nedves vattával mossuk le. A cipőt töröljük szárazra, és sámfára húzva vagy újságpapírral alaposan kitömve, szobahőmérsékleten szárítsuk meg. A cipőt soha ne tegyük kályha vagy fűtő­test közvetlen közelébe, mert a bőr megkeményedik, és a talpvarrás könnyen elsza­kad. A száraz, portalanított cipő felsőrészét vékonyan, a sarkakat és a talp feletti érintkezési sávokat vasta­gabban kenjük be puha szőrű kis fogkefére felvitt krémmel. Szinte mindenfajta börcipő ápolására alkalmas a színte­len cipőpaszta. Nubuk- és antilopcipő tisz­tításához csak akkor kezd­jünk, ha az teljesen meg­száradt. Kis drót- vagy gu­mikefével könnyedén eltávo­lítjuk a port, a foltokat. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a világos színű velúr-, antilop- és hasítottbőr cipők legjobb tisztítóeszköze a fe­hér, puha radír. Gyorsabb tisztító hatása van az üveg­porral összekevert festékpor­nak (dörzspor), hatékonyab­ban szünteti meg az úgyne­vezett szalonnásságot, de ke­vésbé használ a cipőnek. A folyékony antiloptisztí­tókat nedves szivaccsal vagy kis ecsettel visszük fel a bőrre, s hagyjuk jól megszá­radni. Száradás után kis drótkefével átdörzsöljük, fel­bolyhozzuk a cipőt. A divatos, világos cipők igen gondos ápolást igényel­nek. Ilyen cipőket lehetőleg ne viseljünk rossz időben, mert a nedvességtől sötét csík keletkezik a talp mellett, s ezt eltávolítani alig lehet. A világos cipőt benzines mag­néziumpor keverékével, vagy tojásfehérjével kevert tejjel tisztíthatjuk. A lakkcipö olyan divatos lett, hogy még télen is so­kan viselik. Pedig a lakkbőr a hidegtől merev lesz, köny- nyen kitöredezik. A lakkci­pőt nyers tejjel átitatott fla- nellruhával tisztítsuk. Ha el­vesztette fényét, próbáljuk nyers hagymaszeletekkel be­dörzsölni a bőrt, és száraz, puha ruhával kifényesíteni. A bőr rugalmasságát sokáig megőrizhetjük, ha néha rici­nusolajjal bekenjük. Amenv- nyiben a cipő fénye nagyon megkopott, kezeljük úgy, mint a bőrcipőket. A sárban, latyakban — kü­lönösen vidéken — fontos szerephez jut a bakancs, a csizma. A bőrnek az esőtől, sártól, kiszáradástól, pené­szedéstől való védelme fon­tos, ezért az ápolószernek jól be kell szívódnia a rostok közé, hogy a bőrt puhán, hajlékonyán tartsa. Házilag is lehet jó bőrpuhító és víz­lepergető készítményt előál­lítani: 50 gr faggyú, 40 gr pataolaj, 9 gr paraffin, 1 gr alumíniumsztearát összeol­vasztott keverékéből. A sztearátot előbb a paraffin­ban duzzasztjuk. HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. január 17. 0 r Ápoljuk cipőinket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom