Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-17 / 14. szám

A kortárs kam kiállítása az Ei Szobámban egy japán pla­kát díszíti a falát. A hiraga- na vagy katakana cifra írás­jelei egy fotót ölelnek körül, amelyről — egy fekvő ma­gyar színésznő mellől — An­dorrai Péter néz a szemlélő­re. A képmiezőben ott a ma­gyar filmcím is: Bizalom. Ez a hét betű volt az összes, ami magyar szót formálva villant elém a Felkelő Nap országában. A japán mozik ugyanis nagy sikerrel ját­szották ezt a magyar filmet. Ilyenkor mindig elfog va­lami megfoghatatlan, de kel­lemes, boldogító érzés: lám, kicsiny országunk kultúrája ezer kilométereket átszár­nyalva is hallat magáról. Tudatos tevékenység ered­ményeként, persze. Hiszen nyári egyetemek, külföldi kulturális intézetek, államkö­zi együttműködések és test­vérvárosi kapcsolatok kereté­ben egyaránt arra törek­szünk, hogy kulturális, mű­vészeti értékeink, hagyomá­nyaink világszerte egyre több emberhez kerüljenek köze­lebb. *. Hírek egyetlen újság egyet­len számából: A Budapesti Madrigálkórus és a Magyar Állami Hangversenyzenekar a spanyolországi Cataluná- ban vendégszerepeit. — Az OKISZ Monteverdi Kamara­kórusa megnyerte a nagy dí­jat az olaszországi Arezzóban rendezett nemzetközi kórus­fesztiválon. Ugyanott a Liszt Ferenc Zeneakadémia debre­ceni tagozatának női kara szintén több díjat nyert. — A debreceni Kodály Kórus a bécsi Haydn Szimfonikus Tár­saság meghívására ötnapos vendégszereplésen vett részt az osztrák fővárosban. — Szabó László Sortűz egy fe­kete bivalyért című filmje ezüst díjat nyert a taorminai nemzetközi filmfesztiválon. Sajtónkban szinte napról napra olvasható valamilyen híradás hazai művészeink és műalkotásaink külföldi sike­reiről. Mintegy rácáfolván azokra, akik kultúránk kül­földi jelenlétét csupán iro­dalmunk elterjedésével minő­sítik. Pedig a kultúra sok hordozóeleme — szeren­csénkre — átlép a nyelvi kö­töttségeken, gondoljunk csak a zenére, táncra, mozgásmű­vészetekre, népszokásokra. E téren alkotásaink sikere gyorsan túlléphet határain­kon. Nem önmagától persze, hanem lökést, indíttatást itt­honról kapva. Olyan rendez­vények formájában, amelyek címkéjén a védjegy: „Ma­gyar napok”, „A magyar kul­túra napjai”. Volt ilyen az idén Bécs, Párizs, Köln, Bonn, Bielefeld, Tokio, Sao Paolo és Róma közönsége előtt. Lisszabonban magyar A szülőház. Természetes és érthető tö­rekvés, ha azt szeretnénk, hogy világszerte reális kép alakuljon ki rólunk. Nem glóriát áhítozunk, hanem olyan tükröt, amely hűen ad­ja vissza társadalmunk fej­lődését éppúgy, mint szellemi életünk sokszínű termését. És miközben hazánkban egy­re jelentősebben észlelhető a külföldi kulturális jelenlét, megfogalmazódik bennünk a kérdés: vajon mi elégedettek lehetünk-e kultúránk külföl­di fogadtatásával? Hírünk a világban: régi vesszőparipánk. Nem hiúság­ból, önérzetből, jogos büsz­keségből, hanem jól felfogott érdekünkből, a kulturális ér­tékeink iránt érzett felelős­ség okán. Ebből az elgondo­lásból keltek életre kultúránk fontos külföldi „követei”, a művelődésünk régi és új ér­tékeit, nyelvünket és irodal­munkat ismertető-oktató in­tézmények. A hozzánk köze­lebbi a legrégibb: hat évti­zede tartja nyitva kapuit Becsben a Collegium Hunga- ricum. A húszas évektől mű­ködik az örök városban a Róma Magyar Akadémia. A nemrégiben új otthonba köl­tözött párizsi Magyar Intézet bázisa erősödött az év elejé­től a magyarságkutatás szol­gálatába állított hungaroló­giai központtal. Varsóban és Szófiában immár három év­tizede működik magyar kul­turális intézet, s tíz éve ha­sonló rendeltetésű intézmé­nyek vannak két másik szo­cialista ország fővárosában, Berlinben és Prágában is. Északi nyelvrokonainkat ötö­dik éve tájékoztatja szellemi életünkről és műveltségünk fejlődéséről a Magyar Tudo­mányos Kulturális Központ Helsinkiben, s nyár óta Pori város könyvtárában is. Kul­turális intézetet szerveztünk Űj-Delhiben; Londonban és Stockholmban sajtóirodák egyengeti!; a kulturális infor­mációk kiáramlásának útját; Kairóban a magyar nagykö­vetség részeként úgynevezett kulturális tanácsosi hivatal működd ive. int. 'menyi kerettel té­lé: nir.is baj. Kulturális i am :i! való ellátásuk a Mi,\ i i n Minisztérium i • í ■ ,/ámos információ i •: rainkon túlra az " i nyelvű lapok. ; ' '!'•■•. révén is. mint fi ■ . /. dopesler Rund­a Ne a a ! f -VH / •’ • t •t-'ifrh, r. • •; ■ »»;•!. . »' ii. : 1 í ■ . ; ■ ' Juhani Nagy János Ahogy Kópházán átléptünk az osztrák—magyar határon, Burgenland falvain keresztül vezet az országút tovább. Rö­videsen megpillantjuk a jel­zést, merre forduljunk Rai­ding felé. Alig negyedóra múl­va a főutcájába érünk, Richard Wagnerről nevezték el, folyta­tása a Liszt Ferenc utca, amely egészen a művész szülőházáig kísér. Ha nem jelezné emléktábla, nem tűnne ki a környezetéből. Körülötte régi, egyszerű pa­rasztházak sorakoznak, mint kétszáz évvel ezelőtt. A haj­dani doborjáni juhászok pát­riáját szelíd patak szeli át. Fa- hídját éppen ifj. Liszt Ádám magas kőfallal védett, tiszttar­tói portája előtt verték le, amely mostanában igen kes­kenynek bizonyult. A centená­riumi évben Liszt tisztelői, ra­jongói, a „Lisztianak”, nem­zetközi zarándokhellyé avat­ták Raidingot, az 'egykori Do- borjánt. A Burgenlandi Tartományi Múzeum gondozza az emlék­helyet. Tágas udvarában bólo­gató gémeskút, árnyas kerti LEHOCZKI KÁROLY: HIDEGBEN Teérted, miattad bánat görnyeszti a bütykös, téli fákat s mint aki társát szóból sem érti topognak hóban felnőtt emberek. Tavasz, nyár, ősz, mind letűntek. Újat már csak a fagy hozhat elém. Függök az idő csapzott kötelén, értem a szelek egymásra hágnak. Teérted is. Belül télben, kiszépült, cicomás szűz­fehéren, nézd, külső tavaszok, nyarak, őszök vad lombja nyűtt testünk beteríti. lugas, a hosszú, tanyára em­lékeztető épület oldalán. Köze­pén a bejárati ajtó felett ma­gyar nyelvű felirat tudatja, hogy itt született 1811. október 22-én Liszt Ferenc. A Soproni Irodalmi és Művészeti Kör ál­líttatta, még 1881-ben. A/ épü­let négy helyiségében a géniusz életútját mutatják be. gyer­mekkorától a Bayivuthban bekövetkezett haláláig. Torná­ca ma előtérnek szolgál, innen nyílik balra a konyha, jobbra a lakószoba, mögötte pedig a Liszt család szűk, közös háló­fülkéje. Most a magas írópul­ton vaskos vendégkönyv, lap­jai órák alatt megtelnek. Szemben vele, a közelmúltban, a 175. születésnapon felavatott emléktábla Bayreuth városá­ból, Hans Walter Wild főpol­gármester helyezte el, a mű­vész mellszobrára Forrai Mik­lós, a magyar Liszt Ferenc Társaság főtitkára tűzte a ma­gyar zászlódíszes koszorút, kö­rülöttük naponta felfrissülő virágerdő. A szobákban öreg bútorok állnak, régi edények a falak mentén, a gyermekkor első hangszerei. Megszólaltatásuk­ra Liszt Ferencet édesapja ta­nította, aki Esterházy Miklós herceg udvari zenekarában, a közeli kismartoni — ma Eisenstadti — kastélyban mu­zsikált. Itt áll az évszázadokat megélt orgona, a szomszéd fa­lu templomából ajándékozták, mert gyakran játszott rajta a fiatal Liszt. A tárlókban leve­lek, kéziratok, kottalapok, fényképek családjáról, bará­tokról, akik a legendás hírű ember és művész közelében lehettek. Erkel Ferenc, Moso- nyi Mihály, Ábrányi Emil tár­saságában láthatjuk öt. majd pesti tanítványai között. Meg­örökítette egy felvétel azt a jelenetet is, amikor élete de­lén szülőházába hazatért, és kocsiját boldog cselédek, is­merősök fogadták. Nem tudom, hogy a hal más Kanada tízegynéh; milliónyi lakosából hány s letett Kanada területén, de a szép és lelkiismerete szerkesztett katalógusból r lehet állapítani, hogy a sz rászok jó kétharmada más látta meg a napvilágot. Tri dadon vagy Csehszlovákiák Franciaországban vagy i nálunk. Hogy magyar sok ' köztük — Mérei Erzsébet, 1 gay Mária, Készéi József tila és mások —, az nyilvá budapesti bemutatás miatt van, de könnyen lehet, hog magyar születésű művés olyan szerepet töltenek be kanadai kisplasztikában, rr a 30-as évek Hollywooc ban . . . Készéi József Attila portréja bizonyos mérté mosolyrá késztet: a hajd baloldali szellemű Eure költők antológiája összeáll ja, a népszerű Villon-átüH az utóbbi harminc évben £ posan megváltoztatta nézet Ám már Engels megmom hogy az írói életműben a Karen S. Harding: Totem a írás sokkal lényegesebb, r a téves politizálás. E lej kább akadémikusnak mond tó portré mellett Készéi egy másik műve áll: Elsi gély-f elszerelés nukle szennyeződés esetére. Sikkt agyusztált akasztófakötél, p tos használati utasítással. „ gyes technika, 30X20X cm", közli az adatokat a talógus, mert a tudomány morbid tréfát is köteles fel tározni — ettől lesz aztán : zán morbid tréfává a dőlő; Készéi két művét azért demes kiemelni, mert mi kettő kivétel az óceánori tú érkezett anyagban: sem M élyet szippantok a leve­gőből és újra érzem a hófehérre mosott vá­szon tiszta, klórmeszes illatát. Anyám batyuja ilyen mit. A töpörödött, ráncos képű. fekete fejkendős, kis öregasszony, ökrös Mari — ahogyan min­denki hívta Törökszentmikló- son —, így marad meg emléke­zetemben. Anyámat legtöbbször batyu­val a hátán láttam. Kenyérke­resetének eszköze volt. Ebben hordta a Polgár-féle urada­lomba. meg Surjányba. Szent­tamásra a cselédeknek az ócs­karuhákat lisztért, zsírozóért, sóért . . . így jutott a eselédbér- böl, a kommencióhól szá­munkra is harapnivaló. A fehér vászonból kötött batyu, melyre a csomót anyám mindig a szájával, fogaival kö­tötte. az éhség csillapítását je­lentett■ Ila este megérkezett a Csiszn„ikóba (a ctg- ysor­ra). fűti - nm elébe si-gi -i. le­emel"’ hátáról a térti"!. Még ki sem ’ nmózta a : alatt, mar ■ em a beh radó ken y- ;tölt szál hur­ka. 1 kalács más fino" \ kévémI atát. Hala etettem. -Item a hó c alá. < hon­in Ham ámulta: étel Anyám batyuja végigkís iskolaéveim egy részét. Tői szentmiklós nagy, lapos, ál település Szolnok megyéi Az alvégen főleg a római tolikusok, a felvégen a re mátusok laknak. Itt van a Á batyu szegényebbek negyede is a ros szélén, a cigányváros, nen jártam én a rórr\ai katoli felekezeti iskolába a ham cas évek végén, a negyve évek elején. Akkoriban tanítás volt t előtt is, délután is. Csakh én igen távol laktam, s ha zamegyek. bizony nem é vissza a délutáni órákra. . lönben sem sok értelme volna. Szegény anyám, mir a hátin; cipelte az ebédelne .kálvi nit: léniába az ócska hűk".-1 cg,: ■■■ ! i, iv!i,'ii! ! nap: ivi-grii. sem bontóit'.! ; -agg fehér i.,-t a káj<• ii; jUidon. clö> te in ió ■ : ros ken'i/rréf. lói • ■■ •• ura ró!’ Kultúrául^ külföldön. I. KM HÉTVÉGI MELLÉKLET filmhét, Stockholmban ma­gyar textiltörténeti kiállítás, Torontóban és Ottawában kisplasztikabemutató, az USA-ban ötvösművészeti ki­állítás és előadóművészek vendégszereplése, Nagy- Britanniában magyar fotó- történeti tárlat, Líbiában tu­dományos könyveink szem­léje, Üj-Delhiben és Iszlá­mábádban a Magyar Nemze­ti Galéria festészeti anyagá­ból rendezett bemutatók — egyebek között ez szerepelt az idei eseménynaptárban. Tarka változatosság. Ki- ' vülálló ne tervszerűséget ke­ressen benne, hanem a meg­valósulásnak, az eredmény- , nek, a kedvező visszhangnak ] örüljön. (Az esetleges fogya­tékosságok és aránytalansá- ! gok bizonyéra nem kerülik el az illetékesek figyelmét.) 1983-as adatok szerint 75 (13 szocialistá, 44 fejlődő és 18 tőkés) országgal működtünk együtt kormányközi kulturá- ' lis egyezmény vagy munka- terv alapján, s azóta jó né­hány újabb megállapodást is aláírtunk. A szocialista or­szágok többségével 1990-ig szóló munkatervek vannak érvényben. E kapcsolatokban a minél teljesebb viszonos­ságra törekszünk, bár ez nem mindig valósítható meg. Boldizsár Iván szerint az a terület, ahol „hírünk és saját képzeteink egybevágnak”: a zene és a film. Irodalmunk alkotásai határainkon túl már nem olyan ismertek, mint amilyenők értékük sze­rint lehetnének. Liszt Fen szikázáta lii'ijyi Las/iti váz'-ii,:."-írből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom