Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
Kjyj HÉTVÉGI MELLÉKLET 1987. január 3Q Történész vagy régész szeretett volna lenni. A sorsa mégis úgy alakult, hogy érettségi után afiödöllöi Agrártudományi Egyetemre jelentkezett. Itt 1976-ban kapott diplomát. Dolgozni a napkori Kossuth Tsz- ben kezdett, ahol üzemgazdasági csoport- vezető volt. Három évre rá már a BOS- COOP Termelési Rendszer üzemgazdásza. 1980-ban került a megyei tanács mező- gazdasági osztályára, amelynek 1985 végétől helyettes vezetője. Időközben vállalat- gazdasági szakmérnöki diplomát is szerzett. ■Jelenleg az MSZMP Politikai Főiskola hallgatója. Takács László 35 éves. Felesége Nyíregyházán ügyész. A megyeszékhelyen élnek. • Aszályos év volt 1986. A szeptemberben végzett felmérések alapján a megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek jelentős része borúlátóan várta az év végét. Mit mondhatunk ma az esztendő zárásáról? A szeptemberi felmérés alapján kialakított helyzetkép az akkori tényeken alapult. A végleges adatok alapján elmondhatom, hogy 15 százalék feletti aszálykár 10 tsz-ben, és 20 százalék feletti aszálykár 25 tsz-ben volt. A számítások alapján az összes kiesés 210 millió forint. Az aszály sújtotta üzemek közül 23 — a jelentős károk ellenére — várhatóan nyereséggel zár, 12 szövetkezet viszont veszteséget jelzett. Megyei szinten 15—20 tsz-ben várható pénzügyi hiány, melynek értéke 150 millió forint körül lesz. Számításaink szerint a veszteséges üzemek felében gyorsított szanálási eljárással kerülhet sor a pénzügyi egyensúlyi zavar megszűntetésére, összességében elmondhatom, hogy termelőszövetkezeteinkben az 1984. évi mérleg szerinti eredmény prognosztizálható, ami az év második felében várttól lényegesen jobb. Minek köszönhető a viszonylagos eredmény? — Mindenekelőtt annak, hogy szövetkezeteink többsége 1986-ra jól felkészült. Ennek eredményeként rekordtermést takarítottunk be kukoricából, napraforgóból, dohányból. A ' kalászos gabonák termésátlagai is meghaladták az 1985. évi átlagokat. Téli almából jó közepes mennyiségű, de kiváló minőségű termés volt. Exportkötelezettségeinket — a korábbi évektől jobb •minőségben — lényegében teljesítettük. Mindezek mellett jelentősen hozzájárult az év végi eredmények javulásához az is, hogy szövetkezeteink év közben hatékony intézkedéseket tettek az aszályból származó kiesések pótlására1, a takarékosabb, szervezettebb gazdálkodásra. Hogyan készültek fel a termelőszövetkezetek 1987-re? — Az őszi vetéseket, a talaj-előkészítést az átlagostól nehezebb körülmények között és nagyobb költséggel tudták elvégezni. Az őszi kalászosok vetés-előirányzata nem érte el az előző évit, de a teljesítés megközelítően azonos szinten alakult. A tervhez képest búzából 5 százalékkal, őszi árpából közel 3 százalékkal vetettek többet. Lucernából — a kedvezőtlen talajviszonyok következtében — közel 20 százalékkal kisebb területünk lesz a tervezetthez képest. Az őszi vetések kelése nem túl biztató, de a helyzet még nem reménytelen. Az 1987. évi felkészülés időarányosan jónak mondható. • Az évzárás és tervezés kapcsán sok szó esik a szabályozók változásáról, amit a szövetkezeti vezetők túl gyakorinak, esetenként kiszámíthatatlannak tartanak, melyekhez az előzőek miatt nehezen lehet alkalmazkodni. Mi erről az Ön véleménye? — Kétségtelen tény, hogy a szabályozók 1980 és 1986 között gyakran, és általában nem előnyösen változtak. Az elvonások jelentősen nőttek. Más tényezőkkel együtt a szabályozók, a termelési és értékesítési feltételek változásai sok szövetkezetét kritikus helyzetbe hoztak. A műszaki, gépesítési háttér állapota jelentősen leromlott, a bővített újratermelés lehetősége csökkent. Sok szövetkezetben már az egyszerű Hétvégi interjú Takács László MEGYEI TANÁCSI OSZTÁLYVEZETŐ-HELYETTESSEL a szabályozók hatásáról újratermelés, az elért szint megtartása sem volt megvalósítható. A jelenlegi szabályozó változás az elvonás és támogatás egyenlegét a támogatás javára pozitívvá teszi. Ez jelentős változás az elmúlt esztendők gyakorlatához képest. A szövetkezeti vezetőknek egyébként igazuk van abban, hogy az utóbbi években néhány esetben elvárható lett volna, hogy a szabályozók tartósabb érvényűek legyenek, mert a módosulások alkalmazkodási gondokat vetnek fel. Példa erre a keresetszabályozás változása, ami az eredetileg meghirdetett hároméves időtartamot sem érte meg változatlanul. A szabályozó módosítások többségét viszont az egyre inkább piacorientált gazdaságban természetesnek kell felfognunk. A A szabályozók idei módosításait a szokásostól korábban meghirdették. Az állattenyésztésben év közben meghirdetett változásokra hogyan reagáltak az üzemek? Az üzemek kedvezően fogadták a változásokat. Ez elsősorban az állattenyésztési telepek rekonstrukciójának indításában és a rekonstrukciók kezdésének tervezésében mérhető. 1986-ban 233 millió forintos beruházási költséggel, 27 állattenyésztő-telep felújítása kezdődött meg, 1987-ben pedig várhatóan 160 millió forint értékben újabb 11 telep felújítása indul meg. Az állomány a sertés- és baromfiágazatban 1985-höz képest jelentősen nőtt. A szarvasmarha- és juhtenyésztésben viszont a szabályozó változás kedvező hatása még nem érzékelhető, itt 1986-ban is további létszámcsökkenés volt. Az állománynövekedés a telepi rekonstrukciók megvalósulásával együtt 1988-ban várható. Az intézkedések jól szolgálták az ágazat jövedelempozíciójának javítását, de üzemeink egy része még további kedvező változtatásokat vár, elsősorban a tenyésztésnél és a húsmar.hatartásnál. Jelenlegi információink alapján 1987-ben nem számíthatunk újabb intézkedésekre. • A támogatási rendszer 1987-re meghirdetett változásai közül melyek a megye szövetkezetei számára a legfontosabbak? — A beruházási támogatások változásai közül az ültetvény telepítésének támogatásával kezdem. 1987-től — az üzemi tervek szerint — jelentős mértékű almaültetvénytelepítések várhatók. Figyelmet érdemel, hogy a fajtaszerkezet javítása, a piaci igényekhez jobban igazodó termelési feltételek megteremtése érdekében egyes almafajták telepítésének fix összegű támogatása az 1986. évihez képest a duplájára emelkedik. Nem szabad, hogy elkerülje az üzemi vezetők figyelmét az sem, hogy meghatározták az almaültetvény-korszerűsítés fogalmát is. A beruházási támogatások körében a legjelentősebb változások az állat- tenyésztést érintették. Az építési beruházásoknál igénybe vehető támogatások mértéke a tejtermelő tehenészet és juhtartás esetében 50 százalékos, a sertéságazatban 35 százalékos, a baromfitenyésztésben 30 százalékos. A gépi technológiai beruházási támogatás valamennyi ágazatban 50 százalékos. Fontos változást jelent, hogy a meliorációt és az öntözést a támogatási rendelet szerint számszakilag és a beruházási konstrukció vonatkozásában is összevonták. A gazdaságilag elmaradt térségben gazdálkodó üzemek 10 százalékkal nagyobb mértékű támogatást vehetnek igénybe. A megye szövetkezetei számára különösen fontosak a meliorációs beruházások. E célra ebben az esztendőben várhatóan 165 millió forint állami támogatás áll rendelkezésre. A megye termelőszövetkezeteinek többségét érinti a kedvezőtlen adottságú nagyüzemek támogatásának szabályozása. Történtek-e változások ebben? — A támogatási rendszer alapjait nem érintő kisebb korrekciókra került csak sor az árkiegészítés elszámolásában az állat- tenyésztés egyes területein, valamint a termelési adóból visszafizetendő fejlesztési hozzájárulások visszafizetési rendjében. A változtatás a termelési adó központi csökkentése, vagy megszüntetése miatt keletkező visszafizetési gondok feloldását szolgálja. Fontosnak tartjuk, hogy a kedvezőtlen adottságú szövetkezeteink — elsősorban az elmaradott térségekben — a jövedelmezőségi pozíció javítása érdekében nagyobb mértékben élhessenek a termelésiadó-visz- szatartás lehetőségeivel. • A támogatási rendszer változásai mellett a termelőszövetkezeteket érzékenyen érintik a jövedelemszabályozás módosulásai is. Mit mondhatunk erről? — A jövedelmadó mértéke, fizetésének feltételei nem módosultak. Az adóalapot érintő új előírás viszont — amit már az 1986. évi adóalap megállapításánál is alkalmazni kell —, a részes munkavállalásos foglalkoztatási forma iránti érdekeltséget javítja. Ez a változás a zöldség-, gyümölcs- és dohánytermesztésben figyelemre méltó kedvezményt biztosít szövetkezeteinknek. Változások történtek a jövedelemadó-kedvezményekben is. Ezek közül én két dolgot tartok fontosnak. Egyik az adóvisszatartás mértékének változása az elszámolt kamat százalékában másik pedig a kukorica vetés- területe után igénybe vehető adókedvezmény hektáronkénti ezer forintra való növelése. A keresetszabályozás feltételeinek 1986- han történt változtatása sok ellenérzést váltott ki. Az idén újabb változtatások lesznek. — Jelentős változás az, hogy a kereset- növelés lehetőségét jobban összekötötték a teljesítmény növekedésével. Hozzáteszem, hogy ez-nem jelent könnyítést, de nagyobb teljesítmény esetén több pénzt lehet keresni. Módosulás az is, hogy 1987-től a szarvasmarha-, sertés-, juhtenyésztésben és a halászatban munkahelyi pótlék fizethető a termelésben közvetlenül részt vevőknek. A pótlék mértéke az arra jogosult dolgozó alapbérének, alapmunkadíjának legalább 20 százaléka. Az eredmény felosztásában és az alap- ™ képzésben is történtek változások. Miket emelne ki ezek közül? — Régi kívánsága az üzemeknek, hogy meglegyen a lehetőségük az újítók jobb anyagi elismerésére. Én is mondogatom minden fórumon: az újítókat, a szervezési, technikai és technológiai újításokat meg kell fizetni. A. mostani változások lehetővé teszik ezt, hiszen az újítási, közreműködői díjat nem kell bérköltség, illetve az érdekeltségi alap terhére elszámolni, hanem költségként kezelhető. Felhívom a figyelmet még arra, hogy adómentesen képezhető a gyermekgondozási segélyben és díjban részesülők után szociális, kulturális alap. A háztáji és kisegítő gazdaságok adóz- tatásában is történt változás? — Igen, 150 ezer forintról 300 ezer forintra emelkedett az adómentes árbevétel határa. Ez jelentős kedvezmény, és remélhetőleg újabb ösztönzést ad a népgazdasági szempontból is hasznos kistermelés fejlesztéséhez. Az elmúlt hetekben már hallhattunk, w olvashattunk több állat felvásárlási árának emeléséről, valamint a műtrágyák arának csökkenéséről. Mit tud még az árak várható alakulásáról mondani? ~ — Az említetteken kívül más kedvező változásokról nem beszélhetünk, legfeljebb még a hármas mentesítést megvalósító sertéstelepeken az egyszeri betelepítés támogatása könyvelhető el pozitív változásként. Az elmúlt években megszokottak szerint a gépek 4—5 százalékos, az alkatrészek 6—7 százalékos, a növényvédő szerek 7—8 százalékos, az áruszállítási tarifák 9 —11 százalékos árnövekedésével kell számolnunk. A Napjainkban megyénkben egy nagy je- w lentőségű program végrehajtásán dolgoznak. Mi várható az elmaradott térségekben a mezőgazdaság fejlesztésében? — Mezőgazdasági üzemeink több mint 5,5 milliárd forint értékű beruházás megvalósítására adtak be pályázatot, melyhez területfejlesztési alapból közei 3 milliárd forintot igényeltek. Sajnos 1990-ig ilyen mértékű igények kielégítésére nincs pénz. Az előzetesen várttól kevesebb üzem számíthat támogatásra 1988-ig is. A mezőgazdasági osztály rendelkezésére álló fejlesztési és meliorációs támogatási keret többségét ezekben a térségekben használtuk fel. A jövőben is kapcsolódni kívánunk a tervezett fejlesztések megvalósításához. A program keretében feltétlenül szól.pi kell arról is, hogy a minisztérium az eddigieknél több lehetőséget ad az érintett üzemek számára az okszerű földhasznosítást elősegítő művelésiág-változtatásokhoz — ezen belül az erdőtelepítés ütemének növeléséhez —, és a haszonbérietek kiterjesztéséhez. A változtatási lehetőséggel 30 termelőszövetkezet és 2 állami gazdaság élt. A kérelmek felülvizsgálata során 19 ezer hektár föld művelésiág-változtatásá- ról, illetve haszonbérletbe való adásának lehetőségéről kell dönteni. • Még egy utolsó kérdés. Mi a helyzet az adósságterhek csökkentésével? — A mezőgazdasági szövetkezetek V. kongresszusán elhangzott, hogy sor kerül az adósságterhek törlésére, illetve csökkentésére. A pontos részleteket várhatóan az év első negyedében megtudjuk. Az már biztos, hogy bizonyos szövetkezeti kört nálunk a megyében ez már 1987-ben érinteni fog, és az is biztos, hogy a terhek csökkentése, vagy törlése nem automatikus lesz, hanem pályázat alapján, feltételhez kötötten kapják majd meg — akik megkapják — az engedményeket. Nagy jelentőségű döntés végrehajtása előtt állunk, ami eladósodott szövetkezeteink helyzetét alapvetően megváltoztathatja. Köszönöm a beszélgetést. Sztancs János .. . nem könnyű esztendőt kezdünk. S ez persze távolról se csak szerintem van így. Sokat hallottunk és hallunk mostanában arról, milyen helyzetben van gazdaságunk, hol mit kell (kellene) jobban csinálni ahhoz, hogy kilábaljunk a gondokból. 1986 kemény év volt, ezt senki se tagadja, s az is nyilvánvalóvá lett az év végére: nem úgy sikerültek dolgaink, ■ ahogyan azt terveztük. Ennek okairól, gyökereiről természetesen ugyancsak sokat tudunk — elemezte-elemzi — az ország vezetése éppúgy, mint a legkisebb üzemé. Sőt: ki-ki maga is megteV hette ezt — számba véve, hogy vajon mi az, amiben hibázott, s mi az, amiben másképp kell tennie 1987- ben. (Feltételes módot használtam az előbb: ..megtehette”. Nem véletlenül — hiszen sajnos, még távolról sem tartunk ott, hogy ezt mindenki meg is cseleked- je, hogy mindenki a maga portája előtt söpörjön ...) Mindenesetre, amikor olvastam, hallottam, hogy előtérbe kerül az úgynevezett differenciált fejlesztés a gazdaságban, akkor nekem nemcsak az ugrott be, hogy egyes ágazatokat kiemelten, másokat alig támogatnak a fejlesztésben, hogy lesznek csődbe jutó, tehát rosszul, gazdaságtalanul, nem kellő hatékonysággal gazdálkodó cégek, és jó pár embernek kell új munkahelyet keresnie. Más is eszembe jutott a differenciálásról: vajon arra lesz-e energiánk, lehetőségünk, hogy kellőképpen elkülönítsük az emberi értékeket, hogy azoknál is rangsoroljunk. Egyáltalán: a differenciálást ne csak a gazdaság szűkén vett hasznossága, hanem az abban dolgozó emberek értékei szerint is alkalmazzuk. Magyarán: már megint a régóta emlegetett „emberi tényező” jár a fejemben. Olvasom, hallom: bizonyos ágazatoknak „húzó ágazattá" kell válniuk, hogy kellő alapot, hátteret te- ' remtve más területekre is jótékony hatást fejtsen ki eredményességük. Ehhez viszont feltétlenül hozzá kell tenni: „húzóemberek” is kellenek — de nagyon! Nincs olyan üzem, vállalat vagy intézmény, ahol ne lelnénk néhány dolgozót, akik akkor is megteszik a magukét, akkor is kellő mértékű erőbedobással dolgoznak, ha erre a várt erkölcsi és anyagi megbecsülés nem készteti őket. Akkor se lazítanak, ha nincsenek szem előtti, ha nem olyan sürgős a munka, ha nincs kilátásba helyezve jutalom, vagy prémium. ök azok, akik szeretik, amit csinálnak. Hogy mennyien lehetnek? Higgyék el: többen, mint gondolnánk! Mert azzal egyszerűen nem tudok egyetérteni, hogy ma mindenki csak azért hajt, azért dolgozik nagy intenzitással, mert minél több pénzt akar keresni. Lehet, hogy sokan megmosolyogják véleményemet — pedig nem alaptalanul mondom. Ismerek nem egy és nem két úgynevezett átlagembert, akinek nem kín mindennap bemenni a munkahelyére, aki jókedvvel tud dolgozni és igyekszik jól csinálni, amit csinál. Sok vitát hallottam mostanában arról, hogy vajon általános-e manapság hazánkban a kimerítő hajsza a pénz után, mennyien lehetnek azok, akiknek a hangulata romlik, sőt egyenest rossz. Lehet statisztikákat készíteni ilyen-olyan felmérések alapján, lehet véleményt mondani környezetünk feltérképezése után — amelyek rendszerint árra lyukadnak ki: a megélhetés gondjai, az anyagiak hiánya miatt vannak ilyen problémák. Azaz: annak jó a közérzete, akinek megvan mindene. Ez az, ami nem igaz. Mert nézzünk csak körül: azt látjuk, hogy a kielégített igények mindig újakat szülnek. Sokszor hallani: annak van a legtöbb panasza, akinek a legtöbb van mindenből... S azokat nem vesszük észre, akik j ólrosszul, de megvannak — ám van valamilyen többletük: szeretik a munkájukat. Márpedig azt hiszem, ha az ember napi nyolc ............................ IIM,\ órát eltölt valahol rendszeresen, mint amilyen a munkahelye, s ott nem érzi rosszul magát, mert kielé- < gülést nyújt a munkájú —, akkor élete tekintélyes da-> rabjával elégedett. Az emlegetett differenciálásnál erre is oda kellene figyelnünk, és ezeket az értékes embereket segíteni — mondhatnám úgy is: megbecsülni. Mert ha rossz mások közérzete, ha nem — ők tisztességgel teszik a dolgukat. És ez nemcsak azért fontos, mert van kikre támaszkodni — hanem azért is: van kiktől tanulni.
