Kelet-Magyarország, 1987. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 2. szám
1987. január 3. Kelet-Magyarország 3 Mezőgazdaság: Százak klubja É lenjárók klubjának nevezik a tsz-eknek azt a körét, amelyet néhány jellemző mutató alapján az első százba sorolhatnak. Legutóbb 1985 gazdálkodása alapján is elkészült a toplista — hogy a slágerek világából vegyük kölcsön a lassan közhasználatú kifejezést. Kétszer is végigböngésztem. de nem találtam közöttük szabolcs-szat- márit. Elgondolkodhattam azonban, hogy az első száz minek alapján kerülhetett be eme exkluzív klubba, és azon is. hogy vidékünkről miért maradhattak ki még azok is. amelyek a legjobbaknak számítanak — itt. Az 1. sorszámmal a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet büszkélkedhet. Az első reflex alapján a távoli és ismeretlen — legalább is mifelénk ismeretlen — közös gazdagról azt hihetnénk, valami melléküzemági nagyhatalom. Manapság ugyanis köztudottan . ezek boldogulnak leginkább. Nos, tévedés ... A magas jövedelem szinte kizárólag alaptevékenységből ered. Ilyen is van. De azért a továbbiakban érvényesül a megszokott irányzat. Mert mi jut eszébe egy tévéreklámon élő embernek a 48. helyezett kesztölci Jószerencsét Tsz-ról? Nyilván nem a bánya, hanem a tapéta. amellyel teleragasztja az országot. És Gyermely. A 62. helyezett Petőfi Tsz? A hírneves metélttészta, a háziasz- szonyok kedvence. Nem akarom itt tovább folytatni az ingyen reklámot. Talán env- nyi is bizonyíték arra. hogy aki valamivel úgy kitör, hogy annak országos híre van. az bérletet vált a százas klubba. És hogy nemcsak ezzel lehet bejutni, hanem becsülettel űzött alaptevékenységgel is. az pedig arra illusztráció, hogy a kiegyensúlyozott, nyugodt légkörű gazdálkodással is el lehet jutni elég messzire. Egv kis irigykedést kelthet mifelénk, de nem hagyhatom szó nélkül: néhány gazdaságban 110 ezer forint körül van az éves személyi jövedelem. Több mint kétszerese a minálunk elég gyakran előfordulónak. Ez persze nem mérvadó, mert a tabdi Szőlöskert Tsz-ben (49.) nem több 59 ezer forintnál. Ennyi néhol Szabolcs-Szat- márban is előfordul. Őket véletlenül mifelénk is van szerencsénk ismerni, mert kereskedő ügynökeik fel-fel- tűnnek. Nem tudni, hogy jutalékuk benne van-e ebben az összegben. Ugyancsak megirigyelhetnénk. különösen a krumplis gazdaságok. hogy a forráskúti Haladás Tsz (42.) rajta van a toplistán. Mifelénk is tudnak né- hánvan kiválóan burgonyát termelni. »T ode minden hiába, a mieink kimaradtak. Közelünkből a hajdúnánási Béke (97.) „fut még", a három tiszavasvári tsz némelyike talán ott lehetne mellette. Az adottságaik nem sokban különböznek. Nekünk — hogy legyen mit tanulsággal fontolgatni — szintén jó lenne egy toplista. Megyei persze. mondjuk ..húszak klubja'* lehetne a neve. Hátha időnként kiemelkedne közülük valamelyik, magasabb osztályba lépve. Esik Sándor A Nyíregyházi Számítástechnikai és Ugyvitelszervczési Vállalat nagy teljesítményű számítógépekkel vállalatok részére is végez adatfeldolgozásokat. (Elek Emil felvétele) Kérdések és válaszok —a Parlamentben Következetesebb lépéseket Szokás ilyenkor, hogy az év első napján, vagy első munkanapján az újságírók kérdéseket intéznek járókelőkhöz. üzemek, szövetkezetek, intézmények dolgozóihoz: mit várnak az új évtől, milyennek képzelik, mit szeretnének, s ők mit tesznek azért, hogy olyan is legyen? Ilyesmi történt december 19-én és 20-án a Parlamentben is. a kérdéseket azonban a kormány tette fel, a válaszokat pedig az ország lakosságát képviselő honatyák adták. Nem voltak irigylésre méltó helyzetben, hiszen mielőtt 1987-ről döntöttek volna, meg kellett hallgatniuk — a pénzügyminiszter expozéjában. hogy 1986-ban nem úgy sikerültek dolgaink, ahogyan azt egy évvel korábban elhatározták. Nehéz döntés A költségvetés bevételei nem érték el, kiadásai pedig 3—4 százalékkal meghaladták a tervezettet; hogy a megtermelt jövedelem kisebb mértékben emelkedett, mint ahogy kellett volna, s még ha magyarázható is a hiány oka — a mezőgazdaságot aszály sújtotta, az élelmiszer-gazdaság termékeit olcsóbban tudtuk eladni, mint ahogy szerettük volna — az már kevésbé magyarázható: miért nem képes megújulni vállalataink többsége; miért megy olyan nehezen a termékszerkezetváltás: miért csak a költségek nőnek, s miért nem a nyereség, az eladhatóság is. Tulajdonképpen ezek miatt mondta felszólalása végén Técsy László Szabolcs megyei képviselő, a nyírtassi Dózsa Tsz elnöke, hogy fájó szívvel fogadja el a költség- vetést, de hasonló volt a véleménye a többieknek is. Mert ugyan ki örülhetett volna annak, hogy újabb sikertelen esztendőt hagyunk magunk mögött, s ez a sikertelenség hatással lesz még az új évre is. A legtöbb elmarasztalást az ipar kapta. Érthető volt hát, hogy Tölgyes István nyírbátori képviselő — aki a Csepel Szerszámgép- gyár nyírbátori fúrógépgyárának dolgozója — egy kicsit rosszul érezte magát a kitapintható iparellenes hangulat miatt. Mondta is szünetben: igazságtalannak érzi a szemrehányásokat. Sok minden hozzájárul ehhez, például a szabályozók gyakori változásai. amit nem lehet az ipar nyakába varrni. — A mi szerelőműhelyünkben éjjel-nappal kemény munka folyik, s azt hiszem, joggal tartják sérelmesnek az ilyen véleményeket, akik lelkiismeretesen állnak oda mindennap a munkapadok mellé. Azt sem értjük: miért kell egy,ország parlamentjében beszélni, vagy dönteni arról, hogy csak akkor lehet bért emelni, ha teljesítmény van mögötte. Nálunk sohasem volt fizetésemelés januárban, mi mindig akkor kaptunk többet, amikor már látszott, hogy munka és eredmény van mögötte. Akik fittyet hánynak — Az ipari bizottság ülésén elhangzott: mit teszünk azokkal a vállalatokkal, amelyek minden döntésre, utasításra. szabályra fittyet hánynak. Én valami olyasmit mondtam rá, hogy betartható szabályozókat kérünk és akkor meg lehet, sőt meg is kell követelni azok betartását. És mi lesz jövőre? Nem tudom, 2,8 százalékkal kellene a termelést növelni, Vajon képes lesz erre minden vállalat? Szerintem nem. Sok vállalat már kimerült, nem képes tovább fejlődni, tehát az az érzésem, nem lehet mindenkitől ugyanazt várni. És végre meg kellene szüntetni azokat az értékrendzavarokat. amelyek léteznek, élnek és rossz hatással vannak « társadalomra. Hogyan tudom én megmagyarázni munkatársamnak, hogy a fővárosban ugyanazért a munkáért majdnem kétszer any- nyi jár? Hogyan tudják nekem megmagyarázni, hogy tegyünk többet és dolgozzunk nyereségesebben, amikor a: elvonás mindig a nyeresége sen gazdálkodókat sújtja, a veszteségeseket pedig kisegíti az állam? A nyírbátori képviselő tulajdonképpen nyitott kapukat döngetett, hiszen mint az később Lázár György miniszterelnök szavaiból kiderült, a kormány is tarthatatlannak ismerte el azt a helyzetet, hogy a jól gazdálkodók azért zúgolódjanak tovább, mert jövedelmükből sokat vonnak el. a gyengén gazdálkodók pedig, mert szűkén mérik nekik a támogatást. Ezek a vélemények ugyanis a kormány gazdaságirányító munkájának gyengeségét fejezik ki. Ezért mondta a miniszter- elnök: ez az egyik legfőbb oka annak, hogy alig léptünk előre a jövedelmezőség és az egyéni teljesítmény szerinti differenciálásban, de ez az oka annak, is, hogy a munkaerő ha mozdul, nem azok felé az ágazatok, vállalatok felé veszi az irányt, amelyek fejlődőképesek, amelyek termelésének növeléséhez a legtöbb népgazdasági és végső soron személyes érdek fűződik. A követelmények érvényesítése 1987-ben az állami költség- vetés bevételeinek döntő részét a vállalatoknak kell megtermelniük, s ez nem is kevés összeg. Többre számítanak a lakosság befizetéseiből — adóiból és illetékeiből — is, de csak így jut a beruházások közvetlen támogatásán felül fedezet a lakásépítés támogatására, a társadalombiztosítási kiadások növelésére, egészségügyi, szociális, oktatási, kulturális és sportcélokra, de több kell jusson már beruházásokra is. hiszen elavult gépekkel aligha lehet a mainál korszerűbb, eladható termékeket előállítani. Nagy vita volt az ország- gyűlés téli ülésszakán a költségvetésről, olykor kemény szavak is elhangzottak. de azért végső következtetésként mégiscsak kitűnt: nehéz helyzetünkből egyetlen kivezető út van; a Xlll. kongresszuson megfogalmazott gazdaságpolitika és a VII. ötéves tervben konkretizált követelmények következetes érvényesítése. Más szóval — mint ahogy Lázár György megfogalmazta — megkerülhetetlen szükségszerűség, hogy fordulatot hajtsunk végre a hatékonyság javítására alapozott offenzív gazdaságpolitika kibontakoztatásának irányába. Ha nem így járunk el, veszélybe sodorhatjuk annak megőrzését is, amit már elértünk és menthetetlenül lemaradunk a nemzetközi versenyben. Balogh József Találkozások ÉSZÉRVEK, SZÁMOK, felelősséget ébresztő mondatok — egy sor dolog abból a kelléktárból, mely jobb munkára, több eredményre igyekszik serkenteni, s nem ok nélkül, a nemzetet. Mindez kell. így jó, magam is azok sorába tartozónak érzem magam, aki az ébresztést, a mozgósítást, a meggyőzést vállalja. De ha szabad, akkor mindehhez tennék valamit. Nem puszta okoskodás mián, n^m azért, mert talán illik a jóra mozgósítás tárházát kiegészíteni. Az ösztönzési erre az az összegzés adta. amelyet az év végén a hírlapíró is elvégez. Ez a leltár nem az írott cikkek mennyiségét veszi számba. Nem a megtett kilométereket adja össze. Sokkal többről van szó. Felidéződnek ilyenkor az arcok, az emberek, akik az elmúlt esztendőben az íráshoz nélkülözhetetlen élményt szolgáltatták, azok az emberek, akikkel ismeretség, netán barátság szövődött, akik rend- re-másra hitet adtak —. vagy éppen visszaadtak — a köznek író embernek. Van köztük papírgyári munkás, tsz-elnök, tudós koponya, parasztnéni. er- . dész, vető gazda, helyét kereső diák, fiatal műszaki. kereskedő . . . SOROLNI NEM TUDOM ŐKET, hiszen sokan vannak. Éppen ezért nem névsort kínálok most. hanem azt a nagy tapasztalást, ami az ő révükön gazdagított, s adott érvet ahhoz, hogy érdemes közakaratra buzdítani. Tőlük származik az a többlet, amit a jövő mun- kálásának nagy, történelmi időszakában mint jelentős tényező szerepéi. Nem szlogenek, nem bölcs mondások, nem fogadkozások jellemzőek. Több annál, amit erkölcsi, emberi tartásuk ad, ami legalább olyan fontos tényező a cselekvéshez, mint a meggyőző érv, a sorakozó szám, a lelkiismeretet mozdító beszéd. Mert voil valami, valami elmondhatatlan többlet a találkozásokban. Csupa olyan dolog, ami több mint pénz, több mint anyagi lehetőség, több, mint a jólét mérhető jegyeinek megszerzésére irányuló tettvágy. HŐSEIM — hadd nevezzem így őket — nagyszerű. s bizonyára sokakra jellemző tulajdonsága a tisztesség, a becsület. az emberszeretet, a hazaszeretet, az emberi melegség, a családhoz való törhetetlen ragaszkodás, a hit a jobban, a törekvés a legjobb elérésére. Furcsa talán, de akkor, amikor gazdasági kérdésekről esik szó. ez a néhány, számomra talán mindennél fontosabb tulajdonság igen nagyra nőtt. Mert lehet ezernyi észérv, ha nincs mögötte az érzelmi telítettség, a haza iránti elkötelezettség. az emberi viszonylatok magas szintű értéke, az egymásért tenni tudás. De ott sorakoznak még az önzetlenség, a segítés. a derű. a humor, a szeretet megannyi megnyilvánulásai. amelyek mind-mind azt mutatják: az emberekben gazdag az érzelmi világ, ami nélkül aligha ér talamit a hűvös racionalizmus. Találkozásaim leltára imígyert vált igen gazdaggá. Így kaptam új, mindennél fontosabb érvet ís meggyőződést ahhoz, hogy mindaz, amit dokumentum és parlamenti expozé kifejez, eljuthat a megvalósuláshoz. Kár lenne, ha ezeket a tulajdonságokat, viselkedési formákat, emberi értékeket nem honorálnánk. ha ezek másodlagossá degradálódnának. Pedig ezek nélkül aligha juthatunk- előbbre. A sok-sok óra beszélgetés 1986-ban hétről hétre új és új lendületet adott a munkához. Ők,győztek meg arról, hogy igenis létezik tartalék, van pluszerő. tud jóra s jobbra serkenteni a nehézség is. SOKAT HALLANI MANAPSÁG ARRÓL, hogy vannak siratói életünknek. Olyanok, akik kényelmes hadállásaikból lövöldözik a kétely, a hit - telenség. a ború nyilai: Lehet siránkozni annak, aki nem tud arról, mint s mit gondol a világról a hétköznapok embere. Jó ezért járni falut, üzemel, várost, gyárat, iskolát. Jó lenne, ha járná az is. aki nemzetet sirat. Talán leszáradna műkönnye, talán még mosoly is kerülne az arcokra. Russel lord, aki az írástudó felelősségéről írt. talán nem írta le kellő súllyal: aki betűk láncát fűzi gondolattá, ismerje népét, s ne csak sajnálja, de becsülje is. E becsüléssel lettem gazdagabb 1986-ban. Bürget Lajos f gy bizonyos Karma - zyn tavasszal ezzel a meglepő kérdéssel fordult hozzánk: — Hogy is hívják azt az utcát, azt a hosszút? A belvárosban. Nem jut eszembe. — Hát a belvárosban van egy pár utca — mondta Koszon, a költő. — Hát éppen ez az — mondta . Karmazyn —. eszembe is jut egy pár név: Hoza, Wspólna, Zuzawia. Nowogrodzka. De ezek mind a másik irányba mennek. Keresztezik azt a másikat. hogy is hívják.’! — Marszalkowska — mondta Solowiejczyk asz- szony. — Ez az — örvendezett Karmazyn. — A Marszalkowska’. Tegnap óta nem jut eszembe. Micsoda elmezavar. hát nem? — Apróság — mondta Koszon, a költő. — Megesik az ilyesmi. — Hogy is hívjak azt a kalapos jtikot .' Azt u kis növésűt? — Napóleon? — találgatott Solowiejczyk asszony. — Igen. Napóleon — mondta Karmazyn. — Köszönöm. * Nagyon zavart. Megan: A javulás hogy nem jutott eszembe, pedig a nyelvem hegyén volt a neve. — Egy kicsit nehézkes a gondolkodása — mondta Solowiejczyk asszony, amikor Karmazyn elment. — Egy kicsit igen — mondtuk. A következő hetek igazolták ezt a felvetést. Karmazynnak minden pillanatban volt valami kérdezmvuloja. Azután hirtelen vége szakadt ennek Karmazyn nem kérdezett v többet. — Úgy látszik, jobban érzi magát — mondta Koszon. a költő. — Biztosan — helyeseltünk. Amikor Karmazynt egyenesen megkérdeztük arról, hogy is volt az, egész bele- borzongott a visszaemlékezésbe. — Szörnyű időszak volt.' Nagyon fárasztó. Minden pillanaban kérdeztem valamit. — Az a legfontosabb, hogy már elmúlt — mondta Solowiejczyk asszony. — Hála istennek igen — mondta Karmazyn. — Most már azonnal elfelejtem, mi az. amit kérdezni akartam £ zek után megállapítottuk, hogy ha Karmazyn nincs is teljesen jól. mindenesetre sokkal jobban van. mint volt
