Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
1986. december 24. 09 táció nem ünneprontás, ha ajkamon feltör a keserűség, nézzed csak: a „mennyből” szárnyas angyalod mit cipel a hátán, repülők kísérik a gonoszság szárnyán, ma messze tőlünk, s holnap, ki tudja hol, holttestünk fölé talán anyánk hajol. 'Őh, ne vígy minket a kísérteibe! A Béke szent pálmáját tedd le a földre, legyen már Békesség, hogy az emberek megtehessék az utat, s szálljanák fel Hozzád, s végtelen titkod kibogozzák. M iiig emlékezetes számomra — még gyermekségem idejéből — az a karácsonyeste, x> amikor nagy- tiszteíetű K. Gy. szülőfalum híresen ékesszavú lelkipásztora a felvett ige magyarázatát befejezve, ismeretlen verset idézett. Akkor csak a vissaatérő refrén szavait rögzítette az emlékezetem és a ritka megrendültség felemelő élményét: „Ott fenn a keresztfán suttogja a szél Kinyílik a rózsa, kihajt a levél.” Hogy mi és miért hatott rám ott és akkor olyan mélyen, ma sem tudom megmondani. Magyarázatot költ- hetnék hozza., de ez aligha lenne érdekesebb, mint maga a tény. Amit viszont bizonyítani tudok — a magam számára legalábbis — azzal, hogy az egyébként gyengülő emlékezet annak az estének minden további és megelőző mozzanatát éles fénnyel ve- i . títd vissza ma is. Hogy a templomból kijövő gyülekezet az utcán még elénekelte a „Leszállt az ég dicső királya” kezdetű éneket, s mintha csak folytatásként, ugyanezt tette kisvártatva a szomszéd F. A. szentestét köszöntve, meghatottál» és rátartiao re- zeigtetve erős hangját: „Légy üdvözölve szent karácsony, ki földre hoztad az eget.” Rövid ideig élt még a szokás, hogy a háziak közül egy csatlakozván a tisztességtevőhöz, faluszerte köszönteni induljanak. A vers emléke hosszasan kísért, míg évek múltán ráleltem aztán, s a töredéket visszahelyezhettem eredeti összefüggésébe: „Elhervad a rózsa, lehull a levél. Hiába hisz ember, hiába remél?” És akikor a megtalált költemény felidézte bennem az emlékezetes karácscxnyeste bibliai texusát is: „Csillag származik Jákobból, királyi példa támad Izraelből, aki elveszi a világnak bűneit.” A Messiás, Isten fia és felkentje, a Szabadító, a Megváltó. ★ Lehet, hogy e kétségbeesetten reménykedő vers segített megértenem a Krisztus-várás keresztény mítoszának lényégét; az ember elementáris erejű várakozását a vigasztalásra és az üdvösség ígéretére. Hiszen minden istenes ének a földi élet nyomorúságát, szenvedését és szeretet- lenségét panaszolja. S, minthogy a vallásos ember hite szerint „nem porból támad a veszedelem, s .nem földből sarjad a nyomorúság, hanem nyomorúságra születik az ember", csak a csoda segíthet. Az Űr egyszülött Fia álSzín, illat, íz, aroma Ünnep és bor íepi asztal elmaradha- illéke a bor. Jólesik pohárral leöblíteni a >ny gonddal készített ét, elbeszélgetni, a ré- t, emlékeket felidézni így tették nagyapá- ídapáink is. Valószínű- redek szokása ez, hi- íemes szőlőt úgy 8—9 ismerik az emberek, feltehetően három- • évvel ezelőtt már kortyolgatták, hiszen ír írás is tanúskodik, ek a szív felvidítása ilálták fel, és ajándé- tz embernek — mond- ígendák. Tény, hogy nban a papoknak és a testőröknek naponta -egy kupa bor. Az inék szerint ezt a hete- mtosabb dolognak tar- V föníciaiak és a per- jyakorta fogyasztották, igyar ukkon pohár bo- a földre löttyintenek, Iható a finneknél is, ami bizonyára régi múltra tekint vissza. Homéroszt tíz város mondta magáénak. Tíz város versengett azért, hogy szülővárosának mondja. Többé-kevésbé így van ez a borral is. A mezopotámiaiak figyeltek fel legelőször a szőlőnedv finom zamatára, s váltak mestereivé a borkészítésnek. Innen kezdte el hódító útját Görögországon, Európán át a világ minden részébe. Magyarországon a XV. század táján vált a nemesek kedvenc italává. Aki nemes, vízivástól mentes — mondogatták. S valóban a főurak vizet nem is igen ittak. A bor leginkább az ünnepek itala. Erről kérdeztük Pap Miklóst, a Tokaji című könyv szerzőjét, aki könyvéért nemrégiben a Párizsban székelő Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Szövetség rangos díját nyerte el. — Hogy a közel-keleti népek barokk festé- emóciona- íusának és íköltészetének yhatású elő- ira, Federico occi csupán y grafikát ké- ett, az Angya- idvözlet a leg- sb közülük. Angyali üd- letet a Franco Maria II la Roveré ál- a loretói baka hercegi kábájába mcg- delt és 1584- i befejezett tménye alapkészítette. :el Baroccl a II. században L-ljesedö fes- rézkarcoló stí- egyik úttörőlett. ■ico Barocci (TJrbino, 1532 körül — 1612): Angyali üd- t. 1584—1588. Rézkarc, rézmetszet és hidegtű. életében a mohamedán vallás elterjedése előtt mennyire általános szerepet játszott a szőlő és a bor, az leginkább a biblia ó- és újtestamentumából világlik ki. Damaszkusztól Hebronig virágzó szőlőkultúra alakult ki ezen a tájon. A héberek már itt találták a szőlőt, a termelését aztán rendkívüli módon tökéletesítették. A biblia egyszer tiltja a bort, másszor ajánlja. A valóságos tiltás csak a túlzott borélvezetre vonatkozik. A bor a vallásokban is bizonyos funkciót tölt be, ily módon is kapcsolódik az ünnepekhez. A boráldozatok kultusza már a pogányok vallásvilágában is megvolt. Mint legértékesebb áldozatot, az italt az isteneknek ajánlották föl. A görögök is borral locsolták az oltárt. A bibliában a számok könyvében szerepel „a boráldozatot a szentéjben ajánld fel az Űrnak’’. A boráldozatok szokása aztán a keresztény liturgiában is tovább él. A mise legfontosabb részében az úr- felmutatáskor a pap ezeket mondja: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Felajánljuk néked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét." Kanyarodjunk mégis vissza a jelenhez! Most, amikor a szeszfogyasztás ellen hadakozunk, célszerű volt-e a borról könyvet írni? — A bort nem szabad egy helyen említeni a szeszes italokkal. Már csak azért sem, mert az alkoholisták megszokott itala nem az egészséges, értékes, természetes anyagokat tartalmazó bor, hanem az agysejteket, idegsejteket és szervezetet tönkretevő tömény szesz. Mit javaslok én? Az alkoholizmus elleni küzdelem egyik formája lehetne az is, hogy az iszákosokat a tömény italok fogyasztása helyett rászoktatnánk a mértékletesebb, egészségesebb és az étkezést jól kiegészítő borfogyasztásra. Sőt még ezt is kulturáltabbá kellene tenni. Messiásra várni? dozatával és a szeretet erejével. Kilátástalanságot és vigasztalást, elveszettséget és reményt egyszerre sugalló mítosz. Megváltoztathatatlannak mutatja az ember földi létezésének viszonyait, de szenvedések által megválthatónak á túlvilági boldogságot. Elfogadhatatlanul szűkre szabja az evilági cselekvés lehetőségeit, végzetszerűen megrögzáti mindazt a rosz- szat, ami szenvedést okoz, de a hit emelkedettségével fenntartja a jó képzetét, amelynek birtokában erkölcsileg bírálhatók a világ fonákságai, minden ami emberellenes. És karácsonykor egy pillanatra — mintegy megerősítendő, hogy tényleg lehetséges — földre száll a menny. A tradíciók ereje arra kényszeríti az embert, hogy kibújjon hétköznapi bőréből maga is és a szeretet erényét gyakorolja. A Megváltó megszabadít a bűneinktől, aligha nem ez a legfontosabb, hiszen leginkább saját gonoszságunktól szenvedünk, ha nem is tudjuk ezt, megannyi didergő király. ★ A megváltás keresztény hite lényege szerint a halál utáni lét előkészületévé fokozza le az életet. Külső túlvilági akarat és akció elhatározásának következményeként hirdeti elérhetőnek az üdvösséget. Mégis sokszor lett a történelemben valóságos mozgalmak ösztönzője. Elnyomás és egyenlőtlenség eltörléséért, 'földi igazságtalanságok megszüntetéséért zászlót bontott forradalmak hivatkozási alapja. És — bármilyen furcsa is — a szeretet eszményének fenntartásával a tudás és ész hitetlen, s hitet tagadó szellemi építményeinek sugalmazója. Az ember újabbkori történelmében a halmozódó tapasztalatok alapján kezdte kótségbevonni a „ nyomorúságra születik” végzetszerűségét. Az ember természetellenes, ésszel felfoghatatlan állapotának tartani nyomort és egyenlőtlenséget, elnyomatást és az acsarkodó gyűlöl- séget. Azt állította, hogy minden ember jónak születik. És á hitet is felelőssé tette az ésszerűtlen viszonyok tartós fennmaradása miatt. Világosságot akart gyújtani, az értelem fényénél újrarendezni a földi közállapotokat : a szabadság, egyenlőség és testvériség nevében. Az ész államát, értelem és tudás megváltó erejében bízva. A nagy kísérlet — a francia forradalom — amely a teljes megvalósulást igencsak közeire ígérte, súlyos kudarcélmény tanulságaival szolgált. A viszonyok átrendeződitek anélkül, hogy lényegüket illetően megváltoztak volna. A megváltás változatlanul időszerű jövő program maradt. ★ Időszerűek a megváltáseszme elvont eszményei is: béke és szeretet, egyenlőség és igazság, Krisztus tanításainak humanista erkölcsisége. Vallásos és profán utópiák egészen a marxizmusig ívelnek. Amelynek megváltáseszméje nem csupán profán, tehát istennélküli és nem is csak elvont ész-építmény, mint volt a felvilágosodás századában. Az ember megváltását mint önmegváltást, önfelszabadítást, mint gyakorlati-forradalmi tevékenységet fogja fel. Megfejtve a földi nyomorúság titkát, ennek megszüntetését az ember feladatává teszi. Származás és tulajdon osztálykülönbsé- geioek felszámolását jelölve meg a mozgalom közvetlen céljaként, az ember valódi történetének kezdeteként. Az esélyt és felelősséget visszaszármaztatja az embernek. Bizonyítja, hogy ténylegesen egyedül ő maga lehet szerencséjének kovácsa, mintahagy volt is a történelemben: saját drámájának szerzője és szereplője. És, mert úgy gondolta, hogy a jövő fantasztikus előlegezése akár az üdvtan, akár a talaj- talan utópiák formájában csak elterel a jelen harcaitól, józanul a halaszthatatlan napi teendőkre emlékeztetett. ★ Az elnyomottakat mindennapjaik igazságtalanságainak szorítása és elviselhetetlen- sége vezette harcra. Ennek folyamatában alakult ki meggyőződésük: van kiút a jelen nyomorúságaiból, az emberi természethez nem méltó berendezkedésből. Harcuk sikerei, melyet a közeli és végleges megoldás igézetében folytattak és megtorpanások kijózanító tapasztalatai feleseltek egymással a mozgalomban. A látszólag elvégzetthez való visszatérés kényszerűsége azzal is megterhelte a küzdelemnek elkötelezettet, hogy naponta megküdzjön meggyőződésének bizonyosságáról, miközben tudomásul veszi, hogy nincs megváltás. Ma is tanuljuk még, hogy „bizonyosságunk ne váljon rögeszmévé”, hogy a mozgalom elmélete ne váljon kételkedést nem ismerő hitté, s hogy elfogadjuk: „nincs olyan győzelem, amely befejezné a történelmet.” Hogy megszabadítsuk a haladás gondolatát a hozzátapadó, egyoldalúan diadalmas képzetektől. Hogy ne arról képzelegjünk: minden úgy történik, ahogy elgondoltuk. Hanem meggyőződésünk az legyen, hogy csak a haladásra érdemes rátenni életünk tétjeit. Annak tudása, hogy nincs közvetlen megváltás, fájdalmas felismerés, nehéz ismeret, de tudatos harcot folytatni a körülmények tényleges megváltoztatásáért csakis ezzel a tudással lehet. ★ A keresztény vallás megváltás mítosza — mint minden példázat — sokértelmű. Sokszor egymást kizáró következtetések levonására indíthat. Általános emberi tartalmának erkölcsi példóza- tosságának gazdagsága éppen abban van, hogy a változó körülmények között hozzáfordulónak részben új tanulsággal szolgálhat. Ezért soha sem haszontalan, ha okulásunkra időnként hozzájuk fordulunk. A megfeszített Jézus azzal a keserű tapasztalással nézett sorsa elé, hogy áldozata nem változtatta meg a földi embert. A tömeg a rabló- gyilkos Barabbásnak követelt kegyelmet, őt értékelte többre, őt tartotta megmentének. A bűntelen megváltót nem értette, s ez a tény ellene ingerelte. A szenvedések elő- érzetétől meggyötört Krisztus esendően emberi kérése a Gecse- máné-kertben: „Uram, ha lehet, múljék el tőlem e keserű pohár”, nem találhatott meghallgatásra. A megváltónak elkerülhetetlen osztályrésze a szenvedésteli áldozatvállalás. De, ami a legfőbb: hogy küldetését betölthesse, Isten egyszülött Fiának az Ember fiává kellett válnia, mert csak az ember válthatja meg magát. Kiss Gábor S Bodnár István Barka Ferenc rajza
