Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-10 / 290. szám
2 Kelet-Magyarország 1986. december 10. gáltatás régi, bevált formája a méret utáni ruharendelés. Az 1977-től működő részleg — remélhetőleg — újra visz- szanyeri régi hírnevét. Felvételünkön Horváth Mónika gimnáziumi tanuló báli ruháját igazítja Bállá Bertalan szabómester, (ny. cs.) Népi kollégista voltam G yermekként kerültem 1946. szeptember 9- én a mátészalkai Móricz Zsigmond Népi Kollégiumba, akkor még a 14. évemet sem itöltöttem be. Napjainkban az S. O. S. falu hallatára — a 40. évforduló kapcsán — úgy érzem, akkor az egy ilyen jellegű intézkedés volt: 50 tanulni vágyó fiatalnak adott fedelet, napi élelmet, s mindezek mellett: családi otthont. Ezt az utóbbit tenném előre, mert a kezdeti nehéz lépéseket csak a családtagokra jellemző, egymást segíteni akarással lehetett megtenni ... Falusi szülők fizikai munkához szokott gyermekeinek munkája alapján alakult, szépült a környezetünk. A magunkénak éreztünk mindent: az édesanyánk szőtte falusi rongy- pokróccal élfedett ajtókat- ablakokat, a hideg decemberi napokban többnyire csak lelkesedésünk melegével fűtött „háló-tanuló-tár- salgómiosdó” szobánkat. Még ma is felemelő érzés végiggondolni, hogy a szatmári-beregi rész szinte minden falujából verbuválódott fiatalokat milyen rövid időn belül szinte családdá kovácsolta a jövővárás. Az első napokban elindult mozgalmas élet állandó meghatározója volt az itt élő és tanuló fiatalok egész életének. A társadalmi tevékenység, amit a kollégiumban végeztünk, ereinkbe szívódott és „nyugtalanná” tett bennünket: ki-ki a saját iskolájában folytatta az aktivitást, vagy ha úgy kellett, falujárásainkkal tettünk hitet elkötelezettségünk mellett. D ecember 19—20-án kerül sor Mátészalkán egy emléktábla felavatására. Ekkor az egykori alapítók, a NÉKOSZ- ásták, tanárok és a 40 év előtti kollégiumlakók is találkoznak. Emelt fővel gyülekezünk előtte, és hittel, önmagunk által igazoltan valljuk: mi jó útravalót kaptunk, olyat, amely még ma is, holnap is 'velünk llesz, bennünk él. Dr. Toronicza Gyula A régi posta helyett újat, korszerűt kap a város. A tetszetős küllemű birtokba vehetik a szalkaiak. (csiky) épületet rövidesen Értéket mentenek Kétévi vajúdás után városvédő egyesület született. Az „újszülött” legfőbb célja — titkárának, Lengyel Ferenc városi főkertésznek szavai szerint — az értékek megőrzése. A néhány éve kiérdemelt Hild-érem után egyesek joggal kérdezhetik: eddig ez nem így volt? — Sajnos, nem — mondja Lengyel Ferenc. — A díj indoklásában többek között az is szerepelt, hogy a „bőség zavara” érződik a városon. És ebben igazuk volt a bírálóknak. Az akkori időkben ugyanis nem szűkölködtünk az anyagiakban. Ennek köszönhetően aztán egész városrészek nőttek ki a földből. A városvédőknek nem is ez ellen van kifogásuk. Hogy is lehetne. A lakásokra nagy szükség van. Az bántja őket, hogy közben lerombolták a régi házakat, közöttük olyanokat is, amelyek komoly építészeti értéket képviseltek. Nehezményezik azt is, hogy a város központjában országos főút épült meg, s ezzel nemcsak állandó balesetveszély, hanem a városkép rombolása, a levegő szennyezése is bekövetkezett. Másutt a városból kivinni igyekeznek a főutat — bosz- szankodik Lengyel Ferenc, majd hozzáteszi: — Ezen már nem változtathatunk. Mivel önálló értékes épületünk nem sok van, egyes városrészek megmentésén fáradozunk. Néhány szálkái ház, köztük a Péchy-palota jócskán megéri! — teszi hozzá lelkesen. A városvédőknek a felrobbant posta megüresedett telke okozta a legtöbb fejtörést. A város vezetői ugyanis átadták a területet a Lakszöv- nek, amely a jelenleg alkalmazott korszerű technológiával kívánja a házakat felépíteni. Hogy ez miért baj? A városvédők szerint azért, mert így nem tudják megmenteni, illetve újraéleszteni a régi hagyományokat. Márpedig ők ezt akarják. Keresik is kitartóan azt a kivitelezőt, aki régies hangulatú házak építését is vállalni tudja. Ez a harc még nem dőlt el. Van azonban olyan csata is, amelyet sikerrel vívtak meg. — Az új posta előtti terület beépítéséről sokat vitatkoztunk az utóbbi időben. A tervező műköves díszeket, térhatású megoldásokat akart. Mi úgy gondoltuk, szerencsésebb lenne a városban már korábban megkezdett parképítési szisztémát követni. így ugyanabból a pénzből nem csak jót, szépet is alkothatnánk. Nem kevés harc után sikerült elérni, hogy a városképbe illő zöldterület alakuljon ki. A városvédő egyesület tagjainak sorában olyan lelkes emberek vannak, akiknek a jelen mellett az sem közömbös, milyen lesz a jövő, s hogyan menthető a múlt. Tudja-e, hogy... ...az első „bérpalota” 1911-ben — 75 éve — épült a városban: az akkori Kossuth és Vasút utca sarkán lévő Csizmadia Kálmán földbirtokos telkén. Az épületet, melynek költségei mintegy 80 000 koronát tettek ki, a Vasas és Moksáry építési vállalkozó cég tervezte. A földszinten üzletek és a Közgazdasági Bank, valamint a Csillag gyógyszertár, az emeleten bérlakások voltak. Az akkori nagyarányú építkezés próbált valamit enyhíteni a már akkor is létező lakásínségen. A Csizmadia-palotában jelenleg a könyvtár, gyógyszertár és az olcsó áruk boltja működik. Említést érdemel, hogy a városban a költségvetési üzem közel ezer lakást kezel, mint bérbeadó. ...az első mozi 1913. december 15-én nyílt meg a régi Keller-féle udvarban Almer Károly, Almer Béla helybeli gyógyszerészek és Fazekas Artúr kereskedő jóvoltából. Az Apolló, majd Uránia mozi évtizedekig működött. A felszabadulás után, 1949-ben bezárták, majd renoválták, akkor 26 ezer forintot fordítottak újjáépítésére. Az első előadás a Díszmagyar volt. ... Mátészalkának 1870- ben 3741, 1890-ben 4589, 1900-ban 5405, 1910-ben 5902 lakosa volt. (nyéki) — Nem könnyű a helyzet — mondja a városvédő egyesület titkára. — Mégis azt szeretnénk, hogy a modern módszereket a meglévő régi épületekhez adaptálják az építők. A Kossuth utca és a Kölcsey utca a város olyan két főutcája, amelyek még őrzik az egykori Mátészalka sajátosságait. Ezért szeretnénk hangulatukat megmenteni. A Kossuth utcában már sajnos, alig van lakás. Jó lenne ide visszahozni az embereket. Lehetne „a kultúra utcája” is, ahol nem csak lakhatnának, de szórakozást is találhatnának a városlakók. A mátészalkai városvédők tudják, mit akarnak. Legfőbb szándékuk a hagyományőrzés, az értékek megmentése. Van egy nagy szerencséjük: a város felelős vezetői értik céljaikat, s támogatják követeléseiket. Teszik ezt felelősséggel olyan esetekben is, amikor saját helyzetüket is nehezítik. Némely dolgok ugyanis városvédők nélkül gyorsabban, gördülékenyebben intézhetők. Akkor hamarabb lenne gazdagabb a város, egy-egy épülettel, parkkal. Csakhogy közben jóval szegényebb is múlt emlékeivel, évszázados értékekkel. És ez egyáltalán nem mindegy. Kovács Éva Az oldalt összeállította BABTHA GABOR Röviden MEGKEZDŐDÖTT a lakók beköltözése a nemrégiben átadott harmimc OTP-lakásba. Karácsonyig valamennyi boldog tulajdonos elfoglalja új otthonát. REGI GONDJA oldódik meg a városnak. A helyi tanács és a gabonaforgalmi vállalat között létrejött megegyezés szerint ugyanis rövidesen felszámolják a városközpontot keresztülszelő, s azt alaposan elcsúfító iparvágányt. A fejlesztés útjában álló sínek felbontására még a jövő év első negyedévében sor kerül. AZ ÉSZAKI lakótelepen befejezés előtt áll a lakossági társulásban szervezett szennyvízcsatorna építése. A családok harmincezer forinttal járultak hozzá a hálózat megépítéséhez. BEFEJEZŐDÖTT a Dózsa György út, valamint az Északi lakótelep csapadékvíz elvezetése. Mindkét vezetékrendszer a térség régi problémáinak megoldását jelenti. SOK GONDOT OKOZOTT a korábbi időben a helyi járatú autóbuszok megállásához szükséges leállósávok hiánya. A közlekedés mostantól zavartalanabb lehet, mivel megépítették és átadták a buszmegállókhoz nélkülözhetetlen leállósávokat is. A HAGYOMÁNYOKNAK MEGFELELŐEN idén is megrendezik a karácsonyi ünnepi hangversenyt. A nagy érdeklődésre való tekintettel két napon is fellép az a 350 fős szereplőgárda, amelyet a művelődési házban december 17-én és 18-án hallgathatnak és láthatnak a városlakók. Segítenek a rászorulókon Családgondozás Változik a világ: amíg egyeseknek könnyebb, másoknak mind nehezebb a megélhetés. A nyugdíjasok, a gyermeküket egyedül nevelők, a nagycsaládosok bizony esetenként nehéz anyagi helyzetbe kerülnek. Persze nem csak a pénz, illetve annak hiánya adhat gondot. A felbomló családok mind nagyobb száma bizonyítja: esetenként a lelkiekkel is baj van. Egyre több az italozó ember, aki aztán — legyen bár férfi, vagy egyre többször nő — az egész család életét tönkreteheti. Az effajta légkörben felnövekvő gyermekek súlyos problémákkal küszködve, a család összetartó, biztonságot adó légkörét sokszor meg sem ismerve lesznek folytatói a gyermekkorban tapasztalt életmódnak. Ez a felismerés vezetett a családsegítő központok megalakulásához. Megyénkben eddig négy helyen alakult meg a szervezet, amely január 1-től Mátészalkán is az ügyfelek rendelkezésére áll. Munkatársai elsősorban a konfliktusban élő családok gondjainak megoldásában segítenek, de az egységes családgondozó hálózat létrejöttével az anya és gyermekvédelemben, a fogyatékosok és kallódó fiatalok támogatásában is számítani lehet majd rájuk. A megváltozott munkaképességűeknek egészségi állapotuknak megfelelő munkahelyet, a rossz anyagi 'körülmények között élőknek pedig anyagi se-* gítséget nyújtanak majd. Az utolsó simításokat végzik a városi sportcsarnokban. Az új létesítmény a minőségi versenysport igényeinek is megfelel. „A művészet: ajándék“ a táj, ez a világ hihetetlen gyorsasággal változik, alakul. Amit tegnapelőtt még a jegyzettömbömbe rajzoltam, az lehet, hogy holnap már nem ilesz. Örökre elmúlna, elveszne. Megőrizni, rajzzá, képpé rendezni nemcsak a tegnap megmentése, hanem egy kicsit a holnap. A magam műhelyében akkor vagyak boldog, hia előre tudok beszélni. Akkor, ha elhiszem, hogy a kép az életet szolgálja majd. Nem úgy mint egy forint a kamatát, hanem úgy, mint egy jó, hasznos üzenet a máról. — Hogy ki az amatőr és ki a profi? Ez inkább a pillanat megkülönböztetése. A fontos az, hogy iá képek túléljenek. Nekünk laimatőröknek annyival nehezebb, hogy bár az embert szívesen elivinné a szenvedély, kevesebb az időnk, több a más dolgunk. Kevesebb és nehezebben ki- építhetőbbek a kapcsolataink, törvényszerűen: ha vidéken élünk, magunkban vagyunk. Ez néhia nehéz. Csak példaként: ha mondjuk itt Mátészalkán llenne egy .alkotók klubja, vagy valami hasonló, egy helyiség, ahol néha találkozunk, egy baráti kör, ahol író, zenész, festő, történész, szobrász jól érzi magát, iákkor könnyebb lenne. Talán ilyen is lesz egyszer ... Tarr János amatőr fest művész. Képeit nemcsak M tészafkán, hanem az orsz: különféle területein ismer egyre többen. Abból az alte lomból kerestük meg, hói kiállítása nyílt az ÁFÉÍ telubtenmében. — Hogy hányadik kiállít som? Tulajdonképpen ne tudom. Miért csinálom? 1 olyan dolog, amit az emb mem tud magának se megm gyarázni. Itt élek, itt dóig zom Mátészalkán, nem fest ként. Maga a művészet ajái dék. Nem olcsó, de szeb mintha valaki mondjuk italboltba jár. Az, ha élji tünk egy-egy országos nanf kiállításra, ha képeink élne vannak egy-egy őszi tárl ton, ha valamilyen visszaig zolást kap az ember arn hogy jó az, amit csinál, al kor ez öröm és elégtétel.. — Nem, én nem mondo azt, hogy sikeres ember v gyök. Talán, hiszen messzi eljutnak iá képek, most mi sikeresebb, de ez, amaitőri esetében különösen igaz, i< és szerencse dolga is. Nope sze és a tehetségé, a szor,g; lomé is ... — A művészet? Szenv dély. Élek, megélek, vagyc és jól érzem magam egy tá ban. Sok embert ismerek, engem is sokan ismernek. I Báli ruha A régi helyén, de új vezetés sei és megújult munkastílus sál dolgozik a Divatruháza Vállalat mátészalkai méreti szabósága. A lakossági szó
