Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-24 / 302. szám
Fenyőszag, isten, s ami kell még: balzsam, morfium, hogy megünnepeljék a világon a fényt, amely csalás lett és atombomba — óh, Uram, bocsáss meg, hogy ajkamra veszem a nevedet pogány módon, de aki Veled egy: a keresztény világ már oda süllyedt, hogy nevedben is ártatlanul büntet, s aláaknázza szép eged maholnap. Hallgass meg engem istenem, ahol vagy, Karácson) Mátyá Váci Mihály öröksége Jelet hagyott maga után Egy kicsit korán érkeztem. Fél egy körül járhat az idő, a gyáriak még javában ebédelnek. A Váci Mihály nevét viselő brigádra várok a nyíregyházi Divatruházati Vállalat üzemének előterében. A portán éktelen zajjal szerelnek valamit. A kis büfében az emberek még gyorsan lehörpintenek egy kávét az ebéd után, műszakkezdés előtt. Régi ismerőssel találkozom, mondja, csak nemrég került ide; a régi cégének most rosszul megy, reméli, itt ő is jobban boldogulhat. A hirdetőtáblán kint az ajánlás, hogy a vállalatok a jövő év áprilisáig ne emeljék az alapbéreket. „El ne feledjetek“ Mocorogni kezd bennem a kétség. A temérdek napi gond közepette ugyan kit foglalkoztathat Váci Mi- hály? Egyáltalán jut-e manapság idő, erő, figyelem a versekre? Beszélgethe- tünk-e vajon a költőről és költészetéről anélkül, hogy , feszengenénk, furcsállkod- náok, a kevesek, a beavatottak passziójának tartva a verseskötetek forgatását? Aztán valamivel később, már az asszonyokat hall- i gatva, egy kicsit elszégyel- j lem magam. Ezek a zömmel fiatal nők nem festik ugyan rózsaszínre a valóságot, de kishitűségemet sem igazolják. — Nekem két gyerekem van, de szinte nem múlik el nap anélkül, hogy ne olvasgatnánk — nyitja a sort Pető Sándorné. — A versekhez meg kevesebb idő is elég, úgyhogy ahhoz még könnyebben hozzájuthat az ember, mint mondjuk egy regényhez. Vácit pedig különösen szeretjük, az embersége, az egész élete nagyon közel áll hozzánk. — Valahogy versszerető I brigádtagok jöttek össze 1970-ben, amikor megalakultunk — folytatja Béres Ilona —, ezért természetesnek tartottuk, hogy az ő nevét vegyük fel. Mi sosem találkoztunk vele, csak az édesanyjával, a Váci-brigá- dök egyik megyei találkozóján, ha jól emlékszem, 1985- ben. De a verseit ismerjük és nagyon szeretjük. Nekem különösen szerencsém van, hogy nemcsak itt, a munkahelyen — a baráti körömben is csupa olvasni szerető ember van. Pedig sajnos a fiatalokra ez nem jellemző. A szépnevű Virág Valériát biztatom, védje meg a kortársait. — Sajnos, nem nagyon lehet, mert tényleg így van. Most is kíváncsi lennék rá, hány helyen lesz vajon a karácsonyfa alatt könyv, mert ilyesmit nem divat ajándékozni. A szülőknek, az iskolának kellene megszerettetni az olvasást, de ez nem nagyon sikerül. — Váciról meg különösein keveset tudnak a gyerekek, a fiatalok, a saját nagyfiamon is tapasztalom, hogy — legalábbis az általánosban — nagyon kevés idő jut a mi költőinkre. A tévében is minden szombaton megnézem a verset, de nem emlékszem, hogy Vácira sor került volna — méltatlankodik Petőné. — Talán az a baj — teszi hozzá Tálas Edit —, hogy az ünnepségeken folyton ugyanazokat a verseket hallani, az ember előre tudja, ha Váci, akkor Nem elég vagy Kelet felől... Pedig nem ezt érdemli, én akár Dante rovására is inkább a maiakat tanítanám. A brigádban egyébként mindenkinek van Váci-kötete, most kiállítást terveznek kedves költőjükről. Nem hallottak róla, hogy némely irodalmi körök fanyalogva szólnak Váci munkásságáról. „Örömöd legyen végrendeletem“ A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai is csodálkozva fogadják, hogy Váciról így is vélekedhet valaki. De véleményükön ez mit sem változtat. — Én ugyan nem szeretek rangsorolni, de a ’45 utáni költőknél Váci Mihály szerintem feltétlenül az elsők között van — kezdi egy harmadikos, Bene Zsuzsa. — De szerintem is ártott neki egy kicsit, amiről ő persze nem tehet, hogy mindig ugyanazokat a verseit szavalják, és amiatt nem ismerik őt eléggé az emberek. — így van — ért egyet a negyedikes Pálinkás Klára. — Épp a múltkor lapozgattam a verseskötetét, és én is elcsodálkoztam, hogy például Che Guevaráról is írt. Az én ismerőseim között ő és Petőfi, Arany a legnépszerűbb. Még hogy „nem divatos" . . . Mi mindnyájan szavalni is szoktunk különböző alkalmakkor, és mindig szívesen választunk Váci-verset. Elismerem, egy pestinek talán nem mond annyit, mint nekünk, akik ismerjük a tájat, az embereket, akikről írt. — Igen, az valóban sokat számít, hogy ő is nyíregyházi volt — csatlakozik Ső- rés Ildikó, aki másodikos. — Azon is sok múlik, hogy az ő versei könnyen érthetők, de szerintem az értéket ez nem befolyásolja, mert attól még senki sem lesz „nagy” költő, hogy nem vagy csak nehezen lehet megérteni... Az én tapasztalataim szerint Vácit még az is szereti, aki különben nem irodalombarát. Mintegy akaratlanul is igazolva mindazt, amit a felnőttektől hallottam, elmondják a lányok, milyen sokat számít, hogy a tanár akar-e, tud-e hozzátenni valamit a hűvösen tárgyilagos tananyaghoz. Mádi Gyulánét megismerve percnyi kétségem sem marad afelől, hogy az ő tanítványai megszeretik Váci Mihályt. — Ne vegye szerénytelenségnek, de így volt: az elsők között tanítottam a megyében Vácit... Emlékszem, 1960-ban meghívtuk őt a Kossuth Gimnáziumba irodalomórára. A korai verseit szavalta, és annyi melegség áradt belőle ... Aztán ott voltam a színházban is, a szerzői estjén, mielőtt elrepült Hanoiba. Akkor láttam utoljára, most is előttem van a mosolya, de még a cipője, a nyakkendője is ... Látja, egészen elérzékenyülök, ahogy eszembe jut. Nagyon szeretem, őrzök róla mindent, *\ „Énnekem ezt a homloknyi országot ezt a kitépett szívnél nem nagyobb hazát, e népet és e kor meredekjeit adta sorsomul a lét ” (Ezt! Itt! Most!) ami csak megjelent, könyveket, tanulmányokat, képeket, újságkivágásokat. — Véleménye szerint mi az oka annak, hogy egyesek megkérdőjelezik Váci Mihály költészetének értékeit? — Az ő tiszta, lelkesedő versei valóban nem divatosak, de szerintem ennek nincs jelentősége, hiszen volt idő, hogy Babits vagy Kosztolányi sem számított divatosnak . . . De Vácira visszatérve. Ennek a fa- nyalgásnak oka lehet az is, hogy ma a tárgyak kultuszát éljük, sokaknak csak a pénz számít, és egy ilyen, cinizmusra hajló világban nem lehet sikere annak, aki hitről, tiszta emberségről, érzelmekről ír. Itt van például a hazaszeretet -— a legtöbb emberben él a kötődés vágya, de sokan még ezt is szégyellik, és divat apolitikusnak lenni. A Váci által felmutatott eszmények, értékek igenis maradandónk. És nem olyan szimpla az ő költészete, mint egyesek gondolják, csak ehhez venni kellene a fáradságot, hogy jobban megismerjék a verseit, amelyekből csak úgy süt a szűkebb haza szeretete. Én nyírturai vagyok, és mindig „ráismerek” a tájra, amiről ir, az emberekre, akikhez kevesen kerültek olyan közel, mint ő. — Van-e alkalma a tanárnőnek, hogy minderről a tanítványait is meggyőzze? — A tanterv teljes szabadságot ad a tanárnak, aki önmaga^döntheti el, mit-kit tanít a magyar irodalomból. Ezzel a szabadsággal élve én négy-öt órát szánok Váci Mihályra. Tanítom Ratkó Józsefet is. Szerintem nagyon fontos, hogy gyerekeink ismerjék szűkebb hazájuk költőit. Tudja, nincs tisztább lap annál, amivel egy gyerek indul. És én szeretném, ha Váci Mihály és a hozzá hasonlók minél több jelet hagynának ezen a lapon. „Méltók közt egynek fogadj el“ A Beregnek, Tiszaszalká- nak fogadott fia a költő. Hűségüket mégsem kezdte ki sem az idő, sem az irodalmi vita. — Egyenesen felháborodtak rajta az emberek — mondja a vásárosnaményi könyvtár igazgatója, Antal Miklós. — Lehetséges, hogy itt is van, aki megkérdőjelezi Váci költészetének ma- radandóságát, de jellemző az itteni közvéleményre, hogy ha van is ilyen — nem mondja ... Emlékszem, annak idején Margó- csy József Váciról tartott előadását is egész nap elhallgatták volna az emberek. Az évenként Tisza- szalkán megrendezett emléknap, a szavalóversenyek pedig nemcsak fenntartják, még növelik is Váci népszerűségét. Társadalmi hozzátartozástól függetlenül az emberek értik, érzik ezeket a verseket. Ebben nagy szerepe van az itteni pedagógusoknak is, akik nagyon sokat tesznek az anyanyelvi nevelés érdekében, Váci Mihályért, akinek versei szebbnél szebb példákkal szolgálnak. — Érzékeli ezt a népszerűséget a könyvtár vezetőjeként is? — Hogyne. Petőfi után az ő köteteit kérik leggyakrabban. A Váci-könyveket sokszor magunk is más könyvtáraktól kölcsönözzük, mert nálunk nem ritkaság, hogy mind egy szálig kiviszik az olvasók. A Beregben nem érzik Váci verseit sem „provinciálisnak”, sem „újságízű”- nek. A szülőföld helyet adott fiának a méltók között. Nem kell újra visszatérnie — mindig is itt volt közöttünk. Karácsony közeleg — születésnapja. Még csak hatvankét éves volna. Gönczi Mária Miről írt a Magyar Nép? mm karácsony Mn Nyíregyháza kereskedői érthető reménységgel készültek fel 1946 karácsonyára. Ez a negyven évvel ezelőtti dátum volt a stabilizáció karácsonya, amikor hosszú idő óta először készülhettek valóban boldog ünnepekre a dolgozók értékálló fizetésükből — olvashattuk a korabeli lapban, a Magyar Népben. Ungár Lipót divatházában a tulajdonos szerint „a legszebb karácsonyi meglepetés egy pár szép selyemharisnya'' volt. Rochlitz Aladár könyvesboltjában nagy írók örökszép munkáit kínálták a vásárlóknak. A gyermekeknek meséskönyveket, képes albumokat ajánlott. Elmaradhatatlan ajándék volt a töltőtoll. Szokolay bőrdíszműves re- tikülökkel, pénztárcákkal, di- vatövekkel, irattárcákkal igyekezett becsalogatni a vevőket üzletébe. Wirtschafter vaskereskedö is tudta, hogy a hosszú háborús évek után mire vágynak a háziasszonyok. Zománcedények, zsírosbödönök tömkelegét vonultatta fel a karácsonyi vásárra. Kertész Antal rum- és likőrgyáros ismert és keresett likőrspecialitását, a „Kárpátalja gyöngyét”, az áfonyalikőrt újra békebeli minőségben ajánlotta az ünnepekre való tekintettel. A vidék lakosságát is igyekeztek ellátni áruval a kereskedők. Az átszervezett demokratikus Hangya Szövetkezet megtette a kötelességét: textilkaravánokat indított útnak a falvak felé flanellel, ruhaanyagokkal, valamint rendkívül olcsó, kedvezményes árú akciós és szabad szaloncukrot, szabad cukrot és sót küldött központi raktáraiból a tagszövetkezetek részére. A kereskedők fáradozása, nagy karácsonyi tőkebefektetése azonban nem járt eredménnyel. A karácsonyi vásár sikertelensége érthető volt. A pénzszűke következtében a dolgozók célszerű, hasznos karácsonyi ajándékokat igyekeztek vásárolni. Feltűnő volt például az élelmiszerpiac, nemkülönben a textilkereskedeler forgalma. Mindenki élelmi szert, textilneműket igyekezel vásárolni, még az ajándék számba menő luxuscikkek pia ca üzlettelen maradt. Csoda-e Egy-egy dolgozó karácsonyi se gélye csak kivételes esetbe: haladta meg az 50—60 forinto (Egy valamire való értéke könyv pedig 25—30 forintná kezdődött.) Kevés karácsonyfa került ; piacra. Oka az lehetett, hog: megfizethetetlen áron árusí tották. így aztán szinte min denki kénytelen volt egy-eg; ágacskával megelégedni. A város felállította a város háza erkélyén a „mindenki ka rácsonyfáját”. A karácsonyi; alatt december 24-én délutár 3 órakor egy-egy kalácsot ősz tanak szét a szegény gyerme kék között. A kalácsért bárk jelentkezhet — hirdette a Magyar Nép december 24-i száma Bensőséges karácsonyfaünnepélyt rendezett a szakszervezet is. Az ünnepek előtt nagyarányú gyűjtést rendeztek a hadigondozott, szegény sorsú és többgyermekes családok karácsonyi segélyezésére Ruhaneműket, 28 pár cipőt és 5—5 forintokat osztottak szét 180 család vett részt az ünnepélyen, számukra 12 mázsa lisztet, 50 liter olajat, 5 kiló vajat és 5 kiló sajtot osztottak szét. 500 gyermeket látott vendégül a Magyar Kommunista Párt karácsony második napján. A gyermekek tanítóik kíséretében vettek részt a műsoros ünnepélyen, a műsort uzsonna és a szeretetcsoma- gok kiosztása követte A népjóléti miniszter az ír Vöröskereszt cukoradományá- ból a vármegyében működő szociális és egészségügyi intézmények, valamint a napközi otthonok és óvodák részére mintegy 4300 kiló cukrot utalt ki. Újabb jó hír a lapban: „Szentestén éjjel egy óráig, szilveszterkor reggel hat óráig lesz villanyáram-szolgáltatás!” Összegyűjtötte: Zámbó Ildikó KM KARÁCSONYI MELLÉKLET BARKA FE
