Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-01 / 282. szám
1986. december 1, Kelet-Magyarország 3 Az olvasó kérdésére Kollégáim többsége, így jómagam is elsősorban a közérdekű kérdésekre válaszolok. Én azonban azoknak a kérdéseknek is örültem, amelyék rólam, tőlem érdeklődtek. Az illendőség úgy kívánja, hogy mégis a sokakat érdeklő leveleket vegyem előre. Nádasi Györgyné a 19-159- es telefonszámról azt kérdezi, miért nem árusíthatnak a külföldiek a piaccsarnok területén azokon a napokon, amikor egyébként is üres a tér, mert nincs rendes piaci nap? — Kollár Györgytől, a piaccsannotk és vásárgazdálkodási iroda vezetőjétől kapott válasz szerint azért, mert a tanácsrendelet értelmében a Búza téren mind a piaccsarnokban, mind pedig a mögötte lévő nyitott területen csak élelmiszert, baromfit és virágot lehet árusítani. Egyéb termékek, így a használt- és műszaki cikkek is csak a Halted téren és a Rózsa utcán árusíthatók. A kialakult mindennapi gyakorlatot látva azonban a közeljövőben változtatást terveznek az illetékesek. Sok kérdést kaptam a város közlekedésével kapcsolatban. L. B. sokakat érintő problémát fogalmaz meg. Azt állítja, hogy Nyíregyháza közlekedési rendje logikátlan, s kérdezi, várható-e a jövőben változás? •— Kovács István, a városi tanács műszaki osztályának vezetője szerint a kérdés jogos. Válaszadóm azt is elmondta, hogy a jelenlegi közlekedési rend átmeneti, s addig tart, amíg a körútszakaszok véglegesen kiépülnek. Bizonyos csomópontokon, így a posta előtt már most csökkent a tumultus, mert a Bethlen Gábor utca bizonyos szakasza egyirányú lett. Ebben az ötéves tervben tovább épülnek a körút egyes szakaszai, a további részek pedig a város anyagi helyzetétől függően készülnek majd el. Kovács István kótaji lakos több bejáró társa nevében azt sérelmezi, hogy rendszeresen késik a kisvonat, s így nem érik el a Sóstóról Nyíregyházára induló autóbuszt. Fél nyolcra kellene beérniük a munkahelyekre, de gyakran tíz-tizenöt percet is késnek. Azt szeretnék, ha az autóbusz megvárná a kisvonatot. — Németh Antalnak, a Szabolcs Volán forgalmi igazgatóhelyettesének véleménye szerint a vonatérkezéshez nem igazodhat az autóbusz. Márcsak azért sem, mert ennek a helyi járaton közlekedő többi utas látná kárát. Ezen a részen a 8-as és 8/A jelű autóbuszok periodikusan, 12 percenként'közlekednek, s velük nem csak a voKofács Éra újságíró rálaszol nattal érkezők, hanem a város lakói is utaznak. Tihanyi István Virág utcai lakos egyéves huzavona után kért tőlem segítséget. Azt panaszolta, hogy a Fel- szabadulás téren, az evangélikus templommal szemben lévő kilenc lámpa közül egy ad fényt. A forgalmas helyen buszmegálló és iskola is van, nem mindegy tehát, milyen a világítás. Deák Zoltán, a TITÄSZ helyi kirendeltségének vezetője köszönettel fogadta az észrevételt, s azonnal intézkedett. Kivizsgálta a panaszt, s azt jogosnak találva azonnal megtette a szükséges lépéseket. Azóta már minden lámpa világít a fenti helyen. Bárcsak minden problémában így tudnék segíteni. Több egészségüggyel, társadalombiztosítással kapcsolatos kérdést is kaptam. Közülük most arra a kettőre válaszolok a nyilvánosság előtt, amely sokakat érdekelhet. Mindkét kérdés Nyírbátorból érkezett. Egyiket Kőszegi Ferenc tette fel, akinek felesége tíz éve nem dolgozik, jelenleg is orvosi kezelésre jár. Azt kérdezi, lehet-e feleségét leszázalékolni, vagy kaphat-e nyugdíjat? — Bódi Ferencné, a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetője arról tájékoztatott, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint rokkantsági nyugdíjra nem jogosult levélírónk felesége. A tíz év munkaviszony kevés a nyugdíjhoz is, mivel az öt évnél hosszabb megszakítás miatt szolgálati időként sem ismerhető el. Segítség azonban mégis van. Méltányosságból kérheti rokkantsági nyugdíj megállapítását. Az ehhez szükséges kérvényt a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz kell benyújtania. Bécsi Ferenc felesége 100 százalékos munkaképtelen, soha nem dolgozhatott. Férje azt kérdezi, nem mehetne-e már most 58 évesen nyugdíjba, hogy beteg feleségét ápolhassa? — A Társadalom- biztosítási Igazgatóságon megtudtam: férfidolgozó csak 60 év betöltése után kérheti saját jogon nyugdíjaztatását, azt Is abban az esetben, ha a szükséges szolgálati időt letöltötte. Korábban csak akkor nyugdíjazható, ha az illetékes orvosi bizottság szak- véleménye szerint rokkant. Levélírónk a helyi tanács egészségügyi és szociálpolitikai osztályán rendszeres szociális segély megállapítását kérheti. Rendezhet-e magánember árverést? — kérdezi T. Cs. nyíregyházi lakos, aki ily módon szeretné ingóságait értékesíteni. — Amint azt dr. Lukács Mihály, a megyei bíróság elnökhelyettese elmondta, a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy magánszemély saját holmijainak értékesítésére árverést szervezzen. S végezetül egy kérdés a személyesek közül. B. Katalint Nyírvasváriból a Kelet- Magyarország városi oldalainak készítése érdekli. Azt kérdezi, abban a városban laknak-e az újságírók, amelyikről rendszeresen tudósítanak? A Kelet-Magyarország munkatársai közül ketten élünk vidéki városban: Bartha Gábor Mátészalkán, én pedig Nyírbátorban, a többiek a megyeszékhelyen laknak. Jövőre születnek Nyíl a sárga dosszién Közepes tehenek, kiváló borjak a napfényes ősz egyik különösen hangulatos délutánján az egyik Tisza-parti tsz-ben rácsodálkoztam egy történetre. Egy gulya fiatal üszőt egész nyárra az ártérbe csaptak, és közéjük egy bikát. Mondván, ne teljék haszontalanul az idő. Nem is telt. Gszre az üszők nagy része anya lett, a bika pedig értelemszerűen több tucatszoros apa. Eljön az idő, amikor mindez csak érdekesség lesz? A Szamosmenfci Állami Gazdaság fehérgyarmati tehenészetében 17 tehén olyan borjút hord a méhében, amelynek még csak nem is az anyja. Dr. Borbás Ernővel, a gazdaság állatorvosával Szálkán van randevúnk. Csak egy pillanatra ülünk le. máris fejlődött, hogy az ivarzó tehénből valamennyi petesejtet b ántatlanul ki tudják nyerni. Nem csak egy vagy kettőről van szó, hanem akár fél tucatról is. Azért születik rendszerint csak egy, mert a többi elpusztul. Egészen önkényes egyszerűsítéssel: ezeket a petéket azután beültetik egy másik, pontosabban másik fél tucat, megfelelően előkészített tehénbe. A ráció mindebben az, hogy olyan egyedből veszik ki az embriót, amely már bebizonyította: igen magas termelőképességű; és olyanba ültetik, amely lehet bármilyen csekély képességű, csak egészséges legyen. A donor pedig a következő ciklusában — 21 nap múlva — ismét adhat hat embriót. — Szédületes távlatai vannak e módszernek — lelkesedik dr. Borbás Ernő. — Hányadára csökken az állománycseréhez szükséges idő. Inkább csökkenne — mert ettől azért még távolabb vagyunk. A tehenészeti telepen a tangazdaság főállattenyésztője, Kiss Ferenc inkább a földön jár. Százból tizenhét továbbindulunk Gyarmatra, mert — mint mondja — a saját érzékszervekkel szerzett tapasztalat mindennél meggyőzőbb. Az úton van idő a megyében eddig egyedülálló, de mint kiderült, az ország más részén sem gyakran kultivált módszer ismertetésére. Ápakiválasztás — Tangazdaságunk már évek óta foglalkozik a gondolattal, hogy gyorsabbá tegye a gyengébb termelőképességű tehenek felváltását jobbakra, — magyaráz az állatorvos. — Ennek bevett és hagyományos módja, hogy a selejtezéseket úgy végzik: minél kedvezőbb tulajdonságú ősökkel rendelkező bikák legyenek az apák. Csakhogy a szarvasmarha biológiai ciklusa olyan hosszú, hogy ez nagyon vontatott folyamat. Innen kezdve beavatkozik a krónikás, mert „le kell fordítani” a szakkifejezéseket. Arról van szó, hogy az állatorvosi tudomány odáig — Valóban nagyon lelkesítő és ígéretes módszer az embrióátültetés, de még nagyon sok a gyermekbetegsége. Száz tehenet vetettünk vizsgálat alá, mielőtt megejtettük a megfelelő beavatkozást, de mindössze 17-ben maradt meg a beültetett embrió. És még abban sem biztos, hogy az idegen. Lehet, hogy a sajátja. A borjak jövőre születnek, majd meglátjuk. — A műtét vértelen és veszélytelen — tér rá magára a metódusra dr. Borbás Ernő. — Még néhány éve is szike segélye kellett az embriónyerésre, ma már egyszerűen kimossák a tehénből. Nem mi csináljuk a beavatkozást, hanem egy üllői állattenyésztési központ szakemberei. ök Franciaországban tanulták, így aztán itthon egyelőre még kuriózumszámba megy tevékenységük. Ennek megfelelően borsos árú. ötezer forintért helyeznek be egy magzatot, ami nem kis pénz. Éppen annyi, amennyit a gazdaság állami támogatásként kap egy-egy megszületett borjú után. Azt mondhatnánk tehát, hogy ingyen van, mégsincs így, mert azt az ötezer forintot éppen másra is költhetné a Sza- -mosmenti Állami Tangazdaság. Hég sok a csapda A sok pro és kontra érv alapján már-már az a benyomás alakult ki bennem, hogy nem is nagyüzemi távlatokról van itt szó, hanem kísérletről, ami nagyon előrevivő, de mégis csak kísérlet. A két szakember azonban meggyőzött arról, hogy bár még van néhány buktatója a dolognak, a jövő útja mégis csak ez, mégpedig a nem is távoli jövőé. Egy ekkora tehenészetben — és tegyük hozzá, hogy a közeli Csaholcon másik ezer ropogtatja a szénát — csak ezzel lehet gyorsan és plasztikusan befolyásolni az állomány termelési mutatóit. Valakinek nyilván vállalni kell az úttörő „... de még nagyon sok a gyermekbetegsége.” (Kiss Ferenc.) szerepet. Azzal együtt, hogy ezen az úton nagyon sok csapda rejtőzik. Dr. Borbás Ernő le nem tett volna a kezéből egy sárga dossziét, miközben jöt- tünk-mentünk az istállókban és a borjúszállásokon. Abból idézett beszédes számokat és meggyőző érveket. Amikor behajtotta, figyelmes lettem a feliratára: Embrióátültetés — harsogta egy vastag filctoll — és mellette: 1986. A dátumot egy lendületesen odavetett, előremutató nyíl követte. Ésik Sándor SZERKESZTŐI Mindenáron? Ne változtassunk azon, ami bevált. Ezt a kimondottan egyszerű, világos, már-már primitív módon evidens megállapítást egy egészen friss munkahelyi történet hallatán írtam le. Az eset így hangzik: A kisüzemben hosszú évek óta alkalmazott technológia — csodák csodája!? — piacképes, jó végterméket produkált. Mégpedig olyan jót, hogy az utóbbi évtizedben megkétszereződött a termék iránti kereslet, duplája lett hát a termelés. Csakhogy a megújulás, korszerűsítés, átalakítás, átszervezés — másutt bizonyára jogos — jelszava náluk is bekopogtatott, s a kisüzem vezetői röstell- kedni kezdtek, hogy — ha jól is — de mégiscsak a régi módon halad ott minden. Elkezdték hát az átalakítást: előbb az irodák bútorzatát rendezték át, s bár csak ne léptek volna ennél tovább. De amikor jól belelendültek a renoválásba, átalakították a gyártósort, hozzányúltak a tervekhez, új meg új formációkat, ügyeleteket, időpazarló rendszereket szerveztek. Túlszabályozott rendetlenséget teremtettek egy hét leforgása alatt. Azután valakinek eszébe jutott, hogy ennek az egész megújulásnak mérni kellene az eredményét, hatását. Megmérték. Olyasmi derült ki, hogy ha nem is romlott, de nem is javult tőle a végtermék. Legfeljebb az agyonszervezett üzem agyonszervezett dolgozói lettek kissé rosszkedvűek. Ettől — mint mondom — a végtermék még nem romlott. Még nem... Ez a kis történet sugallja első mondatom parafrázisát is: csak azon változtassunk, ami nem válik be. Szilágyi Szabolcs A z ünnepek előtt elmentünk bevásárolni. No persze ez nem olyan egyszerű dolog, ahogy első hallásra elképzeli az ember. Mi ugyanis mindketten — én és a feleségem — közgazdászok vagyunk. Elemző közgazdászok. Csak az a megfoghatatlan az egészben, hogy a vállalati költségeket ragyogóan tudjuk elemezni; tervezni, jóváírni, meg minden, otthon pedig minden hónapban deficittel zárunk. Nem értem, hiszen én kétszeres kiváló dolgozó vagyok, a nejem meg négyszeres. Igen, mert ő nőbizottsági tag is. Férfibizottság meg még nincs a vállalatnál. Már júliusban leültünk, hogy megvitassuk a karácsonyi költségvetést. A feleségem adta elő a tervjavaslatot, én meg megvitattam. A tervkoncepció szerint ha havonta ezer forintot félreteszünk, év végére össze kell jönnie a hatezer forintnak. Nem sok, de szűkösen elég az ajándékokra. Legföljebb a nagypapa nem japán horgászbotot kap, hanem hongkongi jégeralsót. öt órai maratoni tanácskozás után összeállt a lista, ö megszavazta, én tartózkodtam. Nem mertem még nyíltan kimondani, de éreztem, hogy például Mariska, a sógornőm célzásnak fogja értelmezni, ha a lányának babakocsit veszünk az eljegyzésére. így is történt. A feleségem megvette a lengyel turistáktól, betoltuk az udvarba, mire Mariska holtsápadt- ra válva, hisztérikusan kiabálni kezdett: „sejtettem, sejtettem... mindenki tudja, csak én nem?!!!” Megmentettem a helyzetet. A nagypapa kapta a gyerekkocsit, a menyasszony pedig a jégeralsót. Mindketten nagyon jól néztek ki benne. Azt még nem is említettem, hogy mindent a lengyelektől vettünk. Igen, mert a piacot is elemeztük, s kiderült, hogy a KGST Garai Piacon minden olcsóbb, mint a Skálában a Nyugatinál. Például féláron vettünk tőlük spréket. Azt a fújós vacakot. Az egész család nagyon örült neki, egész este azt silabizálták, mi lehet ráírva. Kissé fintorogtak az illatától, de idéztem nekik azt a bölcs magyar szállóigét, miszerint „ajándék lónak ne nézd a fogát!”. Nem is nézték tovább. Vasárnap aztán meglátogattuk őket a kórházban. Kiderült ugyanis, hogy az a spré nem dezodor, hanem féregirtó. Így jár, aki nem tud külföldiül... Nekem is vett tőlük a feleségem egy cipőt. Szép, barna lakkcipő, pont illett a bundájához. Azt is ott vettük. De egyiket se lehetett felpróbálni, mert kiabáltak, hogy jön a rendőr. Otthon aztán felvettük. Kiderült, hogy a bunda rám illik, a cipő meg az ő lábára. Most aztán mehetünk átoperáltatni magunkat. Ma már nem gond az ilyen műtét... Én már növesztem is a hajamat, hogy hasonlítsak a feleségemre. Neki jóval könnyebb a dolga, mert eddig is volt egy kis bajuszkája. Húsvétra bajuszpedrőt veszek majd neki, meg egy tajtékpipát, ö meg azt ígérte, hogy meglep egy szép kis fülbevalóval. Tegnap, amíg nem volt itthon, felpróbáltam az estélyi ruháját. Olyan cuki vagyok benne... C sak egy dolog idegesít: vajon az ágyban is helyet kell majd cserélnünk a műtét után? Én ugyanis utálok a jobb oldalamon aludni. Viszont van a dolognak egy óriási előnye: jövőre én állíthatom össze a javaslatot, és ő fog tartózkodni. T. Ágoston László „Szédületes távlatai vannak e módszernek." (Dr. Borbás Ernő.)
