Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-23 / 301. szám
1986. december 23. Kelet-Magyarország 3 Jövedelem és létszámgazdálkodás Beszélgetés Kónya Lajossal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesével Gazdaságpolitikánk kritikus értékelését adta pártunk Központi Bizottságának novemberi ülése. A határozat egyértelműen bizonyította: járható az út, amelyet a XIII. kongresszus kijelölt, és a VII. ötéves tervben fogalmazódott meg. A novemberi ülés óta számos fórumon és tanácskozáson napirenden van a sorsunkat formáló határozat, és az ebből adódó feladat. Ez történt a napokban Nyíregyházán, amikor az ipari szövetkezetek vezetői és pártmunkásai találkoztak Kónya Lajossal, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökhelyettesével. Ez alkalommal kerestük meg és kértünk tőle nyilatkozatot lapunk olvasói számára a várható jövedelemszerzési változásokról, a létszámgazdálkodásról. Elosztási arányok Külső és belső körülmények, a meglévő tartalékok kihasználásának hiánya gazdasági életünket kedvezőtlen helyzetbe hozta. Ezek tények, melyekre ön is utalt előadásában. Van-e kiút? — Van, és kell hogy legyen. Pártunk Központi Bizottságának értékelése érthető mindannyiunk számára. Megállapítása jogos, hiszen a gazdálkodó szervezetek nem számoltak a munkaerőforrások növekedéséivel, a külpiaci munkánk elmaradt a tervezettől, tőkeszegényebbek lettünk. A belső elosztási arányok módosítása és a beruházások visszafogása nem oldotta meg a meglévő gondokat. Sőt! Éppen ezért most fontos feladattá lépett elő a jövedelemtermelő képesség bővítése, a takarékosság az anyaggal és az energiával, az ésszerűbb munkaerő-gazdálkodás, a termékszerkezet gazdaságossága, a versenyképesség stabilitása és fokozása. Á szabályozók szerepe Az elmúlt években egyesek a hibát a szabályozókban ke- . resték és vélték felfedezni. Amikor ma a megújulásról beszélünk, ismét a szabályozók szerepe kerül előtérbe. Erről mi a véleménye? — A korábbi szabályozókat ért kritika részben jogos, de nem szabad, hogy elterelje a figyelmünket a valós tényéktől. Amikor például bevezetésre került a keresetszintszabályozás, ez nagyobb szabadságot adott a bérezésben. Ugyanakkor számolt a vezetők felelősségérzetével, a vállalatok és szövetkezetek piaci alkalmazkodókészségével, a hatékonyabb, és a fegyelmezettebb munkával is. A bérek növekedtek, ugyanakkor a termelés elmaradt a tervezettől. Indokolatlanul nagyok az eltérések az azonos szintű vállalatok és szövetkezetek teljesítménye között. — A hatékonyságot, a nyereséges gazdálkodást egyesek csak az állami támogatással, számos esetben indokolatlan áremelésekkel igyekeztek elérni. A kínálat, a piac valóságos szerepe csak a szólamokban volt jelen. Háttérbe szorult a pazarlás megszüntetése, a saját erő felhasználása, a racionálisabb munkaerő-gazdálkodás. Nem vették tudomásul egyesek, hogy aki nem tud korszerű termékeket produkálni, annak a piaca beszűkül és előbb-utóbb veszteségessé válik a vállalata, így tehát nem a véletlen műve, hogy gazdálkodásunk belső és külső ellensúlya nem javult, hanem inkább romlott. Mindez indokolta, hogy a kormányzati szervek lépjenek és sürgősen intézkedjenek. Ezért kerül sor bizonyos változásokra 1987. január 1-jétől. Szigorított adótáblázat A Központi Bizottság határozatában felhívta a figyelmet: — a szabályozó rendszer segítse elő, hogy a vállalatok és a szövetkezetek jövedelmezőségükkel arányosan gyorsabban fejlődjenek. Hogyan szereznek ennek érvényt a gyakorlatban? — Olyan eszközrendszert igyekeztünk kidolgozni, amely a kedvezőtlen folyamatot megállítja. Ezért a szabályozók a teljesítmény, a bérkiáramlás és a vásárlóerő összhangját kívánják megteremteni. Ennek is köszönhető, hogy változás várható a kereset- és bérszabályozásban, a jövedelemszerzésben. Az eddigi keretszint-szabályozást például felváltja az egyéni keresettömeg-szabályozás. így erőteljesebb lesz a kapcsolat a produktum és a bérkiáramlás között elsősorban a hozzáadott értékmutatók beiktatásával. Üj intézkedések szigorítják az adótáblázatot is. — Azok a gazdálkodó vállalatok és szövetkezetek, akik a népgazdaságban különösen hasznos tevékenységet végeznek — itt gondolok az export növelésére, a külpiaci kapcsolatok bővítésére —, kedvezményt kapnak. A gazdaságosan termelők az átlagosnál nagyobb béremeléssel, esetleg létszámmal számolhatnak. Ugyanakkor az alacsony jövedelmezőségű, teljesítményeiket nem, vagy alig növelő vállalatok és szövetkezetek a bérek szinten- tartására, illetve mérséklésre és ésszerű létszámgazdálkodásra kényszerülnek. Természetesen számol a szabályozó rendszer az esetleges adóvisszatérítéssel éppúgy, mint az elvonás eszközével. Létszám és foglalkoztatottság Teljes foglalkoztatottság, illetve ésszerű létszámgazdálkodás: hogyan kell értelmezni ezt a gyakorlatban? A Fehérgyarmati Építőipari Szövetkezet cipőelárusító helyet alakított ki szatmárcsekei varrodájánál. A lábbeliket megyénk ipari szövetkezetei biztosítják a szatmári boltnak. A termékek — igazodva az igényekhez — olcsó áron állnak a vásárlók rendelkezésére ; s exportból visszamaradt gyártmányokat kínálnak. A boltos a varroda takarítónője — munkaköri foglalkozási időben. A kölcsönző Is kölcsön kér Sláger a betonkeverő „Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön.” Nem jár rosszul, aki megfogadja a reklám által közismertté vált tanácsot, s betér az Építőipari Gépesítő Vállalat és a KEMÉV gépkölcsönző leány- vállalatának Arany János utcai boltjába. Az okos és praktikus kisgépekből megfelelő választékot talál itt a barkácsoló és a nagyvállalkozó egyaránt. A három éve útjára indított vállalkozás már kezdettől sikeresnek bizonyult. Az érdeklődést látva ezért 1986- ban duplájára növelték a bolt árukészletét. A jelenlegi közel 15 milliót érő géppark legújabb darabjai között négy szőnyegtisztító és több francia festékszóró is megtalálható. A kölcsönzőbolt gépeit nem csak a barkácsolók, hanem építőipari vállalatok is rendszeresen használják. A közelmúltban az építkezések téliesítésére használható hőlégbefúvókat vásároltak, amelyek petróleummal, pb-gázzal és könnyű tüzelőolajjal egyaránt üzemeltethetők. Az idén a betonkeverő volt a legnagyobb sláger. Tizennégy darab található belőlük a boltokban, pontosabban az építkezőknél, mivel a praktikus gép szinte meg sem melegszik a boltban. A Hilli ütvefúrókat, bontószerszámokat is igen sokan keresik, hiszen a legvastagabb betonfal átfúrásáig mindenre használhatók. Csak januárban és februárban pihennek a parkettacsiszolók, hiszen az év többi részében a családiház-építők, lakástulajdonosok bérelik őket. A lambériázáshoz, tapétázáshoz nélkülözhetetlen fűrészgépek, sarokköszörűk sem állnak sokáig gazda nélkül. Sokan kölcsönzik a legkisebb Hilti-gépeket. Ezért is tudják pontosan a bolt dolgozói, mikor van a városban lakásátadás, mikor közeleg nagyobb ünnep. Ilyenkor ugyanis alaposan megnő a forgalom, s bármennyi lenne, mind egy szálig elfogyna ezekből a gépekből. A csúcs- forgalom idején a központtól kérnek gépet kölcsönbe a nyíregyháziak. A kölcsönzőboltban három éve nem változtak a bérleti díjak, bár a beszerzési árak közben alaposan megnőttek. A gépek zöme nyugati importból származik, így vásárlásuk egyre több pénzbe kerül. A barkácsolók többsége hétvégeken dolgozik. Ezért a nyitvatartási is az ő igényeikhez igazították. Pénteken nyújtott műszakban, szombaton délig várják az ügyfeleket. További beszerzéseikben is az igényekhez alkalmazkodnak. A tavalyi szárazságban sokan keresték a japán benzinmotoros szivattyút, amelyet már meg is rendeltek a bolt dolgozói. Az egyre növekvő forgalmat látva a jövőben Kisvárdán és Mátészalkán szeretnének boltot nyitni. Tervük megvalósításához már meg is tették az első lépéseket. Kovács Éva — A korábbi években egyes vezetők úgy vélték, hogy területükön a teljes foglalkoztatottságot a helyi munkaerőgondok megoldása jelenti. Hogy milyen áron? Erre sajnos népgazdaságunk helyzete adott megfelelő választ, jelezve, hogy nem szabad a „minden áron” elv alapján gondolkodni a jövőben. Több esetben a helyi vezetés el sem tudta képzelni, hogy az adott település munkaerőgondjait esetleg a lakóhelyüktől távolabb, kedvezőbb feltételek mellett is meg lehet oldani. — Az eljárást, az ingázást elvetették, pedig ez létező valóság volt, és lesz a jövőben is. Számolni kell vele, hogy a „megálmodott" szakmát talán egy másikkal kell felcserélni, mert ezt kívánja a népgazdaság érdeke, az adott munkahely hatékonysága. A piac a 'termelés korszerűsítését igényli, sőt sürgeti a munkaerő ésszerű átcsoportosítását és foglalkoztatását. — Ahhoz, hogy feladatainknak megfeleljünk, a foglalkoztatottság kérdését minden szinten egyformán kell értelmezni. A kormányzati szervek segítettek, amikor a tervet levették a gazdálkodók válláról, amikor az állami feladattá vált. Meghosszabbodott a felmondási idő. szerepet vállalt a munkaerő áthelyezésében és átképzésében, biztosítja az újraelhe- lyezkedési segélyt. — A tanulság valameny- nyiürak számára, hogy a munkaerőt o;tt kell foglalkoztatni, ahol szükség van rá. Ha ezt időben felismertük, megtaláljuk annak a lehetőségét is, hogy elkerüljük a túlfoglalkoztatást és megoldjuk a fölösleges munkahelyi gondokat is. Ehhez azonban közös gondolkodásra, akaratra és társadalmi összefogásra van szükség. Dragos Gyula Ebben az évben 120 különböző teljesítményű transzformátort újítottak fel mintegy 7,5 millió forint értékben a Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben. Képünkön: Boros György üzemvezető és Tári György szerelő a Tiszai Vegyiművek részére készülő 1600 kVA-s transzformátort emelik olajba. (Farkas Zoltán felvétele) ✓ Nyolcmilllird vasúti beruházásába Nyolcmi lliárd forintot fordított beruházásokra 1986-ban a MÁV. mondta hétfői sajtótájékoztatóján Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazgatója. A pénz felét hálózatfejlesztésre költötték: átépítettek 244 kilométer vágányt. 28 kilométeren villamosították a vasútvonalakat. A szállított utasok száma 230 millió, az elszállított áruk súlya 117 millió tonna volt. Jövőre 68 kilométer villamosítása, 145 kilométer vasúti pálya korszerűsítése a cél. beruházásokra 8 milliár- dot szánnak. Ajándékok hónapja V eszekedve vonszolja kamaszfiát kirakattól kirakatig egy anya. A fiúnál jókora csomag van már, az anya sincs éppen üres kézzel, de valami mégsem stimmel. Az autóbuszban — ahova Oros felé igyekezve véletlenül együtt széliünk fel — kiderül, hogy bevásárolni voltak — talán ezért a ritka alkalom, hogy most együtt vannak —, de közös jó szándékuk mégsem maradt zavartalan, mert a fiúnak valami még hiányzik... Emiatt folyik tovább a félhangos civakodás ... A fiú — lehet vagy tizennégy, tizenöt éves — mutáló hangon morog, duzzog, durcásan, sértődötten félrehúzódik, tekergeti a nyakát, s az anya — még türelemhatáron belüli — restellkedő korholásaira minduntalan ezt hajtogatja: „Igen, neked !. . . Igen, neked! . . .” Vitatkozáshoz elég soványka, akár kezdetlegesnek is nevezhető ez a két indulatos szavacska — nem vall valami csillogó, találékony elmére sem —, de arra jó, hogy az anyát további érvelésre késztesse: — Egy király se bírna téged öltöztetni, fiacskám — így az anya —, és ha fiánál nem is, egy melléje kerülő hölgyén, akinek otthon feltételezhetően hasonló gondjai lehetnek, egyetértő fülekre talál. Most már egymásnak magyarázzák, mi mindent találnak ki, mennyire telhetetlenek ezek a mai fiatalok. — Az enyémnek nincs egy rendes cipője — mondja az együttérző lélek, s le kell pillantanom a fiú cipőjére, mert az anya közbevág. — Hát ennek van, azt hiszi? Most is amiatt duzzog, hogy nem olyat vettem neki, amilyen rajta van. De hát ez ezernégyszáz forint, hideg is már, át is ázik, s ha jól összeszámolom, három hónapig se tartott. — Alig viselte, s olyan, mintha a kutya szájából téptük volna ki... A fiú lábán valóban eléggé elnyűtt állapotban van a valamilyen nagymacska márkajelet viselő lábbeli, de hogy mennyi idős, azt már nem lehet csak úgy ránézésre megállapítani. A háromhónapos „kormeghatározás” mindenesetre közel járhat az igazsághoz, mert elmarad- hatatlanul bejön rá a fiú tiltakozása: „Igen, neked!... Igen, neked!” A már ismert két szó most sem hangzik nagyon szellemesnek, érvnek sem elsöprő, de úgy látszik, ennél több nem jut a fiú eszébe. — Ezeknek mindig az kell, amit másokon látnak — folyik tovább szülői szinten —, s akármennyire is igyekszem nem odafigyelni — csak beugrik, amit nemrég a császár „második kedvesének” naplójában olvastam. ... „Ne nagyon nézze ezeket a ruhákat, minden kopott, 20—30 évig hordom a holmijaimat, a nadrágokat aztán kifordítják” — mondta polgári származású kedvesének szelíden „Ferenc Jóska", amint az imádott hölgy tükre előtt állva, amaz arra figyelmeztette, hogy „ ... a gyapjú alsóingben a rátett folt mellett lyuk van”. — Bár a napló erről kifejezetten nem szól, a császár bizonyára szégyenkezett is egy kicsit — a kedves mindenesetre, határozottan csodálkozott. Mint ahogy Kazinczy is meglepődött, amikor a még trónörökös II. Józsefet Sárospatakon imigyen öltözötten látta: „Álmélkodva láttam — így Kazinczy —, hogy a császár könyökén foldva volt.. — Ajándékok hónapján — a mai kirakatokat nézve, vagy Oros felé utazva, már- már mesébe hajló ez a Habsburg-rongyosság. A fiú sem értené meg, hiába magyaráznánk neki. Ferenc Jóskát még menti valamelyest, hogy gáláns kalandjai idején császári anyja már nem élt, aki öltözetét felújíthatta volna ... Volt viszont felesége ... N o, de hát — mondhatná valaki — mindig csak a család? — Aki szeret, soha ne áldozzon ránk? — A kedvesnek talán leesett volna az aranygyűrű az ujjáról, ha tűt, cérnát vesz a kezébe és bevarrja a lyukat a gyapjú alsóingen?... Vagy én nem értem ezt az egészet? Különben mindegy. Mindez" nagyon régen volt és akkor még nem volt ajándékok hónapja... Most viszont van! És a fiúé mai történet. Akkor meg miért csodálkozom? Gyöngyösi Gábor
