Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)

1986-12-22 / 300. szám

1986. december 22. Kelet-Magyarország 3 Az olyasó kérdésére Senkit sem semmiztek ki. Sőt! A leendő Fészek utcai la­kók levelükben Petrocelii- házhoz hasonlítják beköltö­zés előtt álló OTP-Lakásukat, amely szerintük ugyanolyan lassan készül, mint a film­ben. Azért is aggódnak, hogy a lakásokat nem fűtik, álla­guk csak romlik. A takarék- pénztár tájékoztatója szerint a hiánypótlások miatt késik az átadás, de idén az összes szerződést megkötik, s a la­kók beköltözhetnek. A másik gonduk az ott lakóknak az úthálózat és a buszközleke­dés. A városi tanács kereté­ből az Ív és a Legyező utca között kijavították a föld- utat, amely kohósalak alapot kapott. Az útépítési munkák befejezéséihez, mlint megtud­tam, a Lakóik pénzügyi hoz­zájárulása szükséges. Amíg nincs teljesen kiépítve az út, a buszok természetesen nem járhatnak. Sokan most az iránt érdek­lődnek, hogy változiik-e a bu­szok menetrendje? A Volán­tól a következő választ kap­tuk: most készítik a vonal­hálózat bővítését, amelybe ibekapcsolódiik a Petőfi téri új autóbusz-állomás. A tervet részletesen fogjuk közölni. Az viszont már biztos, hogy a 12-es busz teljes körjáratát, amit egyik levélírónk java­solt, nem tervezik. Az Űjszőlő utca lakói az el­következendő években sem reménykedhetnek abban, hogy esős időben, vagy télen ne nyakig sárosán kelljen ha­zamenniük. A tanács pénz­ügyi fedezet hiányában nem tervez útépítést. Hasonló a helyzet a Dózsa György ut­cán a gázvezetékkel. A meg­oldás társadalmi munka fel­ajánlása lehet, viszont a költ­ségek nagy részét a lakóknak kell fedezniük. Dr. Laczkó László Tisza- dobról felháborodottan kér­dezi, hogy a Közúti Igazga­tóság miiért nem takarítja évek óta a tiszalöki, a tiszar dobi és a tiszadadiai utakat? Télen a felsorolt utak síko­sak, 10—15 cm hó borítja őket, s szinte járhatatlanak. A közúti igazgatóságnál el­mondták, hogy a főútvonala­kat sózzák, az alsóbbrendű- eknél a veszélyes kanyaro­kat, buszmegállókat, vasúti átjárókat homokikai szórják. Hótológépelk miután letaka­rították a főútvonalakat, megkezdik a többi útvonal tisztítását. Szerintük gépeik megyénknek abba a csücské­be is eljutattak. Reméljük eredménnyel jártak. Ellenőrzik-e, hogy elseprik a havat vagy nem? A közte­rület-felügyelőség előbb fi­gyelmezteti azokat, akik nem seperték el portájuk elől a havat, majd ha ennek nincs foganatja, büntet. Eddig né­gyen fizettek helyszíni bírsá­got. Fiatalokat érintő kérdések. Lesz-e alkoholmentes pezsgő szilveszterre? A Lenin téri ABC-ben kapható, üveggel együtt 30 forint." A többi bolt­ba már megrendelte az újabb szállítmányt a Fűszérttől az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Megszünteti-e az MVMK a művelődési köz­pontban a diszkót? Hat hó­napig marad minden a régi­ben, azután változtatást ter­veznek. Hogy mit? Jövő ta­vaszra ígérik a konkrét vá­laszt. Istenes János kérdezi, mi­kor lesz sportcsarnoka a me­Máthé Csaba újságíró válaszol gyeszékhelynek, s tervezik-e téglajegyek kiadását? A buj- itosi többcélú szabadidős köz­pont első lépcsője a 2500 né­zőt befogadó kulturális, poli­tikai és sportrendezvényekre alkalmas csarnok építése megkezdődött. A megye sportvezetői tervezik, hogy jövő évben meghirdetik a téglajegy akciót, s ezáltal ké­rik a vállalatok, üzemek és a lakosság segítségét. Az NYVSSC-hez továbbí- tottúk a következő két kér­dést: tervezik-e jövőre a szakosztályok számának csök­kentését? Van-e Molnár-ügy? Mint a klub ügyvezető elnö­kétől megtudtuk, az egyesü­let anyagi helyzetétől függ, hogy csökkentik-e a szakosz­tályok számát. Ha erre sor kerül, ezeket a szakosztályo­kat más egyesületeknek ad­ják át. Nincs Molnár-ügy. A sportoló visszavonta átigazo­lási szándékát. Az egyesület és a súlyemelő szakosztály vezetőségének segítségével enyhültek ,a feszültségek. Farkas Tibor hiányolja, hogy a hét végi sportműsor­ban nem közöljük a megyei serdülő labdarúgó-bajnokság mérkőzéseinek időpontját. A műsort csaik a megyei másod­osztállyal bezárólag közöljük, ugyanis a többi sportág al­sóbb osztályú mérkőzéseivel együtt az egész öldal csak sportműsorból állna. A má­sik kérdése: miért nem írjuk zárójelben a területi labda­rúgó-bajnokság mérkőzései­nek tudósítása után az ifjú­sági találkozóik eredményeit? Az eredmények többségét mi fis debreceni kollégánktól kapjuk, hiányosan. A bajnoki táblázat is csak jóval az idény befejezése után készül el, mert hiányos az ered­ménylista. Kik és mi alapján rangso­rolják a megye labdarúgó já­tékvezetőit? A játékvezetői bizottság héttagú elnöksége, kb. 20 szempont alapján. Az értékelésbe nemcsak a bírás­kodás, hanem a társadalmi munkavégzés, az edzőtábo­rokban, továbbképzéseken vialó részvétel is beletartozik. A legjobb játékvezetői cím odaítélésekor például kizáró ok a műhiba, illetve az, ha a játékvezető ellenőrzéskor 3,5-es osztályzatnál gyengéb­bet kap (a maximum 5). Egyébként idén Hekmann Já­nos lett a megye legjobb lab­darúgó játékvezetője. „Érdekházasság“ milliókért A többség azonban tudta, ha a hírnek van is némi alap­ja, nem kell aggódniuk a háztájiban gazdálkodóknak. Mindössze az történt, hogy a Zöldért és a naményi áfész létrehozott egy gazdasági tár­saságot, mely egyebek mel­lett átvette a szövetkezettől az almaforgalmazást is. Vajon mi tette szükséges­sé e társaság megalakítását, egyáltalán milyen céllal in­dultak útnak? Hem szemben­állás Veress András, a Vásáros- naményi Áfész főosztályve­zetője így fogalmaz: — Közös gazdasági érde­keink és tevékenységünk összehangolása a zöldség­gyümölcs felvásárlás, feldol­gozás és értékesítés terén. Világos, szabatos megfogal­mazás. Az erők, a lehetősé­gek egyesítése nyilván kifi­zetődő mind a Zöldért­nek, mind az Áfésznak. De vajon jól járt-e ezzel a szö­vetkezeti tagság, a kisterme­lő? Nem kell-e attól tarta­nia, hogy egy monopolhely­zetben lévő „mammutcéggel” áll majd ezentúl szemben? — Szó sincs szembenállás­ról — mondja a főosztály- vezető. — Területünkön még sohasem vettek, vettünk át annyi almát, mint az idén, gyakorlatilag zökkenőmentes volt a felvásárlás és a szál­lítás. Pedig tizenháromezer tonna almáról van szó, mely­ből kilencezer ment exportra. Gáláns gesztus A gazdasági társaság ápri­lisban alakult meg, a fogyasz­tási szövetkezet felvásárló­vonalának és a Zöldért na­ményi kirendeltségének egye­sítésével. Nem titok, kezdet­ben jó néhányan összevont szemöldökkel figyelték a két szervezet házasságát. — Pedig nyilvánvalóak vol­tak a frigy előnyei — fejte­geti Fejes János, a társaság vezetője, korábban a Zöldért- kirendeltség irányítója. — Én a legfontosabbnak azt tar­tom. anélkül, hogy a kister­melők érdeke jottányit is csorbult volna, mindkét ala­pító szervezet megtalálta a maga számítását. Az alapításkor szerződés­A tavaszon elterjedt a hír Vásárosnamény környékén, hogy a helyi fogyasztási szövetkezet leveszi válláról az al­magondot: beszünteti felvásárló tevékenységét. Mi lesz ak­kor a mi almánkkal? — rémült meg a kistermelők egy része. ben rögzítették természetesen a társaság várható eredmé­nyének szétosztási módját is. Itt a Zöldért, mint az ötlet szülőatyja, s mint az erő­sebb, nagyobb fél kimondot­tan gáláns gesztust tett. Hoz­zájárult, hogy a .,0—4 millió forint” közötti nyereség el­érése esetén annak hetvenöt százaléka az Áfészt illesse meg. Ö megelégszik a mara­dékkal. S erre mit hozott az év? — Néhány nap azért még hátravan, annyit azért el­árulhatok, hogy a tervezett nyereséget elérjük — mond­ja sokat sejtetően a társaság vezetője. — Tízmillió forin­tot vártunk. A legtöbb zöldség- és gyü­mölcsféle felvásárlását egyéb­ként a társaság vette át, s az idei esztendő azt bizonyítja, messzemenően igazolta az alapítók várakozásait. Az erők egyesítésével gyorsabb, szervezettebb, s ezáltal per­sze eredményesebb is lett a felvásárlás. A hírek szerint hamarosan csatlakozik hozzá­juk a tiszaszalkai és a tarpai áfész is, így tevékenységük kiterjedhet majd a volt na­ményi járás egészére. Tevé­kenységük bővülését remél­hetőleg párhuzamosan kíséri majd munkájuk eredményes­sége is. Balogh Géza Kazetta­gyártók A VIDEOTON WALTON Le­ányvállalat megrendelésé­re számítógép­sornyomtatók­hoz használt festékszalag­kazetták gyár­tását kezdték meg az Infor­mációtechnikai Vállalat nyír­egyházi szervi­zében, azzal a két új kazetta- töltő és ultra­hangos hegesz­tővel, amit a közelmúltban helyeztek Szembe. Felső képünkön az amerikai gyárt­mányú Branson típusú ultra­hangos hegesz­tővel Jávorszki Józsefné a fes­tékszalagokat végteleníti. Al­só képűnkön: Harsányt An- talné számító- gép-sornyom- tatók kazettáit tölti, (császár) Elégett a babakelengye is... Segítő kezek A z emberi együttérzés, a segítő­készség szép példájának lehe­tünk tanúi Rakamazon. Szinte az egész nagyközség összefogott, hogy boldoguljanak Bán Jánosék, miután néhány perc alatt mindenük leégett. Csak a ruhájuk maradt meg, ami raj­tuk volt. Szerencsére a szülés előtt álló fiatalasszonynak nem esett sem­mi baja, a tűz után jó pár nappal egészséges fiúgyermeknek adott életet. Már a baleset napján megnyíltak a? emberi szívek és a pénztárcák, s a pénzáramlás csatornája lapzártakor sem apadt el. Mire ezek a sorok meg­jelennek, ifjabb Bőn Jánost bizonyá­ra „haza” viszik a szülőotthonból a nagymama házába, abba a gyermek­ágyba, amely szintén a jóakaraté em­berek adománya. ★ A nagymama háza mellett egy mel­léképületben egy mosógép üszkös ma­radványa látható. Emlékeztetőnek, fi­gyelmeztető jelnek van itt, magyaráz­za Bőn János, a Nyíregyházi Klíma Ipari Szövetkezet betanított munkása, aki szabadságon van. A bajuszos fia­talember a lesújtó látvány ellenére boldognak látszik, nem csoda, hiszen első gyermeke fiú, ahogy várta, s ér­zi, hogy szinte óráról órára nyúlnak feléje a segítő kezek. Mégis elkomo­rul, ahogy emlékezetében felvillantja a balesetet: — A feleségem a szobában gázpa­lackot cserélt. Levette a tetejét, illet­ve szinte az első érintésre lerepült a palack teteje és sistergés hallatszott, a közelben égett az olajkályha. Rög­tön a szomszédba szaladt a szegény asszony segítségért, de mire jöttek a szomszédok, a robbanás levitte a te­tőt és égett minden. Anyáméknak eb­ben a házában azelőtt két család la­kott, most három lakik. ★ Talán csak pár hónapig lesz így, mert a helyi tanács és a Vöröskereszt a baleset után mindjárt mozgósított. Kísérőnk, Suskó Mihályné, a» öregek napközi otthonának vezetője, a Vörös- kereszt nagyközségi titkára így emlék­szik: — Elsők közt az utcabeliek és a fia­talasszony munkahelyének, a helyi ci­pőipari szövetkezetnek a dolgozói fog­tak össze. Ruhát, takarót gyűjtöttek, gyermekholmikat vásároltak. Sokan azért is izgultak, mi lesz a szülés előtt álló asszonnyal. Vigasztaltuk őt és tud­tuk, hogy sok pénzre lesz szükségük. Mostanáig (péntekig) kis hiján száz- tízezer forint gyűlt össze. A vöröskeresztes titkártól azt is meg­tudjuk, hogy a fiatal munkás házas­pár (a feleség a helyi cipőipari szövet­kezetben betanított munkás) a tűz előtt új bútort, gyerekágyat vásárolt és már a szekrényben állt a kis jöve­vény kelengyéje. Mindent felemésztett a tűz. Az utcabeliek, a szövetkezetek dolgozód, a postások gyűjtötték a legtöb­bet, de nem maradt tétlen az egyház sem, a hívek is adakoztak. A napközi­ben lévő nyugdíjasok is megmozdul­tak, párnát, takarót hoztak ... A nagyközségi tanács elnöke, Pirint Frigyes: — Közvetlenül a tűz után 10 ezer forint rendkívüli segélyt adtunk Bónéknak. Azóta eldöntöttük, hogy kedvezményesen közművesített, taná­csi értékesítésű telket adunk a bajba jutottaknak. Adunk még 120 ezer fo­rint kölcsönt tíz évre, a törlesztést csak három év múlva kell megkezdeni. Ta­vasszal indulhat az építkezés. A fiatalember végül kéri: feltétle­nül írjuk meg, hogy személye­sen jött be hozzájuk pénzzel Eszenyi Istvánná, Tóth Péterné és Ná- dasdi Tibor, s azt is tegyük közzé, hogy az ő munkatársai, vagyis a nyír­egyházi szövetkezet dolgozói szintén hozzájárulnak majd az új otthon meg­teremtéséhez. Nábrádi Lajos SZERKESZTŐI Másként E gy szakállas apuka jutott eszembe az Országgyűlésről ha­zafelé tartva a vonaton, ahol két huszonéves fia­talember komolyan be­szélgetett. Sok minden szóba került közöttük, az is: vajon saját maguk mulasztásai mennyiben já­rultak hozzá, hogy most olyan költségvetést kellett a kormánynak készíteni, amelyben a hiány, a defi­cit elérte a felső határt? Ama szakállas apuka vi­szont egy röpgyűlésen úgy gondolta: neki joga van felháborodni, mert közbe­kiáltásai után sem válto­zott egy veszteséges szer­vezetet megszüntető dön­tés. Okkal, hiszen a szol­gáltatás, egy gyermekin­tézmény fenntartása — ha ötven méterrel arrébb is kell menni — változatla­nul színvonalas marad. Szerencsére egyre töb­ben gondolkodnak más­ként, úgyhogy nemcsak saját érdekeik lebegnek szemük előtt. Valami ilyesmit mondtam az Or­szággyűlés egyik szüneté­ben Bánfalvi Andrásnak, aki nyomban megkontrá­zott: neki igenis saját ér­dekei lebegnek a szeme előtt, amikor jobbítani akar. Vajon — folytatta — nem saját érdeke min­denkinek, aki becsületesen él és dolgozik, hogy ne engedjenek másokat lóg­ni, hogy ne kapjanak táp­pénzt, akik nem betegek, akik alkoholista életmód­juk miatt lettek munka- képtelenek? Vajon nem saját érdek volna, hogy ne az állami költségvetés terhére foglalnák el a be­tegágyakat munkájukban megsérült, megrokkant emberek elől? És folytatta más, a gaz­dálkodáshoz közelebb álló témában is kérdéseit. Sa­ját érdeke a szorgalma­soknak, az eredményt fel­mutatóknak, hogy a bér­emelésre fizethető összeget ne kelljen megosztani a semmittevőkkel, hogy a közterhek viselése alól ne bújhassanak ki az ügyes­kedők és ne azokon csat­tanjon az ostor, akik amúgy is húzó emberek. Aki figyelemmel kísér­te az Országgyűlés téli ülésszakát, hallhatta: 1987 nehéz esztendő lesz. Most a pénzügyi előirányzatok arra épülnek, hogy foko­zódik a belső gazdasági környezetnek a hatékony­ság javítására ösztönző ereje. A vállalatok jöve­delmi helyzete jobban tükrözi gazdálkodásunk valós hatékonysági kü­lönbségeit. Gyorsul a gyenge hatékonyságú te­vékenységek visszafejlesz­tése, a központi eszközök azokat a vállalati fejlesz­téseket segítik, amelyek a szerkezetváltozásokat, a technológiai korszerűsítést és az exportképesség ja­vítását szolgálják. A bérek és a teljesítmények össz­hangja javul és mindenütt érvényesül az ésszerű ta­karékosság. C sak ilyen áron érhe­tő el, hogy ne so­dorjuk veszélybe, amit már elértünk, hogy ne maradjunk le a nem­zetközi versenyben. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom