Kelet-Magyarország, 1986. december (43. évfolyam, 282-307. szám)
1986-12-20 / 299. szám
1980. december 20. •« Tanulmány az eszményi tormáról fián művésze iCuvaitban, de még a atunióban is. Már 15 sorában megrendelte kiállítását. Könyvil- ációkat, tollrajzokat, rcot, szebbnél szebb olajmunkákat készít, színház- és filmdíszleteket tervez. Legújabban a porcelánba álmodja meg művészi elképzeléseit. Ebben a munkájában a nagy hírű hollóházi porcelángyárban talált partnerekre a világhírű művész. Szász Endre munkáit — aki ellátogat a festői zempléni kisközségbe — a gyár múzeumában tekinthetik meg. Elek Emil Sir Kenneth valósággal divatba jött Magyarországon. A Corvina kiadta — sajnos, nagyon szerényen illusztrálva — Leonardo-tanulmányát, a Gondolat megjelentette a sajátosan nyugat-európai világszemléletű Civilizációt, s most kiadták Az aktot, borítóján egy Giorgione festette lenge leplű hölggyel, aki kézzelfoghatóan bizonyítja: fogyókúra nélkül is lehet egy nőnek „eszményi formája”. A harminc éve született könyv nem művészettörténeti összefoglalás, a meztelen test témájának vezérfonalára fűzve fel az események sorát. Aki olvasni akarja, nem csupán nézegetni — az utóbbi gyakori eset művészeti könyveknél —, annak már kell bizonyos ismeretekkel rendelkeznie. Nem csupán a művészet alkotásairól, hanem a művészet filozófiájáról is, különben nem sokat tud kezdeni egy ilyen megállapítással, hogy az „akt művészi forma, amelyet a görögök hoztak létre az V. században”, tehát „nem témája, hanem formája a művészetnek”. Hogy azután az egyiptomiak kétezer évvel korábban fenn- séges férfiaktokat formáltak, sőt, nem magas rangú személyek, például korsót cipelő szolgalánykák ábrázolásáTiziano: Venus en fürdők, mikor meg- wlal a csengő. Ki a fe- 5 ez szombat déle- , kászálódom ki a kád- ;óm előtt széles moso- a lemben ittunk csótányt iinta- ondja. m bambán nézhetek, zzá teszi: :óltak a házból, hogy rovar ... fcörbeperme- a lakásokat. ágyán még egyetlen ;áirral nem találkoztam etben, de ki tudja, le- ry nem voltam elég fiijenek — vonom meg a 0 forintot kell fizet- dja tudtomra a jöve- ankadatlan derűvel az gy úgy — tűnődöm el imű enged ékanysége- agam elé idézve lapos pénztárcámat. — Ak- gsem veszem igénybe Itatásukat. tőgy emberiem nem lerázni magát: elma- a, hogy a környék való csótánya hozzám öltözni, ha csupán ná- sm működhetnek, és, hogy közös érdekünk, sőt kötelességünk összefogni a kicsiny jogcím nélküli lakás- használók ellen. Végül beadom a derekam — üsse kavics azt a másfél száz forintot, akármennyire lenne is jobb helye. Csótányi rt ók Ne mondja senki: en akadályozom meg a csótányokkal való végső leszámolást. Lepeir- kálom hát a pénzt, mire egy hátipermetezős figura nyomul be a lakásba, és permetet szór ide-oda — ahová eszébe jut, meg ahová odafér. Fél perc alatt végez az egésszel. — Jó órabére lehet, hallja-e — próbálok vele beszédbe elegyedni, ahogy átnyújtom a három ötvenest. Nem panaszkodom — rakja zsebre majd’ egynapi béremet. — Ma már vagy háromezer forintot kerestem. — Maszek? — Én csak alkalmazott vagyok, az üzletkötővél együtt, aki az előbb > tt volt. — Es van munka? — Adódik. Debreceniek vagyunk, járjuk az országot. Tegnap is megcsináltunk itt Nyíregyházán 150 lakást. — Mindet 150-ért? — Dehogy. Attól függ, milyen hangulatban vagyunk, meg mennyit nézünk ki abból, aki ajtót nyit. Van ahol 300-at is elkérünk. — Maguk mennyit kapnak? — Én ötvenet, az üzletkötő húszat 'lakásonként. A többi a főnöké. — ö mennyit keres? — Sokat. — Mégis. — A havi 100 ezer mindig megvan neki, tisztán. — Ahogy így mondja, lehet, hogy én is kiváltom az ipart — próbálom humorba oldani dühömet, mert egyszerre megvilágosodik az agyam: palira vettek, senki nem kért itt rovarirtást. Ök találták ki a hatásos mesét. Komolyan veszi a szavaimat : — Ó, nem megy az olyan könnyen. Iskola kell ahhoz. Háromhónapos tanfolyamot kell végezni hozzá — világosít fel, s elnézést kérve távozik. — Az idő pénz — mondja búcsúzóul. Ahogy behúzza maga mögött az ajtót, számolni kezdek: tegyük fel, hogy „csupán” 150 forintot kérnek egy lakásért, és 150 lakásban fejtik ki áldásos tevékenységüket egy nap. Az annyi, mint... De ezt már hadd bízzam az Olvasóra. Mire elmélkedésem végére értem, megérett bennem az elhatározás: hagyom a tollat, s csótányirtó kisiparosnak állok. Igaz, „iskóla kell hozzá”, de remélem meg fogok felelni a tanfolyam követelményeinek. Hiszen még nem estem ki teljesen a tanulásból — nemrég végeztem el egy egyetemet. Czine Gáspár Ingres: Nagy odalfszk nál a természetes testtartás megfigyeléséig is ezer évvel előbb jutottak el, mint a görögök, azon ne akadjunk fel — Kenneth Clark meggyőző- déses híve mindennek, ami klasszikus és európai. Mert nála európai művész sem csúszhat el nagyon a szürrea- lisztikus felfogás, a nyílt erotika, a szenvedély őszinte át- és kiélése felé. Hiába tárta fel az egymásban gyönyört lelő meztelen testek csodás világát Hieronymus Bosch minden idők legkülönösebb oltárán — neve sem fordult elő a könyvben. Amadeo Modigliani modelljei meg talán túlságosan illetlenül tárták szét combjukat — a nagy olasz mester sem vétetett fel a fontos művészek listájára. Henri de Toulouse-Lautrec képein meg „egyszerűen rusnya nők ábrázolását” találjuk meg Sir Kenneth szerint... Nem folytatom, így is nyilvánvaló: Clark szemhatára az angol úré, aki szereti a finom harmóniát, s aki számára csak a klasszikus eszmény felől megközelíthető modern művész elfogadható. Picasso, Brancusi, Moore, Matisse, meg persze a régebbiek: Ingres, Courbet, Renoir ... Courbet-től természetesen az illedelmes aktok. Ha tudomásul vesszük, hogy a szerzőnek van egy bizonyos zárt határú világnézete, amelyen túl nem kíván pillantani, akkor e körön belül fölényes tudású kutató, kiváló elme működésének tűzijátékában gyönyörködhetünk. Már bevezetésként nagyon fontos dolgot határoz meg: „Az emberi test mi magunk vagyunk ... még a legabsztraktabb akt is fel kell, hogy ébressze a szemlélőben az erotikus érzés valamilyen maradványát, ha csak a leghalványabb árnyékát is — különben amit képvisel, rossz művészet és hamis erkölcs.” Bizony igaz ez, még a pietak esetében is: a vallásos szenvedély nem áll messze a szerelmi szenvedélytől... Különböző megközelítésben dolgozza fel az emberi test formáját Clark: Apollón és Venus köré csoportosítja a férfi- és nőábrázolást, az utóbbinál figyelve az eszmé- • nyítés égi és földi szemléletére; az antikvitás és a reneszánsz áll a központban e fejezeteknél, de eljutunk a barokkon át az impresszionizmus koráig. A továbbiakban a megmozgatott testet tanulmányozza, miként fejezi az ki egyrészt az energiát, másrészt a szenvedést, s annak ellentétét, az eksztázist, az elragadtatott gyönyört. „A másik eszmény” címén tárgyalja azokat a korszakokat, amelyekben a meztelen test nem volt épp kívánatos — vagyis a gótikát. S végül „az akt mint öncél”: ebbe Raffa- ello betlehemi gyermekgyilkossága — ahol a Heródes küldte katonák Adám-kosz- tümben vérengzenek, hogy a művész csillogtathassa anatómiai ismereteit — éppúgy belefér, mint Brancusi három hengerből szerkesztett Aktja. A maga módján következetes, s ezért tiszteletre méltó művészettörténeti klasszikust kapott kezébe a magyar olvasó; kár, hogy az illusztrációk minősége néhol harminc év előtti, holott a könyv ára meglehetősen „korszerű”. (Corvina Könyvkiadó, 1986.) Székely András Matisse: Akt Kenneth Clark: Az akt — Akkor hol a főnök? — Kint ül a kocsiban. Ö nem szokott dolgozni, csak a mérget szerzi be, és fuvaroz minket. — Drága az alapanyag? — 500 forintnyi elég 500— 600 lakásra.